Keleti Ujság, 1920. november (3. évfolyam, 254-261. szám)
1920-11-27 / 260. szám
114 CKe86ittt¥á8»}g M. % Szombat 9 november 27 Ok évfelfam » <ü©0 4 •*■ Előfizetési árak: Egyes szám ára 1 Len Politikai napilap Felelőn sMerkeaatőf ZÁGON1 ISTVÁN Megjelenik minden reggel SaátnIMl! Unió-utca 3> Kiadóhivatal: UniÓ-utCS 3. Tstefosszáa 884. Kftxlemtayetak itásnyomás« tik» emmmmmmmmmmmmmmmmmmmmemmmmm Írországban vasúti sztrájk lem lehet a lakást felmondani S népszámlálási izgatás sszeül ismét a f ft tan ács A magyar kormányválság Take Jonesou belgrádi útja II szooiálisták pőre oowieeeíiaMwweeweesMe Uj parlament Bukarestben a paria -nent holnaptól kezdve Uj munkába fog bele. Trónbeszéd nyitja meg az uj fordulatot, ellenzéki pártok koalíciója is készül reá, viszont a kormányzópárt megalaE itja a maga fegyelmének és mindenre figye- isénck a rendszerét. Közben a parlament egyik legsúlyosabb, bár számra kevés pártjának a vezérei börtönben ülnek, bűnvádi eljárás alatt állanak azon kérdésesség miatt, vájjon államellenes bűncselekményt követtek-e el. vagy párteszméjük értelmében csak politikai cselekvőségben állottak. A börtönbevetés nem a parlament akaratéból, hanem kormányzati kivételes hatalom elhatározásából történt. A parlament ablakain benyulik ennek az árnyéka; bántó Damokles'kard a törvényhozói szabadság fölött mindenesetre szomorú díszlet. Hanem az a kérdés, hogy az ilyen és hasonló bántó megjelenéseket túl tudja-e haladni a parlament alkotó készsége? Megvan-e az a népszellemből előhívott ság a, mely az emberiség mostani lázas- állapotában egy áliam egyéniségét erőteljesen ki tudja fejezni? Megvan-e benne a nagy kérdések, a nagy érdekek, az emberiségi nagy fordulatok iránti át- érzés. És igy ki tud e alakulni onnan valami egységes, hatalmas öntudat, mely eligazítani tudjon, mint ahogyan a határozott embert is vezeti az ő rendszeres gondolkodása? Kérdések, amikre nem merünk megnyugvással felelni. Háborús parlament, háborús összevisszaságok és alkalmiságok szülöttje- Népi megfontolások nem igen szűrődhettek bele, csak párttaktikai ráütések könnyű sikerei fejeződnek ki benne. Ami e réütésekbSl, hatalmi fogásokból és meglepetésekből véletlenül nem sikerült, az az ellenzék. Abban is több a könnyű sikerek és a meglepetésszerü kifo:gatások miatti indulat, mint az ország mind jobb és mind magasé bbrendü összealkotására irányuló koncepció. Igen jellemző az is, hogy például az uj Románia legfontosabb kérdése a népkisebbségek államjogi helyzetének a kidolgozása. Az uj Romániának szinte negyvenszázaléknyi lakossága nemromán elem s mégis a parlament összealkotásában talán még öt percentnyi képviselet sincs a kisebbségek számára. Külön és kirívóan ki kell emelnünk, hogy a legnagyobb népkist bbségnek, a Aavyarnak egyáltalán nincs asm.mi képviselete. És még talán ezt a hiányosságot is enyhiteni tudná, ha biztosak lehetnénk, hogy van legalább valami átgondolás, valami rendszerféle a népkisebb ségsknek a világbéke igazi szellemében való elhelyezése és megnyugtatása érdekében. Ds | ennek csak az ellenkezőjéről vagyunk bizto- j sak. Csak annyit tudunk, hogy egypár, inkább magánvélemény jelentőségével biró megnyilatkozáson kívül a népkisebbségek nemzeti szabadságának. egyenjogyséíáaa.k és önkormányzati kifejlődésének az elfogadáséra nincsenék koncepciók- Van ellenben olyan hajlam, mely szeret ezzel a koncepcióval taktikázni és ügyesen kacérkodni; van további olyan őszinte és mélységes elfogultság, mely a népkisebbségek önkormányzati kibontakozását mindörökre eltemetni akarja. Ezekről biztosak vagyunk. A parlament megnyitásának egyéb bántó díszletei mögött tehát ott látjuk ezt a belsejében való sötét ürességet is- Látjuk az ásító mélységeket, melyek hatalmi elemésztésekkel akarnak megoldani és látatlanná tenni minden nagy dolgot, amitől az országok uj szervezése függhet. Ezt látjuk, mikor a parlamentbe befelé nézünk. És az uj parlamenti fordulót nem is tudjuk reménységekkel kőszönteni, csak azzal az előrelátással, hogy erős, színes, zajos, küzdelmes aréna lesz ottan, de csak aréna. Nagy csatazajok igazi csaták nélkül, fegyverek csattogása fegyverek nélkül, görögtüzes és izgalmas színpadi mozgalmak az élet alakítására való közvetlen és súlyos hatások nélkül. Ahonnan börtönbe kerülhetnek a szereplők, ha szerepüket komolyan és igazán akarják végbevinni, ott nem lehet az őszinteség alakító tényező. Ott csak színjátszások történhetnek előre adott és pontosan betartódó szerep- osztásokkal s a politizálni szerető közönség szórakoztatására szolgáló fogásokkal és ötletességekkel. Erre is szükség van; ezzel is telnek és könnyebbülnek fejünk felett a nehéz idők. Hanem ha a parlamentnek hátat fordítva körülnézünk a kívülálló nép között s az osztályok, társadalmi rétegek és mindenféle érdekeltségek várakozásait csak úgy futólag is áttekintjük, ekkor látjuk, hogy egyéb komoly kifejlődésekre is szükség van. A nép kenyeret és életbizonyosságokat vér, a különböző érdekeltségek az egymás melletti elrendeződések nyugodtságát és termékenyítő békéjét. A munkabeli lehetőségek folytonosságét s a munka é* egyéb nagy társadalmi viszonyok összhangját keresi szomjasan minden izgalom, minden türelmetlenség és minden elrejtett gondolat, Ebben a forrongó zűrzavarban van egy nagy közösség, van egy nagy egymásra utaltság, a kölcsönös segítségnyújtásoknak az az ösztönszerü hajlama, mely a lehetetlen ősszekuszáltságokból mindent kisegíteni szeretne. Igen; a népiélek az igazi, az erős, az egymás kezét barátsággal megragadni tudó kialakulásra vágyik. Ennek a vágynak nem kifejezője a parlament, hanem a vágy kifejeződé lének csak a kési ehetőjeUj parlament kell tehát, mely a nép leikéből fakadtságot minden izében feltüntesse. Amely necsak aréna legyen, hanem a különJulie Irttj Chart es-Louis Philippe Julie, amikor tanítónőié kiezólitotia felelésre, valami vaskó« hibát követett el az igeregozásban, de olyan vaskos hibát ás olyan mulatságosét, hogy az egész osztály rettenetes hahó éra fakadt. Erre Lsmoureux kisasszony, a tanítónő, megbosszanko- dott és rászólt Juliere: — Menjen helyére. 0 a után pedig üt marad és büntetésül leírja öt vénásé?: .Nem _ azért járok iskolába, hogy társaimét mulattassam.* Julié a helyére ment, ds méi a fülében zúgott, micsoda os'obasigot mondott a tanitónő előtt. Ejhl Hogy is tévedhetett I Most tudta mér az igeragozás helyes alakját. Jivá akarta tenni, amit ez imént hibázott: — Kisasszony kérem, ez előbb tévedtem. Megengedi, hogy újra élűiről kezdjem? De a tanitónő nem engedte meg. Pedig máékor nem egyezer volt ennyire elnéző a tanítványai iránt. Ezúttal azonban szigorú akart lenni, mert azt hitié, Julié szándékosan hibázott, hogy mulattassa a többieket. Pedig nem szándékosan tette. És igy a büntetés kétszeres igazságtalansággal sújtott le rá. De hát nem lehetett már tenni ellene semmit: Julia olt maradi az osztályban az előadás után is és megírta a büntetés-feladatot. Az incidens alig tz nappal a vakáció előtt esett. Már hostszabb ideje úgy volt mególla- pitvc, hogy Lnnioureux kisasszony helyet*, aki nek nem volt hangja, majd Julié tanüja be a többi leánynak azokat a dalokat, amelyeket a vizsga napján és a bizonyítvány, meg a szorgalmi dijak kiosztásának napján a gyermekek énekelni fognak az iakoia közönsége elöli . . . Julienek ugyanis igen csinos hangocskája volt és értett a muzsikéhoz is, meri a szülei zongorázni tanították . . . Julie már eleve megtanulta a dalokat, amelyeket majd a társnőinek fejtbe is bele keit vernie, Délután három óra volt, a büntetés-feladat után való napon. A tanitónő felszólította növendékei*. tegyék el most tankönyveiket és vegyék elő a hangjegyes füzeteiket. Ene'decke lesz. Aztán Juiiehez fordu’t: — Julié, Jöjjön ki a dobogóra, most tanítani fogja társnői; a de latokra. A lény ezt felelte: — Nem megyek, kisasszony. Alig mondta ki e szavakét, rettenetes csendesig támrdt a teremben. Julie lesütötte szemét, mintha nem akarta volna látni, micsoda következményei lesznek könnyelmű kijelentésének . . . Előző napon, amikor a büntetés feladatot irta, akkor azüietett meg fejecskéiében ez a gondolat > bosszút áll a fenitónőn. És erre most itt volt a kedvező alkalom . . . Jól kigondolta ezt Julie éa elhatározta, hogy semmiért a világon le nem mond tervéről. A tanítónő egymásután még háromszor szólította fel, hogy jöjjön, a lány azonban konokul mind- háromszor ezt felelte: • — Nem megyek, kisasszony I Akkor Lamoureux kisasszony nem kérlelte tovább, kijelentette, nem lesz énekíecke; vegyék csak elő újra mind a könyveiket és délután négy óráig nehéznél-nehezebb számtani feled vány okkal kínozta az egész osztályt. É!s5 estén Julié méz nem tudta mi az, amikor az ember valami kemény elhatározásra szánta rá magét. Lamcureux kisasszony szélt a történtekről a gyermek szüleinek, akik erre aznap este száraz kenyér vacsorára fogták gyermeküket. Ju'ie azonban színlelni akarta, hogy semmiben se veszi a büntetést, nem is nyuM a kenyérhez, hanem az ajkát biggyesztve no dfa: — Nem vagyok éhes. Eiinult az éjszaka. Másnap reggel, amikor Julie felébredt, nem tudta még, mini fog viselkedni. Egyedüli félelme, aggodalma ez volt: — Bár ki tudnék tartani ma Is a tegnapi elhatározásom meltati. Délután három órakor, amikor a tanítónő ufó- leg felszí li tolta : — Julie ma másodszor kérdezem, hajlandó-e megtanítani társnőit azokra a dalokra, igen, vagy nem ? £i boldog volt. emikor hallotta, hogy ajkán feltört ez a válasz: — Nsm, kisasszony. Es'éré kelve, amikor vacsorához ültették, Julienek újból kezdett a bosszúsága, de ezúttal azért, hogy nem bünte ik meg ismét, hadern vacscrázh t- lik a többiekkel. Legszívesebben megkérdezte volna anyját: — Ments miért nem büntetsz meg ma is? Uéy érezte mos*, mintha fejében, az agyvelőn kívül, valami álomszerű anyag lenne még és ez, az ő nehéz súlyával megakadályozná gondolatait, hogy szabadon csaponganak. A büntetés könnyítést volna most a gyermeken, mór csak azért is, mert akkor legalább lett volna ok rá, hogy ilyen nehéznek érezze fejecskéjét. De a kővetkező napon még rosszabbra fordultak a dolgok. Harmadszor és uioijára szólította fel Ltmouraux kisasszony, hogy tart sa meg kis társnőit Julie akkor már szívesen letett volna eddigi makacsságáról, de hogy, hogy nem. az utolsó pillanatban nem tudta összeszedni magát. Úgy tetszett elótta, mintha kő lenne e nyakára kőivé és az húzná le, lefelé, kérlelhetetlenül. Úgy felelt, mint ahogyan elbotlik az ember. Ezt mondta : — Nem megyek, kisasszony. Erezte megütötte magát esés körben. Éi nagyon megszomorodott, amikor a tanítónő erre azt válaszolta: '
