Keleti Ujság, 1920. december (3. évfolyam, 283-287. szám)
1920-12-25 / 283. szám
2 Szombat, 1920 december 25. taknak kell lennünk. Nem lehet tehát azt mondanunk, hogy belemegyünk a politikai cselekvőségbe, de csak félig. Ha elszántuk magunkat, akkor egész elszántsággal, egész végigkép- zeléssel kell felvennünk minden téren a politikai cselekvőséget. A megalakulandó Magyar Nemzeti Szövetségnek minden eszközt meg kell ragadnia, hogy a magyarság érvényesülését keresztül vihesse. Meg kell ragadnia tehát a parlamenti aktivitást is és ezért választóinak a tömörítését, azok választójogának a kiküzdését már mindjárt kezdet óta munkába kell vennie. A félmunka mindig rossz munka. A rossz munka arányai csak megnőhetnek és egy egész nemzet életére végzetesekké válhatnak, ha a félmunkát éppen egy egész nemzet életére akarjuk alkalmazni. Legyen a munkánk egész munka. Legyen a nyíltságunk egész nyíltság. Legyen a cselekvésünk egész cselekvés. Árnyékba ne boruljon belőlünk semmi, hanem lássanak tisztán és teljesen bennünket. Ez hozza meg a mi érvényesülésünk teljességét, egy népiség tekintélyének és súlyának az elismertségét. Ez a magunk ereje a legfőbb tényező, hogy ne szánandó ku- nyorálésok színében álljunk, hanem népiségünk arányához méltóan számba vegyenek. Ez hozza meg a nemzetek igaz békéjét s a béke-fenntartó jóakaratuságokat. Ei hozza meg az igazi megváltást. A nagyvilág Világpolitikai azemle 1920 végén 1919 a békekötések esztendeje volt. 1920-ban hatni kezdettek a békefeltételek a világ termelési viszonyaira, még pedig abban az irányban, amit Keynes tanár megjósolt. Kitűnt, hogy a tulszigoru feltételek által megbénított Németország termelését a világ nélkülözni nőm tudja s az általános gazdasági válság nyomása folytán felmerült a revízió gondolata. Megkezdődött a vitágpolitíke háború utáni második fázisa: a hivatalos és nem hivatalos revíziós törekvések kora, melynek vége és eredménye még beláthatatlan. Legkevésbé ment végbe ez a változás Fracfaorszáfban, ahol a győzelmi pozícióinkban megerősített revagis- isták nagy erffiyol vezetik a politikát a aacienahsta- reaketós irányban. Tuiajdonképeoi torvök a hegemónia megszerzése Európában, mely törekvésük teljesen el idegenítette Franciaországtól Olaszországot és súlyos konfliktusokat okozott Angliával. Twvák- nok nagy ^ akadálya a Németország tenkretótdére ^ vb0 ranéteJefkkel okozott gazdasági válság, amoly craországban is súlyosan érezteti a hatását. A kicsikart hedfkárpótlás nem tudja pótolni az el- tékozolt vért és vagyont. Mindazonáltal belpolitikában nagyon erősek, tulajdonkópeni eüanfelük csak a nagy lármával, de kevés tehetséggel dolgozó francia szociálista párt, úgy hogy az összes háborús államok közül legjobban nekik sikerült Francia- országot elhatározofT egységes irányban vezetni, melyet az orosz forradalom végletekig menő ellenzése s belpolitikában retrográd törvényhozás jellemeznek. / Anglia kormányának sokkalta kevésbé sikerül az országot egységes irányban vezetni. Lloyd George koalíciós kormányát két oldalról is fenyegeti veszély. AsquHh független liberálisai s a diadalmasan eiőnyomuló munkáspárt részéről. ILloyd George főtörekvése a koalíciós kormányzás fenntartása, a liberálizmus és konzervativizmus szövetkezésének folytatása. Ennek a törekvésnek mély oka a polgári elemek szövetkezésének szüksége a nagy lendülettel előhaladó munkásmozgalommal szemben, amely a középosztály nagyrészét is meghódította. A munkásosztály pressziójára kénytelen a kormány Oroszországgal szemben is békés politikát fo'ytatni, bár túlsúlyban levő konzervatív tagjai, különösen Curzon militarista csoportja erősen ellenzik. .Úgy a liberálisok, mint a Labour Party (munkáspárt) hívei a revíziónak és Lloyd George kénytelen hol jobbra, hol balra engedményeket tenni. Innen van az ingadozása. írországi poétikája azonban teljesen a konzervatívok hatása alatt áll. Az ir nép rettentő angol terror alatt él. Angol katonák városokat pusztítottak el (Tralee, Mallow, Cork stb.) és rengeteg ártatlant lőttek agyon. A sinnfeinisták merényletekkel védekeznek, amelyek tetteseit azonban az egész nép támogatja. Az angol kormány azzal védekezik, hogy csak a túlzó Írek kívánják az ir köztársaságot. Ez nem igaz. 1918-ban a választásokon az ir köztársaság pártja és szövetségesei másfélmillió leadott szavazatból egymilliókétszázezeret kaptak. Azóta, a községi választások utón ítélve, az arány még inkább a javukra változott. Az ir köztársaság elnöke, De Valera, Amerikában agitál. A köztársasági parlament tagjait az angolok börtönbe vetették, a nép Kanban folytatja a harcot. Az Egyesült-Államokban nagy rokonszenwel kisérik az írek mozgalmát. Amerika többsége angolellenes. Szemére vetik Angliának, hogy népjogokat hirdetett, de gyarmatokat szerzett. Erős az ellentét azért is, mert Anglia megszerezte a keleti petróleumterületeket és az Egyesült-Államokat onnan kizárni törekszik. Már pedig minden jel arra mutat, hogy a .petróleum korába érkezett a világ- gazdaság. Harding megválasztása a konzervatív párt győoelmét jelenti, ez a párt azonban kevésbé hódolt be imperialista világpolitikának és ezért sok kérdésben győzelmétől jó hatás várható. Gazdasági téren krízis előtt állnak az Egyesült-Államok. A háború alatt Amerika csak forgó tőkével és nem igazi értékekkel gazdagodott. A nagy háborús szállítások nem jelentettek a termelés növekvését: Amerika sok fegyvert és muníciót gyártott, de viszont ugyanakkor szüneteltek más termelési ágak. A háború közvetlenül nem pusztított, de a gépek javítását öt évig elhanyagolták. A nyájakat fagyasztott hús alakzeikus emelgette hozzá a lábait s ingatta a derekét s fehér fokét- Kacér táncdal volt, enyelgő s mégis ropogós. Némi visszhang háborgatta a nótát a szomszéd hegyekről. Egyaaerre félbeszakította s tovább indult. Az asszony néhány lépés távolságra csendesen utána. A kanyarodó ut, mely a völgy felé visz, eltakarta előlünk. — A muzsikus ő, mondta a vezető. Afféle tekergő, aki esténként beáll, ahol valami vigsag van ^s szót mond. 0 maga csinálja őket a rablókról, a vilkos legényekről. Nincsen neki semmi mestersége, tlyan, iránt a bolond. Sem háza nincsen, sem földje, semmije sincsen. Az nem is az ő felesége, ;Sak úgy hozzáre^gadt, mint a bojtorján. Megy utána, "fiint egy kutya. Nem lehet tőle elverni. *— Hát szereti tán ? — Lehet is ilyen kolontos bolondot, de úgy sir, ha a vén ember énekel. Aztán ha megsimogatja, kacag s táncol. Az ember nem tudja miből élnek. S megvetőleg legyintett nagy kezével. De akkor feltűnt az abban egy kis malom. — Ott lakik Sztán Juon, a bika. Haj 1 micsoda embar az! Akinek szép felesége van, úgy fél tőle, mint a rossz lélektől. Es tovább mentünk. ^ _________ * ^ • Tavaszra behozták a vad muzsikust a tömlöcbe. Katonaviselt ember volt. Engedelmeskedett a csendőröknek. Alig ismertem meg, olyan öreg lett. A szakálla kinőtt, mint dudva. Kecskebőr dudáját elhagyta valahol. A fejét még gőgösen hordta, de a nadrágja megtortyant a lábén. — Mi a vétke ? — Asszonyt ölt . . 7 *■ össze volt esve. Egy korcsmában fogták meg. Ott itta be a dudáját. Neki már nem kell az többet. Nem evett és nem beszélt. Ha kérdezték. csak morgott. Inkább indulatos volt, semmint kétségbeesett. A falakra tekintett néha, melyek a tömlöc udvarát körülzárták, mély tekintettel. Ah! a - havas nyers levegővel; a nagy darab ég; a sötét fenyves; a szétalan mulatságok a nagy szénatartó , csűrök alatt : sorban a legények, a kapusaroknál a kis összetöpörödött asszonyok guzsalylyal a kezükben és csendesen szól a dal, a sip nyikkan és a duda bug. A csillagos nagy ég is ' $mán hallgat s az állatok a kerítés mögött. — Bántott téged az asszony? * h. Nem felel, csak tagadólag ink — Hiszen járt utánad hűségesen és^Wgált téged. Amit parancsoltál, azt csinálta. Nem is volt neked való. Éhezett és fázott veled. Hát volt lelked bántani ? . . . ^ Lesüti sötéten a fejét és egyet se szólt. — Négy esztendő óta hurcolod már. Miért nem hagytad békén? Most felesége lenne vagy egy becsületes, hozzávaló legénynek. Hiszen gyermek volt még, mikor elcsaltad. Hogy tehettél kezet reá! Szétnéz, mintha segítséget keresne a kérdések ellen valahol. A verejték kiveri a homlokát. — Cselédednek tartottad, vagy minek? Hiszen igen vén voltál hozzá. Nem is szerethetted, nem is szerethetett. Megrázza a fejét és hevesen közbeszól: — Cselédemnek? Ha azt ti tudnátok. Mért mondod, hogy cselédemnek? Ő nem tudott tőlem elválni és én sem tudtam volna nála nélkül lenni. 0 jött magától. Egyszer énekeltem a táncba és ő azt mondta: engedd meg, hogy veled menjek. Megfogta a kezemet. Neki senkije se volt és nekem se volt senkim. Hát ha ő szeretett, ki tehet róla. V Aztán mind emeltebb hangon folytatta. — Az enyém volt ? vagy nem volt ? Ezt monc!- játok meg. Ha ő maga adta nekem magát, hát csak szabad volt ez neki. Pedig ő adta, kérdezzetek meg akárkit. Engem ismer mindenki, hátmondjában küldték Európába. Sok hajót építettek, de viszont egymillió ház építése maradt el, ahonnan a lakésváiság. Igaz, hogy az évi részvénykibocsátás egymiliiárd dohárról négyre emelkedett és a bankbetétek megkétszereződtek. Ha azonban tekintetbe vesszük a dollár vásárlóképességének csökkenését, azt kell konstatálnunk az 1913-beli tizenegymillióid bankbetétnél nem több értéket jelent az 1919. évi huszonnégy milliárd. Mert a tőkeemelkedésnek nem felelt meg hasonló emelkedés a termelésben. 1913- tól 1919-ig a termelés három százalékkal emelkedett, a pénz széztizenkilenccel. Hozzájárul ehhez, hogy a régi ideológiához ragaszkodó pártok a munkáskérdést képtelenek megoldani, ami nagy sztrájkokat jelent. Legkiáltóbb példa erre 1919 augusztusa és szeptembere, mely két hónap alatt 580 sztrájk volt 145.000 sztrájkolóval, ami 3,190.000 munkanap elvesztését jelenti. A háború Amerika száméra bizony csak sajnálatos kaland volt. Érthető a népligával és az európai ügyekkel szembeni magatartás. Ha Európa a válságban levő amerikai gazdaságtól várja az üdvöt, alaposan csalatkozik. Németországban hasonlíthatatlanul súlyosabb a gazdasági válság. A termelés csak most kezd megindulni. A zavaros politikai helyzet megnehezíti a termelést. Egyre inkább a szélsőséges irányok hódítanak: a kommunisták és a manarkista militaristák. Különösen Bajorországban erős a reakciós mozgalom, ahol partikulariz- mus és federalista törekvések alakjában jelentkezik A francia kormány támogatja a bajor mozgalmat, részint a szocializmus elleni gyűlöletből, részint meri ez a mozgalom Poroszország hegemóniájának megszüntetésére irányuló törekvésben jelentkezik. A német nép egységének megbontására lát itt alkalmat a francia diplomácia és végső célja* álma egy bajorosztrák dunai monarkia volna, melyhez esetleg Magyarország is eáüílakozna. Elősegíti ezt a tervet, hogy Ausztria WSuHü annyira kétségbeejtő, hagy' felmerült az a terv, hogy igazgatását adják át az antantnak, amelyre hárulna ily módon a nép élelmezéséről való gondoskodásnak a feladata. A választások után a ke- resztényszociálisták kerültek uralomra, kormányuk azonban szürke és tehetségtelen emberekből áll. A Magyarországgal való viszonyban azonban az uj éra valószínűleg megértőbb álláspontra fog helyezkedni. Olaszországban szintén növekedtek a politikai ellentétek. Giolitti állása megtarthatása végett állandóan koncessziókkal kénytelen dolgozni. Beleegyezett, hogy törvénnyé emeljék a munkások ellenőrzési jogát az üzemek felett, de azután egy csomó reakciós szenátort volt kénytelen kinevezni. Mérséklő politikája azonban, mint az ilyenkor lenni szokott, senkit sem elégít ki. A munkások egy része nincs megelégedve a vívmányokkal és a szélső irányzathoz csatlakozott. Nagy tartományokban forradalmi állapotok uralkodnak: a falusi nép elfoglalja a nagybirtokokat és a kormány tehetetlenül kénytelen belenyugodni. Ezzel szemben a szélső reakció is szervezkedik. Erőskezü politikát kívánnak. Vannak, akik katonai puccsra gondolnak ják meg. Azt tehettem vele, ami nekem tetszett, mert az én jószágom volt. Mit akartok tőlem ? — Én nem bántottam — mondta nyersen — senkit, csak étet, aki az enyém volt. Soha addig kezet se tettem ţâ. De hát már nem kellett többet. Mondtam neki: „menj el, megutáltalak, menj el.“ Még se akart. Meghajgáltam kővel, hogy fusson el. Sirva jatt utánam. Az előtt való este érkeztünk a malomhoz. Láttam, hogy a Bika szemet vetett reá. Azt fnondtam : „ülj itt mellettem.“ De en- gemet körülfogtak a legények. A bika pálinkát hozatott neki. Beleénekeltek az én szavamba is. Én elfelejtettem egyebeket s reá se ügyeltem. Nem is láttam már jól, mert sötét volt, csak a tűz égett. A legények táncoltak s verték a botokat, hogy én ne halljak semmit. Ok is tudták, hogy mit akar a bika. Az, isten fordítsa el a szemeit róluk... , Megállóit s megrázta a fejét. — Aztán bejött a leány és leesett a lábamhoz. Sirt és fejét a földhöz verte :„Mi lelt tégedet ?“ kérdeztem. Nem mondta meg, csak átölelte a lábamat. Szélyel néztem. A bika kacagott és mindjárt tudtam, mit tett vei«. Reá rohantam, de erősebb volt. És a legények mind kacagtak és kidobtak az útra. „Menj el,“ mondtam a leánynak, ne jöjj utánam többet. Menj vissza a bikához, az isten átkozza meg őt. Már bepiszkolt ő. „Nem kellesz“. Kövekkel hajgáltam, hogy ne kisérjen'. Akkor utáltam. Még is odajött. A hangja eltompult s szárazon mondta í — És megütöttem a bottal a fejét. V — És megölted azzal az ütéssel. A vén muzsikus eltakarta az orcáját . 7^ Aztán kegyetlen átkozódásban tört ki. Karjait felemelte épen úgy az ég felé, mint a hogy a hegytetőn állani láttam, mikor kikurjangott belőle a megelégedettsége — és zokogásban végezte. — Már senkim sincs a világon, hogy ő elment... __.
