Keleti Ujság, 1921. január (4. évfolyam, 1-14. szám)
1921-01-01 / 1. szám
3. oldal. Szombat, 1921. január 1. A zsidókérdéshez őszinteség és politika Irta: Weiss Sándor dr. _ Kolozsvár, 1920. december. Apponyi Albertnck egy legutóbb megtett nyilatkozatához fűződnek a következő mondatok. Kaposvárott a közelmúltban azt mondta Apponyi Albert, hogy az antiszemita demagógia érzékeny anyagi kárt okozott Magyarországnak és hozzájárult Magyarország világpoziciójának a megrontásához is. Kicsit gorombább szavakkal ez azt jelenti, hogy az állam belső gazdasági rendje és nemzetközi helyzete is — sok minden más között — attól is függ, hogy az állam milyen zsidópolitikát csinál. Apponyi fenti két következtetése elé egy-két ténymegállapítást is helyez, így: a zsidó kereskedő kivándorol Magyarországból s ezért a magyar kereskedelem hanyatlik és a külföld a magyar kereskedelem iránt bizalmatlanná válik. Továbbá azt, hogy a keresztény magyar társadalom gazdaságilag kimü- veletlen, anán változtatni kell. Ez a két ténymegállapítás — ugyancsak kissé burkolatlanul — azt jelenti, hogy a zsidóság nélkül ma nincs jó kereskedelem és hogy a kereskedelmi üjdailanság bizony nem erény és erőforrás, hanem ellenkezőleg és a gazdasági kimüvelődésre a keresztény társadalomnak nyiltan és határozoítan törekedni kell. Hozzáteszi még Apponyi Albert, hogy hiba volt a kereskedelmet eDuinpíjanl engedni ésriiogy a keresztény társadalom gazdasági kiművelésével egyidejűleg ki kell a keresztény társadalomban olyan szolidaritást fejleszteni, mely nem bir a mások (nyilvánnerakeresztények) elleni gyűlölködés jellegével. Talán nem tévedünk, ha Apponyi Albertnek ebben a ialszabaásdt szellemi megélésében a keresztény társadalom zsiáósHsnléMér.ek úgy az értelem, mint az érzelemvilágban való nagy megváltozását tisztán látjuk meg. Többször hangsúlyoztak, hogy a zsidókérdés becsületes meglátásához és aegoidásához ieníartás és erőszakoitság nélkül valá őszinteség kell. A zsidók részén önmegismerés és a faji tulajdonságoknak jóvaí-rosszal együíivaló vállalása, a nemzsidóknál pe- üg a nevelés antiszemita velejáróinak apáról fiúra való átörökítése helyett— ahogy Apponyi mondja — olyan szolidaritási írzésnek a fejlesztése, mely nem bir a mások elleni gyűlölködés jellegével Lehet vitatkozni az igazságán, de mi azt hisszük és érzéseink és tapasztalásaink erősítenek abban, hogy a zsidóknak a gazdasági kérdésekhez való nagy értése és .egész életmódjuknak túltengő anyagiassága történelmi múltnak álettanilag természetes következménye. Ön- é3 fajfentartásuk ösztöne szenvedélyesen feszítette erőiket állandóan a gazdasáp kérdések irányában. Nos és most itt a zsidóság a nagy gazdasági képességekkel, sőt túlnyomó materializmusával. A zsidó tájékozódásnak" és jövőbeli eíhelyeződésnek ebből kell kiindulnia, mert ez nem csupán fanatikus igazságkeresés, de politikai és közgazdasági szükség is. Közbe Mi vetnünk, hogy a faji tulajdonságokról nem ügy beszélünk, hogy minden zsidó kereskedelmi lángész és materialista és minden keresztény kereskedelmi vagy gazdasági aníitalentum. Csak annyiban vannak faji jellegzetességek, amennyiben általában vannak tömegek egymásközt egyező és más tömegektől elütő tulajdonságokkal. Mindc-n faj egyénei között emeltót nagyszámú keveredés vagy a tömeg- tulajdonságoktól való több-kevesebb felszabadultság van. Az élettani adottság, a gazdasági helyzet és a környezet különböző hatásaiként. Eszmei, modorbeli és erkölcsi különbségekről viszont itt nem szólunk, mert a kérdés gerincének és egyik alépítményének a gazdaságit látjuk. Ha a kiindulást elfogadtuk, felvethetjük a kérdést: mi következik abból? Vájjon nem osapong-e ezernyi bűn és gonoszság az emberek között, amelyek távolról sincsenek annyira pellengérre állítva és üldözve és vájjon ezek a gyűlölt tulajdonságok bfinök-e egyáltalán, javíthatatlanok, vagy pedig természetes kivirágzásaí az emberi közösségek életformájának és nem ke!i-e, hogy a társadalmak életében tegyenek ilyen — ma még üldözött, mert ösztönösen gyűlölt és szervezetlenül, hatalom nélkül állón kiszolgáltatott — tulajdonságokkal bíró emberek is. Meggyőződésűnk, bogy a zridógyüiölet és zsidóüldözés ferrása a gazdaságilag fejletlenebb társadalom tehetetlen iühe a zsidóság nagy gazdasági képességei miatt és másfelől a zsidóság szervezetlensége, politikai és katonai hatalom nélkül valósága. A Z3idógyülölet a tehetetlen dühösségből izzik ki, a zsidóüldözés pedig a zsidóság hatalomnélkülvalósága miatt volt lehetséges. Ha a zsidóüldózést megakarjuk szüntetni és kiküzdeni azt, hogy a zsidóság — apraja-nagyja egyaránt — ne legyen másodrendű ember az emberek között, gyermekeit ne csúfolják és felnőttjeink moralitásában senkinek ne legyen oka és joga kételkedni, akkor mind a két kérdésre ugyanazon figyelemmel kell lennünk és ugyanazon erőteljességgel változtatnunk a hibákon mindkét vonatkozásban. Ma mi a helyzet itt? A zsidó társadalomnak az a része, amelyik a cionizmus megjelölése alatt szerveződik, Palesztinában zeidóorszá- csinál, az idegen államokban pedig szintén önálló politikai hatalomra törekszik — ez a rész tagadja a zsidóüldözés *lső tételének létezését, vagyIfegalább is érzékelhető, külső ííetuyil'/árulásaiban nem szól a zsidógyülölet gazdasági forrásairól és egyedül a hatalonnélkűivalóságban látja úgy a zsidógyülölet, mint az üldözés okát. Eszerint a zsidóság ' a többi emberek kényekedvének ártatlanul. kiszolgáltatott Prügelknabe volt eddig. Ennek megfelelően szinte machia- velisztikus stílusban a hatalom szerzésére fordítja minden gondját. „Dolgoznak“ —ahogy ezt büszkén mondani szokták. A keresztény társadalom pedig a tehetetlenség természeti törvényeinek — ««H lelkiiletileg a gyűlöletben, tettekben pedig mindannak fo tolásában élte ki magát, amit a zsidóság banutí.y ic.tn mremtett. Ezzel a vak életösztönnek áldozott, mert a zsidóság már nemcsak gazdasági téren, de gazdasági erősödése szociál-filozóliailag érthető következményeként kulturális és itt-ott morális (jótékonyság) téren is kezdett föléje kerülni. Lényegileg ma is igy áll szemben egymással a két társadalom. Különböző eredők alapján a keresztény és zsidó társadalom erőit centrifugálisan használják, ahelyett, hogy a természetes és felvilágosult kiegyenlítődésre törekvés alapján — összemüködnének saját egyéneik és az egész emberiség nagyobb javára. A „Keleti Újság“ hasábjain már többször volt szó róla, hogy a cionizmus vakon gyűlölködő és reakciós — mert az antiszemitizmusnak pusztán ösztönös visszahatásaiból élő — mozgalma, árt a zsidóságnak. Épen ügy szóvátettük és tesszük állandóan a keresztény túlzásokat és vadságokat. El kell fogadnunk egyszer már nyiltan minden rendű és rangú, de munkából élő embernek a szociálista világnézetnek azt a tételét, hogy az egyén és a csoport (faj, társadalom, állam) gazdasági helyzete (képességei és javai) egyik döntő meghatározója az egyén és a csoport eszmei és a többi emberekhez és csoportokhoz való viszonylatának. Az, hogy van egyáltalán zsidókérdés, fţz egyike a legjelentékenyebb tényeknek ahhoz a tételhez, hogy a gazdasági helyzetnek mennyire döntő a szerepe az emberi életben. Bizonyítsunk? Maradjunk csak az Apponyi Albert megállapításainál, aki ötvenéves politikai múltjával és nagyszerű képességeivel épen elég fajsúlyos ember ahhoz, hogy következtetéseire építsünk. Azt mondja Apponyi, hogy Magyarország rossz zsidópolitikája az állam belső gazdasági életében és nemzetközi helyzetében nagy károkat okozott. Apponyi ezzel a megállapításával csak kifejezően mutat rá: arra, amit sokan éreztünk, és tudtunk, hogy az állam gazdasági «rendjétől Tiigg az állam belső nyugalma, hogy a nemzetközi viszonylatok elsősorban gazdaságiak, az érdek motívumaitól függők és erős gazdasági élethez gazdasági képességek kellenek — ame- lyekel - ma legfőképen a zsidók birnak. Ha a gazdasági helyzetnek nem volna ez a meghatározó jelentősege, nem is volna akkor zsidókérdés, — mert a legfanatikusabb antiszemiták is egyetértenének abban, hogy a zsidóság gyűlöletesen elválasztó tulajdonsága elsősorban és döntően fejlett gazdasági hozzáértésében és- ennek kinövésében az erős anyagiasságában van — nem lévén elég hatásos ok a zsidógyülöletnek a kiizzasztására és táplálására. Rossz állam- gazdasági helyzetnek a legrosszabbja csakúgy a pusztulás, mint ahogy az egyén legrosszabb gazdasági helyzeté a koldusbot. Ilyenformán a gazdasági helyzet úgy az egyénnél, mintáz államnál létkérdés. Valljuk be, hogyazsidó terjeszkedés Magyarországon ezt a létet erősen kikezdte s hogy ennek nyomán hogyan fejlődik ki a gyűlölet, azt Ravasz László karácsonyi fantazmájában az emberszeretetről és igazságról elmélkedvén, olyan érzékeltetőn írja le, hogy segítünk magunkon az ő mondatainak idelrásával: „A gyűlölet'alapjában véve nem egyéb, mint azaz indulat, amellyel a lélek önnön élete lentartasának állandó, komoly akadályát nézi. Annál nagyobb a gyűlölet, minél nagyobb és minél veszedelmesebb a támadás, minél drágább életalkatrészeinket fenyegeti s mi minél tehetetlenebbek vagyunk vele szemben. Csak azt gyűlölik, akinek ereje van, csak az- gyűlöl, akinek nincs elég ereje. Végül a gyűlölet nem heveny, hanem idült érzés, amely állandó, egyenletes, tartós veszedelemmel szemben fejük ki, nem úgy, mint például a harag, amely hirtelen gyűl ki a pillanatnyi fenyegetés ellen vagy a félelem, mely hirtelen esik össze a váratlan támadás súlya alatt. Tehát a gyűlöletben lassú, egyenletes, d.e nagyon kemoly életakadály ellen védekezünk azzal, hogy ez indulat hatása alatt minden figyelmünket és minden energiánkat a támadásra fordítjuk. A gyűlölet a legnagyobb népkonzerváló erő: azért, mert a népek, nemzetek, államok életét rendesen nem akut veszedelmek, hirtelen kait és hirtelen elfutó támadások fenyegetik, hanem lassan, századokon át, egyenletesen és felfartózhatatlanul erősödő idegen életigények kezdik ki. Különösen elnyomott népek, fejlődésben meggátolt nemzetek lelkében csap át az életösztön ereje a gyűlölet lobogásába s a gyűlölet nagysága az életösztöu ereiét viszont relatív tehetetlenségét mutatja. All ez a törvény akar fajok, akár ha kultúrák, akár államok, akár nemzetiségek, pártok, osztályok, felekezetek vagy érdekcsoportok állanak egymással szemben. S ha’ hozzávesszük* hogy a politika mindig személyek harcában foly le s igy a személyek is önfentartá- sukban, érvényesülésükben vannak támadva, tehát gyűlöletet éreznek, mi természetesebb, mint az, hogy az egész politikai mesterség ebből áll: magamévá tennem a közösségem gyűlöletét, hogy a magamét a közösségemévé tehessem. A politika a gyűlölet társadalmi függvénye. Aki birja, marja, mert hát az ember embertársának farkasa.“ Ha kölcsönösen túl vagyunk a gyónáson, akkor kezdjünk javítani a dolgokon. Ez lehetséges és kell. Hibák meglátááa és beismerése sohasem gyengeség. Erő' az, amely érzi magában az egészséges, szociális életre képesítő tulajdonságok túlsúlyát és nein fél a gyöngeségek szemébe nézni. Ha hiba, hogy a zsidóság túlsúlyban van a gazdasági versenyben, épen olyan hiba, ha más faj elmaradt ebben. Nem kell rosszhiszeműen fogadni Apponyi- pák a magyarországi állapotokra vonatkozó azt a megállapítását, hogy a keresztény társadalomnak oka és joga van védekezni a zsidóság aránytalan térfoglalásával szent ben a gazdasági és kulturális élet terén. Hiszen Apponyi azzal folytatja, hogy ennek a védekezésnek súlypontja a keresztény társadalom gazdasági kiművelése. Azaz — ismét kissé nyíltabban — a gazdasági érzéket, a gazdasági versenyképességet a keresztény embereknek ha kell tervszerűen is, az állami életműködés megfelelő irányításával (politika) ki kell fejleszteni, hogy a zsidókkal felvehessék a versenyt. Fckozoltabb gazdasági érzék és kedv irányában kell tehát a szükséghez mérten áthasonitani a keresztény társadalmat, mert hiszen igy őszintén és közelről nézve nem is olyan sötét az a gazdasági szellem. Ismét az Apponyi szavait mondjuk: egyidejűleg a keresztény társadalmak uj gazdasági orientációjával az érzelemvilágnak is meg kell változnia a zsidósággal szemben, olyan szolidaritási érzéseket kell fejleszteni és apáról-fiúra átörökiíeni, amelyek nem bírnak a mások elleni gyűlölködés jellegével. Más szóval a zsidógyüíöletet — és nem a zsidót— üldözni és kiirtani kell. Hogyan? Lehetővé kell tennie minden államnak, illetve a ma minden államban egységesen uralkodó keresztény társadalomnak, hogy a zsidóság ne legyen elkülönített gazdasági életet élő faj. Ne legyen egyedül a keresztény társadalom az, amelyik az államhatalom által létesített és biztosított megélhetést módozatokhoz (a múltban földbirtok, majd államhivatal, katonaság stb.) jut és nyugodtan, kis erőfeszítéssel a biztos jövő (föld, nyugdíj) elé néz, de legyen szintén jórészben a szabad pályákra ráutalva, ahol nagy erőfeszítések, természetes verseny van és akkor egy-két generáció után előttünk áll a gazdasági kimüvelődés és a versenyképes és fölényes nemzsidó. A zsidóság pedig épen ellenkezőleg. Találjon elhelyezést ott is, ahol kisebb erőfeszítések kellenek és visszafejlődik nagy gazdasági ereje. Ez természeti törvény, amely kísérleti precizitással bizonyítható. Még, nehány megjegyzés. Amint elől jeleztük, nem lehet tagadni, hogy vannak modorbeli és szeliemiségbeli elválasztó tulajdonságai is a zsidóságnak. Nem térünk most ki ezekre, mert kétségtelen, hogy a különbségek alapokai gazdaságiak és ha ezek lesorvasztását megkezdjük, úgy a járulékok, vagy az éliettáni és környezetbeli eredők eredményei részint maguktól szűnnék meg, részint jelentéktelenné törpülnek. Olyanokká, amelyek két ember, vagy két csoport között vannak anélkül, hogy végzetesekké válhatnának. Nincsen az az illúziónk, hogy az igazságkeresésnek erre a vázolt -útjára egykönnyen tömegeket lehet majd rávezetni. Mindkét részen nagy az elfogultság, úgy a féktelen zsidógyülölet, mint pedig eímek cionista reakciója a szenvedélyek útjait járják és messze vannak attól az őszinteségtől egymás irányában, amely belátásokat eredményezne. Épen ezért egyik zabolátlan tábor sem tudja majd a jövőben a zsidókérdést nyugvópontra juttatni. De, hogy yan más megoldás is, mint a gyűlölködés és harc, arra mindkét részről előbb-utóbb többen jönnek majd rá. Bármennyire is hibáztatjuk a cionista zsidóság gyűlölködését, őszinteséghiányát és egész politikai rendszerét, mégis azt a törekvést, hog^ a szervezettség erejére törekszik, emancipálja magát más fajok kegyes befogadása alól és a szervezett gyülöiséggel szemben szervezetten véds- Aeznikiván, feleszmélésnek, egészséges életösztönnek és politikai céltudatosságnak tekintjük. Nem lehetséges, hogy sok milliónyi zsidó szervezetlenségénél fogva ki Jegyen szolgáltatva az u. n. emberi belátásnak és lelki műveltségnek, ha az emberi belátás és műveltség csak egyes emberek tulajdonsága ma, mig az emberek csoportjai, a tömegeknek lélektana nem is ismeri ezekét és egészen durva, vagy fanatikus elragadtatások vezetik érzéseiben és tetteiben. Lehet az is, hogy teljes békesség soha nem lesz a földön, hogy az élő organizmusok között még a növényi és az állatvilágban is szakadatlan a harc, hogy a harc a fejlődés éltető levegője, még sem lehet, hogy e fejlődés csupán mechanikus legyen és az u. n. polgáriasodban önmagát kiélő. A civilizáció a holt eszközök fejlődése csupán. Az emberi érzés és szellemiség pedig még egészen fejletlen, mélyen elnyomva vergődik a politika és civilizáció óriásai talpai alatt. Fel kell őket szabadítani. És csak annak a népi mozgalomnak van egyetemes létjogosultsága, melynek legvégső célkitűzése az ember felszabadítása. Ehhez pedig belső őszinteség és igazságkeresés kell. A ntai termelési mőd kinövései és politikai szellem mellett viszont kétségtelen az is, hogy merő idealizmusnak tetszik az, ami pedig valóságos demokratizmus mellett a legtermészetesebb volna. Azért kell elsősorban demokratikus politikát csinálni és annak benső lényege, az emberi legelérhető legnagyobb igazság, minden dolgozó ember megbecsülése és a megértés felé törekedni. a legjobb és legsz ebb kivitelben, jutányos árban elkészít a Lapkiadó és nyomdai műíntézet Ko íozsvár
