Keleti Ujság, 1920. szeptember (3. évfolyam, 206-214. szám)
1920-09-29 / 214. szám
Sluj, (Kolozsvár), 1920, ® Szerda « szeptember 29 ifi. évfolyam * ^|4 » szám Előfizetési árak: Egy hónapra • Negyedévié Félévre . . . . Egész évre .■ Lel Egyes szám im 1 Leu Politikai napilap Felelő* szerkesztő: ZÁGON1 ISTVÁN Megjelenikminden reggel Szerkesztőség: Unió-utca 3. Kiadóhivatal: Unió-utca 3. Telefonszám 684. Közleményeink utánnyomása tilos Vallomások m Kratochwilt-pőrben Befejezték m bizonyítási eljárást Bukik ■ kis antant Éhségsztrájk a börtönben Kiűtásaa tífusz Kolozsváron Az udvarhelyi rendörinzultus epilógusa Katasztrófa előtt az erdélyi pénzintézetek Erdély megmozdul Az öregektől sokszor hallottuk, az újságokból olvastuk, jó törekvésű propaganda- előadásokból gyakran meríthettük azt a kijelentést: Erdély aranybánya. Nem is annyira frázis volt ez, mint megállapítása anm.k, hogy a föld mélyében rejlő kincseknek a kiaknázó sávol, a folyamok medrébe és gázforrásoknak a medencéibe szorult hatalmas energiának a felhasználásával, a {öld hátán nyüzsgő becses emberi munkaerőnek a jcbb értékesítésével ki lehetne termelni egy boldogabb jövőnek a fundamentum anyagét. Az a földrajzi fekvés, amely belekapcsolja a nyugati világnak egyik sarkéta k leti világrészekbe, amely alatt a fejletlenebb Balkánnak a Márvány tengerig nyúló hatalmas piaca terül el, olyan kereskedelmi forgalmat biztosíthatna ennek a földnek és népének, amely a termelés fejlődésének akármilyen nagy eredményeit értékesíteni tudja. Paradicsom lehetne az erdélyi fold. Kelet- európának a kertje s ahelyett, hogy egy ilyen reménységnek a palántáit, mely gyökerű fáit kezdenők ültetgetni, reszketve és rémüldözve beszélünk gazdasági összeroppanásról, katasztrófáról, olyan felborulásról, amelynek a romjai között nehéz lesz újra építkezni s ha nehezen is megkezdhető lesz valamikor, nem tudni, hogy mikor. A vetélytárs Irta: Léon Traplé A báioa, sző re kis Mathilde, akinek aranyra színbe játszott a haja, kétségbeesetten gondolt rá, hogy Íme három esztendei hézaséiet u'án a férj megcsalja őt, meecsa’ja őt biztosan, hiszen erkölcsi bizonyságot mér szerzett is rá, hsbár az anyagi bizonyítéknak egyelőre még h jján volt. Megcsalja őt. Pedig Itten tudja, mi m ndent nem tett, kegy elejét vegye érvnek a csaposnak. Fernend, a férj, jőnevü építész volt, már ki- tCn’eiést ie nyert és eg/ ízben ő vitte el a prix de Roue-ot. Miihiidenak, tekintettel az ő művész férjére. mindig vö t gondja rá, hogy minél tetszetősebb legyen, minél megejtőbb és te’Jesen kielégítse urának lu’iiriomuit esztéta Ízlését. Végtelen ízléssel öltözködő t, így akart versenyezni azokkal, akiket a legcsábiióbb kísérőknek tartott s akikiől leginkább félteire ez urát, versenyezni akart színésznő ’kel, költőnőkktl, zenéiznőkkel. Ízléses volt a toilette, a viselkedése, a társalgása, még az arckifejezése is és ez anyaság gyönyörűségről is lemondott, csak azért, hogy férjét teljesen lekösse a maga szá mára. Ámde mindez a gondosság és előrelátás elégtelennek bizonyult. Az eseaéyek bizonyították. Mit találjanak ki már azok a szegény nők. hogy leszoktassák a férfiakat a csélcsapságról I Mathilde titkolta mélységes csalódását és tovább is úgy viselkedett, mint eddig, úgy hogy Fernsnd nem is sejtette, micsoda gondolatok mo toszké nek felesége agyában. Sőt elég cini&us volt hozzá, hogy amióta megcsalta nejét, még gyengé- debbnek. még odaedóbbnak mutatkozzék iránta. Néha panaszos sóhajjal igy szólt neithtz: — Én nem tudom. éd<-s, de úgy érzem, mintha nem lennénk még teljesen az egymáséi . . . Min ha volna valami közöttünk, ami elválaszt bennü iket . . . H ján vagyunk .valami közös érzésnek . . . Valaminek, amiről elbeszélgethetnénk egymással . . . Nem szabad súlyosabbnak tartani a helyzetet, mint amilyen- Nem szabad feketébbre festeni a borongós színeket, mint amilyen árnyalat szükséges, hogy o valóságnak hü képét lehessen vele kiszínezni, A pénzbeváltás aktualitása vetette felszínre a katasztrófa riadalmát, pedig ez csak a gazdasági veszedelmek egyik ágát emelte fel a megvilágítás lámpája elé: a pénzügyi krízisét. És megijedtek a pénzforgalomnak a professzionátusai, de bizonytalanságukban remegnek mindazok, akik a csereeszközt, a pénzt naponként kénytelenek a kezükben forgatni: vagyis egyen egyen az emberek. Előre látható volt és kikerülhetetlen következményképen lehetett arra számítani, hogy a bankjegykicseréíés, uj értékegységnek a bevezetése a mindennapi életbe, bizonyos rázkód- tatásokkal jár, amelynek a mérvére a pénzügyi politikának idejében alkalmazott elővigyázatossági és óvatossági intézkedései, talajelő- készitései tudtok volna hatást gyakorolni. Most mér túl vagyunk mindezeken, legfennebb a mulasztások pótlásának a követeléséről beszélhetünk. Ma mér mindenki éri, hogy mit kellett volna, vagy lega ébb is milyen irányban lehetett volna a bnjok mélységének a feísza- kadá-át megelőzni. Erdély egy szép napon arra ébredt, hogy nincsen pénze. Eíhordozték párnája alól a pénzt s feje alól kirántottak a párnát is azalatt, mig aludt. Azt szokták mondani ilyenkor, hogy annál drágább a pénz, minél kevesebb van belőle. Csakhogy a pénz meg van, nem fönt el, hanem egyebütt. A bukaresti bankok szedték össze innen s nem segít ez sem, ha most a külföldi kurzuson magasabban jegyzik, mert épen ezért csúsztatják kifelé, főképen Bécs felé s amikor ott meggyül, egyszerre fog zuhanni, ami viszont a belső piaci forgalomra fog a legkedvezőtlenebbül visszahatni. A bonnok és tizezerkoronások, a többletMaíhilde esszony negvsokára komoly e!h->!á rozásra szánta rá magét: majd módját éjit, hogy titokban kikémlelje a vetélytérsét. azt az előkelő hölgyet — titán hercegnőt — aki nála ékesebb, gazdagabb ruháju, vagy színésznőt, akinek modora te tflnáttebb, mint az övé, -arca ingert (bb, járása elegánsabb ... Majd összehasonlítja magát azzal a vetélytérs'ővel és ha ő. a diadalmas, kitünóbo nála, legyen: ő félreáll, do ha reá, akkor felveszi a küzdelmet és megmutatja, hogy többet ér ő annál a cíábitó szirénnél és szépségének, egyszerűségének eszközeivel visszahódítja tőle a férjét. Egy napon, amikor Fernend érv volt iskola* társát látta magénál a d jígozószobé ában, e y agglegényt, aki azonban szenvedélyesen szerette a gáláns történeteket, Ma?hiids, hogy épen arra járt, kihallotta, amint a két pajtás nagyokat kacag, való szinüleg azérf, mert valami pikáns kaland c-s^tvonójáról beszélgettek. A nőnek es. ébe jutóit vak mi. Végre itt: a megcsalt hitvesnek mindent szabed, még hellgstóznia is. Odr hajolt a kulcslyukhoz, (űlelt, de már a következő pillanatban, mint a tőr szúrás jár a át szivét, cmikc.r Fernandnak ezt a kijelentését hallotta: — Szóval, öregem, a kis nő azóta szinte na ponként ellátogat hozzám, az irodámba. Pontban négy órakor. Néha ez épülőfélben levő vállalkozásaimhoz is eljön velem, elkísér . ,. Miiy fájdalmas reveláció I Lám, a vetélytárenő jobbon ériéit hozzá a Fernand kedvében járni I M&thiidnak sohase jutott eszébe, hogy a férje épülő művei iránt érdeklődjek és hogy elkísérje az urát... Ámde vált rá em él még sokkal fájdalmasabb, sok kai kT08abb fededeés is. Következő nép Fernand pontban délután félnégy órakor távozott el hazulról. Nyilván ahoz a kis nő höz stet t-)é!kéra. Mathilda asszony titokban nyomon követi. A férj most bérkocsiba száll. Or t Annái jobb 1 Ko csiba ül az asszonyka is, igy legalább észrevttlen kémkedhetik és követheti mindenüvé a házas jégtörők I bejelentési nyugták mind követelések az adóssal szemben s mind pénzt jelentenek, ami azonban csak papiroson van meg s amivel nem lehet kenyeret venni, munkabért fizetni, adósságot törleszteni, eltekintve attól, hogy a beváltás körüli mulasztások egyik következmé- nyeképen az emberek már el is feledték, hogy adósságot is kell, vagy lehet törleszteni, esetleg kifizetni. Úgy jártunk, mint a rossz gazda, aki nem ügyelt a jószágára s most azián keresheti. Mert tényleg elindulnak a megkeresés útjára. Ezt a jelentő éget lehet tulajdonítani annak az erdélyi gyűlésnek, amit Kolozsvárra hívtak össze. Bankok helyzetének az ismerői, román bankok vezetői rendezik a gyűlés állásfoglalását, de pártállásra való tekintet nélkül román politikusok mennek bele a mozgalomba, amelynek támogatása feladat abból a szempontból, hogy ezzel talpraállás kezdődik. Vagy legalább is remélni lehet, hogy egy ilyen szükségességnek a kezdete. Nem lehet a mozgalmat azzal a megszokott frázis-lepellel letakarni, hogy irredentizmus. Talpraállás kell, hogy következzék — a S'-ját talpára kell állania Erdélynek s a hozzácsatolt gazdag, de épugy a cifra nyomorúság nyűgét szenvedő Bánátnak, mert különben elvesz sok gazdagságnak a reménysége is. Erdély aranybánya. De emlékezünk egy másik megjelölésre: »Magyarország gyöngye“ volt. A gyöngyöt most Románia birtokolja. A romén államnak is vigyáznia kellene arra, ez itt élőknek pedig létérdeke kiharcolni azt, hogy a gyöngyre rá ne vesse magát az éhes óromániai tőke. Ne tekintse ezt olyan annektált tartó rénynak, amit rövid idő alatt le lehet tarolni, mert ha koldusbotra juttat az a tőkekapzsiság, óbban nem lesz Erdélynek sem, de ez államnak sem köszöneté. Erről van szó ebben as erdélyi megmozdulásban. ... Annyi bizo.iyoa. hogy ugyancsak szegényes városnegyed a találkájuk helye. Igaz, hogy vi» major játszik bele a dologba. Fernandra egy egész utcának kihasi’éaét és felépítését bízták itt az erő- I ditmények közelében, ahol Péns csavargói húzódnak meg. Ugyancsak regaszkedhatik hozzá ez a nő, hí még ide is eliőn éa nem fél ennek a nyomorúságos környéknek szegény, bűnös, csirkefogó népedétől... óriási állvány előtt megállt a Fernand kocsija, a féri kiszállt, de alig tait még egy lépést, mellette t-rmeit ez építkezést vezető pallér, mindenféle tervrajzzal a kezében és utasításokat kért az építésitől ... A kocsis, aki Msth'ldeol hozta és aki szokva van már az ilyen sunyin uíáilopózkodó utasokhoz, diszkrét távolságban megállt az üres u casor n, úgy hogy Mathilde még szemmeikisérhetie a tőrténen- dőkeí . . . Vagy iiz oereg tartó beszélgetés után a főpsllér odébb állL Fernand egy ideig még ott maradi he lyén, az állványokat vizsgálta, a homlokzatokat nézte, azíán egjsserre csak felderül' az arca, mosolygott és gyors léphkkel el besietett valakinek. Semmi kétség, bizonyára ő az I A ve élv árs 1 Nem is vár, mig odaér hozzá, hanem már messziről köszönti szereletreméltó mosollyal... A vetélytárs pedig ? A vetélytárs egy hatesztendős leányka, aki kézen fogva az örsikéjét, erre jön. Négy óra, most jönnek ez óvódéból és könnyű kitalálni, hogy Fernand hogyan ismerkedett össze a két gyermekkel. Bzonyára ide jártak bámészkodni, mig Fernand egy n-p szóba állt velük. Szegény gyereke* voltak, ft lios ruhájuk, szenvedő arcuk és aki figyelmesen einézte őket, szinte csodálkozhatott voira, hogy két i'yen apró gyerek hogyan lehet az eleven megtestes-.íője egy egész váró megyédnek, »őt mitőbb, az emberiség egy hatalmas rétegének? Fernand valószínűleg most kikérdezi őket. A lányon meglátszik, hogy könnyedén éa egész egyszerűen elmondja, ami az iskolában történt, vagy ez utcán, vegy a házban, vegy oda, haza.
