Keleti Ujság, 1920. szeptember (3. évfolyam, 206-214. szám)

1920-09-29 / 214. szám

I o idcd

Bukik a kis antant

A blokk Olaszország érdekeibe ütközik — A nagyhatalmak és a kis államok ellentétes érdekei

(Kolozsvár, szepi 28 Saját tud.) A .Ms antant“ terve, úgy lá'szik, nem sikerűi. Olaszország nem nézhetne nyuvo'tan, hegye tans'ge Jugoszlávia, egy ilyon blokknak a tagte le.yen, de valósznüleg a f anéi * poli ikâuak a tervei; is kcrezSezte volna ez az slaku'ás, em?ly lehetetlenné lelte volna a békés éllepVo’: m’ifilerfm^S't Középeurópéban. A „kis antant“ mirdizonélal érzeími'eg fenn fog állati s a francia d!pl méciánsk kemény munkát kel! vé geznte, hogy a népe’ el a sejit felfogása szerint csoportosítsa s igy ezek között a magyar remén közeledést kimé'y se. Egyidejűleg balkáni blokk ela kitása lá'g'éb n is fo'ynek tárgyalt s?k. Mindezek a kis államok emancipáció t kisérletei, melye’ kel magukat a rag hatalmi politika láncáról 1«szakítani igyekeznek. A béke azonban annyira az anyagi erőn stepul, hogy csak a nagyhatalmak ereie tért- hdja fenn, m'r pedis1 f nnlerfésn az antant kis államainak is érdeke. Esért nagyon v^lószir ü len az emancipates kísérletek sikere

Mai jel ntéseink a következők:

A szövetségi politika ellen

(Prága, szepl. 28 ) Az ugyne eze't .kis arfant“, a Csehszlovákia, Rorénte ís Jugoszlávia kfző'i szövetség ögvét megvitatták a csehszlovák nem-et- gyűlésen. B- nes külügyminiszter jelentése u'án dr Heller, a cs‘ Írországi n'met szoctaÜsta párt egyik képviselője ebb n a vitában mondott beszédeben taláóan j ellemezte ezt az uj szövetséget és amit mondott, ez általában vonalköz1 k a titkos diplomáciára és m nden szövetségi politikára. Dr. Heller a következőket mondta:

— Pa tunk él ée pontja minden szövetségi poli Ilkával szemben a kővetkező: .A történelem bízó ryi ja, hogy mindéi szövetsé i politika téves Semmisem segíti Hő tmyira a h'borús politikát, mint a szöveteik kötése. A szövet égi poli'ika, melyet az európai államok űztek, rzeHntönV az imperialista te dencák rre leit a háború egyik főoka volt. Mi ezt kivé^tűk volna, hogy ez ifjú cseh áll- m ne bociátkozzék rz’veségi puli ikéba, mely veszélye kel, sőt eiy uj háborúnak a veszélyeit is rejti raagáb.n.

A nagyhatalmak és a kis antant

(Bukarest, szepi. 28.) A .Le Progrés" írja: Az aix 'es bars találkozó óta a külügyminisztériumunk által sugalmazó t saj’ó hallgat a .kis antantról“. FigyHerrr méltó jelenség ez, mert megerősíti él'ás

Éi Fe?n*nd ! Különös dolog, az arckif'jezése valósággá' menlepi Ma'h.'ldot, még sohasem látta ilyennek. Felsöbbség látszik rejia és elgondolkod is. Milyen jó barátok lehelnek ő és a kislány. A tekin tetük mi'yei beszédes és milyen hasonlatos kettő jük mosolygásé

És mos’ beszélgetve sétálni indulnak. Hogyan is lehetséges, hogy ez a szak-lles, köcsőgk alapos, télikabá'os ur eav ilyen rongyos kis gyerekkel járkáljon ... A Dstika elé érve, a kis lény papirszel- vényt ad ét Fernsndrak, velószinü’eg valami orvosi rnde'ét; a féri viszont pénzt ed a két Hs gyereknek s erre egy barátságos mosolyíyal elválnak egvmá8tól .. .

E*y idő óta Femardoak nagyon kellemes meglepetésben van része : a felesége nagyon megváltozót*, sokkal eírv8zerübbé, természetesebbé let*, mint volt eddig Most mér érteni kezd e a férfi, hogv micsoda félreéités vo't köztük házasságuk kezdete óta: M thilde túlságosan mec őrizte azt a mesterkél'ságet, amelybe neveltetése öltöztette.

Most áronban rátért az eleven valóságra oly- ennyira, hogy még arckifejezése is elváltozott. Ér dekes véletlen: Fernand elmondja nejének, hogy Ő ismer egy kis iskolás szegény gyermekleányt, aki beteg Bnyjának és kicsi fivérének gondviselője s akinek gyengéd szeretetteljes arcában van valami, ami Malhi'd-ra emléle tető.

És most Mútbi’d asszony azon véleményen van, hogy esek az a házasság lebe* igazán boldog, melyet gyermekkel áld meg az ég. És Fernand is osztja vélenr.é iyé*. Egy nap, amikor kisétáltak a fényes bou'everdokra, Moti'd gyengéden belekapaszkodott férje karjába és igv szólt hozzá:

— Fernand, ha gyermekünk lesz, még sokkal jobban kell szeretnünk, mint eddig. Mondd meg, hogy szeretsz majd ?

— M-nt egy imádott királynét.

— Az nem eleg.

— Mint a mindenható tündért.

— £< még?

— .Mint esy jó kis anyát.

— És?

— M nt egy szegény his iskolás leány}.

— Men, ez az, drágám, ez kell, mint egy szegény kis iskolás leányt.

fog!? légunka* s T-ke J mescu Alfái Románia, Ju- j goszlávia es CsrhszlováMn között létesíteni kívánt ; po'i íkai egyezményről. A „kis antant“, sm^'y a trianoni béke«láiróinak -a heivébs akart lépni, Fr n- ciaorssóg és Negybsitenrna háta mögött ügyelne fel az említett «sértődés politikai és gazdasági pontjainak vágrel^jt Mara és 1 aha érdekeivel teljesen ellentétes ez'áv blokkot e'kotai, mm is nyerh tie meg n nagy szövetségesek iiletekes képviseteúiek jóv^h- s yásáí.

B f a tort á i s '1*6 már e'ővől g foglalkozott a dologaei. még mi’lói! L'oyd George taoéc hozott volna G olittivei Lurernbeo és b r a romén kül- ügymini-ztar A x !e*> B «ínsbsn voit M Herand és ez olasz minisztereiről találkozása ideien, a kis antant [ mégsem képezte tárgyát ssm A x les Bitesben, lem L'izernben o'y eszmecserének, amely bármi- nrffiü hivatalos kommünikét tat’, volna szühsígessé.

Egyébiránt a francia s az olasz kormánvnak az aixi találkozóról kiadott jelentene annvira precíz, hogy kétséget nem hsgy fenn c dolog tekintetében. MMariid és G'oliti, Írja a .Temps*, a lengyel béke ügyével, a tő'Ők ügyekkel, a szovjettel való viszonyról és a gar-dísávi egyezmények prob’émé- jéró! térgvaitak. M \r pedig na a „kis antant* m ^g- ote kiláss igazi érdeket jelentett volna a béke szabályozásának a kérdésében, fö'téilenül Frarciaor 8zég és Itália iegilletékesebb kénvise’ői gondos vizsgálatának a tárgya lett volna. Di nem ity történt és a francia lo meny lapja s^ószerint ezt iria:

— A deklaráció kijelenti, hogy Anglia, liélia és F-a^ciaorszég szoros egyetértése elengedhetetlen f-.líétele s béke fenntertesának.

D • hozzáteszi a „Temps" :

— Az aixi deklaráció kétségkívül fe'elH egyes olasz uáé toknak, amelyek azzal vedliék F ancia- országot, hogy uralkodni akar Európán és azt hangsúlyozza, hogy az általános p-cdikációhoz minden kizárólagos uralkodási gondolat kizárásé val kell eljutei.

Ed o vssva külügyminisztírüik valószínűleg megértette, hogy a „kis antant“, amely a Jonescu- Bmes-fíle koncepcó szerint szláv blokk led volna Franciaország védnöksége nélkül, nem nyerheti meg nagy szövetségeseink beleegyezését. Ezért gondosén el is kü önite'.ték az Aixówi tárgyalt problémáktól azt a poli'íkei egyezményt, amelyből P aga, B Igréd és Bukarest közöli a tárgyalások fo'ytak.

Az eíx les batasi találkozó u*én fehét bizonyos, hogf/ a „kis artant“ nem létezik Franciaország és I álio számára. És Anglia sem adhatja nv*g jóváhagyásét egy M gyarorsíág ellen irényu’ó politikai egyezményhíz, amely orszéggal a trianoni béke aláírása folytán békeéltapotban van. N m adhatja a beleegyezését egy olyan e yezrmnyhez, em-ly 0 aszországgal szemben ellenséges jellegű. Ebből a szempon*ból nézve tehát a dolgot, a „kis antant“ már Mélte életét.

De Take Jonescu, H tudta, hogy a „kis antant“ nem kanta meg A'x les Bsinsban F-anctaorszég és bába szavazatát, mégis szükségesnek tel dt«, hogy a küdöldi sajtóban még egyszer beszélhessen róla, talán utójára.

Ezt azonban csak burkolt szavakkal tetfe meg egy a „Matin'-nek tett nyiia kozalban, amelyen csak annak kijelentésére szorítkozott, hogy M llerand olvasta egy franc a újságnak edott in’erviuját és helyeselte a tarte'm'.t. Csakhogy mivel ez ez intervju nemcsak egv Jugoszláviával és Csehszlovákiával való politikai egyezményről szó'olt, hanem gazdasági egyezménytől és Csehországgal való egyre szorosabb kereskede’mi összeköttetésről, aminthogy hangsúlyozta a M gyarors tággal ve ó gazd-sági és politikai viszony ujrafelvételének szükségességét is, T-ke Jonescunak precizirozr-i kellett volna, hogy a francia minisztere’nök az ő infrrvjujának melyik részéhez járult hozzá.

Külügyminiszterünk azonban nem tét s meg ezt, mert tévedésbe akarta ejteni a sadót a szövetségesek álláspontjáról a .kis antanttal" szemben. Egy dolog mindenesetre nagyon megerősíti a vé'emé- nyü^ket: az a bö'cs tanác*, amelyet Milierand edott neki, hogy menjen Roméba Canossa-járésra.

Balkán! blokk

(Belgrád, szept. 28) Sándor trónörökös Vesz nie? kíséretében Bukarestbe utazik, ehol a román király vendége lesz. Venizelosz ugyanekkor odaérkezik, hogy szerb-romén görög szövetségről tárgyaljanak, melyhez Csehszlovákia is csatlakozni fog. (Dtü.)

Az amerikaiak üzleteket kötnek a bolsevistákkal

(London, szept. 28.) A „D.ily Telegraph“ Írja, hogy az amerikaiak módját eitették annak, hogy kereskedelmi összekötieiest lé esitaenek Szovjet- omszországgal anélkül, hogy evégből Moszkva képviselőivel jegyzékváliésba és tárgyalásokba elegyedlek volna,

A „D íily Telegraph“ szerint a konstantinápolyi „American Foreing Corporation“ Novorossziszkban a bolsevista delegátusokkal egy egyezményről tárgyal, amely b.zcnyos mennyiségű petróleum szállítására irányul. Á bolsevistáS az első hónapban tizSzerda Í#J§ szeptember 29.

ezer, 8 kővetkező hónapot b in pedig tizenkétezer tonna szállítását ejánijék.

Báketárgyalások és haöikászülödáá

(Berlin szept 28.) Míg R géb^n nagyban folynak a béketargyalésok a lengvel és orosz megbízottak kő-ött, addig az enient erősen késrü' a további küzdelemre. Danaigba él'ardóm érkezik a hsdienyeg és 5 ítngo1 3 frarcia. továbbá 3 amerikai hajó fu ott be e danz g; kikötőbe. Minthogy a dsnzígi munkásság egy része még mind g ellene van a le-gyetek részére való hadienyagszálhtásnak, a kirakást íe-igvH munkások véirik an'ant-katonák védelrr e alatt. (Ku !r)

Erdély bajai

Román lapok az erdélyi állapotok javítását sürgetik — árgetoianu referál a királykák

(Kolozsvár, szept. 28. Saját tud.) Az erdélyi állapotok miatti elégületlenségnek mi több izbea ad unk ki'e ezés’, ezek azonbnn nyelv) elszige- telrségűnk miatt nem mindig kelte tek visszhangot a bukares*! sajtóban. Á hazahság ás egyéb politikai érzékenységek hangfogót tettek az ottani lapokra, melyeket legtöbbször úgy iníormVtak, h igy a felhangzó panaszok csak magyar oldalról, irhát „irredenta“ forrásból származnak. Az ostromállapot megszűnte óta azonban egyre nagyobb az érdeklődés irán’unk és ügyeink iránt od tat, amelyeket iudomésui venni és tanúbizonyságul a magunk igaza mellé állít ?ni szükséges és fontos is.

Különösen két lap, az „Ade/arul* és a „Dimineaţa* érzik elsőrendűen fontosaknak Erdély ügyeit Elekből fordítottuk az alábbi két szemelvényt, melyek egyikének az ad különös jelentőséget, hogy az egységesítő bizottság sajtófőnökének tollából származik.

Íme a két cikk :

Nyugati határvárosok romlása

(Bukarest szept. 28) A „D n'neata“ Paukîrcw Leonard tollából érdekes ismeretest nyújt az érdé yi városok ipari és gazdasági éle’é ő).

A R «mánia és M- gvarország közt — Írja a cikk — teljesen kedvezőtlen határmegáilapités következtében a Rrnénia nyugati ré*zén fekvő jelentékeny véro'ok felette hátrányos helyzetbe jutottak. Tény ugyanis, hogy Temesvár, Arad és Nagyvárad a magyar uralom idején a lubó sovinizmustól mentesítve, intenzív kuhuráüs ipari és társadalmi életet é’tek. Most azonban a nem szerencsés határ miatt ezek ez ipari kö po tok kezdik elveszíteni jelentőségüket.

A határ R máníá éi Magyarország közt úgy van megvonva, hogy több vasútvonal M elvág e városoktól, egyebek közt ez Arndot és N igyváredot összekötő vasút is megszakad Békéscaebánál. V csutakét kellene tehát építeni, amelyek Nagyváradot Kisjenővel, Araddal s általában E dély északi részét a Bánáttal összekössék; továbbá gondoskodni erról, hogv a gyorsvonat ne szakád on meg Nagyváradnál és nemnagy távolságokat ne kelljen napokig tartó utazással elérni.

E hetármenti na»y váiosokban nagyon érez- \ hető az elsőrerdl nyersanyagok hiánya is. Ezekben a városokban végzett megfigyeléseim — írja P ukerow — meggyőztek, hogy a malmok és a szís gyárak azért szünetelnek, mert a gyártáshoz szükséges nyersanyag természetes forrásait elvesztettek. A jelenlegi közlekedési feltételek pedig majdnem leküzdhetetlen nehézségekkel járnak s emiatt a régi királyságból nem lehet megfelelő nyersanyagot szállítani e városokba, nigy késedelem és akadályok né'kül. Száraz tény, hogy Nagyváradon több malom beszüntette a munkát.

Erdély fej'őd tae érd dtaben is különös figyelmet kell fordítani a haláron levő városok, Temesvár, Arad, Nagyvárad, Szatmár érdekeinek felkarolására s nem szabad mostoha gyermekek gyanánt kezelni őket. A kormány vegye tekintetbe ipari intézményeik szükségleteit és tegyen meg minden lehető megkönnyebbítést nyersanyagokkal való ellátásuk érdekében.

E városok gyárosainak legnagyobb része magyar ; azonban ez bizonyára nem lehet ok arra, hogy ne részesüljenek abban a támogatásban, a mely gyáraik akadálytalan tevékenységéhez mer- kivéntetik; annál is inkább, mivel lojális román honpolgárok 1 Ivánnak lenni.

E tekintetben — írja Paukercw — eg*ik nagyváradi gyártulajdonos következőleg nyilatkozott:

„Bizalmatlansággal kezelnek bennünket, jóllehet komoly szándéku k hü polgárai lenni Romániának, Azonban mi is várhatnánk több előzékenységet. Az ország iparának fellendítésénél való együ tmüködás ben ped g testvéries? bb fogadtatást óhajtanánk. Mi olyan társadalmi réteget alkotunk, amelynek nem lehet passzív ellenállást tulajdonítani. Akik az ipar-