Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-03 / 65. szám

I Vasárnap, 1921. április 3. etzsBEnvmsm mÉBmseaaoásassm msSBmmaiBÉtáínEa e 3. oldal el, hogy Htthynak Kárqly visszatérése elleni tiltakozása cssk színlelés s hogy a puccs az ő beleegyezésével történt. Tartanak attól, hogy Károly elfoglalja a magyar trónt, ez egyszer­smind a bécsi császári szék elfoglalását is jelenti. Politikai körökben elterjedi hírek szerint, amennyiben a budspesti híreket m'gerősiie- nék, az antant államok bukaresti nagykövetei s Averescu és Take Jonescu egyűt'es tanács­kozásra fognak összegyűlni. Valószínűnek tart­ják, hogy a király elnöklete alatt koronata­nács is lesz, amelyen határozni fognak Ro­mánia magatartására vonatkozólag. A bukaresti sajté különkiadásban tárgyalja a puccs jelentősé­gét s a lapok megegyeznek abban, hogy Ká­roly visszatéréséi minden eszközzel meg kell akadályozni. A „Viitorul“ közli, hogy a ki' antant éllemsi máris tiltakozó lépési tettek a legfőbb tanácsnál. Az „Adevărul ‘ azt Írja, hogy Kár :!y Franciaország támogatására szá­mított, do nyilván rosszul. Maga a ,Le Temps“, amelyet a kü’ügymini-szter sugalmaz, e kér­dés fejtegetése alkal bői kiemeli, hogy Ma­gyarország szomszédi téra háramlik az asz - rep, hogy ellenőrizték a budapesti esemé­nyeket, tegyék meg a szükséges intézkedéseket a Habsburgok visszatérésének megîkadâiyc- zás-n végett s gondoskodj nsk a szükséges garenciák megszerzése félő!, mivel ők van­nak leginkább érdekelve. Károly Sxsmitatltfclyr8© énkeirik Találkozás Tefefdwel — A liacEiterv A Magyar Távirati Iroda budapesti jelentése szerint Károly exkiráty kalandjának politikai be­vezetése Szombathelyen Mikes püspök palotájá­ban játszódott le. Mikes püspök nagyszombat napjának estéjén palotájában tartózkodott. A püs­pök este tizenegykor aludni akart menni. Éppen mikor lepihenni készült, állt meg egyautó a palota előtt. Az automobilból két ur szállt ki, akik közül az egyik gróf Erdődy Tamás volt. Erdődy gróf felküldte névjegyét a püspökhöz, aki azonnal fogadta őt és utiíársát. Erdődy kezet fogott a püspökkel, aki kíváncsian nézte a másik, neki idegen utast. Ekkor az megszólalt: — Nem ismer meg eminenciád? A püspök egészen elhült, meri az idegen hangjáról megtudta, hogy az Károly király, aki mészkirozoítan áll előtte. A püspök erre belső lakosztályába kísérte vendégeit, vacsorát készít­tetett cs megvendégelte az érkezetteket. A palo­tában tartózkodott éppen Vass József miniszter, akit a püspök szintén lehivaiott. Vass miniszter nem akarta elhinni, hogy csakugyan Károly áll vele szemben. Tréfára fogta a dolgot, de aztán meg kellett győződnie arról, hogy csakugyan Ká­roly az. A püspök erre a Szombathelyen állo­másozó Lehár ezredes körletparáncsnokért és Lingauer Albin szombathelyi képviselőért küldött. Ezek megérkeztek és szintén leírhatatlan meg­lepetéssel látták, hogy ott van Károly. Társalgás fejlődött ki Károly és az urak között, melynek során Károly felszólította őket: — Kérem, uraim, informáljanak engem tel­jes fesztelenséggel. Mondják el őszintén a véle­ményüket 1 Az urak elmondták Károlynak, hogy Teleki miniszterelnök gróf Sigray közeli kastélyában tölti az ünnepeket, mire Károly elküldte autóiét értük cs kérette Telekit, jöjjön cl hozzá 1 Telekiek, mikor az autó befutott értük és megtudták miről Bűn Irta Baita Lajos Tudatlanságom miatt mennyit, szenvedtem if­júságomnak abban az idejében! Es mint egy hul­lám, mely a végtelenből visszajőve!, végig-végig rohan még most is telkemen a bűn. Mert csele­kedeteink értelme felhalmozódik bennünk és egy hang, valamely mozdulat, egy szín, valamely forma . rénkzuditja a szenvedést. Júniusban megint hazajöttem a városból, hogy örüljek a nyárnak. Két kutyám, Azór és Negró felugrottak hozzám rs megnyalták kezemet. Azór és Negró forrón köszöntöttek, állati mivoltuk rej­telmes hullámaiból fetujjongtak emberi mivottom- hoz... Mily vékonyak voltak s finomak! Csont­jaik nemes vonalai, csuklóik kecses halmozódá­sai, törzsük cs tagjaik zenélő arányai, vékonyaik pihegő lengeségei, koponyájuk elbűvölő művészi épülete, a Természet zengéseiből kibontakozó összhangok egyike volt. Finomabbak voltak mint magam, aki a sötét tömegből jöttem, csontjaim­ban és formáimban hordoztam a meg nem vál­tott milliók hagyatékát és idegenszerűséget érez- Icm e kutyák jelenlétében, akik csak véletlenül kerültek udvarunkra és leitek ifjúságom testvé­rei... ók jobbak és igazabbak is voltak hozzám, mint hozzájuk én. Bennük nem volt semmi benső akadály. Ok szerettek engem az ösztön hatalmas mélységeivel és a vér rakoncátlan hullámaival... De életem mélyén én is szerettem őket 1 Hiszen barátaim voltak és testvéreim! A játék feledtető pillanatainak feloldó varázsában együtt sugároz­tunk vissza a nagy miszticizmushoz, melyben egy­kor a világ Ölében együtt volt minden, ami élő ... De ifjúságom feszültségeiben, tudatom korlá- , tozotfságában, öszföneim feneketlenságében mé- -gis sokszor suhant át dacos tartózkodás és úgy kellett tennem, mintha nem szeretném őket... ! van szó, leírhatatlan meglepetéssel szereztek tu- , domást a dologról. Az autó csak reggeli négy- j órakor tért vissza. Károly az urakkal együtt át­virrasztotta az éjszakát, hogy ébren várja be Telekit! Károly azonnal megbeszélésre vonult vissza Telekivel, majd a jelenlevőket is bevonták és megbeszélték a tennivalókat. A megbeszélés részleteiből semmit sem tudni, de a megállapí­tott haditerv a következő volt: Teleki miniszterelnök és Vass miniszter reg­gel autóba ülnek és elindulnak Budapestre, ott jetentést tesznek- Horthy nők arról, ami Szombat­helyen történt. Azért mennek előre, hogy az első meglepetésektől megkíméljek. Károlyt, aki csak ötnegyed órával később fog autóján utánuk in­dulni. Károlyt gróf Sigray fogja kisérni. Ötnegyed órával Telekiék után Károly autója is kifutott a püspöki palotából Buaapest felé. Károly besétál Magyarországra (A bécsi kaland) Egy másik információ szerint Károly nem autón, hanem kocsin érkezeit szombat éjjel fél tizenegykor Szombathelyre. Károly Becsből jött, ahol egy sofförrel hagyományos királyi Tomanü- káju epizódja volt. A dolog igy történt: Károly minden’ csomag nélkül a harmadik osztályú vas­úti kocsiban utazott Pranginsbő! Becsbe. Pénte­ken érkezett oda és a pályaudvaron egy autó- taksziba szállt, Senki sem ismerte meg, Erdődy Tamás bécsi palotájába hajtatott. KisfeálW az autó­ból és kifizette a soffört. — Tessék, a pénz! — mondta a soffőrnek. —- Ne féljen Fölség! — mondta a soffőr — nem fogom senkinek elárulni. Károly nagyon nyugtalan lett, de a toyális soffőr megnyugtatta: —- Első pillanatban fölismertem Felségedet, 7IC3E33tSS Mert udvarunkra kuvaszok, komondorok, kóccs, tépett ebek, hajszolt állatok, Ínséges csontrágók illettek volna, nem ezek a kifincmitoít állatok... De ők nem akartak tudni arról, hogy néha elhi- degedem tőlük. Ők olyankor még mélyebben és áthaíöbban néztek rám barna szernkocsonyájuk meleg sugarával, feloldották hűségűket és szere- teíüket a sárgás fényben, mely létük mélyéből a kocsonyán át létem mélységeibe hatolt és olyankor mindig újra összeforrtunk minden akadályon át a szeretet, nagy, elemi hullámaiban. De lpgtöbb- nyire akádálytélanul jók voltunk egymáshoz, mu­lattattuk egymást és éreztük, hogy összetartozunk. Összetartozásunk szebb volt, mint sok emberi összetartozási Mert ők sohasem gondoltak rosz- szaf, sohasem zavartattak magukat bensőm rossz sejtelmeitől, olyankor csak még lázasabban ve­tetlek magukat örömeim íölviharzó pajzénságaiba. Mintha akarattal ragadták volna meg az alkal­mak mindegyikét, mintha azt mondták volna ma­guknak olyankor: — Rajta, most 1 Ki tudja, mikor leszünk vele megint boldogok? Én pedig minden rosszaság meileiííuizoítanjó lettem hozzájuk, hogy megbocsás­sák rosszaságomat. Túlozva mindent, vetettem magam velük szemben a bünbánatbá. És ők sohasem nehezteltek, gyanú és emlékezés nélkül vetélték magukat jóságom fürdető hullámaiba ... Az a hely, ahol családom élt, durva és kez­detleges hely volt. Barbár falu 1 A civilizáció el­feledett* kutmélységeiben ült és az emberek lel­kében îs olyan feneketlen, még föl nem deriteíí homályok ültek, mint amilyen a vak kutak mé­lyén terpeszkedik. Elemezhetetien bánat ülte meg ott a földet. A föld, a halmok és a völgyelések, a rétéi;, a szántók, á szőlők, a dombok, a pata­kok, a gyümölcsfák, a fűzfák és az erdők egyet­len nagy élzcngés volt, melyben egy korcs em­ber r-ntérkedott a Mindenségnek . . . SzT"-;..--éi -.'itérniéic h lmokon mindenféle hâ­de engem illetőleg teljesen nyugodt lehet. Károly akkor fölment Erdődyhez és kijelen­tette neki: — Okvetlenül és minden körülmények között be fogok menni Magyarországra. Szombaton reggel autóra ültek és a határig hajtattak. Pingauban, ebben a közvetlenül a ha­táron fekvő helységben kiszállták az autóból, azt visszaküldték Bécsbe. maguk pedig átsétáltak a határon. Pinkafőn kocsit fogadtak és ezzel a ko­csival érkeztek nagyszombat este a szombathelyi püspöki rezidenciába. Károly megelőzi Telekit Károly a megbeszélés dacára is előbb érke­zeit Budapestre, mint Teleki. Ez azért történt meg. mert a miniszterelnök soffőrje nem tudta a leg­rövidebb utat a főváros felé, Károlyé ellenben tudta. Károly autójával a miniszterelnöki palotá­ban hajtatott. Ott nagy csodálkozással fogadták; Károly viszont meglepetéssel értesült arról, hogy Teleki, aki ötnegyed órával előbb indult, még nem érkezett meg. Ez a helyzet nagyon kellemet­len volt Károlyra, mert hiszen éppen azt akarta Teleki előreküldetéséve! elérni, hogy az Horthyt megérkezésére előkészítse. Károly megbízta Sig- re.yt, hogy menjen föl Horthyhoz és jelentse neki ottlétét. Si gray visszatért Horthytól, fölkisérte Ká­rolyt a várpalotába. Károly Horthyná! A történelmi találkozásról, melynek részletei rendkívül érdekesek lehetnek, csak nagyon keve­set mond a Magyar Távirati Iroda. Károly be­ment Horthyhoz, nagyon sókáig maradt a kor­mányzónál. — Három teljes órát töltött Károly Horthyná!. Ezalatt a kormány Budapesten időző tagjai felsietlek a várpalotába és a kormányzó fogadó termének előcsarnokában gyűltek össze. Ott várták be a tanácskozás egész lefolyásét. A kormányzó és Károly nem vontak be senkit ta­nácskozásukba. Három órai tárgyalás után Ká­roly elhagyta Horthy szobáját és anélkül, hogy bárki mással érintkezett volna, autójába szállt és elindult vissza Szombathelyre. Ugyanerről a pesti utazásról egy másik for­mulát is közöl ugyancsak a Magyar Távirali Iroda. Eszerint Károly ezredesig egyenruhában utazott Budapestre, nemcsak Sigray gróf, de Júrmy ezredes, Breznay és Almássy főhadnagyok is az autóban ültek. Azonkívül egy másik, tarta­lék autó haladt utánuk tiszti utasokkal. Viszont hiányos’a Magyar Távirati Iroda je­lenlése abban a tekintetben, hogy mi történt a megkésve Budapestre érkezett Telekivel ? Csak annyit mond, hogy amikor Károly a Horthyval való tanácskozás Után elindult 'vissza Szombat­helyre, nem sokkal azután Teleki és Sigray is visszatértek Szombathelyre. Károly szombathelyi rezideáiása Szombathely felé haladva Károly autója Vár­palotán defektust kapott, úgy, hogy az exkirály- nak ki kellett szállnia. Az utánajövő Teleki autó­jába szállt be és azon érkezett meg Szombat­zak! Sövényeik nincsenek, csak gaz és bokor keríti el őket egymástól. Vályogból rakott falai­kon pudvás tetők ülnek és kis ablakaik olyanok, mint egy gyáva lélek pislogó lukjai. . . Düledék sövényeik, zúzott bokraik száján járnak be az állatok, a tehenek, a lovak és a vad kutyák. Ott mozognak ki és be az emberek is. De minlha létükkel nem az Életben, hanem a tudatlanság és a babonák sötét vattaiban tapognának és va­lami nagy levegőkből alkotott folyosók útvesztői­ben kanyarognának minden dolgaikkal valami távoli zord vég felé ... A szláv nyelvet beszélik, és durva, szőtt vászon fehérneműt, a férfiak hosszú, vastag hajakat hordanak. Kí-bemozognak a sövények száján, a házak és az istállók ajta­ján, kimennek lovaikkal a földekre, megszántják és be is takarítják azokat, pálinkát isznak a kocsmákban ... De mintha tulajdonképpen még nem lennének, mintha még valahol messze, szü­letésük vonala alatt mozognának és majd csak ezután válnának emberekké . . . Éppen azért tud­tak gyógyíthatatlan csapást mérni rám. Ázór a kamarába ment és lefeküdt. A ka­marában homály vastagodott és csak akkor rit­kult meg, ha az ajtót valaki kinyitotta. Kinyitot­tam az ajtót, a fény bement: Azór fehér teste a földön, a porban feküdt. Egy puha, fehér, pihegő gombplyag, melyből kiüt a csontok vbnala és mutatja, hogy forma és szerkezet rejlik a fehér halomban. Bár Azór orra betegen a földön fek­szik, látni néha a szemét, mért fölveti hozzám forrón és szomorún. Szeme mutatja az életet. Ez az élet most beteg, mert ez a szem zavaros és rossz tűz liheg ki belőle . . . Azór! Izmainak acélja, hogy megpuhult, vérének szökelése hogy elposhadf, kedvének szikrája, hogyan elmálott... A porban fekszik és nem szeret. A nagy szere­tet is hallgat benne. Milyen változásnak kellett benne történnie, hogy végigrohanva rajta, kioltsa benne azt a feneketlennek látszó tüzet, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom