Keleti Ujság, 1921. február (4. évfolyam, 22-41. szám)
1921-02-11 / 30. szám
Péntek, 1921. febmárius 11. 3. oldal Újból válságba került a román opera Megint egy félmilliós deficit — Sztrájkolnak a zenekar tagjai Á kolozsvári román opera újra válságba jutott és legrövidebb időn belül beadja a kulcsot, ha újabb államsegély nem érkezik. A magyar sajtó, ha irredentista törekvések vezetnék a tollát, kárörömmel fogadná e tényt. De mi nem tesszük. Akárhonnan jön is a kultúra, megbecsüléssel nézzük, mert a kultúra szeretete elősegíti az együttműködést és valljuk be, a román opera az az intézmény volt, mely a kultúrát szolgálta. Éppen ezért még mindig jobb a kultúra néző pontjából, ha a nívós opera marad meg, melyet nemzetközi összetétele fejlesztett ki, mint egy rosszul beállított „nemzeti“ ensemble. A román opera 2 millió 16 ezer lej állami szubvenciót élvez. Ami természetes is, mert a színház bevételei nem tudják fedezni a kiadásokat és a költségvetés szerint minden előadás kétszer annyiba kerül, mint amennyit egy előadás után be lehet venni. A bukaresti rossz pénzügyi gazdálkodás miatt a színházi szezon 2 hónappal később nyílott meg, mint ahogy hirdetve volt. Ez tekintettel arra a körülményre, hogy a román operáháznak 10 ezer lejt kell naponta kifizetni, már a szezonmegnyitás késlekedésével 1 és félmillió lej deficitet jelentett. De sokkal nagyobb zavart okoz, hogy a zenekar tagjainak nem tudnak drágasági pótlékot adni, mert ez egy negyed esztendőben megint egynegyed millió többletet jelentene. A zenekar kiküldöttei tárgyalást kezdettek a szinház vezetőségével és kifejtették, hogy a magyar társulat zenekari tagjai 600 lejjel többet kapnak fejenként, mint ők és hogy sztrájkba lépnek mindaddig, amig a szerződés szerint megállapított drágasági pótlékot meg nem kapják. Értesülésünk szerint a sztrájk már huzamosabb idő óta tart. Az igazgatóság kérésére a sztrájk effektuálásától a zenekari tagok eltekintettek annyiban, hogy a régi operákat még lejátsszák, de uj operát nem tanulnak be. Konstantin Pável minden agilitása, hogy a programmba vett Wagner Tann- háuserét előadhassa, csődöt mondott. A bukaresti kormány nem törődik a színházzal, politikailag lévén elfoglalva és i«y elfelejti, hogy a kolozsvári román opera fenntartása a románság szempontjából nemcsak kulturális, de épen politikai tettnek is az elmulasztása. Hasonló az eset egyébként Bukarestben is, ahol a nem állandó jellegű opera három- milliós deficittel küzd. Ilyen körülmények között a román opera & legrövidebb időn belül be fog csukni. Konstantin Pável pedig, megcsömöröive a hivatalos körök közönyétől, visszavonul. Amint érthető is, mert a lehetetlen gazdálkodás teljes művészi energiáját felőrölte és minden tekintetben elkedvetlenítette. Hogy a tavasszal mi lesz a nemzeti színház sorsa, nem tudni. Az bizonyos, hogy igy nem tarthat. Érdekes, hogy Konstantin Pável már a szinház átvételekor sejtette, hogy önálló román operára és drámai társulat anyagi prosperálására nincs kilátás és javaslatba hozta a Consiliul Dirigentrtek. hogy a színházat magyar onsemblóvel közösen kell megcsinálni, de akkor lefújták a tervet. Az idő igazolta Konstantin Pávelt, hogy a jelen gazdálkodás és közöny mellett a román' opera vállalkozásának kudarc lesz a vége. AZ ÉGŐ VONAT KATASZTRÓFÁJA Benzinrobbanás a bukaresti személyvonaton —- Lángba borult a robogó vonat — Húsz halottról és negyven sebesültről szóinak az első hírek (Kolozsvár, febr. 10. Saját tudósilónktól.) Méreteiben még át sem tekinthető, borzalmas vasúti szerencsétlenség hírét hozza a téviró. Az emberi vigyázatlanság megint megdöbbentő következményekkel jári s bár még nincsenek ugyan megbízható híreink a halottak számáról, de utasok becslése szerint húsz élet esett áldozatul egy vigyázatlan gyufagyujtásnak. A szerencsétlenséget egy felrobbant benzines demizson okozta. A katasztrófa a robogó vonat egyik túlzsúfolt, harmadosztályú kocsijában történt s a hatalmas, felcsapódó lángoszlop élő emberek halálos máglyájává vált. Még csak szaggatottan tudjuk rekonstruálni a szerencsétlenség lefolyását. Az első hivatalos hir szűkszavú, az utasok s a vasutasok elbeszélése azonban olyan borzalmas tragédiáról számol be, mely a világháború rémségeihez edzetten is megdöbbenti az ember. A szerencsétlenségről tudósításunk a következőkben számol be: Az 511. számú személyvonat kilenc óra felé hagyta el az éjjel Brassó állomását. A vonat, mint rendesen, most is túlzsúfolt volt. Különösen a harmadik osztályú kocsikban volt rengeteg utas, úgy hogy a téli fagy dacára a lépcső és a kocsik teteje is emberekkel volt megrakva. A teljes sebességgel haladó vonat már Botfalu állomás felé közeledett, amikor a 285. számú őrház közelében hirtelen borzalmas robbanás történt az egyik harmadosztályú kocsiban. Mindjárt rá hatalmas láng csapott ki a vonat végétől számított negyedik kocsiból, vészes jelt adva a mozdonyvezetőnek, hogy állítsa meg a vonatot. A vonat megállóit, az utasok leugráltak és az égő kocsihoz szaladtak, mely már az egymással dulakodó emberi testeknek valóságos máglyája volt. A kocsi hatalmas lángolással égett s az utasok egymás hátán, egymást tiportva ugráltak ki a kocsiból. A szerencsétlenek ruhája tovább égett, úgy hogy az utasok pokrócokkal takarták le őket, hogy megmentsék a láng-martaléktól. A lángoktól a szomszédos kocsik is meggyulad- tak, szerencsére ezekben nem volt utas, mert már leugráltak. A harmadik osztályú kocsiban mintegy hatvan ember utazott összegyömöszölve egymás he- gyin-hatán. Az utasok legnagyobb része katona volt, de közöttük volt egy rendőrcsapat is, mely Bukarestből Nagyváradra tartott. Az egyik katona utasnál — lehet, hogy rendőr volt — az ülés alatt egy nyolc- tiz literes demizson volt, amelyben benzint vitt. Az illető cigarettára akart gyújtani, az égő gyufát azonban a benzines üvegre ejtette. Az utasok állítása szerint a benzines üveg nem volt bedugaszolva, úgyhogy azonnal felrobbant. Az explozió a közelíevőket szerteszét dobálta és a szétömlő benzin pár pillanat alatt az egész kocsit valósággal lángtengerbe borította. A menekülés útját szinte teljesen elzárta a sok utas, úgyhogy az emberek is égni kezdettek, anélkül, hogy menekülni tudtak volna. Csak a folyosón és a lépcsőn állók menekültek meg s azok az utasok, kik az ajtók, ablakok közelében állottak. |Az utasok adatai szerint a kocsi mintegy hatvan utasa közül husz-huszonöt bennégett, a többiek pedig, szinte kivétel nélkül könnyebben-suiyosabban megsebesültek. Összesen mintegy negyven sebesültről tudtak. Az oltásra gondolni sem lehetett, az égő kocsit megelőző vonatrészt elvontatták, a hátulsó kocsikat pedig nagy nehézségek mellett eltolták. A szerencsétlenségről értesítették azonnal a brassói pályaudvart, ahonnan segélyvonat ment ki orvosokkal együtt. A sebesülteket és a megszene- sedett holttesteket beszállították Brassóba, ahol a kórházba helyezték el őket. A vonat a borzalmas intermezzo után folytatta útját. Három kocsit és az utolsó postakocsit lekapcsolták, mivel teljesen tönkrementek. A kocsi, amelyben a robbanás történt, porráégett. A bukaresti személyvonat éjjel félhárom helyett délelőtt tizenegykor futott be Kolozsvárra a roppant szerencsétlenség hírével. A kolozsvári üzletvezetőséghez szűkszavú jelentés érkezett a szerencsétlenségről. A jelentés három porráégett holttestről és kilenc súlyos sebesülésről szói. Reméljük, hogy ez a jelentés fedi a valóságot, nem pedig a vonalot kisérő vasutasok vallomása, akik húsz halottról tudnak. Abban a kocsiban, hol a szerencsétlenség történt, egy rendőrtiszt is utazott, aki a tizenöt bukaresti rendőrőrmestert kisérte. Ez úgy menekült meg, hogy — bár égő ruhával — kiugrott az ablakon. A rendőrtiszt jelentése szerint mind a tizenöt rendörörmester ott pusztult A vizsgálatot a szerencsétlenség ügyében megindították. Természetesen ez rrár nem segíthet, hisz az is, kinek vigyázatlansága a robbanást okozta, az első áldozatok között volt. „Pannónia66 kávéház legelőkelőbb szórakozóhely. Elsőrendű kiszolgálás. Esténként hírneves zenekar hangversenyez. — Külön billiárdterem. Szinetár József és fia tulajdonosok Tiltakozó népgyiilések Németül szágban az antant ellen A német államok nem szerelnek le — Nftti a párisi határozatokat bűncselekménynek minősíti (Kolozsvár, febr. 10. Saját htd.) Simons külügyminiszter kijelentette, hogy elmegy a londoni konferenciára és tiltakozni fog az egész német közvélemény nevében a párisi határozatok ellen. Simons londoni küldetését megkönnyíti az, hogy' egyes aníantállamokban, Olaszországban, Amerikában, sőt magában Franciaországban is hangok emelkednek a francia tulkövetelések igazságtalansága ellen. Kétségtelen, hogy a közhangulat oly erővel készteti agresszivitásra a német kormányt, hogy a március elején megnyitó nemzetközi értekezleten az antantnak engednie kell, ha ki akarja kerülni az elkerülheíeílen háborús konfliktust, Híreink itt következnek; Nem szereinek le (Berlin, febr. 10.) A szövetséges államok miniszterelnökei tegnap iartották konferenciájukat, amelyen hevesen tiltakoztak Németország teljes lefegyverzése ellen. Kijelentették, .hogy a belügyi helyzet okvetlen szükségessé teszi bizonyos kontingensek fegyverbenlartását. A déli államok, Bajorország és Würtemberg miniszterelnökei ma reggel újból kijelentették, hogy nem szerelnek le. (D. t. ü.) Hindenburg nyilatkozik a határozatokról Berlinből jelentik : Brémában vizrebocsájtotték a mosl épült tizepkétezertonnás gőzöst. A gőzöst Hindenburg nevére keresztelték. A hajó keresztelésén Hindenburg és Ludendoríf is megjelentek. Hindenburg kijelentette, hogy Németország szerencsétlenségének oka a francia önzés. Franciaország vezetői nem tudnak szabadulni a német veszedelem agyrémétől. Nekünk nem szabad az antant mértéktelen követeléseinek engedni, nem szabad lealacsonyítani Németország tekintélyét és remélem, hogy a birodalmi kormány most az egyszer erős lesz. Simons külügyminiszter a londoni konferencián (Budapest, februárius 10. Saját tud.) Megerősítik hivalalosan is, hogy Simons külügyminiszter biztosan elmegy a londoni értekezletre. A kormány álláspontja, hogy a lefegyverzésre vonatkozó követelések teljesíthetők. A jóvátételre vonatkozó követelések azonban teljesíthetetlenek. Egyébként az egész országban nagy népgyü'éseket rendeznek, melyeken a párisi határozatok ellen tiltakoznak, ti«MAAAAttMAAAAAflAAMMAAAriMWMMRaMMIi Bonyodalmak a kolozsvári francia kurír budapesti útja köriiá Ékszereket és pénzt csempészett át a határon — Eljárás Jósika bárónő és Bocsánczy bankigazgató ellen — A belügyi államtitkárság hivatalos nyilatkozata (Kolozsvár, febr. 10. Saját tud.) Bonyodalmas hivatalos eljárás, sőt bünügy támadt a kolozsvári francia konzulátusi ügyvivő kurírjának egyik budapesti utjából. A kurír Barrey Emi! közismert kolozsvári úriember, ki francia állampolgár és bár — hivatalos nyilatkozat szerint nem volt a konzulátus tisztviselője, kuriri minőségben a konzulátus hivatalos diplomáciai iratait vi:te fel Budapestre. Ezt az útját azonban arra is felhasználta, hogy magánleveleket, pénzt és ékszereket vigyen át a határon hivatalos küldetésének védelme alatt. Az igy nem túlságosan súlyos „diplomáciai“ ügyet valamelyik román lap pattantotta ki és tekintettel arra, hogy egy magyar mágnásnőről, Jósika Miklósáé bárónőről és egy nagy magyar bank igazgatójáról Bocsánczy Lászlóról volt szó, hatalmas ékszercsalási üggyé fújta fel a dolgot. Többmilliós ékszercsaiásró! adtak hirt abban a hivatalosnak tetsző formában, hogy a csalást a nagyváradi állambiztonsági ügynökség fedezte fel. A dolgok állását azonban teljesen megvilágítja az a nyilatkozat, melyet a kolozsvári belügyi állam- titkárság tanácsosa dr. Miclea közölt a sajtóval. Maga a nyilatkozat szószerint a következő: „Több román- és idegennyelvü lapban hir jelent meg arról, hogy a nagyváradi sziguranca egy többmilliós ékszercsalást fedezett fel, melybe bele vannak keverve Jósika bárónő, Cervoni kolozsvári francia konzuli ügynök és Bocsénszky bankigazgató. A kolozsvári sziguranca a leghatározottabban megcáfolja ezt a hirt, mely teljesen hamis. Legke- vésbbé van ebbe az ügybe belekeverve Cervoni, kinek közbecsülésben álló személye sokkal ismertebb a kolozsváriak előtt, semhogy ilyen valótlan hir személyét érinthetné. Az igazság a következő: Barrey urat — ki francia állampolgár — felkérte Cervoni ur, hogy
