Keleti Ujság, 1921. január (4. évfolyam, 1-14. szám)

1921-01-05 / 3. szám

Szerda, 1921. januárius 5.

3. cldal.

Magyar-orosz konfliktus a népbiztosok elítélése miatt

Ausztriával kiélesedett az ellentét — Kyu- gatmagyarországon megdöbbenést keltett a döntés

(Kolozsvár, januárius 4.) A magyar kormány számára, éppen mikor rálépett a konszolidáció útjára, két irányból támadt súlyos külpolitikai konfliktusa. A népbiztosokra mért súlyos Ítélet miatt jött az egyik, amire igazán nem volt most szükség s amit belátással el lehetett volna kerülni. Az orosz kormány a népbiztosok elleni Ítélet végrehajtása esetére sulyoß retorziót helyezett kilátásba a magyar hadifoglyokon. A magyar kormány tárgyalásokat ajánlott a népbiztosok további sorsáról s e tárgyalások most megkezdődnek. Már csak ezért sem lehet végrehajtani azt az Ítéletet, amely ismét felverte az egész világ ellenszenvét. Egyúttal a magyar néphangulat is követelve várja az amnesztiát.

Ilyen körülmények között erőszakolta ki az osztrák keresztényszociáüsta párt az antanttól a nyugatmagyarországi kérdésben a döntést. Ezt a kérdést az eddigi osztrák kormányok békésen akarták elintézni, akkor is, amikor Budapesten kommün volt s akkor is, amikQr Renner a kis antanttal tárgyalt. Lueger szervezte az osztrák klerikális pártot, amelynek egyik alapelve mér az alakuláskor a magyar- gyűlölet volt. Ennek a pártnak a kormánya szakította most meg a gazdasági tárgyalásokat is azzal a magyar kormányzattal, amely pedig éppen az osztrák klerikálisok felülkerekedésében bízott. Remélhető, hogy mély belátásokkal sikerül elintézni ezeket az izgalmas konfliktusokat.

Tárgyalás az orosz kormánnyal

(Budapest, januárius 4. Saját tud.) Teleki Pál miniszterelnöknek rtia nyilatkozata jelent meg arról a retorzióról, amivel a moszkvai kormány fenyegette meg a magyar kormányt a népbiztosok pőrében hozott ítéletért. A miniszterelnök a kivetkezőket jelenete ki:

— Az orosz szovjetkormány magyar hadi- foglytiszteket tartott vissza túszokként és ezza! a fenyegetéssel lépett fel, hogy a népbiztosok elitélése esetén a visszatartott hadifoglyok hasonló bánásmódban fognak részesülni. A magyar kormány értesítette a moszkvai szovjetkormányt, hogy a magyar bíróság független, annak működésére befolyást nem gyakorolhat. Kijelentette, hogy ebből kifolyólag bármely hadifogoly kivégzését közönséges gyilkosságnak minősítené. A szovjetkormány újabb fenyegetéssel válaszolt. Visszatartott mintegy négy-ötezer magyar hadifoglyot, börtönnel, éheztetéssel, kényszermunkával és teljes pusztulással fenyegeti őket. Ezért a magyar kormány félretéve minden más tekintetet, elhatározta, hogy megmentésük érdekében a népbiztosok további sorsáról az orosz kormánynak tárgyalásokat ajánl fel.

— Az orosz kormány válasza már december 31-én megérkezett s e válasz kijelenti, hogy a szovje'.kormány hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni.

— A magyar kormánynak ez a lépése — mondja Teleki — a magyar igazságszolgáltatáson nem ejthet csorbát, nem érintheti a bíróság Ítéletét.

Az a jegyzék, amely az orosz kormány retorzióját jelentette be, szikratáviratban érkezeit Budapestre és hír szerint a következőket tartalmazza: Az orosz szovjelkormány ezen jegyzékében közli a magyar kormánnyal azon elhatározását, hogy

10.000 magyar hadifoglyot, előkelő és vagyonos magyar úri családok tagjait internáltába az orosz kormány. A 10.000-ből 470-et kiválasztottak, akik közül egy népbiztos kivégzése esetére is 70-et azonnal kivégeztetnek, a iöb'cit megtizedelnék, mig a 10.000-nek hátralevő részéből minden ötvenediket akasztanák fel. A jegyzékből az tűnik ki, mintha az egyéb kommunista kivégzések miatt az oroszok már éltek volna ilyen retorzióval.

Az Oroszországban internált magyar hadifoglyok családjai tudomást szerezve az orosz jegyzékről, interveniáltak a kormányzónál, hogy kegyelmezzen meg a halálraítélt népbiztosoknak, nehogy Oroszországban sínylődő fiaikon, férjeiken torolják meg haláluk«*. _ •

A ualâîraifeli népbiztosok védői ma kihallgatáson jelentek meg az igazságügyminiszíernél és előterjesztették kegyelmi kérvényeik megokolását.

Az igazságügyminiszter kijelentette, hogy amint a Kúria az iratokat felterjeszti, a kérvényt a legkomolyabb megfontolás tárgyává fogja tenni.

Nyugaímsgyarország és Pécs miatt

(Budapest, ián. 4. Saját tud.) Jelentettük rr.ai számunkban, hogy a nagykövetek tanácsa végleg Ausztriának ítélte Nyugatmagyarországot s elhatározta, hogy ezt a területet a béke életbelépte után ez cnlant átveszi cs azután átadja Ausztriának.

Az antantnak ezt az elhatározását hosszas tárgyalások előzték meg. A bécsi magyar emigráció szociáldemokratái ugyanis még a Renner-kormány- nyal tárgyalásokba bocsájtkoziak, amelyek során az osztrák szociálisiák hajlandónak is mutatkoztak a kérdés revíziójára népszavazási alapon, de ezt attól tették függővé, hogy Magyarország köztársasággá alakuljon ét. A bécsi keresztényszociálisták választási győzelme után a budapesti sajtó azt remélte, hogy a két azonos programmal biró rezsim meg fog egyezni és a nyugati megyékre a legrosszabb esetben is népszavazást fognak elrendelni. Ez azonban nem történt meg, a bécsi keresztényszociálisták mereven ragaszkodtak a békekonferencia döntéséhez. Ezzel szemben Pécs és Baranya kiürítésére vonatkozólag az antant nem tett lépéseket.

A kormányzópái thoz tartozó képviselők a nyugatmagyarországi és pécsi események miatt elhatározták, hogy a nemzetgyűlés összehívását kérik. Ennek a lépésnek igen nayy politikai jelentőséget tulajdonítanak. «.

Tiltakozó népgyülések

(Budapest, jan. 4. Saját tud.) Az antant Nyugatin agyarországra vonatkozó jegyzéke országszerte nagy elkeseredést kellett. Sopronban tiltakozó nép- gyüléseket tartottak s több osztrákbarátot véresre vertek és menekülésre kényszerttetíek.

Teleki miniszterelnök im Hohler angol főmeg- bizoítal tárgyalt, azután felkereste Apponyi Albertet. A kormány holnap délelőtt minisztertanácsot tart. A politikai körök óriási érdeklődéssel tekintenek a minisztertanács döntése elé.

A magyar szervezkedés

Az zzaisíkáló bizottság tanácsülése — A márosvásérheíyiek nagygyűlése — A kolozsvári gyűlés előkészülése

(Kolozi >vár, jan. 4. Saját tud.) A magyar szervezkedés ma már nemcsak Kolozsváron, de Erdély és Bánát más városaiban is folyik, úgyhogy rövid időn belül a Romániához csatolt területek teljes magyarsága megszólalhat. Ma érkezett be a belügyi államtitkársághoz a marosvásárhelyi magyarság kérvénye s ma adta be kérvényét a kolozsvári szervezőbizottság Economu ezredes utján Petala tábornokhoz, kit most súlyos gyásza tart távol hivatalától.

A magyar szervezkedés ügyével már az unifi- k.áló bizottság — melynek tagjai a kolozsvári államtitkárságok vezetői — is foglalkozott. Mihályi Tivadar dr. miniszter elnöklete alatt tegnapi ülésén ugyanis úgy határozott, hogy a magyar szervezkedésnek minden támogatást megad, természetesen azzal a feltétellel, hogy á szervezkedés célja nem érinti az állam érdekeit. Erről a vasárnapi nagygyűlésen kíván meggyőződést szerezni és ennek alapján tesz majd a kormánynak jelentést.

A marosvásárhelyi magyarság kérvénye is — értesülésünk szerint — kedvező megoldást nyer s igy csak a katonai engedélyezés van hátra, hogy gyűlésüket megtarthassák.

A magyarság készülő politikai szervezkedése ügyében Petala hadosztálytábornok hadtestparancsnokhoz készített beadványt Sándor József ma déli 12 órakor átnyújtotta Economu vezérkari főnök ezredesnek azzal a kéréssel, hogy a hadtestparancsnok családi gyásza miatt az ügyet átvenni és tel öntettel a sürgősségre, soronkivül intézkedni szíveskedjék. A vezérkari főnök álvette az iratot és kijelentette, hogy tekintettel a tábornok súlyos családi veszteségére, csak holnapután adhatja meg a választ, miután Petala tábornokkal beszélt. A kérvényben különben a január 9-iki gyűlés megtartása helyéül a városháza közgyűlési lerme van megjelölve.

Az előkészítés munkálatai már nagyban folynak. Tekintettel arra, hogy mindössze hatvan- nyolcvan ember jelenlétét tartják szükségesnek, megkereste a szervezőbizottság az egyes társadalmi, vallási és gazdasági frakciókat: megbízottaikat küldjék ki, hogy igy a társadalom minden osztálya képviselve legyen.

Amerika és Németország különbékéje

(Budapest, jan. 4. Saját tud.) Newyorkból jelentik : Harding elnök nyilatkozott jövőbeli politikájáról. Első teendője lesz, hogy a szenátus összeüiése után különbékét kössön Németországgal.

Külügyi államtitkárrá Hughest nevezték ki.

* i*

A román főkonzul Budapesten

Budapestről táviratozza tudósítónk: Trifu román főkonzul a magyar külügyminisztériummal már állandó kapcsolatot tart fenn. Megállapodás történt a magyar főköhzulátus bukaresti útjára nézve is. Trifu a jövőhéten visszautazik Bukarestbe és Budapestre való visszaérkezése után hozzáfog a magyar nveiv tanulásához.

* *

Kétszáz bitó£a

(Budapest, jan. 4. Saját tud.) Londonból jelen tik: A Csataldzsa és Gallipoli között elhelyezet: Wrangei-csapatok között összeesküvést fedeztek fel Állítólag ie akarták mészárolni az antant-csapatoka és Konstantinápoly ellen államcsínyt terveztek.

Az antant kétszáznál több Wrangel-katoná felakasztatott.

(Ezt a táviratot teljes fenntartással közöljük Mindenesetre jellemző, hogy a huligán szolgálatok« felhasznált fehér hadsereget a leveretés ulán a: antant tizedeli meg.)

 tisztviselői fizetések egységesítése És más pénzügyi problémát*

Manailla delegátus nyilatkozata — Tiltakozik a gyarmatositási szándék ellen

(Kolozsvár, jan. 4. Saját tud.) A „Keleti Újság újévi számában beszámoltunk arról, hogy a tisztvi selők fizetésegységesitése az állami hivatalnoki kai jelentősebb részében a legnagyobb elkeseredést keltette és célját el nem érte, mert de facto az egységesítés ebben a formában nem történhet meg. Szóvá tettük ezen kívül Manailla pénzügyi delegáius ame politikáját, hogy a régi királyságbeli rendszer behozásával nemcsak az ottani bürokratizmust valósitje meg, de régi királyságbeli tisztviselőknek a hivatalok élére való állításával gyarmatosiíó politikát követ. Manailla pénzügyi delegátus most érdekes nyilatkozatban fejti ki pénzügyi szempontjait. E nyilatkozatot teljes egészében itt adjuk.

— Amikor a tisztviselői fizetések egységesítésére vonatkozó javaslatomat megtettem, előterjesztésem egyedül a pénzügyi tisztviselőkre vonatkozott, akik semmiféle külön pótlékokban nem részesülnek s igy a legrosszabbul fizetett állami tisztviselők közül valók. A tisztviselői fizetések kérdésében engem három szempont vezetett: 1. Hogy azokon a kistisztviselőkön segítsek, akik eddig legfeljebb 300— 400 lejes fizetéseket kaptak, amelyből megélni nem tudlak. 2. Unifikáljam a fizetéseket, tekintettel arra, hogy a régi királyságbeli fizelések magasabbak, — harmadszor pedig, hogy fizetési osztályonként egyforma fizetéseket érjünk el s megszűnjön az a rendszer, mely a személyi pótlékok révén külömbözc illetményeket állapit meg egyes reszortok szerint.

— Nem tartom ugyanis megengedhetőnek, hog> kiváltságos rendszerek legyenek, a külömböző állami tisztviselők fizetésére nézve. Egyformán szüksége van rájuk az államnak, egyformán kell tehát őket fizesse, tekintet nélkül arra, hogy milyen tárca körében dolgoznak. A mostani egységesítés folytán a tisztviselők alapfizetése és illetménye sokkal magasabb, mint volt eddig. Így az ötödik rangoszíáh első fokozatában eddigi illetményük Î950 25 lej volt most eléri a 2334’45 lejt. A tizenegyedik fizetés: osztályban mintegy háromszáz lejjel javult a fizetésük. Az igazságügyi tisztviselőknél tovább is megmarad a háromszáz lej külön pótlékuk, viszont a személyi pótlékoknak meg kell szünniök.

— Akármilyen törvénnyel, vagy rendelettel szabályoznók is a fizetéseket, ki van zárva, hogy a tisztviselők minden rétegét ezzel kielégitenők. Természetesen egyetértek azzal az állásponttal, hogy a tisztviselők rosszul vannak dotálva, de csak fokról- fokra haladva tudunk sorsukon javítani. Ez külömböző más körülményektől is függ, igy elsősorban az állam pénzügyi helyzetétől, továbbá a rnai rendkívüli viszonyoktól. Az általános fizeíésrendezés kérdése külömben Bukarestben most van folyamatban és a mostani megoldás csak provizórikus.

A delegátus ezután tiltakozott az ellen, hogy ő ‘.gyarmatosító“ politikát akarna csinálni. Előbb Dobrudzsában, majd Besszarábiában organizálta a pénzügyi adminisztrációt, itteni feladata azonban a két különböző organizáció egymással harmóniába való hozása csupán.

— Ezt a célt szolgálta a régi királyságbei. számviteli rendszer behozatala, amely a mai viszonyoknak sokkal jobban megfelel, mint a régi, mivel megkönnyíti és egyszerűbbé leszi a pénzügyi adminisztráció ellenőrzését. Ha van valami hibája, úgy ez a tisztviselői fizetések körüli nehézsége. Egyedül azonban az egyes államtitkárságok működésétől függ, hogy a tisztviselők rendesen megkapják a fizetésüket. A régi királyságbeli állami számvitel behozatala a legnagyobb feladatot éppen a pénzügyi államtitkárságra rójja, amely most már önállóan teljesiti az Erdélyre s Bánátra szóló állami és katonai kifizetéseket. Ez azonban nem jelent centralizálást, mert az adóhivatalok számvitele a pénzügy- igazgatóságoknál, ezeké pedig itt, a reszortban összpontosult. Az uj rendszer előnyét — és ezt örömmel jelenti ki — régi magyar pénzügyi tisztviselők is elismerték. Az egységesítés első eredménye, hogy az állampénztárakban pénz van. Ha a tisztviselői fizetések nem történnek kellő időben, úgy enmk az államtitkárságok az okai, mert a fizetési rendelvényeket nem küldik be kellő időben.

— Tekintettel az egységes államszámvitelnek Erdélybe való behozatalára — ez történt eddic