Keleti Ujság, 1920. november (3. évfolyam, 254-261. szám)
1920-11-21 / 261. szám
•&4i ISäfl, * Vasárnap * november 28 m évfolyam • 261 *- **« Előfizetési árak: 6» hónapra .... 25'— Lat HwiMtt» . . . . 70'— . Félém ..............130- . r’zóaa óvta ........*40'— . Egyes szám ára 1 Leu Politikai napilap FeleM* tuet késztől ZÁGON1 ISTVÁN Megjelenik minden reggel Saerkeantóaéc r Unió-utca 3. Kiadóhivatalt UttÍÓ-utC8 3. Teiefocaaám 664. Kftileméd.eink ntánnyomása tiiM-A londoni főtanács előtt Konstantin hajlandó lemondani Románia leszereléséről a genfi bizottságban II magyar király kérdés Vasúti mozdonyok a magánosok kezében Magyarország nem birja el a bevándorlókat II tűzifa ára Az igazi földreformért A földreform ügye is törvényhozási tárgyalás alá kerül a parlament uj időszakában. A reform előkészítő csatározásai már megtörténtek, bizonyos tényleges állapotokat elő is idéztek, de ezek a tényleges állapotok jó kifejlődéssel egyáltalán nem biztatnak. Az előkészítő csatározásokban legfőbb jelenségként a volt kormányzótanács rendelet törvénye vált ki, ezt követte egy kiegészítő és módositó rendelet. legújabban pedig a kényszerbérletekről jelent meg egy olyan kormányintézkedés, mely az eddigi kezdeményezések bizonyosságait is megzavarta. Ezek történtek Eidélyben egyik oldalon, az állam szocializáló akaratának az oldalán. Másik oldalon, a földtulajdonosok és a földigénylők egy vonalba kerülfeK a maguk speciális elégedetlenségeivel; egy vonalba kerültek, holott érdekeik szerint szemben állanának egymással. Azonban az állami intézkedések kifejlődése nem tudta úgy megragadni a kérdést, hogy a szemben álló érdekeltségeket középutra tudta volna hozni s legalább a szükölködőket ki tudía volna elégíteni. Ilyen körülmények között a földreform eddigi alakulását és előkészítését nem tudják másnak minősíteni, csak sikertelen és téves tapogatózásnak. A kérdés pedig fontos és nem birja meg a hosszas kísérletezéseket. A birtokviszonyokra, a magántulajdoni rendre kell átalaki- tóan hatni, de az átalakítás egyúttal a társadalom általános termelési rendjét sem roskaszthatja meg. sőt épen ellenkezőleg ezt a termelési rendet föl kell hogy lendítse. A va- •gyoneloszlások módosításáért való állami közbelépésnek első megnyilvánulásában is, eredményében is ki kell fejeznie az általános társadalmi helyzet javítását. Olyan érdek ez, amit se késleltetni nem lehet, de kockáztatni sem szabad. Tehát óriási tárgyilagosság és széles áttekintések magaslata szükséges minden oldalon, hogy a helyes kibontakozások és elrendeződések módjait megtaláljuk. Részletekbe egyetlen újságcikk keretében nem mélyedhetünk, ellenben némely szempont^ ki kell emelnünk különösen az erdélyi : állapotokra nézve. Először is azt, hogy a földreformról beszélni és ennek a kialakulását mozgatni: korszerű dolog. Népszükség, földéhség van; a háború kiélezte ezeket a szükségérzéseket és éhségeket, mikor a háborús részvétel jutalmazásául a földosztást tipikus kilétásként odaállította. Ha még tárgyilagos földszükség nem volna is, a népvágvaknak ezzel a kifejlődésével számolni kell. Fontos, hangos, súlyos tömegérzéssel állunk szemben s ezt őszintén, becsületesen *ki kell elégíteni. Olyan őszintén és olyan becsületesen, hogy a nép egyetemes munkakedvének legyen ez a felkarolás a felébresztője. Mintegy kötelezze a kielégítés valami korszakos jótett hatásával a népet, hogy ezért a jótettért hálával és a társadalmi közöse ég iránti szorgos munkával tartozik. Meg kell állapítanunk, hogy az erdélyi birtokososztály ennek az alap elvnek az elismerését soha meg nem tagadta, sőt szaktes- tületei utján többszőr is kifejezte, hogy a földreform korszerű megvalósításét szükségesnek látja. Ez az elv/ álláspont mindenesetre lényeges megkönnyítője annak, hogy a nehéz kérdést meg lehessen oldani, mert hiszen épen a birtokososztály terhére váh meg az a föltételezés, hogy ez az érdekeltség ellene van a földreformnak- Ezt-a föltételezést tehát lojálisán ki kell küszöbölnünk; úgy kell vennünk a birtokososztály álláspontját, ahogyan ő kifejezte, vagyis hogy ő általában nem ellenzi a földreformot. Legfölebb egy igényünk lehet a birtokos osztállyal szemben, hogy t. i. a maga nem ellenző álláspontját logikusan fejlessze tovább s fejezze ki igenlegesen is, vájjon a földreformot hogyan, milyen módokkal milyen mértékben látja megvalósíthatónak. Tehát necsak ellenvetéseket és kifogásokat tegyen a földreform felőli rendelkezésekkel és tervezésekkel szemben, hanem álljon elő maga is egy ellsnjavas- lattal. A kormányzat és a legfőbb érdekeltség szembenálló koncepciói lehetővé tennék, hogy kialakuljon a középutak rendszere s a közép- utakon a mindenfelé ható egészséges megnyugvás. A birtokos osztály ellenjavaslata az ügynek olyan pozitiv előrevitelét jelentené, ami a gyors kibontakozást és a jó megoldást is lehetővé tenné. És éppen arói van szó, hogy a föld iránti nyugtalanság dolgában gyors is* de jó is legyen az elintézés. Mikor igy a földbirtokos osztállyal szemben előhozzuk igényünket, viszont az általános társadalmi érdekre merünk hivatkozni, mikor az állammal szemben is azt az igényt hangoztatjuk, hogy a földreform eddigi megjelenési formáival szemben tett ellenvetéseket komolyan vegye figyelembe. Hiúság és hatalmi Isiélezés érzéseit nem szabad az ellenvetések eltemetésére odaengedni. A merkantilista és munkás rétegeknek is az az érdeke, hogy a többtermelés lehetősége, folytonossága és állandósága ne kockáztatódjék holmi idegesen elképzelt és megcsinált földosztással. A népélelmezés érdeke a többtermelés, ugyanerre a több- termelésből jutó bővebb ellátásra van szüksége a munkásnak is, de a munkástáplálkozás kőny- nyüségére van szüksége a munkáltatónak is. Továbbmenvén*. látjuk azt a szerves hatást is, hogy a rosszul táplált munkás élete beleviszi a maga ziláltságait a termelésbe és annak minden vonatkozásába, a forgalom is megrokkan, a falu se tud a városban a maga szükségleteire rátalálni s igy a falura is rossz napok következnek. A falu is összeroskad tehát, Vallás-e vagy faj a zsidóság? — Idézetek Rtnsntól — Renan a nagy liberális történetíró és moralista rendkívül érdekesen mondotta ki, hogy a zsidóüldözés célja mindig a nyomorgó tömeg elégedetlenségének elvezetése volt a kiváltságos osztályokról. Az ő megállapítssai bizonyiiják az antiszemiták és a cionisták közös zsidófai elméle lének tarihatatlar.sá&ét is. Lássuk, mit mond ebben a kérdésben Renan. • Renan, a Saint Nicolas du Chaidounet intézet, majd a Saint Sulpice papnevelő intézet növendéke, vellornáíaiban elmondja, hogy a filozófia és filológia némileg megrendítették a katolikus vallás dogmáiba veteti hitét, de csak igy vált lehetségessé, hogy oly tiszta tárgyilagossággal tudott beszélni sorának szintén szerfölött divatos kérdésétől, a zsidó faji problémától. Ma különösen időszerű az az előadása, ame • lyet mint a Olége de Fiance tanára, kartársai i előtt tartott 1883 januárjában egy Raint Simon-köri f összejövetel alkalmával. Rövid bevezetés után kiieienti, hogy .a zsidóság vallás, még pedig nagy vallás“. Mtjd az akkori nézéséről szólva, ez,két mondja: ... a zz dóságot fajnak tekintik, föltételezik, hogy a zsidóság azt az istentiszteleti módot, azokat a szokásokat, erkölcsöket, amelyeknek 6 volt a megteremtője-, vagyis a vallását meg tudta óriznt a ma. számára. Világosan látják, hogy egy bizonyos korban kivált belőle a kereszténység, de szeretik azt hinni, hogy ez a kis teimelő nép összetételében soha nem változott s ezek szerint egy zsidó vellásu ember mindig zsidó fajú is. Ismerteti a zsidók nyugatra szivárgásának tör- | ténatét, amely szivárgás később áradássá lett. Fő hívja hallgatósága figyelmét Josephus: „A zsidók hiboruj»“ egy helyére, ahol Josephus az an- tiochiai zsidó negyed különös virágzásától beszél és azt mondja: Nagyszámú hellént nyervén meg hitünknek, közösségük egy részévé tették őket. Itt nemcsak zsidómódra élő emberekről van sző, mint ami’yenek voltak később Rómában, nemcsak körülme'életlen megtértekrő!; nem, ezek .nagyszámú* hel ének, akik áttérne1« a zsidó hitre s akik a zsinagógához tartoznak. Ezek nem fél- zsidók, mint amilyenek a Fiaviuiok családjabeli zsidód ók : ezek olyan emberek, akik zsidókká lesznek s elfog * diák a zsidóságba való beavatás főfényezőjét, a körülmetélés*. _ De nemcsak eddig, hanem tovább is a legpontosabban követi a zsidó vallás terjesztését és Rómáról szólván, mondja: Dio Cassius íudja, hogy vannak mellettük nem f vérbeli zsidók is, akik egyébként a vallásos törvé- I nyék megtartásában teljesen hasonlatosak a zsi- S dókhoz. , Hogy ez a terjedés nem holmi klsjelentőségü I vallási őrület, hanem igenis komoly, néptöríéneti t mozzanat volt arról legiobban és legnyiiltabban tanús j kodik Antonius Pius egy törvénye, amely megengedi | a zsidóknak, hogy fiaikat körülmetéljék, de csakis fiakat. Amikor a hatóság kénytelen egy általános szokást eijjlteni, az minden kétséget kizáróan azt jelenti, hogy ez a szokás a kívánatosnál nagyobb mértékben terjedt el. Ezekből kiviláglik, hogy a görög és római korban igen sokan lettek teljesen 5 zsid kká. Ebből az kőveikezik hogy a zsidóság j nem igen vehető már etnográfiái értelemben. A ! zsidóság valami egyetemessé vált. Az a mozgalom, amely időszámításunk első századaiban elidegenítette a pogányságtól a finomabb vallásos érzésű embereket, egy csomó Áttérést eredményezett. A legtöbben a kereszténységre tértek át de igen ss- kan választották a zsidó vallást is. G síita és Itália zsidóinak legnagyobb része ilyen áttérésekből származik és a zsinagóga, mint szakedér kisebbség maradt meg ez egyház mellett. Szerfölött érdtkts motívumok játszódnak le a középkorban, amelyek mir.d arra mutatnék, hogy a zsidóságot, történelmünk e szakában, a legkevésbé sem jutott eszébe senkinek sem fajként kezelni. Igen élénk világot vet erre a nagyíonfosságu lényre Tours Gergelynek a gallai Zsidóság ellen történt fellépése. Renan erre vonatkozólag a következőket mondja: Sok zsidó volt Páriában, Orleaiisban és Cer- montban. Toursi Gergely, mint eretnekek ellen szállt ellenük síkre, Eszébe sem jut, hogy ezek idegen fajú emberek. Fői lehetne hozni ez ellen, hogy ilyen együgyü elme nem igen volt járatos az etnogrefiában. Ez igail De honnan jöttek ezek a párisi és orleansi zsidók? Fölfételezhe’jük, hogy mindnyájan egy bizonyos korban Palesztinából ide szakadt keletiek leszármazó!, akik bizonyos városokban gyarmatféiéket alepitottek? Nem valószínű. Kétségkívül vándorollak be zsidók Galliába, skik a Rhoneon éa a Saoneon főleveztek; de volt sok olyan ember is, akiket áttérés tett zsidókká s akiknek egyetlenegy Palesztinái ősük sem volt. Németország és Angolország zsidói Franciaországból erednek. Nem valószínűtlen tehát,, hogy a Guniram vagy Chilperich korabeli zsidó csak izraelita vallást követő gallus. Európa zsidópolitikájára minden bizonnyal ez a legfontosabb és legdöntőbb érv és a művelt Nyugat zsidókérdése ezzel az érdekes .leleplezéssel* elég intenziven meg van yilégttva.
