Keleti Ujság, 1920. szeptember (3. évfolyam, 206-214. szám)

1920-09-29 / 214. szám

4 oiáe'í Csütörtök ÎBW szeptember 30 tett régi barátainál s nem volt rofcsz kedvű, Elmon­dotté , hogy nagyon szerelte Erdély!, örült mikor a hegyeket íátia s ha sikerülne a magyai egyetem felállítása, szeretne visszajö nni. Esta vacsorára voTt hivatalos Óváry Elemérékhez. Várták, de nem jött. Rosszat sejtettek, inkább más bajra gondoltak, mint öngyilkosságra, Egyik ismerősük mondotta meg, hogy estefelé látta kimenni a temetőbe Ejfél felé közeledett az idő s nem tudták megfejteni e távol létét. Elhatározta a vendégszerető cseléd, hogy utána néz Ki akartak menni a temetőbe, da a ka­put zárva találták, óváry Elemérné mások kisére lében korán reggel kirándult a keresésire. A luthe­ránus temetőben az édesanyia sírjánál megtalálták. Megrázó volt a felfedezés. Édes anyja, ki vasúti hivatalnoknek volt az özvegye, öt évve' ezelőtt halt meg S oda van eltemetve a Somló Bódog fivére is, aki szintén öngyilkos le t. Tényleges ys- dészféhadna?y volt és szivenszuria magát, úgy halt meg. Somló Bódog egy vékony zeiorggel egy aia csony füzágra hurkolta a nyakát és térdelő hely­zetben úgy fojtotta meg magát. óváry Elemér dr., akit nagyon megrendített barátjának a tragédiája s aki minden szükséges intézkedést maga tett meg, visszeemlékeze't arra, hogy beszélgetés közben egyszer azt mosdotta Somió Bódog, hogy szeretne az éd s anyja mellett megpihenni. Visszaem'ékeztek arra, hogy társalgás közben, mikor végrendeletről beszélgettek, említette, hogy 6 is megcsinálta a végrendeletét. A rendőrség kiszállott és azt a kérdést i9 fel­vetette, hogy nem idegen kéz ölte-e meg? Azonban ennek nincsen valószínűsége. Somló elveiben nem csalódott, bár csalódott a budapesti kommuniz musban. Az uj rezsim nem bántotta, ő voll az első, kinek e kinevezését jóváhagyták és nem ki­fogásolták. Családi élete szerencsétlen volt: egy feleségétől kétszer vélt el törvényesen, másodszor nemrégiben. Minden esetre ez la nagyban hozzá­járult a megrendüléshez. S:mmi Írást, üzenetet nem hsgyott hátra. A tudós professzor A kolozsvári magyar egyelem egyik biisskes'ge volt. Nevét ismerték az ország határain kívül is, különösen Németországban, ahol szaklapokban és könyvek utján tevékeny tudományos munkásságot fejtett li, de találkozni lehetett nevével, német és németre lefordított munkái révén, angol és frar.cla tudományos müvekben is. Munkája a tudás, a dolgok menetébe mélyebb bepillen'ást nyeri filozó­fus derült munkája vök, amely messze lebegve nz élet és a lét összevisszasága felett, magasabb szem­pontokból nézve látja nagy törvények működését és keresi az értelmetlen nagy törvényekben értelmünk és kis önludatunk célját és okát. Ét Somló kereső meglátása meggyőződésével fogadta el a tani: a társadalom célja: minél több embernek minél r.A gyobb boldogsága, ami a természet kijelölte szük­ségszerűséget, de a fejlődés útját is jelenti. Erősen hitte, hogy az emberiség útja felfelé . halad és hógy az idők folyamán a mainál jóval tökéletesebb berendezkedések és emberek fognak teremtődni, hogy a jelen állapotnál jóval főbb em­bernek lesz jóval nagyobb boldogság biztosítható. „Nagyobb jogterületek szélesebb körű szabályozás­sal, valamivel fejlettebb szimpátiája emberekkel, fejlettebb egyéniségekkel és azok nagyobb respek tálésával, egészen szabad és gyors jogfejlődéssé’, az uralkodó és kizsákmányolt osztályok ellentété­nek enyhülésével, a háborúk csökkenésének ten­denciájával, az ismeretek szélesebb körű elterjedé­sével és gyorsabb haladásával és a jognak teljes racionalizálódásával és profanizálódáséval: ez ez a kép, amelyet a legközelebbi jövő jogéról meg­közelítő bizonyossággal festhetünk“ — hirdette elő­adásain. Ennek a fejlődésnek pedig egyik legerő­sebb tényezője a szimpátia, az emberi együtt­érzés. Ez a társadalmi fejlődésbe vetett optimizmusa nem erőtlen álmodozás, az űrben való könnyű lég- várépitéa, hanem a tények megfigyeléséből levont szilárd következtetés volt. Mindenkor hirdette, hogy nem szabad elszakadnunk a fényektől, nem szei- bed elkalandoznunk az ábrándok, a légies elme- építmények honába: ez adott világ rettentő kon krétsága az egyeilen biztos talaj, amelyre értelmünk támaszkodhatik s amelytől való minden elkalando­zás hiábavaló és nem tudóshoz illő. Gondolkodá­sának legerősebb elakitól Darwin és Spence* vol­tak, akikre nagyon gyakran, talán túlságosan gyak­ran támaszkodik. Pozitivizmusa előtt a négy világ égés és az egymást kővető szomorú események is csak négy törvényszerűségek érvényesülései lehat tek, amelyek szükségszerűsége elé állani lehetetlen s amelyeket a bölcs nyugalmával és rend illetlen­ségével kell fogadni. Végső lettére tehát aligha hi'ének, cpiimizmu sénak összeomlása birla rá a filozófust, a tudóst. Nyugodt és biztos szeme látta, hogy lasru és hepe hupás lesz e fejlődés útja, hogy ez az ut nagy visszaeséseken keresztül vezet, é maga irta : „ Azok x az okok, amelyek a szimpátia eddigi emelkedésére vezettek, változatlanul tovább fognak fenmaradni. Ez okok hatásától azonban a legközelebbi jöven­dőre vonatkozólag nem szabad igen vérmes követ­keztetéseket vonni. Ez a folyamat eddigelé is igen lassan és döcögősen hsladt és eredményei sem annyira markánsak, mint akár az állami területek nagyobbodásáé, akár a jogi szabályozás mennyi­ségi kiterjedéséé. Egészen törpe, néhány tagot stem láló csoportokból óriási birodalmak nőttek, néhány házassági, temetési szertartásból könyvtárakra menő törvény- és rendelet, meg döntvénytárak, de emi a szimpéüa haladáséi illeti, az emberben minden kétségtelen haladás melleit még mindig félig benne van a vadál’at. A rokonaién v egészen magas nívó­ját minden osztálynak csak egy elitje mulatja, amely mellett gyűlölködés, vastag önrés, rideg ér­zéketlenség mások szenvedésével szemben, szégyen fetes osztálygőg és öldöklő háborúk napirenden vannak. A rideg önzésnek még oly rettenetes jég­tömbjei borítják a mai társadalmat, hogy azoknak egy-két nemzedék alatt való elolvadását nem remél­hetjük. Nein szabad azt hinnünk, hegy ez a folya­mat, amely évezredek hosszú sora alatt less n megindult, néhány további év alatt be fog fejeződni.“ A tudós lelkét nem lepte meg az utóbbi évek nagy visszaesése, elméjének müvét, világf-{fogásá­nak építményét nem dönthettek romba az esemé­nyek, még ha a gyakorlati cselekvés terén le is vonta a legújabb idők tanulságát. De lelke való­színűleg nem maradt érintetlenül saját múltjának és tán jövőjének összeomlásától, a mult és jelen közt tátongó széles szakadéktól, az ismert helyek nagy ismeretlenségétől, a jövevényként és vendégként velő szerepléstől ottan, ahol az ember iulajdonképen oüH&n van. Es a modern ember komplex lelke hamarabb vesztheti el az egyensúlyt, a harmóniát, mini ez ókori bölcsé. Nem nagyon régen Somló Bő dog naponta barátaival és néha tanítványaival a Sétatér fái eteti aéiálgetoit. Művészetről és ti dományrói tolyt a szó közöttük és a Sétatér Akademos ligetéhez hason­lított és egy kis igazság '/együtt a íulságos dicsé retbe, hogy Kolozsvár a Szamo^parti Athén. Mintha tűnő, bizonytalan kép vetődött volna hozzánk a szépség, a bölcsesség és » harmónia kofából. A vég azonban modern. Ma esténként a sétaterén a szabadban mozi bérré?, Somló Bódog pedig meg­halt oly módon, ahogy meghalt. Életrajzi adataiból álljon iit ennyi: kezdetben a nagyváradi akadémia tanára volt, egyetemi fanéra 1905 be i lett. A Károlyi kormóny Budapestté tevszíe ki s kinevezésének érvényességét a keresztény nemzeti rezsim se vonta kétségbe. Benső barátja volt Jászt Oszkárnak tagja volt az „latéi nazionale Vereinigung für Recht# und Wirtschaftsphilosophie“ c. egyesületnek, választmányi tagja a „Deutsche Gesellschaft für Socio!ogie“-nak és a brüsszeli „Institut de Sociologie“ által szervezett „latermédiairs Sociolog qtie“ választott tagja. Legfőbb munkái: Állami beavatkozás és individualizmus; A nemzet közi jog fejlődése; A paria mentárizmus a magyar jogban; Az erkölcs íuikőveielései atb. Nagy nép­szerűségnek örvendettek világos és könnyen érthető jegyzetei, melyeket önmaga rendezett sajtó alá. Temetése csütörtökön délután 3 órakor lesz a temető halottas kápolnájából. Temetését barátai és a még itt élő magyar egyetemi tanárok készítik elő Katholikus státusgyülés A püspök nyilatkozik az eskütételről — Kö­zeledés a szociáldemokraták felé — A stá­tus-gyűlés határozatai (Kolozsvár, szept. 29. Saját tud.) Az erdélyi római katholikusok ősrégi önkormányzati szerve zete, az úgynevezett róm. kath. státus két év óta nem ludta megtartani évenkint szokásos közgyű­lését. Most az ostromállapot megszűntével ez a je­lentős testület is megszólalhatott s igy számosán gyűltek össze a mai napra összehívott közgyűlésre. A gyűlést megelőzően a kegyesrendiek Egyetem­iéri templomában Majláth Károly gróf püspök misét végzett, majd a kegyesrendiek gimnáziumá­nak dísztermébe vonultak fel a gyűlésre fölsereg- lettek s ottan Szeníkeresz'hy Z-igmond br., a státus eleinöke nyitotta meg az ülést. A jelenlevők közül egy küldöttség hivta meg Majláth püspököt a to­vábbi elnökíésre, ki az ülés termében megjelenvén, a köyetkező bevezető beszédet mondotta: A püspök beszéde — Majdnem két esztendős hallgatás uián mire nyithatnám meg ajkaimat másra, mint hálaadásra Köszönöm édes Istenem, mert a Te irgalmasságod, hogy teljesen meg nem semmisültünk. Köszönöm, hogy akiiét négy szenvedésekkel meglátogattál, hitöket ei nem veszítették, akiket megaláztál, fen­nen hordják fejüket. Köszönöm, hogy papjaimat, akik közül sokan a mindennapi élet legelemibb föltételeit nélkülözik, a Te szereteíedben megfar tottad. Lehetetlen nem éreznünk, mily áldásos en­nek a tövises életnek a hálása a lélekre, meny­nyire edződik akaratunk, nemesedik a mi szivünk, leszállanák a mi igényeink, sokoldalúvá lesz a mi tevékenységünk, találékonnyá a mi szeretetünk. S azért csak bizalommal tudok tekinteni a jövőbe, melyet annyi néma fohász, annyi visszafojtott I köny, annyi készségesen hozott áldozet, ennyi megnyugvással teljesített munka, ennyi nemes el­határozás készit elő. Mily főlsége; hivatás vár ép napjainkban az e mheriségre, egyetemes szeretettel é’öle'ő szentegy- hézun'.ra: Kiegyenlíts’i az ellentétedet, szeretetet 1 hirdetni a gyülöleég idején, gyógyítani a sebeket, enyhíteni ez ezernyi fes t a lelki féidaímat, meg­menteni a keresztény kultúrát. Tartsunk őssé sze­retett, atyámfiei e nemes munkában; sro’gáljuk, fejlesszük, esie’jük iskoláinkat, mint amelyek az őrökké tarló szép éleire előkészítenek; becsüljük meg papjainkat, mint akik nehéz időkben hűsége­sen fe’jesite'iék kötetesaégüVet. Szeressük összes testvéreinket, akiket e mostoha idők még tőrünk el nem szakítottak és tartsuk bennük a lelket, hogy az utókor ité’őrzlke előtt megáilhassunk s ulédaink áldhassanak egykor ezérí, mert hívek meredünk n fed haléiig. A püspöki beszéd mily hatást keltett s utena I az igazoló bizottság jelentette, hogy 36 világi és 44 egyházi tag je’enl meg s ugyanez a bizottság felha­talmazás' kipoít a további megjelenők Igazolására. Egyúttal a Mariánun képzeletében meghívott két uj tagra elhifároz’a a sfáiusgyülés, hogy ezoknak tanácskozási és szavazati jogot ed s ez intézetnek I a status további srerve/etébe való további beépi lese tekfete.éb&n a részletei munka elvégzésére ez igazgató tanácsot utari ja. Napirend előtti bejelentésként az elnöklő püs­pök elő id e, h'gy a s’átas ű-iy buzgó re’erense, Fejér Gerö dr. a háborús évek és a forradalmi bo­nyodalmak fokozott munkate hoit idegzetérek az érán is sikereseifttudta vinni, de természetes, hegy ennek kifárasztó visszahass ,i el pem maradhattok. A referens tehát állásából való felmentését kéri. ; Biró B -iára dr, a státus jogtanácsosa méltatta a referens nagyérdemű munkásságát's javaslatéra a • státusgyülés kimondotta, h gv Fejér Gnő dr. t nyug j díjazza s egyúttal működéséért köszönetét és elis­meri st szavaz. I Az elnöklő püspök ezután kiemelte, hogy a ■ státus referensi (■ fásának betöltése tekintetében elvi ' vita van etelő!, ajjon egyházi, vagy világi személy kerüljön e ez áll *ba. Kir e, hogy ez elvi vita ei- dön'é ét hagyja függőben s mintegy átmenetileg, d-e szíri mégsem kísérletezőén az eddigi hagyomá­nyok értelmiben ezúttal az egyházi rendből váiasz- azanak uj referenset. Ajánlotta is, hogy Balázs András dr. kanonokot vá'össza meg egyhangúlag a gyü’é3, aki mellett egyúttal fölemlítette a státu3 referensi állására még komo'yjm szóba jöhető Péter Antii dr. ihaológiai igazgatót, Riss Károly dr. fő­gimnázium: taráit és Czimbalmos József maros- vásárhelyi rég nsof, kik azonban a referensi állásra való jelölésük elől kitértek. A slátusgyülás közfel­kiáltással Balázs András dr t referensül megválasz­totta s az uj referens a megválasztást elfogadva, bekőszöniőképen kijetentette, hogy elődjének fárad- hatat’an munkásságával fog ő is dolgozni, A státusgyülés mindezen aktusairól az ülés termébe visszatérő Fejér Gerő dr t a püspök meleg szavakkal értesítette, mire Fajér G rő hosszabb be­szédben vázolta 9 éves működésének főbb ered­ményeit. Elmondotta, hogy elődje a nagy takaré­koskodást és 2 milliónyi függő ad ósság ügyét hagyta rá s ő ezt a testamentumot nagyrészben teljesíteni is tudta. Ma má? a státus vagyoni ügyei az adós­ságtól teljesen tisztázottak, sőt uj vagyonnal is gya­rapodtak. Másik, amit végbe tudott vinni, a státus hivatali szerveinek teljes központosítása és restáncia- mentes dologkészgé^e. 0 ezt a tisztult vagyoni hely­zetet és est a központosított adminisztrációt hagyja utódjának s kéri annak megőrzését, mert ettől függ a stéíus éfeiképessíge. Â püspök ismételten bizto­sította Fajér G rői a státus nagyrabecsüléséről. Fejér Geiő még ezen a sfátu ;g\ ü'éaen az előadói szerepet teljesíti. A csalóit területek autonómiája További napirend előtti tárgyként 1 ővetkezett, hogy dr. Bochkor Míhá'y stéfusgyülésí képviselő felolvasta írásbeli indítványát, msly a Romániához csatolt magysrerszpgi részek euor.ómikus meg­szervezésére vcnátkc2ik. Az indítvány bevezetés képen u el a megváltozott államhatárokra o fel­ajánlja ez erdélyi róm. katholikusok ősrégi auto­nómiájának a kiterjesztését a többi csatolt részekre. Feihsielmazza ez igazgatótanácsot, hogy amennyi­ben a többi c áfolt részek ez fiutor.ómiában való részesedésért a státushoz fordulnék, úgy a szerve­zési részleteket a többi püspökségekkel megtár­gyalja és a közös uj szabályzat terveit a státus- gyűléshez előterjessze. Ezzel az uj áslamhriyzetben való cg-házi szeivezkedésnek egy nagy aktusa veszi kezdetét. Az igazgatótanács jelentésinek a tárgyalására téri át ezek utan a státusgyülés. A jelentés folytán szükségessé váló határozatok javaslatait az úgyne­vezett tizenötős bizottság nevében Inczédi-Joksmann Ödön s a tanügyi különleges kérdésekre nézve az illető szakbizottság nevében Czimbalmos József terjeszti e!ö. Az előterjesztések közül mindjárt kez­detben kiemelkedett a státusgyülés világi elnöké­nek, Jósika Samu bárónak a lemondási ügye. A tizenö’os bizottság a lemondás elfogadását aján­lotta, azonban Fejér Gerö felszólalására az egész I

Next

/
Oldalképek
Tartalom