Keleti Ujság, 1920. december (3. évfolyam, 283-287. szám)
1920-12-25 / 283. szám
Senki Szigete Elvesztek az ada kailehi kivübág levelek.— A muzulmánok tizenhárom kérése.- A román kormány állásponja Ki ne ismerné Jókai Aranyemberének romantikus Senki Szigetét, ezt a boldog kis földdarabot a Duna közepén, hatalmas szikla-partok között, regényes elhágycttságban. A kcztudatba úgy él, hogy Jókai a kies Ada-Kalleh szigetéről formálta ki Senki Szigetének rajzát. És valóban, szinte teljes egyedül- valóságban áii ott, a Vaskapu elején, Orsovával szemben ez a kis sziget, melynek lakói idegenek az idegenek között; derék muzulmánok, kik évszázadokon át megőrizték leikökben is ezt az elszigeteltséget. Megtartották híven nemzeti szokásaikat, lelkűk üdvére az „imám" ügyel, karcsú mosejuk tornyáról „mesuin“ hirdeti számukra Allah örök dicsőségét. Ügyes-bajos dolgaikat is a „mudir“ intézi. De ami még fontosabb: nagy pecsétü írások biztosítják számukra, hogy ők kívül állanak az egész világon s olyan jogokat élveznek, amilyent kevés földi halandó. Wem katonáskodnak, adót nem fizetnek, sőt idegen meg se telepedhet közöttük. Világtörténelmi békeszerződések. titkos pátensek, nemzetközi egyezmények biztosítják ezt és még egyéb jogaikat. Nyugodtan és szelíd, Allaht-tisztelő békében éltek az ada-kalleihi derék muzulmánok a legutóbbi időkig. A világháború izgalmai hozták az első változást számukra. Tüzvonalba kerültek, majd ki is üresitették a kis szigetet. Aztán, hogy a hadi szintér lejebb került, visszatérhettek a török szigetlakók is s mindössze egy török katonákból álló őrség táborozott a szigeten. A világháború véget ért, Adah-Kalleh előbb szerb, azután francia megszállás alá került, majd a békekonferencia Romániához csatolta. És itt kezdődik szegény Ada-Kalleh sorsának történelmi változása. A szerb megszállás előtt ugyanis az orsovai főszolgabíró elégette a főszolgabiróság titkos irattárát. Pedig ez az irattár valóban nagy értékű okiratokat tartalmazott: Ada-Kalleh összes kiváltság leveleit. Ott volt a hires belgrádi egyezmény anno 1739, az ezt megerősítő 1791 évi újabb megállapodás, majd a IVlonarkia, Szerbia, Románia és Törökország között létre jött megállapodás Ada-Kalleh sorsa felöl és végül a legfontosabb okirat, az 1878 március hó 21-én kelt török-magyar egyezmény, mely véglegesen eldöntik a sziget és lakóinak sorsát. Az iratok közöl volt a magyar belügyminisztériumnak 1913-ban kelt titkos rendelete is, mely egyezmény ide, egyezmény oda, teljesen magyar közigazgatás alá vonta Ada-Kalleht, bár látszólag minden török intézményét megtartotta. A román impérium alatt az ada-kallehi muzul- mártok nagy bajba kerültek: nem akarták respektálni a kiváltságaikat. Már pedig kiváltság nélkül Ada-Kaj- leh-n sem élet, az élet. Ezért a sziget derék polgármestere: Mustafa Hamdi és társai terjedelmes memoranduma régi kiváltságaik fenntartását kérték a Consiliul Dirigenttől. A memorandum tizenhárom pontban foglalta össze az ada-kallehi törökök kívánságait. A fontosabb kiváltságok, melyek fenntartását kérték, a következőek voltak: A török kormány egy mósét állított fel, melyet a háború kitörésekor rekonstruáltak. A török kormány fizette a mósé fenntartási költségeit, az imám-ot és a muezint (a papot és a kántort,) továbbá a „wechuff“-ot, az egyház pénztárnokát. Mivel minden összeköttetésük a török kormánnyal megszakadt, azt kérik, hogy ezeket a román kormány fizesse. Ugyancsak a török kormány fizette a tanítókat és tanítónőket is. Ezek számára is.az államtól kérnek fizetést. A sziget élén teljes közigazgatási hatáskörrel a „mudir“ állott. Kérik, hogy ezt hagyják továbbra is meg és ennek intézkedéseit a rendőrség és csend- őrség foganatosítsa. A szigel lakói teljes adómentességet élveztek és ezt kérik továbbra is. A szegények eltartása viszont a gazdagabb törökök kötelessége volt és erre „jóléti alapkőt létesítettek. Ennek további engedélyezését kérték. ' Különösen azt hangsúlyozzák a derék törökök, hogy italmérési engedélyt — Mohamed parancsolatjaira való hivatkozással, — csakis a mudir beleegyezésével adjanak s a mudirnak legyen az engedélyt be is vonni. Fenn akarják továbbra is tartani azt a régi kiváltságukat, hogy a szigeten idegen nem telepedhet meg. A memorandum igen érdekesen mutatja, hogy miből él a sziget lakossága. Mindössze 641 lélekről van szó, ennyi a sziget lakosságának száma. Ebből 221 ember űz önálló foglalkozást. A fő kenyérkeresetük a halászás, — ingyen kaptak eddig engedélyt erre — és a csónak-fuvarozás, főleg pedig, hogy vám nélkül kaptak dohányt, cukrot és különféle keleti cikkeket Törökországból é9 ezeket ugyancsak vámmentesen adhatták el hetenként egy meghatározott napon az orsovai szkillákban. Legfőképen ezt a vám- mentességet kérik, amely nélkül elvesztik kenyerüket. Azt is kérik, hogy a katonaság ne kényszerithesse őket, hogy ingyen vegyék a török csónakosokat igénybe. A Consiliul Dirigent az eredeti pátensek, kiváltságokat biztositó egyezmények bemutatását kérte. Ezeket azonban — szinte kivétel nélkül — az orsovai főszolgabíró annak idején megsemmisítette. Most tehát nagy bajban vannak az ada kallehiek, mert nem tudják igazolni kiváltságaik eredetét. Egyedül a lugosi fő- ispánság irattárában találtak nehány másolatot, titkos kiadmányt s most ezeket nyújtották be igazolásul; Ada Kalleh további sorsáról szóló hatalmas iratcsomó most a kolozsvári egységesítő bizottság elnökségénél várja az elintézést. Ada Kalleh szigeiének romantikájából így lett közönséges közigazgatási akta. Reméljük azonban, hogy a döntés kedvező lesz s továbbra is megadja a szegény török lakosságnak régi kiváltságait. Hadd maradjon meg továbbra is ez a kis sziget annak, ami volt: a föld talán iegboldo- gább ddrabkéjának, hol nem ismerik az adót, a hatóságok ezer külömböző fajtáját, árháború rémét, a lakáshivaíalok borzalmait, a vámot a vámhivatalno- kokkal együtt és ahol a közlekedési problémákat csupán az a néhány csónak képviseli, mely Ada Kalleh és Orsóvá közötti forgalmat lebonyolítja. A magyarság megmozdulása Román hivatalos nyilatko at a szervezkedés engedélyezésérői — A kolozsvári politikai alakulás (Kolozsvár, dec. 24. Saj. tud.) Karácsonyra kibontakozott a magyarság sokat késeit, de most már visszavonhatatlan hangsúllyal kinyilatkoztatott elhatározása, hogy az aktiv tevékenység terére lép. Megmozdul, hogy számon vegye mai helyzetét, összefogható erejét és kijelölje az utat tettei számára, amelyek már nem tűrnek halasztást. Az ünnepek alatt meg kell történnie a kolozsvári magyarság szervezéséhez a sürgős előkészületnek s egyúttal és egyidőben mfhden vidék magyarságának elő kell készítenie a szervezkedés munkáját. A nagyszabású magyar szervezkedés elha" tározása mellett rendkívül fontos a gyakorlati megvalósulás szempontjából a hivatalos román álláspont a magyar megmozdulással szemben. A „Keleti Újság“ az ügy érdekében szükségesnek látta kikérni a Tanasescu belügyi áilamtit-, kár véleményét, amely irányadó kell hogy legyen a hatóságok magatartására is. Az. államtitkár a következőket mondotta: — A magyar kisebbség politikai aktivitását és mostani megmozdulását nemcsak a románság, de épen a magyarság szempontjából is természetesnek és szükségesnek találom. Természetes, hogy a Romániában élő magyarság a békeszerződésben biztosított kisebbségi jogainak érvényesítésére szervezkedik, politikai pártot alakit és kilép a politikai porondra. Ez ellen senkinek kifogása nem lehet. Magától értetődik, hogy ennek a politikai megmozdulásnak nsm szabad az állam és a jogrend ellen irányulnia A megadott közjogi kereteken belül azonban a legteljesebb szabadságában áll minden itt élő nemromán nemzetnek, hogy jogait, — legyenek azok kulturálisak, vagy politikgiak, — érvényesíteni és biztosítani akarja. — Nem lehet a célunk, hogy ebben megakadályozzuk, sőt ebben kötelességünk támogatni, mert csak ezzel biztosíthatjuk az ország nyugalmát és munkás fejlődését. — A szervezkedés teknikai kivitelére nézve az érvényben levő katonai rendszabályok folytán Petala tábornok űré a döntő szó. Nem hihető azonban, hogy ezek a katonai engedélyezések a legkisebb akadályul szolgálhassanak. — A magyarság politikai megmozdulása azért is kívánatos, mert ezzel a nyílt, becsületes politikai tényezők veszik át a szót. Természetes, hogy a titkos politizálással szemben könnyen felmerülhetett az irredentizmus gyanúja. — Még egyszer hangsúlyozom, hogy mindaddig, mig e szervezkedés és a magyarság politikai megmozdulása nem célozza az állam biztonságának veszélyeztetését, semmi kifogásunk ellene nem lehet. Másfelől pedig ezzel a szervezkedéssel tudni fogjuk, hogy valóban kik képviselik a magyarságot, melyek a magyarság kívánságai s igy meg lesz adva az-az ut, mely a kölcsönös kiegyenlítődéshez, a békés munka biztosításához szükséges. Interpellációk a kamarában CBukarest, dec. 24.) A kamara legutolsó ülésén rendkívüli érdekes kijelentések hangzottak el. Tomegea képviselő interpellációjában hely és szereplők megnevezése nélkül egy közigazgatási esetet hoz fel. Egy község' lakói panaszt emelnek közhivatalnok ellen és a bírói hatóság el is mozdítja állásából. A pénzügyminiszter visszahelyezi az eljárás alatt levő közhivatalnokot anélkül, hogy a biróságót értesítette volna erről. A második interpellációt Mihalache paraszt- párti vezér terjeszti elő. A napokban kerül a parlament elé a Güther-féle iratcsomó, amelyben oly Szombat, 1920 december Púadatok vannak, amelyeke képviselőbéz?!nökét, 7,an firescul kompromittálják. Kérdi, mi az oka anr.r.k hogy DuÜu Zamfirescu azt megelőzőleg kű:fóid útra indul. Duliu Zamfirescu válaszában kijelenti hogy az ő jelenléte nem feltétlenül szüksége# a* akták e’őterjesztésénél. Valeanu közlekedésügyi nvniszter válaszol Mád gearu interpellációjára. A Navetták ügyében kijelenti, hogy azokat még az előző kormány rend szeresitelte. A munkások, bár jobban fizetik őket, mint ez előbbi kormány idejében, nem dolgoznak, minden képen megakadályozzák a produktiv munkát. Az egész kampány, mely ebben a kérdésben a kormán} ellen megindult, a liberálisok aknamunkája, akiknél az a jelszavuk, hogy „minden értünk és csak értünk' Tény az, Rogy a közlekedésügyünk a csőd széléi« jutott, azzal vádolnak bennünket, hogy nem vagyunk jó románok. A mi kebelünkben román szív dobog azonban a liberálisok mindent a saját pénzügy hatalmuk reflektorával világítanak meg. ^^GYÓNÓKÖNYV Karácsonyi levél a ki nem csomagolt gyermekjátékokról Kis öcsém, te már nagy fiú vagy. innen-onnar nyolc éves. Nem csodálkozom, hogy az ünnepi es tén nem mész ki az előszobába csengeityüt várni, kevés képzeletedben már felderengett a titok, hog> hogyan jut le az angyaifia mennybői a karácsonyfa aljába. Már tavaly, amikor édesanyáddal ruhát próbálni mentetek az üzletbe, tudtad, hogy az angyalnak bajusza van és Jé.zuska ajándékát leblokkolják és hogy aszerint bőkezűbb és kedvesebb az Úristen, amint apád, vagy. anyád, vagy jó magad zsebe megengedi. Mert te is kíváncsiskodva néztél sze: a ba- zárosnál, mászkálta képzeletedet a sok játékszer, ezernyi csecsebecse, akik közül néhány semmisége még kisebb öcséd számára akartál karácsonyi ajándékul odajuttatni. Mert apróka barátom, mi kontár- kodó felnőttek régóta tudjuk, hogy csak illúzió a fc és hogy az álomlátások pré njét két ká2zel is U lei,, kaparnunk és odakanyaritanunk a kedves csille nyakára és vállaira. De nem erről van most szó: valahogyan arról, hogy kóricáltunk bazárostól bazárosig és a felfedező mohóságával kutattunk az üzlet félhomályos3ágában, hogy hátha vaiami újat, szépet illeszthetnénk be a karácsonyteste ornamentikájába. A boltok szegényesek voltak, csak itt-ott terpeszkedett egy már a múltban rég megszokott tömegáru. Nincs más portéka? — kérdeztük. —Nincs! — felelte a bazáros. Hogy miért nincs, azt későbben tudtam meg, ne is érdeké jén kis öcsém, sajnállak. Mint amikor beszáll az ember a vonatba és a vonat elindul és az állomás elmarad és mire kitekintesz, már egy másik állomáson áll meg prüszkölve a vonat. Arról értesülök ugyanis, hogy a Jézuska gondoskodott, ne legyenek játékszer nélkül a karácsonyt váró kolozsvári gyerekek. 0 annak idején becsomagolta nagy ládákba és’iromba kocsikba a tengerentúl csodáit, a gránicon állongáló egyenruhás arkangyalok szabadon engedték futni a megvásárolt karácsonyt, gyerekek, fiuk és lányok, vagonszámra vannak itt a játékok, öt percnyire a pályaudvartól, csak ki kellene nyújtani a kezeteket és már röpösne felétek a szédületes tarka bazár. Magyar gyerekek, a kolozsvári pályaudvaron künn az egyik kocsiban pompás franciababák vannak, a másik kocsi telisdeteli ponniiovakkal, kis mozdonyokkal, kőkockákkal és képeskönyvekkel és a harmadik kocsi meg a többiek színesednek és hangosodnak a zörgő csengő-bongo játékok csodáitól. De gyerekek ez mind nem a tietek. — Dr. Vámhivatal bácsi ráült a játékokra, és nem engedi kibontani a ládafiát. Rossz nyelvek azt beszélik, de amit én nem akarok elhinni, hogy az ortodox naptár karácsonyáig mégis pultokra kerülnek a játékszerek 6* (románul beszélő kis testvéreitek öntudatlanul is dicsérni fogják a bölcs előrelátás jótéteményeit. Sőt azt is mondják, amit szintén nem-akarok elhinni, hogy ez társadalmi akció volna, hogy mert kevés a játék és eltalálna fogyni, hát inkább ki se hagyják bontani. Kinek tragikus ez drága fiam? A kereskedőnek mindegy. Bizonyára túlad rajta a másik karácsonyon. A gyerekeknek is talán mindegy, mert ők nem érzik a disszonánsát, mert őket arra tanítják, hogy Dr. Vámhivatal bácsi és Állam nagytata egyformán kedvesek mindenkivel és igazságérzésük nem bir el semmi kivételt Csak nekem tragikus, akinek jóhiszeműségébe mintha fejszecsapás hasított volna be a kételkedés. Jó jó, én elhiszem, hogy a valutahivatalt nem befolyásolják semmiféle szempontok, de azt nem hiszem el, hogy, ha akarta volna, nem tudta volna elvámolni a hetek óta itt veszteglő gyerekáru vonatokat. Nem tagadom én olyan ideálista vagyok . . . Nekem ilyenkor, karácsony táján kivirágzik egy égig nyúló karácsonyfa, melynek aranyos ágai egy világot simogatnak és a melynek árnyékában ott ülnek minden népek gyermekei lelkes torokkal zengedezve a jóság halleluláját. És én nem tudok külömbséget tenni karácsony és karácsony, ember és ember között és ha más ünnepe előtt nem hajlok meg, akkor ennen ünnepemnek sározom be fehér szőttesét. L. EL
