Keleti Ujság, 1920. december (3. évfolyam, 283-287. szám)
1920-12-25 / 283. szám
Szombat, 1920 december 25. U AZ ASSZONYNAK A felvilágositó nevelés Irta: Vértes Oszkár dr. egyetemi m. tanár Napjainkban, midőn a hatalmas politikai és társadalmi átalakulások nagy korát éljük, midőn nemzetek vívják gigászi élet-halál harcukat, midőn államok születnek és államok merülnek el, midőn társadalmi osztályok az egész világot átölelő szervezettséggel küzdenek a hegemóniáért, hogy egy bizonyos társadalmi berendezkedés megszilárdításával az emberiség boldogságát és boldogulását megalapozzák — nem árt, ha a hatalmas események torlódása közepette az idő rohanó kerekeit egy pillanatra megkötjük s figyelmünket kisebb jelentőségűnek látszó, szerényebb társadalmi problémák felé fordítjuk. Gyermekeink nevelése — ha nem is közvetlenül — belekapcsolódik a nagy világeseményekbe, azoknak mozgató erejébe; hiszen attól, hogy mire tanítjuk gyermekeinket, milyen tanokat szív magába a gyermek az iskolában és a családi körben és hogy készítjük elő az életre, mindettől függ, tflilyen lesz a jövő történelmét csináló generáció- testi-lelki ereje, erkölcsi felfogása. Bár a nevelés legnagyobb nehézségei épen a nemi «let körül mutatkoznak, a pedagógia e speciális kérdését a legújabb időkig elhanyagolták; olyjkényes pontja volt a neveléstannak, mellyel szemben legjobbnak látták a struccpolitika követését. Egyáltalán nem vettek tudomást a probléma létezéséről s a lehető leghelytelenebbet cselekedték: a gyermeknek e kényes kérdésekbe való beleavatását a véletlenre bizták. Alább be fogom bizonyítani, milyen veszedelmeket jelent a gyermekre nézve a nemi életre való nevelés problémájának ezen kényelmes és könnyelmű megoldása. Mindenekelőtt azonban röviden rá akarnék mutatni azokra a körülményekre, amelyek mesterségesen megnehezítik a gyermeknek nemi életre való nevelését. Itt elsősorban a szeméremérzetről kell szólanom, amely mint ködfátyol takarja el az egész nemi életet, annak minden megnyilvánulását, mozzanatát. A szülők, nevelők, kikre a gyermek szellemi vezetése van bizva, célzatosan és szándékosan arra törekednek, hogy a gyermek e tekintetben ne lásson tisztán. Az idevágó dolgokat mindenféle hihetetlen dajkamesékbe burkolva, mint titokzatos silhoutteket vezetik a gyermek lelki szemei elé és a nevelésre hivatottak nem arra törekednek, hogy alkalmas időben és alkalmas módon fellebbentsék a zavaró ködfátyolt, — hadd lásson tisztán a gyermek annyit, amennyit tudnia kell és tudnia jó — ellenkezőleg: a „jó nevelésit oly módon gyakorolják, hogy még sűrűbb, áthatatlanabb fátyolt borítanak a nemi életre; ezzel aztán sikerül a titokzatosságot növelniük, de egyúttal épen az ellenkezőjét érik el annak, amit szándékolnak: nem terelődik el a gyermek figyelme, sőt mesterségesen leköttetik. Épen azért, mert csak silhoutteket lát a gyermek, amelyeknek igazi alakjára, mibenlétére kiváncsi és mert a dolog vonatkozásban van a rendkívül érzékeny nemi élettel, no meg nem utolsó sorban azért, mert látja a nevelő tényezőknek leplezgetési • célzatát, mindezekért mohó kíváncsisággal veti rá magát a sejtve látottaknak és hallottaknak magyarázgatására. A fejlődő gyermek lelke külömben is rendkívül érzékeny külső benyomások iránt s még fokozottabban érzékeny a nemi szférába tartozó dolgokkal szemben. -A természetnek a faj fenntartását célzó eminens törekvését és gondoskodását kell látnunk abban a letagadhatatlan tényben, hogy a nemi érzést oly intenzív erővel plántálta belé az emberi lélekbe. A faj fenntartását célzó egyszerű vegetativ funkciót, mely egyébként minden poétikus vonás hijjával volna, a természet körülfonta az-emberi fantázia romantikájával és ezáltal — mint a mosolygó, örökzöld borostyán leplezi a komor szürke sziklát — széppé és ideálisztikussá varázsolja a poétika és romantika minden raffináit fegyverével felcicomázott nemi életet. A kellő aranyközéputat megtalálni s lassacskán megismertetni a gyermekkel az igazságot úgy, hogy az ne csak mint rideg valóság jusson tudomására, hanem a poézisnek és finomabb lelki motívumoknak is teret engedjen, anélkül azonban, hogy a gyermek ebbeli ismeretei a képzelődés ingatag alapjára legyenek építve — ez a nevelés művészete. Titokzatossá, mesterségesen misztikussá tenni épen azt, aminek megértésére a legnagyobb világosságra van szükség, a leghelytelenebb eljárás. Az álszemérem köntösébe öltöztetni és célzatosan elrejteni a meztelen valót, hogy a realitást nélkülöző fantáziánkra legyünk utalva, egyértelmű azzal, hogy a szilárd, biztos talaj elhagyásával gyenge viaszkszárnyakkal a levegőre bízzuk magunkat, honnan Ikarus módjára elolvadt szárnyakkal és összetört tagokkal a földre zuhanjunk. A gyermekneveléshez igen nagy műveltség, gondosság és bölcs előrelátás kell. Iskolázott, igazán lelki műveltségű, okos szülő avagy más egyén kell a neveléshez, aki úgyszólván egyedüli élethivatásának tekinti a gyermeknevelést, e nehéz problémát. S vájjon hány olyan család van, ahol a nevelést magara vállaló anya annyi műveltséggel annyi anyagi függetlenséggel rendelkezik, hogy az elvállalt feladatot tényleg' sikerrel oldja meg? Bármennyire is nem szívesén valljuk be önnön magunk előtt, nem tagadhatjuk a sajnálatos körülményt, hogy a család szűkös anyagi viszonyai kedvezőtlenül befolyásolják a gyermeknek nemi nevelését. Egy több gyermekes család, mely egyetlen szobácskábán van összezsúfolva, nem rendelkezik a gyermek testi és lelki hygienéje szempontjából oly fontos gyermekszobával; pedig egy gyermekszoba volna hivatott a gyermek lelkét elzárni a családi életnek azon intim mozzanataitól, melyek tulkorán felkeltik a gyermekben a gondolatokat, ösztönöket, amelyekre még nem érett meg, de ha azokat a véletlen körülmények egyszer megszólaltatták, úgy fokozottan figyelmessé válik reájuk a gyermek. A legtöbb család proletár, hol a kenyérkeresés gondteljes, nehéz feladatában apa és anya egyaránt osztoznak, ez pedig elvonja a szülőket a gyermekneveléstől. Ezek — sajnos — oly körülmények, melyeken ezidőszerint nem áll módunkban segíteni; a mai társadalmi berendezkedés mellett nem képzelhető el, hogy e visszásságok kiküszöbölhetők lennének. Ezeket a sajnálatos állapotokat csak nyilvános nevelőintézetek, :nternátusók tudnák megszüntetni; de ez a jövő feladata. Vannak azonban mozzanatok, melyek a „jónevelés“, a célzatosan belenevelt prüderia cégére alatt valóságos devastaciót idéznek elő a gyermek lelki világában s amelyeknek kiküszöbölését határozottan érvényesíteni kellene a gyermeknevelésben. Ide tartozik pl. az elcsépelt „gólyateória“. A gyermekek születését, annak fiziológiai procesz- szusát, természetesen nem ismertethetjük meg a naiv gyermeklélekkel ; de ebből viszont nem következik, hogy hamis, a valóságnak meg nem felelő képzetekkel szaturáljuk a gyermek értelmiségét. A gólyateóriát olyan korban szokták megismertetni a gyermekkel, amikor az még nem is gondolkozott azon, honnan ered az ember; minthogy tehát ily irányú kíváncsiság a gyermek részéről még meg sem nyilatkozott, felesleges az ő gondolatvilágába olyan dajkamesét beléerőszakolni, mely egyrészt felkelti figyelmét a dologra, de tulnaiv volta miatt hamarosan rájön annak költött, valótlan voltára. Nemrégiben egy illusztráló esetről értesültem, melyből élénken kiviláglik a gólyateóriának a gyermek /lelkére gyakorolt, kézzelfoghatóan karos, sőt egyenesen pusztító hatása. Egy tízéves fiúgyermeket az iskolában a pajtásai felvilágosítanak a gólyateória valótlan voltáról és egyúttal felhívják figyelmét a születés valódi, természetes folyamatára. A gyermek lelkivilágára ez a felvilágosítás, a rideg valóságnak kíméletlen feltárása oly irtózatos hatással volt, hogy valósággal megzavarta a gyermek lelki egyensúlyát; nem akart többé sem apjával, sem anyjával beszélni, ha ezek megérintették, vagy kezét megfogták, sietett mosakodni, mintha a beszennyeződés érzetétől szabadulni akart volna szitkokkal, gorombaságokkal illette őket. Bár az esetet lélektanilag úgy kell felfognunk, hogy a lelki inzultus egy exaltált, idegrendszerbelileg nem teljesen egészséges gyermek lelkét érte, tehát az inzultus által kiváltott reakció is a normálishoz képest károsan fokozódott Volt, mindazonáltal ez az eset bizonyíték arra, mily hatalmas lelki shock-ot képes kiváltani a helytelen irányban nevelt gyermekiekben a valóságnak hirtelen, kíméletlen feltárása. Manapság a regtöbb iró és tudós idevágó munkája hangsúlyozza annak a szükségességét, hogy a gyermek lassacskán és fokozatosan- vezettessék be a nemi élet rejtelmeibe; még pedig a legtöbben elég korán óhajtják énnél? megkezdését: Az ellenkező vélemény, a késői felvilágosítás elavult, túlhaladott álláspontnak tekintendő. Nézetem szerint a korai felvilágosítás helyessége a következőképpen indokolható: Meg kell óvnunk a' gyermek fejlődő lelkét attól., hogy a 'nemi élettel kapcsolatos dolgokról oly korban vegyen tudomást, amikor intellektua- litási, foka oly alacsony, hogy azokról kellő fogalmat alkotni képtelen; sőt ellenkezőleg: kellő szisztémás felvilágosítással és neveléssel meg kell előznünk azon impresz- sziókat, amelyek véletlenek folytán érhetik a fejletlen s még kevéssé értelmes gyermekiket. Nemi nevelésünk tehát oda kell hasson, hogy ne késsünk le e kényes kérdések helyes, céltudatos beplántálásától. így értelmezendő Oker-Blom axiómája: „Inkább egy évvel korábban, mintsem egy órával későbben.“ Röviden és tömören úgy fejezhetném ki, hogy a gyermek értelmiségének természetes fejlődésével lépést kell tartson a nevelés általi fokozatos fejlesztés, nehogy a külső benyomások helyes megítélését igénylő fejlettség és a természetes fejlődés között különbség, inkongruencia legyen. E tömören kifejezett gondolatot — hogy érthetőbbé tegyem — egy példával akarom illusztrálni. A történelemben pl. azt tanulja a gyermek, hogy „X. Y. királyt természetes fia Z. követte a trónon.“ Ex a kifejezés a gyermek értelmiségi fokának nem felel meg. Hogy ezt megsérthesse, annak előfeltétele, hogy a gyermek tisztában legyen azzal, hogy vannak törvényes és vadházasságok s ennek megfelelőleg törvényes és törvénytelen gyermekek. A gyermek a házasságnak, illetve családi életnek azonban csak azt a formáját ismeri, melyet maga körül lát s melynek külső megnyilatkozása, hogy apa, anya és gyermekek egy családi tűzhelyet alkotnak; amikor az iskolában a „természetes“ utódról beszélnek nelri, előzetesen senki sem világosította fel őt a házasság Jogi hátteréről s igy e szó feltétlenül magyarázgatásokra fog alkalmat adni. A tanítónak, tanárnak az ilyen kérdéseket tehát nem szabad elmellőznie, hanem igenis * kellő magyarázat hozzáfüzésével elejét kell vegye annak, hogy a gyermekben kételyek támadjanak. Egy-egy ellesett szó, egy néhány szóval kifejezett célzás vagy reflexió, mely az értelmileg fejlett egyénre nézve egyértelmű, tehát nem adhat anyagot különböző ma gyarázgatásra, a gyermek intellektualitási fokát túlhaladja s ezért lelke mélyén töprengeni kezd. A gyermek lelkében egy folyamat váltódik ki, mely a gondolatok egész láncolatát idézi fel. Nagyon természetes, hogy a gyermek lelkében épen az iníellektualitás alacsony fokánál fogva a gondolattársítás, a logikai asszociálás helytelen csapásra tévedhet, minek következménye azután a helytelen eszmemenet alkotta helytelen konklúzió. Ugyanezen szempontból leghelyesebb volna a gyermeket nagyjából hasonló korú gyermekek társaságában tartani és különösen & „nagyok“ társaságától izolálni, mert csak ily módon sikerül megóvni a gyermeket azoktól a külső benyomásoktól, melyek mint helytelenül értelmezett impressziók az első impulzust adják a tévutakra jutott gondolattársításokra, illetve a helytelen lelki képzetek megalkotására. Ily módon tudnók csak megmenteni a gyenge gyermeki lelket attól a rettenetesen sok energia pocsékolástól, mellyel igyekszik magát Scilla és Charybdis zátonyai között kormányozni, sajnos igen sok esetben sikertelenül. Hogy mikor kezdődjék az iskolákban a gyermek rendszeres felvilágosítása, erre nézve sokféle javaslatot tettek. Vannak, kik az elemi iskolákból teljesen ki akarják rekeszteni a nemi felvilágosítást és csak a középiskolákban óhajtják azt megkezdeni. Mások már a harmadik elemi osztályban akarják megadni az első felvilágosításokat, viszont vannak olyanok, kik a 13. év előtt minden ily irányú felvilágosításnak ellenségei. Aki annyi fáradságot vett magának, hogy közvetlenül vagy közvetve igyekezett a mai kor gyermekének leikébe behatolni, annak nem kerülhette el figyelmét, hogy egy 8—9 éves gyermek lelki fejlettsége oly fokon áll, hogy a nemi felvilágosítást ezen korban feltétlenül meg kell kezdjük, hacsak nem akarjuk, hogy a véletlen külső benyomások rendszertelen, pusztító hatása megelőzze a mi céltudatos nevelésünk rendszeres, helyes munkáját. E korai felvilágositó neveléssel tehát tulajdonképen azt akarjuk elérni, amire már fentebb tüzetesebben rámutattam: nem szabad megengednünk, hogy a nemi élettel vonatkozásban lévő bármely körülmény akkor jusson a gyermekeknek tudatára, amikor nevelésünkkel, felvilágosításainkkal még nem készítettük elő a gyermek lelkét annyira, hogy a tudás, az ismeretek kellő arzenálja támogassa őt gondolkozásában, a látottak vagy hallottak helyes megértésében. Az iskolák tantervében mind jobban látjuk szerepelni a természettudományokat. A természetrajzi tárgyaknak intenzivebb tanítása a mai -pedagógia egyik fontos és örvendetes vívmánya. A növény- és állattan azon tudomány- szakok, melyek mint olyanok, melyek a szerves életet és annak megnyilvánulásait tárgyalják, kiválóan alkalmasak arra, hogy1 a szaporodás kérdésével kapcsolatban a nemi élet bizonyos vonatkozásait megismertessék a gyermekkel. A növények megtermékenyítésének, szaporodásának tanításával tapintatosan megértethetjük a gyermekkel az állatvilág hásonló eseményeit, ahonnan egy további lépés az emberi faj nemi kérdéseinek pertraktálása, lépésről-lépésre, zökkenés nélküli megértetése a pozitiv biztos tudás gyökerét ülteti el a gyermek lelkében s megóvja attól, hogy a homályos sejtések miszticizmusa üssön tanyát benne, A mai társadalmi berendezkedés mellett az iskolában nyert felvilágosítás karöltve kell járjon a családi nevelés helyes irányával; ott a tanultak pozitiv tudása, itt a nevelés által megerősödött jellem kell, hogy biztos irányt szabjanak a gyermeki lélek fejlődésének, mely megóvja azt az útvesztőkben való eltévedéstől. A családi körben és iskolában egyaránt világittassék fel az ifjúvá fejlődött gyermek mindazon veszedelmekről, melyek a nemi élet gyakorlása közben leselkednek az emberre. Csak a zátonyok és a kedvezőtlen, veszedelmes szélviharok alapos ismerete fogja a jó kormányost képessé tenni arra, hogy a reá bizott hajót biztos révbe vezesse. A nemi betegségek létezéséről, azoknak deletaer hatásáról, az ellenük való védekezés lehetőségéről, úgyszintén a nemi kicsapongások, aberrációk szomorú következményeiről rendszeres tanításban részesüljön az ifjú a középiskolák két utolsó osztályában I
