Keleti Ujság, 1920. december (3. évfolyam, 283-287. szám)

1920-12-31 / 287. szám

smek m0 december Si-1"’ kozzák a poliHkai és gazdasági ékít számottevő egyéniségeivel. Mack Cormiek személyesen győződött meg — írja a lap — arról a nyomorról, arnöíybe a versaiilesi békeszerződés a német népet síilyesztette; valamint arról az ínségről, amelybe a német'gyermekek síny­lődnek. A szenátor berlini látogatása saját kezde­ményezéséből eredt, rtú nem tudjuk eléggé üdvö­zölni az Egyesült-Államok e nagybefolyásu egyéni­ségét, aki maga akarja látni a valódi viszonyokat, melyek közt Németország van és a tengeren tu! személyesen tanúskodni a valóságról. Mivel Amerika és Németország közt még fenn áll a hadiélíapot 8 a diplomáciai összeköttetések még nincsenek helyreállítva, az amerikai közvéle­mény Németország felől a Németországban levő amerikai ujságtudósitók értesítéseihez igazodott; ezzel azonban nem sikerült a németorsz tokról a valóságot mindenben fedező táj hozni létre, különösen azért, mivel ezek a a legjobb helyzetben lévők állapota után ítélték meg Németország gazdasági állapotát, anélkül, hogy annyi fáradságot vetlek volna, hogy a néptömegek közé leszálljanak és itt tanulmányozzék a dolgok valódi állását. Simons külügyminiszter Amerika támogatásáréi (Berlin, dec. 30.) Simons német külügyminiszter a „Frankfurter Zeitungéba cikket irt, amelyben a következőket mondja: — A Németországot ejtakaró ejtszanaean eg: len világító sugarai látók és ez Amerikából jön. Simons azt hiszi, hogy Harding nem fogja tovább halasztani a Németország és Amerika közt kötendő béke alapjának lerakását, ami minden egyébnél inkább hozzá fog járulni Németország dasági szellemiének és életének feltómasztésé- oz. Jóllehet Németország kilátásai még mindig homályosak, írje Simons, mégis reméli, hogy türe­lemmel és fáradhatatlan munkával 6 most még sötétben tapogatódzó német nép a következő ka­rácsonykor meg fogja látni a világosságot. A nizzai találkozó előtt (Bukarest, dec. 30-) Lloyd George Nizzába fog utazni, ahol találkozik Laygues-gel és Giol'tttivel, vagy Sforzával. Nizzában azokat a kérdéseket be­áL gleg; gör konferencián függő­it _. „ éri elvitatják a Szovjetoroszországga! való békét, úgyszintén azt, hogy minő álláspontra helyez-. szélik meg, amelyek a iondo: ben maradtak, valamint véi rozni a török békére és kozólag. M ' ogy kedjenek Görögországot illetőleg esen fognak hatá- rög kérdésre vönat­A német hadsereg — százezer ember (Lyon, dec. 30.) Barlinben közzétett hivatalos jegyzék közli, hogy a német hadseregnek százezer emberre való leszállítása, melyet a spaai egyez­mény értelmében január 1-lg kellett végrehajtani, megtörtént. Mihályi miniszter a magyarság szabad szervezkedéséről Az egységesítő bizottság elnökének nyilatkozata — Előterjesztést tesz a kormányhoz (Kolozsvár, dec, 30. Saját tud.) Az erdélyi és bánáti magyarság politikai megmozduláséval kap­csolatosan Mihályi Tivadar dr. minisztert, az egy­ségesítő bizottság elnökét szólaltatjuk most meg a „Keleti Újság“ hasábjain. Ennek a megnyilatkozás­nak politika , de egyéni szempontból is nagy jelen­tőséget kell tulajdonítanunk. Mihályi Tivadar évtize­des politikai múltja mostani magas állása olyan súlyt ad minden kijelentésének, mely döntően be­folyásolhatja a román politikai nézőpontból is a magyar politikai aktivitás ügyéi. Mihályi miniszter a közelmúltban másfélórás kihallgatáson Ismertette Ferdinand király előtt az erdélyi állapotokat $ en­nek keretén belül a magyarság helyzetét is. Ferdi- nánd király, a kormányzat s maguk a politikai pár­tok ő benne látják azt az embert, aki legalkalma­sabb, hogy az itt élő nernromán nemzetekkel szemben azokat a feltételeket megteremtse, mely az ország gazdasági haladásához, bóké3 munkájához feltétlenül szükségesek. Ezért akartuk tudni az ő véleményét, miheztartás végett s ezért fogja érde­kelni nyilatkozata a magyar közönséget. Mihályi Tivadar dr. ma hosszabb kihallgatáson fogadta lapunk munkatársát és a magyar szervez­kedés ügyében a következő nyilatkozatot tette: — Nagy örömmel hallottam a magyarság meg­mozdulásának, politikai aktivitásba lépésének hírét. Olyan lépés volt ez. melynek már rég óta meg kel­lett volna történnie, mert ezzel sok olyan félreértés­nek. sérelemnek vehettük volna elejét, melyek úgy a románság, mint a magyarság szempontjából bi­zony hasznosak nem voltak. Ha a magyarság bele­nyugszik abba a ténybe, melyet most mér a magyar nemzetgyűlés a trianoni békeszerződés ratifikálásá­val is leszögezett, ha őszintén, nyíltan, minden hátsó gondolat nélkül kívánja jogait biztosítani, az ország általános érdekeivel harmóniában, úgy már is meg­van adva az az alap, amelyen az itt élő összes nemzetek, a közös egyetértés alapján hozzáfoghat­nak a munkához, legelsősorban pedig az ország súlyos közgazdasági kérdéseinek megoldásához. — Természetesnek veszem, hogy a magyarság és minden itt élő nemromán nemzet érvényesíteni akarja a békeszerződésben biztosított kisebbségi jogait, ha nemzeti autonómiát kíván. Ennek azon­ban egy mindennél súlyosabb előfeltétele van és pedig: gazdasági. Hozzá kell fogjunk, minden itt élő nemzet a maga politikai és nemzetgazdasági erejével, hogy megteremtsük azt a közgazdasági alapot, amely nélkül minden politizálás hiábavaló. Ha nincsenek gazdasági erőink, nem tudjuk az adminisztráció^. de különösen nem tudju kulturális követelnünyeket teljesíteni. A m r sm _ . magyarság megmozdulását és politikai aktivitását ebből a szempontból tartom talán a legfontosabbnak. Annyi közös bajunk van, annyi olyan súlyos probléma nehezedik a mi nyakunkba itten, hogy ezek meg­oldása csak együttes munkával lehetséges. És eb­ben benne van a magyarság külön gazdasági problémája is. Ha a magyarság teljeß erejével mű­ködik a gazdasági konszolidáció felépítésén, úgy megteremti magának azt a bázist, melyre a maga nemzeti politikáját is felépítheti. Ä magyar tömegek, t Székelyföld falvai részére legfontosabb kérdések: ^tudasdgiah. Ha ebben biztosban! tudja magát, ha )r#0 olcsó sója, kenyere, petróleuma, ha megteremti magának az ipari ffl^pdés alapjait és kifejleszti ezt, úgy ezzel politikai alapot is teremtett magénak s kulturált» megerősödését is előmozdította. — Ezek a szempontok azok, melyek minden itt élő nép között természetes, vitális kapcsolatot teremtenek. — A románság szempontjából különösen három szempontból tartom nagyjelentőségűnek a magyar­ság aktiyitâsâ'ţ: 1. Megtudjuk, hogy kik azok, akik a magyar­ságot valóban képviselik, akik hivatottak arra, nogy népük nevében beszéljenek. Meg van tehát advi a mód é3 az ut, hogy tárgyalhassunk egymássá: és olyan eredményekhez érjünk, melyekei épen a vezetők természetes kiválasztása, maga a nép bizalma biztosit, 2. Megtudjuk, hogy mik a magyarság kíván­ságai, a néma gyermek megszólal ş ime lesz mó­dunk sérelmezés] politika helyett cselekvő politiká­val sok oktalan ellentétet kiküszöbölni. 3- Véget ér a magyarság részéről az a titkos politika, mely megett lehetetlen volt nem irredentiz­must látni. Megszűnik az ebből fakadó türelmet­lenség és bizalmatlanság is, mert hiszen nyilt poli­tika még mindig célravezetőbb és demokratikusabb, mint egyesek titkos, éjszakai politizálása, mely a magyarság nagy tömegei előtt is titkos. — Igenis, a románság szempontjából is feltét­lenül szükségesnek tartóin ezt a nyilt potltikái és igy természetes, hogy a magyarság mostani meg­mozdulása, nyílt politikai organizálódása előtt min­den hivatalos akadályt el kell hárítsunk. Én magam előterjesztést teszek kormányomnak, hogy a gyüle­kezések, szervezési munka elé — persze nyilt mun­kát értek ez alatt, — akadályokat ne gördítsenek, azokat minden akadékoskodás nélkül egyszerű be­jelentésre engedélyezzék. Fel fogom keresni Petala tábornok urat is, hogy őt, ki a hadizóna folytán e kérdésben a legilletékesebb tényező, erre megkér­jem. Remélem, hogy ezáltal adva lesz az az ut, melyen a magyarság politikai megmozdulása tény­leges, komoly nemzetet reprezentáló akció fehet és amely szükségképen az ország harmonikus fejlődé­séhez, gazdasági konszolidálásához vezet. E nyilatkozat is azt bizonyítja, hogy az itt élő románságnak is nagyon rósz szolgálatot tenne az, aki a magyar szervezkedés elé hivatalos hatalom­mal akarna valahol, valamilyen gátat emelni (szb.) MegnyíltI Az első erdélyrészi Megnyílt! ÉKSZERGYÁR arany és ezüst áruk nagybani gyártása Órák, óraalkatréssek és foarnitura uagykemkedés Scheid-féle arany ejüst átvényerő éa választó intézet Fogászati arany ég forrasztó készen kapható Róth és Goldberger Cal. Reg. Ferdinand 37. HAGYKERESK£E3É$ keres jó megjelenésű és Erdélyben jól bevezetett utazót. Csakis kipróbáit erők kéretnek fizetési igényűkkel és bizonyítvány másolatokkal felszerelt ajánlataikat „NAGYKERESKEDÉS“ jeligére a lap kiadóhivatalába megküldeni. A % JL Stei ss Mjjti-Mi ttrpX« B Ä t'MM — BimBWWlM K 81®í 6w­m * mwi - a mm üt m\i (Kolozsvár, dec. 30. Saját tud.) Az örökösen folyó angol-orosz tárgyalásokon még most sincs remény a megegyezésre. Egy párisi távirat rávilágít azokra a küzdelmekre, melyek az egyezmény körül az angol vezetőkörökön belül folynak, Mindenre elszánt reakciós klikk feszíti meg minden erejét a békés rendezés megakadályozására s ennek a klikk­nek szoros összeköttetései révén a*. egész világ ha­sonló szellemű csoportjaival, nagy és titkos befo­lyása van. De éppen ennek a k'íkknek a létezése minden országban é9 állandó áskálódásai teszik szükségessé, hogy Oroszországgal való viszonyukat az össíes államok teljes világossággal, határozott­sággal és békés szellemben rendezzék, mert a za­varos helyzet csak a zavarosban halászóknak nyújt pompás alkalmakat gyanús terveik keresztülvitelére. A népek pedig mér éppen elég súlyos árat fizettek vigyázatlanságukért, amellyel ezeknek az emberek­nek működését és a számukra kínálkozó zavaros alkalmakat kísérték. Távirataink a tárgyalások állásáról a következők: A megegyezés akadályai (Páris, dec. 30.) Krasszin elhatározta, hogy ha a szovjetkormány intranzigensnek mutatkozik az angol kormány követeléseivel szemben, hazautazik Moszkvába, hogy meggyőzze kormányát arról, hogy ebből a magatartásból semmi előny se származhatik. London é3 Moszkva közöst különösen a következő három pont tekintetében van nézeteltérés: 1. A propaganda kérdésében. Az angol javaslat tartalmazott egy pontot, amely az követelte, hogy a szovjetek tartózkodjanak minden angoiellenes pro­pagandától a föld bármely pontján. Ez a pont mó­dosítja az eredeti egyezménytervezet megfelelő pontját és Moszkva vonakodott a módosításba be­lemenni. 2. Az arany ára tekintetében. A moszkvaiak azt kívánják, hogy az Angol Bank a szovjetek által fizetésként szolgáltatott aranyat piaci áron fogadja el, mely 117 shilling unciánként. Az angol kormány azonban csak 77 shillinget ajánl azzal a kifogással, hogy a szovjetek aranya ellen esetleg Oroszország hitelező-államai keresetet indíthatnak. 3 A bolsevista arany mentessége kérdésében. A szovjetkormány azt kívánta, hogy az angol kőr- mány külön erre az esetre törvényt szavazzon meg, amely megakadályozza Oroszország hitelezőit ab­ban, hogy a Moszkvából Londonba kü’dött aranyat lefoglalják. Sir Robert Horne kijelentette, hogy az eljárásnak ez a módja lehetetlen. Azt javasolta, hogy kísérletet tegyenek például egy ötezer fontos összeggel, hogy döntést kapjanak egy bíróságtól, amelynek döntvénye aztán irányadó lenne Orosz­ország hitelezőinek minden lefoglalási kísérlete ügyében. Krasszin azt válaszol!:', hogy egy ilyen per nagyon hosszú időbe kerülne és ha a szovjetek pervesztesek lennének, az egész kereskedelmi egyez­mény meghiúsulna. Az angol miniszter felelete az volt, hogy nem köthet Anglia magánjogával ellen­tétes egyezményt. Közben Krasszin több nagy ke­reskedelmi társulatnak, különösen petróleum-termelő vállalatoknak ajánlatokat tett koncessziókra a Kau­kázusban. I Kik akadályozzák a tárgyalásokat (Páris, dec. 30.) A londoni tárgyalásokat lord Curzon huzza-halaszíja. Curzon külügyminiszter Wintston Churchillel együtt tagja annak a kis mi­niszter-társaságnak, amely teljesen aláveti magát az ultra-konzervativeknek és elvből elutasít minden kompromisszumot Moszkvával. Ez a csoport nem mondott le véglegesen arról a tervről, hogy egy francia-angol expedíció a Kaukázus felöl támadja meg Oroszországot. Bár a minisztertanácsban vere­séget szenvedett egy másik miniszteri kotériától, amely többre becsüli a diplomáciai vitákat, mégis saját felfogása szerint cselekedett. Meghiúsította Krasszin tárgyalásait és állandóan súlyosítja a terv­bevett egyezmény feltételeit. A jelen pillanatban a tárgyalás ellenfelei kerekedtek felül és sajtószerveik diadalmat ülnek. Az olasz kormány is nyilvánvalóan azárt vál­toztatja meg álláspontját, mert az angol kormány megváltoztatta magatartását. Régen a kamara arra szólította fel Nittit, hogy összeköttetést létesítsen n szovjetekkel és Sforza gróf, Oiolitti kormányának kü'ügyminisztere, kijelentette, hogy ebben a tekin­tetben átveszi Nitti örökségéi. De bár a tárgyalások foly' .i, Róma és Moszkva között, a félsziget kor­mánya hallgatott lefolyásukról. Ebből a túlságos diszkrécióból arra lehet következtetni, hogy Giolittl és társai nem nagyon sietnek s tárgyalásokat ered­ményhez juttatni. Kézben pedig Amerika, vagy legalább is veze­tői, kik mindig a végletekig menő ellenséges szel­lemet tanúsítottak a szovjetek tránt. jelentős cse­lekményt követtek el. Kiülték az államból Martenst, „1.; a- -i. r'ţ\ **‘*-W(..W*rwkbtm fokot!»

Next

/
Oldalképek
Tartalom