Keleti Ujság, 1921. február (4. évfolyam, 22-41. szám)

1921-02-11 / 30. szám

oldal â pomán-oposz viszony katonai altiánsz Lengyelországgal — A parlament vitája íKolozsvár, febr. 10. Saját tud.) A háború réme, amely végső pusztulással fenyegeti minden még megmaradt gazdasági és kulturális értékünket, to­vábbra is kisért. Nem lehet tudni, mit főznek a dip­lomaták boszorkánykonyháikban, a népek azonban békére vágynak. És a békének ez az akarása erő­sebb lesz, mint azoknak a tervezgetése, akik vala­mennyiünk életét és javait akarják ismét kockára lenni. Sürgősen békét kell kötni Oroszországgal, amely amúgy sem tudna támadó háborút viselni belső zavarai miatt. A béke hamarább elsorvasztja a diktatúrát, mint a külső beavatkozás, amely még erősítené a bolsevisták belső frontját. Jelentéseink a következők: A kamara ülése Naren Manescu lelkész a kamarában felpa­naszolja, hogy az elnök megakadályozta Erdélyre vonatkozó interpellációjának közzétételét, úgy bánnak Erdéllyel, mint valami gyarmattal. Az elnök azi mondja, hogy a közlés megtiltásának okaiba nempariamentáris kifejezések. Ezután Christescu szocialista képviselő kéri a kormány és moszkvai kormány tárgyalásairól szóló jegyzékek bemutatását, amelyek alapján a sajtó azt írja, hogy a boisevikiek megakarják tá­madni Romániát. Kijelent, hogy az orosz kormány őszinte és jóviszonyban kiván élni Romániával. A szovjetkomiány mostani egyetlen és főgondját Oroszország gazdasági helyreállítása képezi. Ar- getoianu belügyminiszter válaszában kérdezi Chris- íescut, van-e tudomása arról, hogy a boisevikiek manifesztumokat bocsátottak ki, amelyekből nyilván­való, hogy a szovjetkormánynak kívánsága volna egy támadás, ameíybői remélik, hogy megdöntik a dinasztiát és a demokráciát és az anarkiát való­sítják meg Romániában. Christescu kijelenti, hogy nincs ilyen maniíesztumokról tudomása. Tárgyalják a Duca liberális mandátumának érvénytelenítését. A többség és a parasztpértiak is támadják s azzal vádolják, hogy pálinkát küldtek szét és osztottak ki a választók között. A mandá­tumot érvénytelenítették. Cuza támadja Jorgát azt állítva, hogy a Mar- morosch bank őt megfizette; kiadja az ő könyveit és milliókat költ kulturális akcióra. — Jorga feleli, hogy a Marmorosch nemzeti és kulturális akciókra nyújtott fedezetet, ő maga semmit sem kapott. Er­délyben 14 (?) magyar színtársulat van. A Marmo- rosch a román színtársulatok érdekében adott pénzt. Ő nem kapott tiszteletdijat. (Kurír tü.) Tényleges békeáliapot Oroszországgal (Bukarest, febr. 10.) Az „Adeverul“ szerint a külügyminiszter a szenátusban hozzáintézett kér­désekre nagyjelentőségű nyilatkozatot tett. E szerint szén nem is akart bántani. Vigabban néz már és érzem, hogy beszélne is, de valami visszatartja: ő mégis csak hivatalos személy. — Forró ság, — ismétli beleegyezőn. Ezzel érezteti, hogy az ellentét elsimult, de a hangja ki- jslenti, hogy a további tárgyalás nem hozzá méltó. Elvégre neki revolvere van. Ismét csend van egy darabig. — Úgy van, úgy, — visszhangozza újból az ujonjött paraszt. A társa nem szólt még eddig, csak figyelt. Most a szemével, alig észrevehetően, továbbmenésre hívja fel a társát. Ez azonnal észreveszi, de úgy tesz, mintha a saját elhatározását jelentené ki: — Viszontlátásra! — és mennek. — Viszontlátásra 1 — cseng tőlünk és hozzánk. Viszontlátásra, eddig még sohasem látott, messze orosz tájról való két idegen paraszt, akiket talán sohasem látunk viszont, a két kísérőm se, én se. És mennek. Két mozgó sötét pont lesz nem­sokára a két ember, a mozdulatfalan tájon, az ősztől terhes ég alatt. Emberek, akik csak-annyi- ból tartoznak egymáshoz, hogy egy földgolyón élnek, találkoztak a poros utón és egymás lelke­sebére tapogattak a szavaikkal. Emberek; atomos porszemei az örök forgásnak, talán a maguk céljára; talán egy megsejthetetlen távlatú tova- mozgás egyetlen vonuló láncszeme a végtelen számú csillagok között. És most már lljinszkbe keli mennünk; fel­kelünk és megyünk. A forró ég alatt, megyünk, a porzó utón, görnyedő sárga vetés között, megyünk három ember, külön-külön sorsok egymás mellé szorított -féjlalói, megyünk, Oroszországnak vala­melyik dombos tájén, az Ural előhegyeiben, annak az évnek a nyarán, amelyiket şz 1917-iknek emle­getnek, hogy megkülönböztessék a tovaszállottaktól.-zoktól is, amelyek még ránkborulnak. a Szovjetoroszországgal való tárgyalás a béke- ajánlattétel óta nem szakadt meg. A szovjetkormány elismerte, hogy Románia és Oroszország közt nincsen háborús, hanem béke­áliapot. E megállapítás közvetlen következménye, hogy semmiféle ellenséges cselekedet sem lehetséges %a két állam között s mindkét fét a maga területén marad; a románok tehát Besszarábiában. Ha a szovjetkormány nem is teszi magáévá Románia álláspontját Besszarábia annektálására nézve, mégis kétségtelen a tényleges állapot elismerése. Ha ez megvan, nyilvánvaló, hogy tovább ha­ladhatunk. Nem válhatunk el a szövetségesektől és nem ismerhetjük el diplomáciai utón a szovjetkor­mányt, de utánozhatjuk Anglia példáját és gazda­sági tárgyalásokba bocsátkozhatunk vele s ezt an­nál inkább, mivel Oroszország közvetlen szomszédja vagyunk, sőt vannak közös érdekeink is, mint pld. a Dnyeszteren való hajózás. A külügyminiszter kijelentésének fontossága nem fogja senki figyelmét elkerülni, mert e szerint — Írja az „Adeverul“ — Oroszországgal kielégítő visszonyban vagyunk, nincsen semmi okunk azt hinni, hogy érdekében állana esetleges katonai akció által elrontania azt, amit a diplomácia eszme­cserénk sikerült megvalósítania. Lengyei-román katonai szövetség (Bukarest, febr. 10. Damian.) Sapieha lengyel külügyminiszter márciusban ideérkezik, hogy a len­gyel-román katonai alliánsz ügyében tárgyaljon. Vele együtt érkezik Pilsudszky marsai is. (Dtü.) Maniu a reakciós választójogi tervezet ellen (Bukarest, febr. 10.) Az „Adeverul“ Írja; A vá­lasztási reform munkálatai nemcsak tovább foly­nak, hanem legutóbb úgy a kormány, mint az el­lenzék is körvonalazták állásponijaikat a bizottsági ülésen. Az ellenzék részéről Maniu Gyula fejtelte ki nézeteit. Mindenekelőtt a választókerületekre vonat­kozólag azt mondotta — az „Adeverul“ közlése szíerint, —• hogy helyesebb a törvényhatóság kere­teihez alkalmazkodni a választókerületek kijelölésé­nél is és csakis ott és akkor térni el ettől, ahol a választókerületek külső alakulata és nagysága kiván valamelyes helyesbítést. Maniu szerint a választókerületek megalakítá­sának módját nem lehet valamely általános sza­bályba foglalni; a hozandó törvényben kell a kép­viselők számát megállapítani s ugyanakkor kell a választókerületeket is meghatározni. Evégett jónak látná a részleteknek térkép és más segédeszközök alapján való tanulmányozásával albizottságot bizni meg. Azt sem helyesli Maniu, illetőleg a nemzeti ellenzék, hogy a városokat mesterségesen több választó- kerület közt osszák fel, mivel ez rendkívüli intézkedés lenne és a városi lakosság érdekei ellen irányulna. (Főieg a nemro­mánok ellen! — A szerk.) A román államnak — úgymond Maniu — nincsen szüksége ilyen mester­kélt intézkedésekre, hogy biztosíthassa a maga létét és fejlődését. Kívánja Maniu pártja nevében a nők szavazati jogát; ezt az álláspontot képviselte a magyar parlament­ben is s ugyanezt mondotta ki a gyulafehérvári nemzetgyűlés is. E nélkül a párt nem szavazhatja meg a választási törvényt és a nemzeti ellenzék is szolidáris ebben a kérdésben a román nemzeti párttal. Kijelentette továbbá, hogy nem fogadhatja el a fe4eráció a szenátus tervezett összeállítását sem. Maniu elvileg az egykamara rendszer‘híve. Ameny- nyiben mégis megmarad, képviseleti alapra kell he­lyezni és csak kivételesen lehessenek jogosult tag­jai; a jelenlegi tervezet szerint valóságos feudális karrikatira lenne a szenátus. Nem teheti magáévá különösen a szellemi cenzust, amely hátrányos lenne az erdélyi román­ságra nézve és előnyös a magyarokra és a szá­szokra vonatkozólag. A román nemzeti párt min­denkor a cenzus ellen foglalt állást és fókép a szellemi cenzus ellen, amelynek alapján a Tisza­fáié választási reform is készült. Maniu kimerítő felszólalására Argetoianu belügyminiszter adta meg a választ. Örvend — úgymond — hogy az ellenzék elismeri az ügy sür­gősségét és óhajtja, % hogy a választási törvényt az összes pártok egyetértésével alkossák meg. Az albizottság kiküldéséhez hozzájárul. A vá­rosoknak több választókerület között való megosz­tása a városi és falusi elemekből alkotandó vegyes választókerülelek létesítését tartja szemelőtt s nem kívánja a városok politikai érvényesülését csök­kenteni. A nők választójogát illetőleg elismeri Argetoianu, hogy a javaslat figyelmen kívül hagyta, de ha a bizottság szükségesnek tartja bizonyos mértékű elismerését, nem kiván elzárkózni ez elől. A szená­tus fenntartását egyénileg ő sem tartja elengedhe­tetlen szükségességnek. Késiül a tavaszi orosz­ellenes barrikád Fpancia-lengyel-pomán katonai szö­vetség — Magyapopszágot is be akap* ják kapcsolni az uj blokkba (Kolozsuár, febr. 10.) A reakciós blokk, melynek célja emberbarrikédot emelni a bolsevizmusnak, napról napra jobban csörteti a kardot. Ma már világos, hogy Franciaország uszítja szövet­ségbe a keleti államokat. -Eddig úgy volt, hogy Franciaország csak erkölcsi támogatást ad, de em­bert nem. Ma már, hogy jobb és gyorsabb elhatá­rozásra birja őket, füt-fál ígér. Legutóbbi jelentéseink szerint Pilsudszky párisi utjának látható eredménye is van, amennyiben Franciaország és Lengyelország között véd­és dacszövetség jött létre. A francia-lengyel-román álliánszba, úgy látszik, Magyarországot is édesgetik, erre vall legalább is a Magyarországnak tett jugosziév-cseh határkiigazitási engedmény, melynek részleteiről még nincs bővebb információnk. Egyébként Benes is megjelent Paris­ban, ahol várja a további utasításokat. Oroszország­ból érkezeit jelentés szerint ott nyugodtan várják a fejleményeket. Az izgatott romén közvélemény úgy tudja, hogy Oroszországban proklamáeiók vannak Románia tavaszi megtámadására vonatkozólag for­galomban. Christescu szocialista képviselő, aki most jött haza Moszkvából, energikusan- megcáfolja e híreket és az orosz offenzivát háborús beugratás eszközének minősiti. Tudósításaink itt következnek: Nem álliánsz. csak álliánsz (Lyon, febr. 10, Radio-távirat.) A „Le Matin“ Írja: Minthogy azt'a lengyel politikai helyzet pacifi­kálása megérdemli, elhatározták.- hogy Franciaor­szág segítséget nyújt Lengyelországnak megtámad- tatása esetére és viszont, mivel egy Franciaország elleni támadás Lengyelország egzisztenciáját is ve­szélyezteti. Ez a nyilatkozat még nem azt jelenti, hogy egy álliánsz jött volna térre. A két állam kö­zött és nem is egy álliánsz elleplezésére szolgák csupán ama készség nyilvánítása, melyei a lengyelek veszedelem esetén Parisban találkozni fognak. Az „Echo de Paris“ biztosi! arról, hogy ez a deklaráció egy sokkal szorosabb francia-lengyel együttműködés jele mint aminő a múltban fennállott . Határváltoztatást kap Magyarország (Bukarest, febr. 10. Damian.) Egy budapesti szikratávirat jelenti, hogy Grátz magyar külügyminiszter jegyzé­ket kapott a főtanácstól, amelyben tu­domására hozzák, hogy beleegyeztek a jugoszláv és csehszlovák határ megvál­toztatásába. v. Román-lengyel álliánsz is készül (Bukarest, febr. 10.) Románia és Lengyelország között folynak a tárgyalások katonai álliánszra vo­natkozólag. A kormány megcáfolja azt a hirt, hogy Galíciának, mint semleges államnak felállítását kí­vánta. (Dtü.) A Damian távirati ügynökségét felhatalmazták annak megcáfolására, hogy Bulgária és Lengyelor­szág között titkos szerződés állana fenn Dobrudzsa visszaszerzésére vonatkozólag. Benes és Briand tanácskozásai (Paris, febr. 10. Darnian.) Benes cseh külügy­miniszter Rómából ideérkezett. A délelőtt folyamán Briand miniszterelnökkel hosszabb megbeszélést folytatott. A cseh külügyminiszter holnap elhagyja Périst és vissza utazik Rómába. A magyar válság tovább húzódik (Budapest, fabruárius 10.,Saját tud.) A magyar- országi pártok válsága ma is megoldatlan. Te­leki egységes kormányzópártot akar, a keresztények és a kisgazdák továbbra is a koalíciós megoldás hívei. Közben két feitünéskeltő momentum adott sok találgatásra okot a képviselők körében. Az egyik, hogy Teleki Pál ma előbb a disszidensekkel tár­gyalt, majd Széchenyi Viktor grófot és Ghillányi Ist­ván volt munkapárti minisztert kérette magához. A másik politikai pikántéria, hogy a kisgazdák több vezetőférfia Hadik János gróffal, aJKárolyi kor- mányralépéseelőtti utolsó miniszterelnökkel folytatott beható tárgyalásokat. Teleki miniszterelnök a disszidensekkel folyta­tott tanácskozás után Rakovszky István házeinök- kel tárgyalt. Miután a válság hosszabb lefolyásúnak látszik, az a terv merült fel, hogy a nemzetgyűlés ülésszakát holnap berekesztik és majd csak akkor nyitják meg ismét, ha már a válság elintézést nyert. * * , ____ Péntek, 1921 februdríus 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom