Keleti Ujság, 1920. december (3. évfolyam, 283-287. szám)
1920-12-31 / 287. szám
/ 2 KBUétfiiUrsjte Péntek, 1920 december 31. A romást sajtó a magyar szervezkedésS mozgásomról (Kolozsvár, dec. 30. Saját tud.) A népkisebbségek ügye parlamenti vitába is került, a magyarság politikai szervezkedése folytán is uj szint kapott, nemzetközi szóbeszédbe is belekeveredett s ez időszerűségek folytén a helyi román sajtó is megnyi- Ictkozik. A megnyilatkozások némelyikét az alábbiakban közöljük: Az „Infratirea“ irja: A magyar kormány által a népliga működésének tanulmányozására Genfbe küldött diplomatája, Réz Mihály, szükségesnek találta a svájci hírlapokhoz fordulni, hogy a Magyar- Ország és Románia között levő viszonyokról tájékoztassa azokat. Ugyanezt cselekszi egyébként Torna Jonescu Romániának a népligába küldött képviselője is. Réz sietett kijelenteni, hogy Magyarország teljes szivből óhajtja a Romániához való közeledést s csak az utóbbi állam akaratétól függ a két állam közötti békés és lojális viszonyok állandósítása. „Meg kell keresnünk a megértés útját — mondotta a budapesti kormány küldöttje. — Ez pedig csak úgy lehetséges, ha Románia pontosan teljesiti a nemzeti és vallási kisebbségek védelmére vonatkozólag tett igéreteti. Bízunk benne, hogy a népliga tanácsa ezt ellenőrzi majd.“ így tehát — irja az „Infratirea“ — a magyarok a maguk makacs álláspontjának kinyilvánítása végett a kisebbségek dolgát használták fel ürügyül. A mi kormányunk látszólag igazat kívánt adni nékiek ă nemzetiségi államtitkárságokról szóló törvényjavaslat révén. Azonban a budapesti ügyvivők, amidén panaszaik igazolásáról van szó, határozatlan módén rendőrködési intézményekről beszélnek a kisebbségeket illetőleg, vagy tarthatatlan meséket költenek, mint például azt, hogy magyar egyházakat román egyházakká változtattak át. Torna Jonescunak a legjobb alkalom adódott volna, hogy megfeleljen Réz nyilatkozatára, kimutatva a svájci lapoknak és Nyugateurópának, hogy Romániában a kisebbségekkel való bánásmód a lehető legcivilizáltabb és hegy ez nem lehet akadálya a jó szomszédi viszonyok megkötésének Magyarország és Románia között. E helyett azonban Torna Jonescu — aki a külügyminiszter fivére, — helyénvalónak találta azt mondani, hogy a román-magyar egyetértésnek az erdélyi románok a tulajdonképeni akadályai. Kéz pedig örömmel jegyzi fel ezt a csodálatos nyilatkozatot és igy ismétli meg a maga idejében: „Azok, akik Keleteurópa békéje érdekében annyira szükséges eme közeledést meggátolják, maguk az erdélyi románok, amint azt oly helyesen állítja Jonescu ur is.“ Nem szükséges felvetnünk a kérdést, hogy minő módon hiúsítják meg az erdélyi és bánáti románok a román-magyar közeledést. A bukaresti kormány azonban alkalmat találhatna, hogy megszólaljon, hogyha úgy gondolná, hogy ezáltal Romániának szolgálatot tehetne. A „Voinţa“ irja: A minoritások ügyének kérdése napirendre került. A magyarok régebbi makacs elnemzetietlenitésre vonatkozó törekvései tekintetében szerzett tapasztalatok igen jó figyelmeztetésül szolgálnak, hogy ne essünk azok hibáiba. Természeti törvény, hogy minden elnyomatási akció, reakciót szül, a lelketlen dolgokban is. Menynyivel inkább tehát az emberi lelkekben, ha elnyomatásnak vannak kitéve. A mai etnikai kisebbségek nagy hibát követtek el a túlsúlyban levő románokkal szemben, amidőn az elnyomó magyar kormány szolgálatába szegődte* és 6 román közigazgatás iránt elismeréssel kell yiselíeíniök, hogy a bosszú pillanatának megérkezik®1 védelmébe vette őket a sok évszázadon át elnyomott néppel szemben. A szeíid természetű román nép haragja hamar megenyhüli, midőn nagy álmai beteljesedtek. Most a kisebbségre hárul az a kötelesség, hogy illendő magaviselettel járuljanak hozzá a mult fájdalmas emlékeinek eloszlatásához. Nem is veit eddig a kisebbségeknek okuk, a hatóságok és vezetők részéről irántuk tanúsított bánásmód ellen panaszkodni. Sőt talán igen is előzékenyen jártak e! velük szemben, ami gyengeségnek tűnhetett fel. Ebből magyarázhatók meg az eredetileg idegen polgártársaink gyakran merész követelőiéi, midőn történeti jogaikat és kiváltságaikat ki- Vánják vissza, amelyek a múltban gyűlöletessé tették őket. Tehát azért, hogy a jó magaviseletről példát kapjanak a magyarok, a remdnok legyenek igazságosak, hajlandók és előzékenyek az etnikai kisebbségek iránt addig a határig, amedd'g csak a nemes erények nem váinak hibákká és gyengeséggé. A kiseobségek nehezen fognak nemzeti eszményeiktől és aspirációiktól eltávolodni, minthogy kultúrában és gazdasági tekintetben kiválóbbnak tekintik magukat. Nem tudják elképzelni, hogy a románok a haladás terén lépést tarthatnak velük: ezért kulturális, gazdasági és társadalmi szervezeteik el- Wlgetelik magukat. A románok feladata lesz, hogy ennek az elszigetelődésnek célzatait megállapítsák az idegenek részéről, akik inkább konzerválási ösztönből, mint természetes hajlamból fogadták el a román állam- polgárságot. A román nép közepette élő minoritások jövendőbeli aspirációit Jól meg kell ismerni, mivel azok a román nemzeti érdekek hátrányára fejlődhetnek ki. Ha lépésről-lépésre figye'emmel kisérjük és órájuk is állandóan felvilágositólag hatunk, akkor meg fogják változtatni különválás! és elszigetelődési törekvéseiket és majd hozzásimulnak az uj körülményekhez és a romén állam közéletéhez. Az idegen román állampolgárok szervezetei szolgáljanak ösztönzésül a mi népünk hatásosabb kulturális, gazdasági é társadalmi szervezkedésére is: nem az ellenségeskedés élesztőse, hanem épen ellenkezőleg, a becsületes munka, a nemesebb, hasznos és szép célok követésében való verseny felvételére, amiből a végső haszon az országra há- ramoljék. Csakis akkor mondhatjuk el majd, hogy az államot alkotó román nép és a körülmények által a mi államunkba bekebelezett kisebbségek közt valóban közeledés történt. A „Románia“ irja: A magyar lapok jelentik, hogy az ünnepek után politikai tanácskozást fognak tartani az erdélyi magyarok demokratikus pártÍ ának megalapítása végeit. Ez a jelenség arra va'l, íogy a magyarok eddigi passzivitásukkal szakítani akarnak és tégabbkörü tevékenységet kívánnak a közéletben kifejteni. A legtökéletesebb nyugalommal vesszük tudomásul ezl a kinyilatkoztatást. A magyaroknak a politikai küzdőtérre való ki'épése csakis az ő hasznukra válhatik. A magyarok hívatott vezérei megértették, hogy a jelenlegi helyzet csak növeli azt a tájékozatlanságot, amelyben magyar polgártársaink leledzenek, mert a néhány — a választókkal minden közelebbi közösséget nélkülöző, örökös kormánypárti képviselő — nem sokat lendíthet a román-magyar közeledés ügyén. Ezért határozták el a magyarság szellemi munkásai, hogy eddigi fenntartásos állásukból kilépnek és Románia politikai közéletében résztvesznek. A budapesti politikusok sem kívánnak más- valamit a látható jelek szerint. A „Magyarország“ kétségbeesett felhívást intézett a magyar szellemi vezetőkhöz, hogy ne távozzanak Erdélyből és ne hagyják vezetők nélkül ott a magyar lakosságot: „Ragaszkodással kérjük az erdélyi magyarokat, tűrjenek, viseljék a rabság igáját és keresztjét. De maradjanak helyeiken, mert egyébként megszűnik ott a magyar intelligencia, amely nemcsak a hegemóniát, hanem a magyar kultúra fensőbbségét is jelképezi, amely még mindig uralja Erdélyt. Ha pedig ez eltűnik, akkor kisiklik lábaink alól és azok karjai közé dől, akik ma meghódítására törekszenek“. íme Budapest feljajdulása — folytatja a „Romania“ —. A magyar kultúra fensőbbsége bizonyára legenda. Erdélynek tegnapi megtévesztő képe valamely vékony tapaszrótegnek tulajdonítandó, amely a román kultúrát «z elnemzetietlenitő törvények kényszerítő erejével verte béklyókba. A réteg széttört és Erdély csak egyetlen kulturális hegemóniát ismerhet el és pedig Románia lakosságának a többségéé*. Azonban a magyaroknak a passzivitásból való kilépése megelégedésünkre szolgál. A magyarok a törvényhozási választásoknál az általános és titkos szavazatjog alapján igazolhatják számszerinti arányukat és azt a jogukat, amelyet Erdély vezetésére nézve bírnak. Ez a quasi népszavazás csak a mi előnyünkre szolgálhat — fejezíe be a „Romania“. Az „Infratirea“ egy másik cikke is fgglalkozik az erdélyi magyarság politikai akcióbalépésének kérdésével. Úgy véli, hogy az erdélyi magyarság edd gi magatartása ^ a kiegészített Románia kialakulása elleni állásfoglalásában jutott kifejezésre. A trianoni béke aláírása után azonban a budapesti politikusok íetíegása is megváltozott s a tisztviselőkhöz, tanárokhoz, ügyvédekhez és papokhoz, a híiségeskü letételének megtagadására vonatkozó ösztönzések etesiiultak. — Ilyen körülmények között állott elő a magyar nemzeti politikai párt megalakításának elhatározása, amely a parlamenti küzdelmet akarja céljául kitűzni. Ez a látszat azonban ne tévesszen meg senkit — irja az „Infratirea“ — sőt inkább kálönŐ3 figyelemmel kell kisérni azt. Erdély autonómiájának kérdéséről van szó, ami magában véve képtelenség. Egyes magyarok azonban azt hiszik, hogy a vesztett háború eredményeit ezzel lehet jóvátenni. A külföldön űzött magyar propaganda hatalmas tót különválás! folyamatról számol be. Ugyanezt akarják Erdélyben megkísérelni. Kérdés, fognak-e a többi kisebbségek is csatlakozni az autonómista mozgalomhoz ? Ha meg is történik — annak nem lesz befolyása a román politikára. A román többségben meg van a biztosíték. Hanem azoknak kell jobban vigyézniok, akik mi- közülünk igen sokat beszéltek az erdélyi szellemről, és Erdély különleges érdekeiről. Azonban itt nehezen találhat termőtalajra a Hlinka-féle álláspont. A román, nemzeti egység ellen irányuló akció ellen a Kárpátok és Tisza között élő román öntudat semmiféle bonyodalmat sem tűr meg. * Végigolvasva mindezeket a közleményeket, egyelőre csak annyi megjegyzésünk lehet, hogy a népkisebbségek mai helyzetének a méltatásában a román sajtó idézett orgánumai önellátásban vannak. A népkisebbségekkel való bánásmód előzékenységeire való utalást talán maguk se veszik komolyan, hiszen az előzékeny bánásmód egyes esetei csak igen kivételesek voltak s azok is inkább csak külsőségekben nyilatkoztak. Talán a magyarság tízezrei az előzékeny bánásmód elől kellett hogy kivándoroljanak ? Bizony minden kulturális és minden gazdasági törekvés az irredentizmus és bolsevizmus gyanúja alatt áll, ha kivált a magyarság köréből indulnak ezek a törekvések. De még a nyugvó helyzet is lehetetlen; a birtokviszonyok, a tulajdonjogok teljes bizonytalanságai, a lakásnélküliség és hajléktalanság rémei fenyegetik a népkisebbségnek nemcsak az egyeseit, hanem az intézményeit is. Ez a hiba megvan s ez a hiba nem a kisebbségi népeket terheli, hanem a mindenáron való romanizáló célzatú intézkedéseket. A népkisebbségek nemzeti törekvéseinek, auto- nómikus kifejlődésének a célkitűzéseiről egységbontásként beszélni, ez annyi, mint az autonómikus rendszerek teljes nemértése. Hiszen ha valami, úgy leginkább az önkormányzat az, mellyel a különböző népiségeket az államegység odaadó tagjaivá lehet tenni. Tehát minden sötétséghintés ellen eleve ia óvást emelünk s a népek kívánatos békéje és együttműködése érdekében több világos látást kérünk, mint amennyi eddig velünk szemben megnyilatkozott. Németország Amerikától várja a segítséget Mack Cormick berlini látogatása — Leygties a német kárpótlásról — Megtörtént a német hadsereg létszámának leszállítása (Kolozsvár, dec. 30.) Simons német külügyminiszter kijelentése, hogy Németország Amerikától várja a reményt, Mack Cormick látogatása után különös jelentőséggel bir, különösen ha tekintetbe vesszük az Amerikában Németország támogatáséra, hitelnyújtásra irányuló mozgalmat. Úgy látszik, hogy Harding nyíltan szakítani akar azokkal, akik békekötés után is — csak más eszközökkel — folytatják a háborút és akiknek még kezében van aa európai politika. Mack Gormick küldetése arra vall, hogy Amerika valóban támogatást akar nyújtani Németországnak anyagi és erkölcsi téren a rendelkezésére álló hatalmas eszközökkel. Ha ez megvalósul, az európai nagyhatalmak politikája is kénytelen lesz más irányt venni 8 amit nem tudtak megcsinálni a brüsszeli és más konferenciák, azt megcsinálhatja az uj amerikai elnök támogatása. Nőm csoda, ha a német nép reménykedése, mely a konferenciák jóakaratában és józanságában annyiszor csalódott, most Amerika felé fordul. Mai távirataink a következők: A francia miniszterelnök Franciaország szándékairól (Bukarest, dec. 30.) A brüsszeli konferencia, amelyen a szövetségesek é3 a német delegátusoka kárpótlás kérdését vitatják meg, január 8-án fog újból megkezdődni. Franciaország szándékaira vonatkozólag Leygues a következőket mondotta a kamarában : — Brüsszeli küldötteinknek adott utasítások világosak ós kategorikusak. Nem kötelezzük Németországot, hogy aranyban fizessen. Franciaország az őt megillető helyreállitásokat fogja kérni, azonban csupán csak megvalósítható dolgokat kíván. Németország arannyal vagy természetben fog fizetni, azzal a kikötéssel, hogy mihelyt képes lesz arra, arannyal kell fizetnie. Franciaország nem akar olyanul tűnni fel a világ szemében, mint aki győzelmével és erejével visszaél. Behatóan tanulmányozták a német helyzetet (Berlin, dec. 30.) Stinnes szócsöve, a „Deutsche Allgemeine Zeitung“, amely a mindenkori német kormányok nézeteinek sajtószerve, dicséretekkel halmozza el Mack Cormickot látogatásáért. Közli a lap, hogy az amerikai szenátor résztvett a birodalmi elnök által adott reggelin. Reggel Simons külügyminiszter folytatott beszélgetést Mack Gormickkal, Hamel és Albert államtitkárok jelenlétében. Urhig, Max Warburg és Walter Rathenau pénzügyi szakértők is felhasználták az alkalmat a Mack Cormickksl való beszélgetésre. A következő napokat arra használta fel a szenátor, hogy közvetlenül szerezzeo meggyőződést Németország á't»n^áról és tanács-
