Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)
1921-03-03 / 47. szám
Csütörtök, 1921 március 3. 5: oldal is alattvalói és akik itt internálva voltak s akiké: a béke ratifikálása értelmében annakidején repatriálhatnának. Ezenkívül vannak az emigrálok, akik pedig menedéket nyertek az ország t te.» tén. tl| megyék, ujj választókerületek Egy nagy egységes székely war» megye? — milyen lesz az uj vármegyei beosztás? — Beszélgetés Âleratiu de. professzorral (Kolozsvár. március 2, Saját tud.) A választókerületek uj beosztásával kapcsolatosan egyszerre aktuálissá lett nz uj megyei beosztások teive is. A választójogi reformtervezet ugyanis a választó- kerületeket szorosan a megyék beosztásához kapcsolja s ezért a kiküldött parlamenti bizottság elé terjesztette ennek tervezetét is. A körmány ugyanis már régebben elhatározta, hogy Románia egész területére uj közigazgatási beosztást vezet be és ennek előkészítésére egy bizottságot küldött ki. Erdély uj beosztására vonatkozó javaslat megtételére a belügyi kormány a bizottság egyik tagját Merutiu dr. kolozsvári egyetemi tanárt, geológust kérte fel, aki már el is készült javaslataival és azokat már benyújtotta. Felkerestük Merutiu dr. professzort, aki Erdély és Bánát uj beosztásáról a következőket mondotta a „Keleti Újság“ olvasói számára: — Részletes felvilágosítással nem szolgálhatok, mert a javaslataim még a bizottságon sem mentek keresztül és igy azt a hivatalos formát sem ismerem, melyben a parlament elé kerül a dolog. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a bizottság általános felfogása szerint ezt e kérdési a nyilvánosság legteljesebb megvitatása elé kell bocsátani, nehogy az uj beosztás bármilyen tekintetben elégedetlenséget keltsen. Az itt élő nemzetek olyan fontos kérdése ez, melynek megoldáséban a vélemények szabad megnyilatkozására feltétlenül szükség van. Mihelyt a bizottság elkészült munkájával, javaslatait nyomtatásban fogjuk nyilvánosságra hozni. — Én magam i három különböző megoldású javaslatot készítettem és munkámban természetesen a geográfiai szempontokat s ezzel kapcsolatosan azt az elvet tartottam szem előtt, hogy a megyék úgy legyenek megkonstruálva, hogy a központ mindenki részére, még a távolfekvő községek lakossága számára is hozzáférhetővé váljék. Másfelől az az általános adminiszlrativ szempont vezette munkánkat, hogy tekintettél a tisztviselöhiányra és az adminisztráció terhére : csökkenteni kell a vármegyék számát, viszont több vármegyét egységes guber- nium aiá vonunk. A beosztás kiindulási pontja a járás, majd a megye, melynek létszáma szerint három különféle megoldás szerepel. A megyék általános létszáma az egyik javaslat szerint 250— 300 ezer, a másik 300—400 ezer, a harmadik pedig 400 ezeren felüli lesz. — A megyék beosztásában a nemzetiségi szempontok nem érvényesültek, azonban mind a három megoldási formában az a terv szerepel, hogy a székeiyseget egy lehetőleg teljes megyei formában fogjuk össze. Természetesen ezt ridegen keresztülvinni nem lehet, különösen azért nem, mert még a Székelyudvarhely—Csíkszereda vasútvonal nincs kiépítve, már pedig ez előfeltétele lenne a Székelyföld egvséges közigazgatásának és a forgalmi kérdések megoldásának. Arról, hogy a szászságot ilyen szempontból tekintetbe vegyük, azért sem volna lehetséges, mert hiszen nincs is egy tömegbe olyan lélekszámú — 250—300 ezer — szászsóg, hogy külön vármegyét alkothatnának. Eddig szól a megyei beosztást készítő Merutiu dr. professzor nyilatkozata. A' választó- jogi reform előkészítésével, illetve a választókerületek beosztásával kapcsolatosan azonban már most sokkal mélyebb betekintést nyerhetünk a közigazgatási beosztás reformjának kérdésében. És meg kell állapítsuk, hogy általánosságban nemcsak nem érvényesült a beosztásban a kisebbségek jogainak szem előtt tartása, de a reform egyenesen olyan tendenciát mutat, hogy a megyei beosztás megváltoztatásával széidaraboljék az egységben élő kisebbségi nemzeteket és a román többségű megyék kreálásával azok jogait lerontsák és ellensúlyozzák. Részleteink hiányoznak, de tudjuk azonban. hogy Brassóhoz hozzácsatolják Háromszék egy részét és Bogaras keleti részét. Nagy-Küküllő vármegyét, Kisküküllő egy részével és Udvarhely megye egy kerületével egészítik ki. Fogaras- megye Szebenmegye nagysinki járását kapja, viszont Szeben kárpótlásul Alsófehér egy részét. Szebenmegye szász községeinek egy részét elveszíti, de viszont nehány szászrégeni járáshoz tartozó községet kap. Ezek az újonnan formáit vármegyék Marostordával. Hunyad és Alsófehér- vármegyével együtt egy gubernimoí fog képviselni és ebben helyezkedik el a székely vármegye is. Annak guberniumnak a lélekszéma, mely a székely vármegyét is felöleli, másfél millió lenne, ebből azonban csupán félmillió székely (magyar) és kettőszázezer szász. A többség tehát romon. A beosztás szerint Kolozsvár az ötödik kerületbe tartozna, Arad és vidéke a hatodik és Bánát a hetedik kerület volna. Temes egész északkeleti részét Aradhoz, a déli és a nyugati egy részét Krassószörényhez kívánják kapcsolni. Természetesen ez a kérdés, mint ah«jgy a tervezet előadója, Merutiu dr. professzor is kifejtette, széleskörű és általános szempontokat érvényesítő megbirálást érdemel, melyhez még hiányoznak a szükséges adataink. De máris ki kell emeljük annak fontosságát, hogy pusztán a geográfiai, vasutpolitikai megitélése a kérdésnek kielégítő nem lehet. A kisebbségi jogok érvényesítésének előfeltétel® és alapja az, hogy olyan közigazgatási egységeket teremtsenek, melyek egyesitik az egynyelven beszélő nemzeteket. Nem szolgálhat teljes megnyugtatásul az a terv sem, hogy egy, esetleg két székely vármegyét alakítanak, de feltétlenül szükséges, hogy a megyéket összefoglaló gubernium is nemzeti egységet képezzen. Ez a székelységnél geográfiailag, különösen pedig a Székelyudvarhely—Csíkszereda vasúti vonal kiépítésével, megvalósítható volna. Nagy várakozással várjuk tehát az uj közigazgatási és választókerületi beosztási javaslatát, (sz. b.) A korompai véres hétfő Asszonyokat támadtak meg a csendőrök — Mégy halott, huszonegy súlyos sebesült — Nemzetiségi izgatásról beszél a cseh kormány (Kolozsvár, március 2. Saját tud.) Nehány nap előtt a „Keleti Újság“ ungvári tudósítója szűkszavú táviratban közölte a korompai vasgyárban lefolyt véres eseményeket. Á távirat nem terjeszkedett ki a vérengzés okaira és részleteire, a csehszlovákiai lapok azonban izgatottan tárgyalják a "történteket és a cseh kormány szükségesnek látta a külföldi lapokban elhelyezeti kommünikékben mosni kezeit az ártatlanul kiontott vértől és természetesen megint nem a munkásokat hanyagul élelmező tőke és a meggondolatlanul brutálisan beavatkozó csendőrszurony volt az ok, de az, hogy a korompai munkások nem csehek, hanem „fölhecceit magyarok és németek“. Álljon itt részletesen a korompai véres hétfő története és a cseh kormány nyilatkozata, hogy éles reflektorfény vetődjék a Középeurópaszerte demokrácia és szocializmus köpenyébe burkolózó kapitalista reakció igazi arcába. Korompán ez történt: A vasüzemben súlyos testi munkát végző korompai munkásság sohasem kapta meg az előirt mennyiségű lisztadagot. A fejadag hol hat. hol hét kilógrammra rúgott havonként és néha hosszú heteken ét még ez a szűkös porció is elmaradt. A munkásság megbízottai vették át egy darabig az üzem részére kiutalt lisztet a pozsonyi élelmezési hivataltól, azonban egy időn túl a bizalmiak nem voltak hajlandók a munkássággal szemben vállalni a felelősségei a silány élelmezésért. Az üzerri vezetősége erre mübizalmiakat kreált, akiknek visszatérte után kihirdette a munkásság előtt, hogy „megbízottaik“ és az élelmezési hivatal között létrejött megegyezés szerint a heti fejadag a következőképen módosul : személyenként 5) deka főző-, 85 deka kenyér és 50 deka kukoricaliszt kerül kiosztásra. A munkásság természetesen tudta, hogy itt nem ez. 6 bizalmi embereinek a megegyezéséről van szó. A munkásság körében nagy volt az elkeseredés, melyet még növelt az is, hogy a kukorica- liszt élvezhetetlen volt. A hatóságnak ez nem volt elég! A mult hét péntekjén a főszolgabíró éjszakai razziát tartott és ennek során igazoltatta a munkásokat. Nyilvánvaló volt, hogy itt szándékos fölhecce- lésről van szó, mert hiszen a gyárban csak a hatóság által előzetesen igazolt és elismert munkások dolgozhattak. Hétfőn délelőtt az éhségtől, nyomortól gyötört asszonyok a gyári élelmezési iroda elé vonultak. Az iroda előtt összegyűlt asszonyok követelték legalább a kukoricalisztnek becserélését. A .munkásasszonyok a bizalmíférfiakat bízták meg, hogy követelésüket a gyári vezetőséggel közöljék. Králik gyárigazgató azonnal csendörségért küldött. A bizalmiférfiak közölték Králik igazgatóval az asszonyok kívánságát. Az igazgató kijelentette, hogy a gyári vezetőség csak az Obiiny^ Ustav 'által kiutalt lisztmennyiséggel rendelkezik. A bizalmiak egyike, egy Zsákné nevű munkásnő az iroda előtt levő asszonyokkal közölni akarta az igazgató kijelentését. De a cserídőrség vezetője Kroupa alhadnagy megtiltotta neki a beszédet és azonnal le akarta tartóztatni. Ebből dulakodás keletkezett, amikor a figyelmessé lett munkások asszonyaik védelmére siettek. Kroupa alhadnagy erre tüzet vezényelt. Egymásután három sortüzet bocsátottak a csendőrök a munkások közé. Elsőnek maga Kroupa alhadnagy lőtt. A háromszoros sortüz után huszonegy sebesült és két halott feküdt a földön. A sortüz után megharsant a gyár vészjelző szirénája, az összes munkások a vérengzés színhelyére vonultak. A lefolyt események. a sebesültek és halottak láttára a fölháborodott munkásság Králik gyárigazgatóra, Podráczky Lajos főmérnökre és Lukács Béla főszolgabíróra vetették magukat. Králik elmenekült, Fodráczky és Lukács belehalt sérüléseibe. A brutális vérengzés lezajlása után, a nagy nyilvánosság ^ előtt azzal próbál a vérengzést megindító csendőrség védekezni, hogy a tömeg veszélyés magatartást tanúsított. Holott, amikor a sortüz eldördült, a tömeg már menekülőben volt. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy,a sebesülések túlnyomó része hátulról eredi. Épp úgy tarthatatlan a csendőrségnek az a védekezése, ■hogy előírás szerint a földhöz közel lőtt. A sebesülések túlnyomó része a felső testrészen található. A korompai munkásság a hétfő délelőtti véres események után nyugodtan és fegyélrpezetten viselkedett és az Iglóról tüstént Korompára vezényelt katonaság teljesen fölöslegesnek bizonyult. Azóta a munka az egész telepen szünetel és a munkások csak a kórházban fekvő munkássebesültekre való tekintettel tartják üzemben a villamossági- és a vízvezetéki müveket, továbbá gondoskodnak a gyártelep üzemképességben való tartásáról, azaz a kohók stb. meiegep tartásáról. A vérengzés hire hamarosan elterjedt. A munkásság mindenütt egységesen szolidárisnak nyilatkozott. A szomszédos Alsószalánkon rögtön kitöri a bányász-sztrájk. A bányatelep munkássága nyomban az első hírek hallatára beszüntette a munkát és a munkások nagyrésze Korompa felé indult. Útközben a csendőrség feltartóztatta. Az ostoba és gonosz vérengzéssel kapcsolatosan a cseh kormány magyarázatokat helyezett el a bécsi sajtóban. Természetesen tetszetős beállítást ad ennek a véres bűnnek és hogy ezt tehesse, ^ a kormány elferdít! a tényeket. A belügyminisztérium hivatalos kommünikéje igy szól : Az a tegnapi híradás, hogy a korompai munkásság lázongása élelmezési bajokból ered, nem felel meg a'valóságnak. A nyugtalanság politikai okokra vezethető vissza. A korompai müvek kétezer munkást foglalkoztatnak, főleg magyarokat és németeket. Egyes agitátorok az állam éllen izgatták a munkásságot, ezeknek kiutasítása küszöbön Volt. Ezt megakadályozandó, tört ki a nyugtalanság. Eddig a kommüniké, de az események sorrendje megcáfolja ezt a durva hazugságot, mely az éhes gyomor feljajdulására halállal felelő csendőrfegyvert politikai fortéllyal akarja igazolni.
