Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)
1921-03-27 / 60. szám
16. oldal tB&xs&icsm&mssaBimsmaajJMumM&igMtmMmmvm tar embereknek háborús összeütközéséről, a láthatatlan emberről, vagy egy időgépről, mellyel múltba, vagy jövőbe lehet utazni oly könnyedséggel, mint akár Makóról Jeruzsálembe — noha ilyen s hasonló apróságokról szólnak történetei, a fantáziája mégis egyenletesebb s logikusabb menetű, mégis érzékelhetőbb s realitásában megdöbbentőbb, mint akárhány legkínosabb naturalista iróé. Víziói, mint pl. a Dr. Mareau szigetéről való, melyen egy fanatikus vivisector a legkülönbözőbb állatok — tigrisek, kutyák, disznók — agyvelején s végtagjain végzett operációkkal egy uj, emberhez hasonló, sőt emberi fajtát akar teremteni, hogy a végén a megcsonkított állat- emberek egy rettenetes lázadása megölje az uj, tudományos s a természet erőivel könnyelműen játszadozó istent, ők maguk pedig gyorsan visszafejlődjenek az elhagyott, sötét szigeten régi állati létükig — ezek a víziói oly sötét pompájának, a költészet legnemesebb díszeivel ékesek, oly valóságosak s mégis hihetetlenek, a hihetetlennek addig a határáig, amelyen túl ez már csak csinálmány (mint maga ez a szó) csak dics — hogy az olvasónak nemcsak az eszét, az idegeit s az excentrikusság felé hajló elemeit a fantáziájának, hanem közvetlenül a szivét s legprimerebb érzéseit fogják meg, akárcsak egy szerető haláláról vagy egy anya fájdalmáról volna szó. S mind e bujaság dacára úgy érezzük, hogy ez a fantázia száraz, logikus s hogy ez a fantasztikum valahogy ellenkezik azzal a képzettel, ami bennünk E. T. Hofmann nyomán e művészeti elemről keletkezett. S ha közelebbről vizsgáljuk meg érzésünket, sok okát találjuk, de leg- irappánsabb felfedezésünk lesz, hogy ez a világűrökön, időn át utazó, a természeti törvényeket soha nem hallott vakmerőséggel felforgató ember — legtisztább vérből való materialista, legalább is — s művészetének formáiról lévén most szó, — e pillanatban erre kell figyelnünk — fan- iasztikumának keretein belül az. Fantasztikumának nincsenek természetfölötti elemei, ha kérded, hogy a Mars-lakók hogy jutottak a földre, hogy a láthatatlan ember hogy vált láthatatlanná, hogy a légi háború, hogy mint lehetséges — ma sajnos, már tudjuk — ez a kitűnő s kitünően képzett művész, pontosan megfelel minden kérdésedre s varázsboljával egy pillanát alatt szemed elé bűvöli a tudomány minden fantasztikus lehetőségét. A tudomány költője — ez a jelző illeti őt, jobban, mint bárki mást a világirodalom egész skálájából. Megírta a fényhullámok törvényeinek költeményét — a „Láthatatlan emberben — az idő és tér azonosságának regényét az „ Időgépében s megirta a vivisectio s az átha- sonlás tragédiáját a „Dr. Mareau szigetéiben. Én nem tudom s nem vitathatom azt, hogy mindaz, amit erről irt, lehetséges lesz-e majd egyszer s be fog-e következni, mint ahogy bekövetkezett a légi háború — egy oly regénye nyomán, mit még a repülőgép feltalálása előtt irt meg — de tudom, hogy nála senki jobban nem keltette még beszélő cselekvő életre a tudomány csodáit, senki élesebben nem vetitte még az élet mágikus fényét e tudós könyvekben s tudós agyakban nyugvó lehetőségek remegő csiráira, hogy költő még soha nem agitált jobban a tudományért s hogy a végtelenség s az ismeretlen erők problémáját — tudomány és művészet ez első és utolsó kérdését — soha ily testvéresülés- ben fényesebben nem láttam még felragyogni s nem éreztem még oly tisztán e két testvér együvé- taríozását s céljuk közösségét. E rövid cikknek nem lehet célja, megismertetni az iró problémáit, világszemléletét és fejlődésének különböző fázisait — inkább figyelmeztetés ez csak egy jelenségre a kultúra egén, melyet nem szabad figyelmen kivül hagyni. Mégis röviden rá akarunk mutatni az iró két szubjek* tiv problémájára — csak említésszerűen — két problémára, amelyek magukban is izgatók és megkönnyítik a vívódó művész és gondolkodó ember kritikai megértését. Azt kérdezzük magunktól, nem tévedtünk-e akkor, mikor tiszta vérből való materiálistának mondtuk Wellset. Hogy az volna mégis — rávall elsősorban a müveiből megállapítható fény, hogy előtte vagy fantáziája előtt, nincs semerre se akadály, akérhová igyekszik is. Nincs lehetetlenség, minden tudományosan megoldható. De a dr. Ma- rean szigetében is és más írásaiban is végül mégis csak a tudomány debpcleját irta meg, a materiálista tudomány tragédiáját é3 tehetetlenségét a természet valamilyen rejtelmes erővel szemben, melyeknek végső eredetét tehát csak materiálista tudásával mégse tudja megmagyarázni, megérteni és alkalmazni. S hogy a tragikus fordulat mindig valamifyen véletlen folytán következik be s hogy ha ez a véletlen elmarad, a megoldás végleges lett volna! — nos! ez a világ rendjébe beletartozó véletlen tán nemcsak a művészi forma kedvéért került a történet megoldása útjába, hanem talán valami egyéb »meggondolás folytán, tán mert ez a véletlen törvényszerűen beletartozik a világ rendjébe? _______ Vasárnap, 1921 március 27. Egy második szubjektív probléma: vájjon, hogy egyeztethető össze a fabianista Wells szociológiai hite a békés, fejlődésszerü evolicióban minden regényének s köztük néhány utópisztikus műnek úgyszólván kivétel nélkül való háborús, harcos, egy végső összeütközésben kihangzó befejező akkordjaival? Hogy egyeztethető össze azzal a fénnyel, hogy ha az emberiség folytatólagos fejlődése útját mutatja be egy utópisztikus társadalom felé, vagy deus ex machinaval kénytelen élni, mint a „Ju the days of thé comet“ cimü regényében, melyben az üstökön tisztító gázai változtatják meg érthetetlen módon az emberek lelki alkatét, alkalmassá téve őket a szociálista társadalmi berendezkedésre — vagy pedig végső háborúról, melyben az egyik fél kipusztul, löki őket az utópia felé, mint „az óriások jönnek“ cimü regényben — de a jobb sors felé való békés, megszakadás nélküli fejlődést nem tudja megmutatni. Etolozsvári ®mflék® irta Sxentgyörgyi István A nemes ssstisé céh hőre A régebbi Kolozsvárnak, amikor még nem ez a világ volt, hogy majdnem minden utca sarkán egy-egy fogadó, vagy vendéglő díszeleg, nem közönséges, de mondhatnám egyik fő-fő nevezetessége volt Bodóné polgári bormérése. Farkas Sámuel uram, a Bormérés tulajdonosa, fertály jegyzősége mellett, mely hivatalt évekig viselie, mint szabómester a szabó Céh jegyzőjt? Í3 volt. A nemes céh elöljárósága, úgy mint Kontur Ferenc uram, Kvilla István uram, Végh Bálint uram, György Ignác uram, Marselek Ferenc céhmesler urammal az élükön, a kollegiális szem- pento* mellett a mindenkori jó ellátást is tekintetbe véve, Farkas uramnál tanyázgatott s csendes borozgatás mellett itt beszélgették s idézgették el némely céhbeli ügyesbajos dolgaikat is. Olykor-olykor itt hányták vetették meg gazdasági ügyeiket is; mert ugyanis a szabó Céhnek úgynevezett külsősége is volt, mely állott többek között szőlőből, lévén az a Fellegvár-oldalon, Kő- málban a Nagy Gábor mostani villájának a területén. A szőlő megmunkáltatása közös, vagyis a Céh költségére ment, a munkát felügyelvén egy kiküldött céhbeli tagtárs. Gyümölcs és a bortermés is a céhbeliek között osztatott el, természetesen Céhmester uramnak és előljáróuraiméknak a fáradságos gondozásért dupla pertió dukáil. Ha Isten a munkát é3 fáradságos gondozást bőterméssel áldotta meg — mely áldásért eiől- jéróuraim mulatozásuk közben sohasem mulasztották el a maguk és céhbeli tagtársaik javáért az egekurához fohászkodva poharat koccintani — annak idejében megtartották a szüretelést. Hordókat, borsajtolót, taposókádat és más szüreteléshez szükséges dolgokat, mik a szőlő aljában lévő deszka kalyibában (félszer) kiszáradva állottak, idejében kiforráztak, kimostak és rendbehoztak. A szüretelést a Céh elöljáróságához tartozók, legények és inasokat is ideszámítva végezték. Amíg a munkabírók és fiatalok, ki-ki a a maga kirendelt helyén — puttonos, szedő, taposó, sajtoló — sürögtek-forogtak, tettek- veitek; addig elöljáró uraimék Céhmester uram előliilésével bent a kalyibában kecskelábu asztal mellett reggeli órákban egy kis szilvó- rium, délfelé egy kis borocska mellett, hozzávaló harapnivalóval (pogácsa, egy kis hideg sült) beszélgetve, pipázgatva, adomézva, a termés bő eresztése reményében vígan töltötték az időt. Az előrelátó bölcs elöljáróság a szüreteléshez mindig annyi munkaerőt alkalmazott, hogy a szedéssel idejekorán készen legyenek, hogy a jó szüreti ebédet gondnélkü! költhessék el. Előljáróné asszonyaimék, az egyik már előt- tevaló nap készített, szüreti ebédről elmaradhatatlan töltöttkáposztát melegített fel, másik libasültjével foglalkozott, a harmadik, a szüreti eszem-iszomról szintén elmaradhatatlan berbécs- tokányt készitgette. Egyik a másikkal vetélkedett, hogy házától Került sült-főtjét gusztusosán tálalja fel. Hogy teljes legyen az ebéd, hófehér térítővel fedett jó nagy ruháskosárban a kalyiba sarkában húzódott meg a küriöskalács s ropogós csörege s mellette elöljáró uraimék által hozott elegendő mennyiségű borocska. A szedéssel, ennivalóval rendben lévén, elöljáró uraimék érdemes hozzátartozóikkal a kecskelábu asztalnál foglaltak helyet. Őt megillető helyén természetesen céhmester uram ő kigye Íme. Távolabb két hordóra alkalmazott deszka képezte a legények asztaléi, a vidám inascsoport kivül a kalyiba oldalánál a fűre telepedett le. Megkezdődött, folyt az ebéd, pohárkoccingatás és csendes, rendes beszélgetés mellett, olykorolykor felcsattogván az inaskompánia pajkos kacagása, kiknek hasa már domborodott a jól- lakásíóí és egymáson hemperegtek a pázsitos domboldalon. De bent a kalyibában is hangosabb lett az élet. Elöljáró uraimék is mindjobban megkedve- sedve „Cserebogár, sárga cserebogár" után „Elszáradt a meggy, rajta maradt egy“ tréfás dalt is megeresztenék. A dal hallatára az inaskompánia isf abbahagyta játékát, a kalyiba ajtaja elé csoportosult és az ajtófélnek támaszkodva, hallgatta és bámulta a mesterek mulatozásét. Céhmester uramnak megvillant agyában egy gondolat és hivatalos méltóságához illendően akkurátus mondókát intézett a bentlevő legényekhez, kioktatván őket a hazaszeretet, tisztességtudás és munkás józan életre, nem feledkezvén meg az inasokról sem, kiknek szintén rész jutott a jó tanácsokból. Az ebéd véget érvén, legények, inasok, szokás szerint illendően megköszönték és ki-ki kiszabott munkájához látott, hogy1 a taposás, szűrés, sajtolás és a többi, szóval a szüretelés estig bevégződjék. Elöljáró uraimék is helyt állottak, azaz, hogy helyt ültek, a kereklábu asztal mellett folytatták az ebéd utáni koccingatást, koronként közülök egy-egy felállott s hozzáértően meg-megkopogtatta a hordókat, mikbe a mustot töltögették, mutatóujjal intőleg feltartva, fontos kégpel mondá: — Egy veder még belefér, aztán elég. A szüretelés gyertyagyújtásra elkészült. Elöljáró uraimék is el- be- és felkészülvén, a a kalyibát lakat alá tették, a pásztornak — ki a szüreti eszcm-iszomtól már laposakat pislogott — a felvigyázást erősen lelkére kötvén kart karba- füzve hazafelé indultak, fcillegve-ballagva, egymásnak szerencsés felvirradást kívánva ki* ki portájára ballagott. A drága szöllőnedv immár hordóban volt, következett az elhelyezés. A nemes'szabó céhnek volt ugyan egyháza, de annak pincéje mivel a házban lakók foglalták el, szűk és nem alkalmatos hely volt a must elhelyezésére. Az elöljáróság ez alkalommal is mint már nehány előző évben tette Farkas Sámuel céhjegy ző uram elégtágas és alkalmatos pincéjébe eresz- geítette le a hordókat. Jobb és alkalmasabb helyet keresve sem találhattak volna: mert elöljáró uraimék boroz- gatni idejárogaíván, figyelemmel kisérhették forr-é a must? Nem üté ki dongát, vagy hordófeneket? Volt is gondozás és kóstolgatás. A csipősmustnál mér elkezdődött. Előljáróuraimék összejövetelük alkalmával egypár lopóva! fel-fel hozogattak. kóstolgatták és kóstolgattatíák. Bóc/one jóizü ételére az ó borocska mellett meg-meg kívántak egy kis sajáttermésü kőmáli karcost is . .. Az idő telt, a bor fogyott s karácsonkor —• mivel rendesen akkor volt az osztozás napja — előljáróuraimék azt vették észre, hogy a gondozás, lopózás, kóstolgatás, kinálgatás, feltöltögretés mellett kongó hordójuk is van. — Nó de sebaj, — gondolták, — Urunk koporsóját sem őrizték ingyen. Az osztozásnapját céhtáblán körüljáratták. Edényével ki-ki megjelent. Előljáróuraimék dupla, céhtagtárs uraimék ki-ki a reáeső részt megkapván, kompetenciáját mindenki haza szállította. Kiskadácson, Nagykadácson, ha kalács is volt a rácson, a bor mellett vígan telt. WililíilliililllÉiS LÖRINCZésTÓTH B Nöldivat k ülönleRességck áruháza FŐTÉR 8 SZÁM Tavaszi kosztümszövetekben, damaszlok- ban, báttsztokban és más mosóárukban nagy raktár Állandó újdonságok! n Olcsó árak! Jpl|||l|lij|l|l|||íPPj||! ....
