Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-03 / 65. szám

4. oldal helyre, ahol a püspöki várba szállt Ez vasárnap késő éjszaka. történt. Hétfőn Károly sokáig aludt, hogy ..kipihenje magát, majd fölkelt és misét hall­gatott, Azután megebédelt és fekete kávé után visszavonult, hogy Teleki miniszterelnökkel tár­gyalton. ^ tárgyalás sokéig tartott. Horthy kormányzó rendeletére felvonult a szombathelyi püspöki vár elé egy század kato­naság és elhelyezte gépfegyvereit az utcán A század Károly őrizetére van kirendelve Károly menjen Svájcba! Kedden reggel nagyon mozgalmasan indult a nap Szombathelyen. Egymásután érkeztek a politikusok. A M. T I jelentése szerint ezek persze mind azért jöttek, hogy a kormányzó álláspontját fejtsék ki a trónkövetelő előtt. Arról, hogy a saját, illetve Károllyal közös politikai • koncepciójuk megbeszélése végett jöttek volna, ' nincs a távirati jelentésben szó. Még Andréssy is csak informálás végett jött Szombathelyre! Mint a M. T. 1. jelenti, kedden reggel Szombathelyre érkezeit "Ahdrássy Gyula gróf. Bethlen István gróf. Hegedűs altábornagy. Délután megérkezett Grátz külügyminiszter. Károly mindannyiukka! egyen­Vasárnap. 182L április Sí­ként. többekkel közösen is tanácskozott, majd egyeseket megint visszakéreíetf magához. Csü­törtökön reggel Teleki visszatért Budapestre, meg­beszélte a dolgokat Horthyval és ezeknek a meg­beszéléseknek az lett volna az eredménye, hogy Károly menjen vissza Sájcba! A kormány maga fogja azokat az intézkedéseket foganatosítani, me­lyek lehetővé teszik Károlynak a Svájcba való visszatérést, Nem tudnak megállapodni Azzal a távirattal szemben, mely Karoly Svájcba való tessékelésébközli, egy másik távirat az ellenkezőt jelenti. Eszerint három napon át: kedden, szerdán, csütörtökön folytak a tanács­kozások a szombathelyi rezidenciában. A, Károly- lyal közösen tartott megbeszéléseken kívül a politikusok egymás között is tárgyaltak és ezek­ben a megbeszélésekben Károly nem vehetett részt. A tárgyalásokon résztvetf Teleki, Bethlen, Sigray, Mikes püspök is. Bár Teleki csütörtökön Budapestre utazott, a szombathelyi konfrencia eredmény nélkül végződött, a tanácskozók nem tudtak egymásközt megállapodni arra nézve, hogy mi történjék? (A^ Keleti Újság bécsi tudósítójának távirati kűlőn,je!e'ntése,) A .Magyar Távirati iroda jelen­téseinél'— melyek iaz érdekes részleteket elhall­gatjáktöbbet tud a „Keleti Újság“ bécsi tu­dósítója mondám. Eszerint Károly Szombathe iyen'kifejtette királyi Programm ja t és elmondta érveifc .melyek amellett szólnak, hogy a magyar királyi 'székbe való yisszahelyezkedése. nem fog külpolitikai bonyodalmakkal járni. Károly ezút­tal i* olyan ügyesen viselkedett, mint általában Olyan joviális volt uralkodói tényeiben, mint azt már "tőle megszoktok. Károly ezeket mondta a politikusoknak: — - Biztosíthatom az urakat, hogy a trón el­foglalása nem fog veszélyes következményekkel járni. .Az antant csak fenyegetődzik. Pontos és megbízható információim vannak arról, hogy a kis. antant nem" fogja hangoztatott megtorló in­tézkedéseit megvalósítani. A nagy antant de­monstrálni fog, de demonstrációja csak piato- nikus lesz Ebből a tiltakozásból kifolyólag sem katonai intézkedésekre, sem más megtorlásokra nem kerül a sor. Ez a. beszéd nyilvánosságra jutott és a helyzetei Károly és Magyarország részére még jobban elmérgesitaiie Horthy megtagadja Károlyt Budapestről Becsbe érkezett jelentés közli, hogy jHorthy Károllyal szemben foglalt állást. Magyarország kormányzója szükséget érezte, hogy nyilatkozatot adjon le a világpolitika szá­méra Nyilatkozatában kijelenti, hogv sem 6, sem a kormány nem azonosítja magát Károllyal máskor, felém lobogott, mint a fáklya, melyet már puszta tekintetem is fölgyujt! Negró îs ott állt I Némán állt, csak úgy szenvedett mint egy test, melynek a párhuza­mosságán keresztül idegen fájdalom vonul, pedig-maga egészséges, Negró olyan volt ott, mint egy zenemű. melyben e hangok közti néma hézagokban kimondhatatlan tartalom van kifejezve Negró néma szobra így zengett a fájdalomtól, melyet a másik állatból magáévá érzett. Mily kicainy voltam akkori bekorlátozott* salomban velők nemben! A Mindenség valami nagy folyamata húzott rajtuk keresztül azokban a napokban, de én nem tudtam azt a folya­matot földerítem valami uj nagy gondolattal, mely méltó lett volna a Természet bennük le­játszódó ^rejtelméhez . .. Csak meglévő gondo­lataim hatéroltságán át tudtam őket nézni, mialatt szenvedtek. Egy napon pedig egy hosszúbaju ember.- aki. a-babonák'sötét ködeiben tévelygett. mint e többi iş, kijött az egyik házból és ez utcán mozgott barbárságának minden nehéz súlyával. — Hol van a te kutyád ? — kérdezte tőlem az ember. Én pedig mondtam; —- A kamerában fekszik a kutyám. As ember-pedig kérdezte; — Miért bujt el a kamarában a kutyád, mikoi njáskoí mindig a napon szokott 'játszani? Sri pedfg mondtam: — Az én kutyám alighanem meg fog veszni.. — Talán vörös a szeme ? — kérdezte az az ember és a szeme kifágult. mint a karika, mely a saját határain döbbenetesen lu! feszül. — Vörös a szeme. — És hab;jön a száján? — Egy kis Hab is jön a sjáján. An- ember'ekkor bement * kamarába, meg* Gazdasági következmények Csak most folytatót' a magyar kormány sike­res tárgyalásokat a cseh kormánnyal, melynek nemcsak politikai, de gazdasági következményei is lettek volna. Ezek a tárgyalások a kei ország közt fennálló feszültséget kedvezően befolyásolták volna és alkalmasak lettek volna arra, ho£y Ma­gyarország belső konszolidációjához is hozzájá­ruljanak. Cseh részről hivatalosan kijelentették, hogy a brucki tárgyalások folytatása attól függ, milyen magatartást fog a magyar kortnány Károllyal szemben tanúsítani? További kom­plikációk az eddigi megáHajXJdásck felfüg­gesztését eredményeznék. Becsnek nsm keli a császár Károly tarlós szombathelyi tartózkodásé rend­kívül kiélesitetíe a középeurópai helyzetet. Bécs munkássága állandó permanenciában van, Á rendőrkapitány a legitimisták hirdetett gyűlését betiltotta Ax osztrák partok határozatot hoztak, mely­ben megállapodtak a .követendő eljárásra nézve. Az összes pállok együttesen akarnak eljárni. Az osztrák lapok a ' puncsról A bécsi lapok akkor, amikor Károly vissza­utazott Budapestről Szombathelyre, a puccs kudarcát befejezettnek látták, de azért különböző megvilágításban látták a következményeket. A „Neue Frei Presse' nem helyesli a „rosszul vég­ződött kalandot,* de. íőképen csak azért helyte­leníti. mert rosszul választották meg az időpontot. A lap vezetőhelysn többek között a követke­zőket írja; „Az egykori császár visszatért Budapestre. Csak néhány órát töltött ott és Horíhyval való hosszabb beszélgetés után visszautazott Szom­bathelyre. Nem tudjuk, hogy ki a tanácsadója, nem tudjuk, kinek a szavára hallgatnak Pran- ginsban, amikor politikai elhatározásokról van szó. De bárki is legyen, nem követhetett volna el nagyobb hibát és nem választhatott volna erre az elhatározásra rosszabb időpontot. Az egykori császár sem az országnak, sem saját magának nem használt, amikor ilyen fölületes meggondolásokat követett. Franciaországot ellen­kezésre késztette, mert nem akadhat kormány, amely, ha a csehszlovákokkal és délszlávokka! békességben akar maradni, az egykori császárt Budapestre vezethetné... Ezzel a taktikával, amely az idegesség bélyegét viseli, a császár olyan helyzetet teremtett, amely valószinüen Svájcfca való visszatérését is lehetetlenné teszi. Még az is. aki benső meggyőződésével pem áll a mostani alkotmány alapján, még az sem mondhatja, hogy a mostani időpont alkalmas volna az e.lenforradaiomra, hogy ezáltal bol­dogabbakká válhatnánk, vagy, hogy olyan egyéniségek kerülhetnének uralomra, akikben megvan az erő, hogy az államot vezessék és hogy életképességét helyreállítsák. A Budapestre való visszatérés nem nevezhető eredménynek és a szombathelyi tartózkodás is valószínűen csak rövid tartamú lesz. Szomorú kimenetel. Ausztriának nem szándéka, hogy Magyarország beíügyeibe beleavatkozzék. Azonban egy komoly és becsületes restauráció között és a királynak Budapesten ennyire időszerűtlen megjelenése között mély szakadék tátong . . A keresztényszociális „Reichspost“ Őszinte szószólója a magyar legitimista puccsistáknak. A „Reichsposí“ ezeket írja vezércikkében: „.., Magyarország ma nem köztársaság, hanem monarkia Királyság, amelynek élén 3 távollevő király képviseletében Horthy kor­mányzó áll. Királyi miniszterek alkotják a kor­mányt, a bíróságok a király nevében Ítélkeznek. A kisgazdapárt egy része ezt a szigorú legiti­mista fölfogást nem osztja. Károly király az illetékes férfiakkal, Horthy kormányzóval, a mi­niszterekkel és a pártvezérekkel tanácskozott a helyzetről. Ha ezek alapján arra az elhatáro­zásra jutott, hogy belső vagy külső okokból Magyarországnak ez időszerint nem érdeke, hogy az ország kormányzását a király maga vegye kezébe, mégis annak az akaratának adott kifejezést, hogy azokat a kötelességeket, ame­lyekre a koronázási dombon- esküt tett, hűsége­sen teljesíteni akarja. Ha a budapesti francia követ az antant nevében kijelentette, hogy a szövetségesek a király magyarországi jelenlétét nem kívánják, akkor a király meghozza a magyar népnek azt az áldozatot, hogy a kor­mányhatalom gyakorlásáról továbbra is lemood­nézte a kutyám és elszaladt. Nemsokára pedig jött ugyanaz’ az ember és még sok másik ember js jött és e szemük ki volt tágulva és a hajuk fel volt borzolva és vasvillákat lóbákak e lobogó kezeikben ... jaj 1 Bele akarták szúrni a vasvillákat a ku­tyámba ! De a kutyám kiugrott a kamarából és elkezdett futni a kutyám. Az emberek pedig elkezdtek utánafutni és vasvilléikka! rohantak a nyomában a karjaikkal hadonáztak, a szájukkal sivitottak és ordítottak. A kutyám pedig csak szaladt az utcákon és a kertek közt, a kocri- üfon és a kertekén ét, a dombokon le és a dombokon föl, átugrott az árkokon és keresztül­nyomult a bokrok sűrűjén, csak rohant, ugrott, került és mindig csak kanyarodott, egyre csak kanyarodott, mert hozzám, akart ée mindig csak hoz zára akart visszajönni a kutyám, Az ordítás pedig nőtt, más hosszuhajü emberek is szaladtak ki a Házakból és ugrottak ki barbárságuk öléből és fslőrditottak ; — Mi ez? És nekik is kitágult a szemük és íelborso» lódott a hajuk és vasvdlékat kaptak ők is a ke­zükbe és elkezdték ők is kergetni a kutyám . . . A kutyám pedig csak szaladt. Nem tudta miért kergetik ? Mert benne egy nagy igazság élt, mely az emberekben nam találtatik, hogy csak akkor kell félni, ha valakit bántunk 1 0 pedig nem bántolt senkit sem. Kutyám futott és mene­külése vad ösztönénél is hatalmasabb volt bá­nata. hogy igaztalanul üldözik és meg akarják ölni ■ . . És mindig kibúvót keresett, mindig vissza akart kanyarodni, mindig vissza akart jönni hozzám! Meg akart bújni nálam, mert azt hitte, meg fogom menteni. Jaj 1 Mert abban a pillanatban megvilágosodtam cs tudtam mar, hogy a kutyám egészen máskép hété« ée Hogy én megölöm a kutyára! Pedig ö jó volt és igaz és mindig nagyon szeretett engem... Akkor eltűnt egy távoli domb pereméről áte­sik lóit fehér foltja és nem láttam soha többé . .. Csak abban az utolsó pillanatban, mikor még egyszer visszafordította fejét, mintha meg akarna nézni onnan a messzeségből, ahonnan pedig már nem is láthatott... ’ Ott álltam és fáztam és nem tudom meg­mozdulni. Az emberek pedig visszajöttek a ha­tárból, a szemük megint összeszűkült és a hajuk vastagon a fülük mellé simult, hadonászó karjaik elsimultak. Kutyám pedig kinyújtva, fagyosan a halotti vonalak néma és megfellebbezhetetlen nagyságában feküd* akkor valahol a határban, a barna ugaron... De nem mertem elmenni, hogy megnézzem, mert bűnöm feküdt holt tete­mében és nem mertem bűnömmel találkozni. Sietve mentem a. kamárába. mert forrón és vadul, bánattól roskadozva jó akartam lenni Negróhoz. Negró egy sarokban remegett, szeme vörösen rámsütött, és mikor kinyitottam az ajtót, vonitani kezdett. Mondtam neki: — Jó leszek hozzád és szeretlek 1 De ő nem hallgatott rám és a falnak for­dította fejét. Másnap pedig elment és nem jött vissza többet hozzám, mert megvetett engem és többé nem méltatott arra, hogy a kutyám le­gyen . . . Később, sok év múltén pedig mondta nekem egyszer valaki: — Igen, fogzáskor a fiatal kutyák olyanok, mintha meg akarnának veszni. De ez mér nem segített rajtam, csak me­lyebbre ásta bennem bűnöm tudatát... És most már fehéredik a hajam és bűnöm még sokszor fölillaíozik bennem, mint valami mocsár, melyből virágillat (és rothadás a természet fene- ketlenségének egész hatalmasságával emelked­nek a tér páréiba ... e:*ji©*ét fart «Äs antant csak fenwegefödzife81

Next

/
Oldalképek
Tartalom