Keleti Ujság, 1920. szeptember (3. évfolyam, 206-214. szám)
1920-09-29 / 214. szám
Csütörtök, IM. szeptember 30 A debreceni tábornok Egyénenként boncolgatja ezutén a vádat. Fiohr tábornok állitóleg Supkával beszélt. Két tanú, Faul- habei Oszkámé és leánya vallják, hogy Supka szervezési iratokat hozott be. Miéri nem hozták ide ezt a két nőt, mikor ezek spioni szolgálatot láttak el. El lehet-e hinni, hogy az olyan fontos feladattal megbízott Supka ennek a két nőnek mindent elmond? Hihetetlen. Ez a két nő nem mondhatott igazat. Ezenkívül más bizonyíték nincs. F.ohr tábornok maga ismeri el, hogy rendeleti közlönyöket kapott s egy Írást arról, hogy miképen képzeli el a magyar koimány a kiürített terület szervezését. A brüsszeli egyezmény 4. § a alapján Fiohr és a debreceni lakosság tovább is magyar állampolgár maradt. Fiohr teljesen idegen a román állammal szemben, de igenis, mint me gyár állampolgár, kötelessége volt elfogadni és követni kormánya utasítását a törvényesen megengedett kereteken belül. Ugyanez vonatkozik Ányosra. Hivatkozik a német megszállásra, am'kor minden román tisztnek kötelessége volt hasonlóan eljárni. Tény az, hogy Fiohr semmit sem csinált, ami ez állam biztonságát, a hadműveleteket veszélyeztette volna. Hogy milyen ingatag a véd, bizonyítja, hogy a vádirat egy törzstiszti lovaglás tervéből a a magyar román állásokát véli kiolvasni, Az internéit családoknak ki’izeíett pénzekről ezó'ó nyuslá kát is félre magyarázta a véd Sző van, hegy Debrecenben 60 tiszt és ezer kttona volt. Sít, ven Kolozsváron és más városok bír is. Ezért Fiohr igazán nem felelhet. Nincs igazolva tehát, hogy Fiohr olt szervezett volna. Tárnán itt mega beismerte, hogy saját. megmentése végett, hazudott, amikor Fiohr ellen vallott, mert a tábornok szóba sem állóit vele. Nem fontos, hogy Fiohr líznepi tévolléte alatt mit csinált. Maga a vád sem kút tia, hogy mit csinált ez eleit, kővetett-e el valamit? Nem Fiohr tábornok feladata, hogy negativ bizonyítékokat hoz zon, hanem a vádnak keli pozitive bizonyítani. A nép nevében Ányosra is vonatkozik ez el bbi nemzetközi megállapodás Útjában megakad, ávir&toz unoka- íivéiének, ki vezéske.i azázedos. Ettől hídja meg Siménfalvy Ányos érkezését. Hogy mii; en beszélge tés folyt le, erre Ányos maga vall. Lényeg az, hogy visszatér Nyíregyházára és nem tesz semmit. Még a vád sem állítja, hogy tett volna valamit. A véd szerint Ányos Pap Tibor, illetve Tamási fülébe sug'a: „Csepeltől—Bucka“. Tamási vallja, hogy 6 súgta ezt Ányos fülébe, hogy ezzel a jelszót meg adja. Ez természetes is, hiszen annak kell megismertetnie magét, aki jön. Tamási további vallomása szerint Ányos nem ismerte a jelszót. Borosa kapitány helyzete sokkal súlyosabb, ö már román területen lakik. Ha tényleg összeköt tetésben állóit volna a magyar had vezér sé?gel, el kell öt ítélni. De nem állolt. Egy írást nyomtak a kezébe. Ezt neki vegy nyugtáznia kellett volna, vagy meg kellett volna kezdenie a munkáját. De semmi sem történik. Boross egyedül a bolseviz- musra gondol, tekintettel arra, hogy hirek vannak ‘ a kiürítésről. Nincs szó azonban az állam épsége ellen való szervezkedésről. ö két egyénnel beszél erről a kérdésről. Az egyik egyenesen visszautasítja még a bolsevizmus elleni szervezkedés gondolalát is, mire Boros? kezet ad, hogy ez egész dologgal nem törődik semmit. Borossal együtt még több dési lakost letartóztatnak, ezek ellen sincs semmi adah A Thurzó elleni eljárás alapja Fésűs információja volt. De mega a vád is elismeri, hogy Fésűs megbízhatatlan, sói ő maga rejthette el a fegyvere két. Egyik tar.u azt vallotta, hogy Thurzó a román visszavonulásról beszélt. De ha ez bűn, úgy minden magyart a had'biróság elé kell állítani, mert nem voll olyan magyar, ki erről ne beszélt volna akkoriban. A védő feladata az igazsóg megmutatása. Igen. ezek a vádlottak magyarok, szivükben, lelkűkben azok. — de bűnt nem követlek el. Hogy mit éreztek magukban az ezeréves ország össze szeroppanása utón, — ezért felelősségre nem vonhatók. Áttér az 53. §. boncolására. Mindent be lehet ebbe a oaragrafuaba szorítani. Azonban tettek kellenek. Egy vádlottnál sincsenek meg ezek a leitek. Mer! szándékot, gondolatokat, érzéseket megbüntetni nem lehet. . Az összes vádlottak felmentéséi kérem. A felmentő ítélet nem diszkreditálja azokat a hatóságokét, melyek ide állították a vádlottakat. Ezeknek jóhiszeműen kell eljárni, a biió azonban ítélkezik is I Ha a bíróság téved, a nép nevében téved, a romén pép nevében a magyar nép ellen. A replikák . * sorát Maadu őrnagy ügyész kezdi meg. Pécsyre vonatkozólag nincs " különösebb megiegyzére. Cáfolja Oprea és Román védőknek az 53.- § ra mondott megjegyzéseit. • , Radulescu ezredes ügyész beszéd s beszédét ezzel fejezte be; — A román nép nem kívánja a vádlottak megbüntetését csupán azért, m rí más nemzethez tartoznak. Ma, amikor az évezredes harc a történelemé lesz. nem akarjuk táplálni a gyűlöletet. Békében, megértésben akarunk élni egymással és érnék megvalósulása csak a magyaroktól függ. De meg kell védjük azt. hogy belső ügyeinkbe beleavatkozzanak és ezi a belső békéi megakadályozzák. — „A viz folyik, a kövek maradnak“ — fejezte be beszédé! az ügyész s kérte, hogy ebben a szellemben Ítélkezzen a hedbiróség. Az utolsó szó A védők replikája után ez elnök kijelentette: — Az utolsó szó a vádlottakat illett. Kratochwdl katonásan felugrik a helyéről: — Nincs mondanivalóm. Az elnök megkérdi Fiohr tábornoktól, hogy arról a tiz napról, melyet nem töltött Debrecenben 8 mely körül annyi vita folyik, — nem kiván-a felvilágosítást adni? — A Hortobágyon voltam, egy barátommal tanyát akartam bérelni. A többi vádlott is sorra nyilatkozik. — Nincs mordsnivalónk! A kérdések Érzel elérkezett a tárgyalás az Ítélethozatalhoz. Az elnök felolvassa a kérdéseket, melyek nagyjából egyformák. Mindenkinél felteszik a főkérdés mellé azt a kérdést is, van e va'ami enyhítő körülmény ? A kérdések így hangzanak : — Bünös-e Fiohr János volt osztrák magyar tábornok abban, hogy veszélyeztette az állam biztonságát azáltal, hogy 1919. év végén és 1920. év elején részt vett Debrecenben egy olyan katonai jellegű sze-vezkedésbsn, melynek célja az volt, hogy hátbatámadia a román csapatokat abban az esetben, ha Horthy-csapatok megtámadnák a romén had ereiét? Ebben a kérdésformulában a név, a rang és a helyszín vádlottakként változik. I, ókléi Így Krafochwiilt a Brassóban, Ányost Sxaboics ban, B^rossl Srolnokdobokéban, Kászonyit Ko'ozs* megyében, Thurzót pedig Tordaar anyósban való szervezkedéssel vádolják. PécsynSl változik a kérdés és pedig úgy, hogy előmozdítóba a szervezkedést a?á tai, hogy elment Horfhy admirálishoz, aki őt Kratcchwiiíhoz utasította Kászonyi. Thurzó és Pácsy csak mint résztvevők szerepelnek a szervezkedésben a kérdések feltételénél ; a többiek, mint vezetők, Magdu őrnagy ügyész mind ;n vádlottra nézve annak a harmadik kérdésnek feltevését kéri, hogy: „sikerült e ez a szervezkedés vagy sem?" A védők ezt ellenzik, A hsdbirőság visszavonul és rövid tanácskozás után u?y határoz, hegy a hirmr.dik kérdést nem teszi fal, de a főkérdésbe beszúrja „tekintet nélkül arra, hogy sikerült e a szervezkedés, vagy sem“. Az ügyész kéri a kérdőponloknak magyarul való felolvasását, a védők azonban elállnak ettől, Négy órakor a bíróság viaszomul az ilélei meghozatalára. ítélet A bíróság tanácskozása egy éráig tartott. A meghozott Ítéletet mély csöndben hirdették ki. A bíróság egyhangúlag felmentette Kratochwill ezredest ét Kászonyi századost, szótöbbséggel mondotta ki a felmentő ítéletet Fiohr vezérezredes, Ányos alezredes, a Thurzó és Pócsy ügyében Boros Gyula századost az Ítéletben egyhangúlag bűnösnek mondották ki és öt évi kényszermunkára ítélték A feimeotetiekot nagy tömeg várta az u'cén, melyek Radu’escu ezredes utasításéra szétoszlottak. Azután egyenként engedték ki a nagy nör hőseit, akiket igy is egész csoportok követtek. Fjphr tábornok az u’cán találkozott ösnze feleségével. Csupán Boros maradt fogva, kit a Fellegvárba kísértek. bomíó ttodog, a jogbölcseíet tudós professzorát, a magyar forradalomig a kolozsvári, azután a bu- pesü magyar tudományegyetemek neves professzorát ma reggel holtan találták meg a házsongárdi temetőben, éde3 anyja sírján. A párviadalra kihívott halállal rettentő harcot vivott meg s aphalál, mint lovegias ellenfél, megkímélte a küzdelem hevében ennek az elszánt emberfiának a rokonszenves arcét. A haldoklóban fellázad az életősztön • visszafelé rángatja a testet a kereszfutról, menekülés után kapkod és kétségbeesetten hadakozik. A bölcsesség könyvei között élt Somló Bódog nagy egyéniség is volt. Hatalmasabb volt benne az elhatározott halálakarat, semhogy a lázadt életösztönt ne tudta volna lefojtani. Odikölötíe megái az édes enya sírjánál mélyen lehajló szomorufüz alacsony ágéhoz. Térdeplő helyzetben várta a kimúlását. Csak egy mozdulat kellett volna a visszatéréshez, az utolsó kinvergődés végső percében visszahajolhatott volna ez éh.tősvényre. De ő megakart halni. Ezért jött le Budapestről, Szigorúan őrzőit határokon, utazási tortúrákon keresztül jött a Há- zsongárd felé. O.t fenn tekintély és díszes katedra állott a rendelkezésére, vagyona volt itt is, hírneve európai, a tudása mélységes, életigényei szerények voltak s mindez nem tartotta vissza attól, hogy elinduljon. Világnézetéért még az ellenségei is tisztelték és megbecsülték őt, aki azonban önmagával hasonlót! meg. Büszkesége volt a kolozsvári tudományegyetemnek, tisztelt professzora a budapestinek és elismert tudósa a szociológiának. Es szerette Erdélyt. Vissza Kolozsvárra Somló Bódog a forradalom alatt került fel Kolozsvárról Budapestre, A budapesti (udoojányesye- temre a forradalmi kormány nevezte ki, de az egyetemi tanácstól meghívást kapott már azelőit. A kommunizmus alatt járt utoljára Kolozsváron s akkor azt mondotta, hogy a kommün nem vált be, oda nem való emberek yetiék kezükbe a hatalmat 8 a nagy eszmét kompromittálták, a gyors bukásuk kikerülhetetlen. A forradalom alatt ő és a nemrégiben elhalt Kovács Gábor, mint ez egyetem dele géltjai, tagjai voltak az erdélyi magyar nemzeti tanácsnak. Mind a kelten hamar felmentek Budapestre. Somlót a nemzetiségi minisztérium államtitkárává is kinevezték, barátja, Jászi Oszkár mellé, azonban ezt az állást nem foglalta el, ő csak tanítani akart és ragaszkodott a katedrához. Azon ez emlékezetes aradi konferencián, amelyen megegyezést kíséreltek meg az erdélyi románság vezéreivel, Apáthu Istvánnal részt veit Somló Bódog is, rábeszéléssel sikerült rávenni, hogy odautazzon, mert az aktív poli ikától m'r.d g 'ávol tartotta magát. Maniu Gyula - amint emlékezetes — B lesből érkezett a konferenciára s mér a kész állásponton áHoit. A kolozsvári egyetemre mint egészen fiatal ember került tanéri székbe. Harminckét esztendős volt 8 a neve már fogalmai jelentett a fársadílom- fudományok magyar művelői közölt. Mögötte állott mér egy tanári múlt, amit a nagyváradi jogakadémián töltött s ez alatt a tanári működése alatt a konzervativ irányzat forradalmárnak mondotta. A kezdetleges társadalmak kutatáséból merített uj adatokat a modern szociológia tételeinek a megvilágításéhoz s ez akkori kolozsvári egyetem dicséretéül jegyezték fel, hogy ezt a fiatal forradalmárt idehozta. Olyan fiatal voli, ho; y róla jártak közszájon diákvilágban azok ez adomák, amelyek arról szólották, hogy a folyósón a diákok kollega urnák szólították. Különben a kolozsvári egyetemnek volt neveltje, ez ifjúsági életben is szerepet vitt, elnöke volt az egyetemi körnek s talán ez volt ez utolsó egyesületi ténykedése, eliekiníve attól a pusztán tudományos munkásságtól, amit a Pikier Gyula és Jászi Oszkár társaságéban a Társadalomtudományi Társaságnál kifejtett. Kis vasúti fogalmazóból lett akadémiai tanár. Tantételei abban az időben o'yanok voltok, hogy már ezek miatt sem lehele t protekciós ember. A maga tudásén emelkedett s azon a zárkózott életén, amely a könyvek közé láncolta őt. Nem zökkentette ki elvonultságából semmi, ami nem tartozott a hivatásához és a közsierepléstől erős falakkal zárta el magát. Tegja volt a kolozsvári törvényhatósági bizottságnak is, de akármilyen szenvedélyes politikai harcok dúltak ott, nem vett részt azokban. Egyszer elmondott egy nagyon tartalmas és mélységes beszédet az általános választójog mellett. A forradalom idején a tömegek és az egyetem is kívánta a szerep vállalását, de a legszerényebb ■munkára is csak éppen alighogy rá lehetett venni, 0 mondotta a magyar nemzeti tanács egy ülésén, az akkori helyzet nagysrerü jellamzéseképen, amikora román nemzeti tanácsosai írásba foglalt egy egyezmény szövegén vitatkoztok: — A valóság ha mást mutat, minden egyezség c?ak rongy papiros Tavaly tavasz ó’a nem járt Kolozsváron. Házát, amit sajáíkezül.-g készíteti terv alapján építtetett a séletéri patakpartra, eladta. Most váratlanul állított be ismerőseihez. Finom modorú társalkodó volt, de a társaságot nem kereste, inkáob kerülte és dolgozott. Kevés volt a közeli barátja, bár ellensége ágyékaiéban nem volt és mondhatni mindenki szerette. A tragédia Somló Bódog régi jóismerőiéhez, Úoáry Elemér dr. volt tiszti főügyészhez szállott meg, mert a szállodákban lakást nem kapott. Rövid látogatásokat SOMLÓ BÓDOG ÖNGYILKOSSÁQA
