Keleti Ujság, 1920. december (3. évfolyam, 283-287. szám)
1920-12-25 / 283. szám
Szombat, 1920 december 25. 7 ii' ff r ' ' i ^ ţ tX'l* * f * * * ' „Az rab vasat penget“ t ¥ ¥ ¥ \ Fogságban irt versek ¥ ¥ ¥ t A fogság magánya versekben szólal ka t/a meg a gondolatok mélységébe merült lelkeket. A magyar irodalomban a régi időkben már helyet foglak a börtön-költészet s Koháry Istvántól való az a cím is, amit a közlemény elé irtunk. Fogságba jutott ismert nevű erdélyi magyaroknak a rideg falak között Írott verseit közöljük a következőkben: • ¥ ¥ ¥ '< SZILFAPÉNZEK Szálldogálnak szilfapénzek '' Naptól aranyozva, Föl-fölkapja kénnyű szellő, Majd meg visszahozza — Csupa apró szilíapénzzel Van tele az ösvény: Ifjú vágyban, új reményben A tavasz nem fösvény. < Minden kis pénz reménység volt Öreg szilfa ágán: Reménységnek apró pénze Nekünk sem jut drágán. > ‘ De a nyár a tavasz pénzét Be olcsón se válttá, Jó, ha a fa bár egy magvát ' Kicsirázni látja. És még hol van, míg a csira Terebéllvé nőhat ? És az idő mégis teremt Rengeteg erdőket. Apáthy István. AZ ASSZONYOK, (kik börtönben levő férjeiket látogatják.) Jönnek aggódó, szerető szóval, Mosoly az ajkon, könny a szivekben,* Nem hangos hangon való imával Istenhez ember nem fordul szebben. Letiprott ország erői múltán, Mikor rokkantán tesped a férfi, Remények útján támad az asszony, Ki a zord sorsnak soha se tér ki. Hol fájdalom van, vigaszt hoz arra, Hol felőlem van, köszönt hős daccal, Mit elrontottak nagy hazabölcsek, Új létet épít az új tavasszal z új tavasszal új szellő támad, irügyezik rá barackte lombja, ?rmő világgá szépül a bénát,- sszonylélekből új napja támad S az lesz, jövőnket ami kibontja (Segesvár, 1919 11/10.) Paái Árpád. ; r JAJ, JAJ ... 1 Te jajsző, hasadj fel az égbe, * Titkos nagy élet közepébe, Zúzz össze valami nagyot, ;.( Ne engem, aki csöpp vagyok ... r Jaj, jaj! X agy hát törj össze őrületben, tkoztasd meg, hogy megszülettem. De áradj szét hót még egyébre, Ne rontson ágyú egy verébre! Jaj, jaj . .. Ha temetés, hát tegyen az, Ne ébredjen föl több tavasz, Ha sír, hát úgy lewen megásva, Hegy ne legyen feltámadása. Jaj, jaj . • • Legyen villám egész világon, Égasz világon minden fájjon, - Legyen fekete könnyből tenger, S ndtedjon bele minden ember .». Jaj, jaj... A poklokból jöjjön vihar, Hamvasadén el le vsával, De a korommá égett földön Az én jajom tovább is nyögjön . . I Jaj, jaj ... KICSI LEÁNYOMHOZ r retnélek Judit, még egyszer látni téged selyem hajacskád megannogaini lágyan szivemre fektebú a borús éjszakában a piros madárról szépen mesélni néked. Szeretném kis Juditem, ha még egyszer látnál [engem Ha reszkető térdemen még egyszer lovagolnál. Gömbölyű kis kezeddel kacagva átőiéinél S mint játszi emlék maradnék te életedben. Kemény Gábor. AZ AKROPOLISZON Oh müy könnyű élni a víg jelennek, Fenékig kiüríteni az örömteli kelyhet. Szabadlevegőt szívni s élvezni dús szerelmet. Mily játszi könnyű feleim élni a víg jelennek. Oh mdy könnyű barátim, a szép jövőnek élni, Légvárakat épttni: ragyogjanak az égig, Remények országútion vígon robogni végig, Mily játszi könnyű, barátaim, a szép jövőnek élni. De jaj, nehéz a rabnak bús vackán fészkelődni, Jövőt nem látva, mégis a múlttól távolodni, Assszony gyermek-mosolytól vérezve elszakadni. Oh jaj, nehéz a rabnak bús vackán fészkelődni. Kemény Gábor. TIBORC Törpe tornyok s hófehér házak élnek lelkemben, arca barna, járom-álomban gondol arra, ökröt fog és nagyritkán lázad. Sokat tűr és még többet szalad, mint sír nyugodt, jöjjön rá bármi s ősi, — még fél nótázva járni — mélyenalvó kastélyok alatt. Délibáb-köd szövi be szemét és a nagy pusztán nem messzi lát, ha már nyakáig ér a szemét. Borban kesereg kedve-multán, de szivében mint ősi vulkán, szorong és tombol egy új világ. Keresztury Sándor. ŐSZI ELÉGIA Kezedet fogom és úgy dobom csókomat az. őszbe, beh szép így nézni a falevelet felhős, okkerszín esti tájakon, hogy nyargalnak, vígan kergetőzve. Kürtjeik fújják virágtaroló virgonc kis szelek s míg kék ajkam ég, fejedre fonom a táj leggyászabb avar-koszorúját s részeg szemem a múltban szédeleg. Csókolom szemed, melyben égnek a tarlott, sárga kertek, ti lélekrabló fekete napok; adjátok vissza nyári kedvemet, bíboros esték, gyertek vissza, gyertek. Az őszt engedem, lengetem lelkem könnyes lobogóját, tavaszváróan fáradt napsugár csillog örömös, forró könnyeden: nagy szerelmünket hervadt titkok óják. Keiesztury Sándor. S ípos jenöbluz, ruha és rövidáru ÜZLETE, Kolozsvár, Mátyás királyüér 13 szám. elsőrendű női fehérnemű kapható £----------------------------------------------------------------a Jókai lavele Kolozsvárra- -.f Az abszel at karszak cenaur ójáról Az 'Erdélyi Muzeum Egylet levéltára Jókainak rendkívül érdekes és becses levelét őrei, melyet Jókai 1851 julíus 16-án irt Kőváry Lászlóhoz. Kőváry Erdély történetének és néprajzának ismertetésével az 1840-es évek végén nevet szerzett magának; könyveit, tanulmányait és elbeszéléseit a lapok szívesen közölték s legtöbb szerkesztő előre rendelt nála erdélyi cikket. Ilyen erdélyi specificam cikkre vonatkozik az alább közölt levélnek első része. Ennél sekkal fentesabb része a levélnek az a pér sor, melyben Jókai tudatja, hogy 1851 május éta a cenzor tilalma következtében nem subád a szabadságharc korából vett költői témát feldob; penia. Ezt az adatot mindeddig nem ismerte a Jókairól szóló irodalom. Azt tudtuk, hogy a Bech-korszak szigorú rendeletéi következtében költőink sommi olyast nem Írhattak, amivel a fennálló állam rend eUen izgathattak volna. Ennélfogva — igy tanítottuk eddig — íróink korülték az aktuális témákat s vagy a régmúlt történelemből vagy más világrészből vagy egészen a képzeletből vették tárgyukat. Most, az alább közlendő levél szerint a cenzura pontosan megjelölte azon kort,, mellyel az iréknak nem volt szabad foglalkozni. Érdekesen Írja Jókai, hogy a tilalom eleőserban neki szólott személyesen, ki csak nem is olyan régen adta ki a „Forradalmi és csaia- képok"-et s „Egy bujdosó naplóját“ és azóta is egy csomó elbeszélést közölt a szabadságharcról. Tehát a cenzúrának egyenes és személyre szóló parancsa kényszeritette Jókait „allegóriákat“ írni. Mert allegória volt ’ezentúl minden müve. „Amiket (host Te, boldog idők szülte olvasóm, furcsa bom- basztoknak fogadsz, y- irta a „Varchoniták“ utó hangjában — abban az időben egy refractarius magyar Írónak jajúáltáaei voltak az alvó nemzethez, á&elyeave a liekonerhegyi szakadékok közé, szájába adva soha nem élt királyoknak és királyleá- nyeknak; de megértve, átgondolva egy élni akaró tetszhalott nemzettől.“ A regény, melynek készüléséről a levélben acó van: „Erdély aranykora.“ Mikszáth azt irta e regényről; „Olvashatsz utána száz történelmet, Apafy vagy Teleki Mihály mégis csak az marad, aminek Jókai állította be.“ Miksaáfhnak igaza volt; e regény elbűvölő hatású, — talán azért, mert Jókai benne először nyújtja szinpempában gazdag stilaris művészetét teljes egészében; vagy talán azért,, mert szép meséje feledtetni tudja a szomorú jelent. Bármelyik eshetőség is legyen igaz, a költő célja más volt: megmondani olvasóinak, hogy milyen aranykora volt egyszer e földnek. Rövidségében is igen szellemes az a három sor, melyben az akkori irodalmi közállapotokat jellemzi. Valóban ma sem lehetne találóbban meghatározni irodalmunk közhelyzetét. E nagybecsű relikviának teljes szövege a következő : Pest, 1851. Julius 16. Tisztelt hazdmfía és baréteml Kegyednek Vahottali szerződését elfogadnom reám nézve is igen kellemetes, óhajtom, e szerződésnek kegyedre nézve kedvezőbbé lehessen változni. Az elmaradt füzetek már útban vannak, kegyed történek regéi közül a júliusi I. füzetben adtunk egyet. Eniich (Vahoi szavai után indulva) megígérte, hogy az ősszel az egészet kész leend kiadni. Addig a kézirat nálam van és nem vész el. Brandenburgi Katalin a Phoenix második kötetét fogja ékesíteni. Dózsát üdvözlöm s sajnálkozva tudatom vele: hogy a rendőr igazgatóság betitásánál fogva május óta semmiféle tárgyat nem szabad a forradalom korszakából költői kidolgozásul felvenni; ez ugyan csak nekem szólt személyesen, de úgy hiszem, másra nézve sem tesznek kivételt; más egyebet szívesen veszek tőle; az érintett eposztöredék nekem igen tetszett, hanem ez is el kelne még megjelenése előtt s mielőtt valaki olvasta volna, egy példány sem lenne belőle kapható. Egyébiránt az irodalom álláspontja ez: Jégverte közönség, — Árvizrongálta irodalom, — Tüzkárvallott szerkesztők. Kegyed ajánlatát az iránt: hogyha Erdélyből irgk, önnek utasításait használjam, a legnagyobb köszönettel fogadom s legközelebb igen hoeszadalmas kérdezősködóssel leendek önnek terhére egy munkában levő regényem Ügyében, melynek főazemélyei Apafi Mihály, Bánfi Dénes, Teleki Mihály, Béldi Pál stb. Remélem: hogy egymás iránti barátságik hosszabb leend rövid találkozásunknál. Isten áldja önt és rokonainkat. J. Mór. A levél címzése a következő: T. C. Kőváry László urnák N. Kend, Kolozsvár. Borbély István.
