Keleti Ujság, 1919. április (2. évfolyam, 91-92. szám)
1919-04-27 / 91. szám
4. oldal WQcurr*ar<&** Vasárnap, 1919. április 2f. Mit készít ele Borghese herceg Budapesten? Bukarest, április 26 Az „Adevérül“ irja: Kevéssel ezelőtt tudomására hoztuk olvasóinknak, hogy August Gauvain a „Journal des Debats'-ban azzal a súlyos váddal illeti az olasz katonai vezetőséget, hogy ez a bolgárokat különösebb pártfogásban részesíti. Tartózkodva vettük tudomásul ezeket a vádakat — egyrészt Olaszország iránt érzett tiszteletünk miatt, másrészt pedig azért, mert jól tudjuk, hogy Gauvain egyike a leglelkiismeretesebb francia ujségiróknak. Ugyanezektől az indokoktól vezérelt tartózkodással közöljük le most August Gauvain- nak a „Journal des Debats“ április 14-iki számában megjelent újabb vádjait. Smuths tábornok missziójának éles kritikája után a következőképp folytatja : „De ezeknél is különb az, hogy amikor Smuths tábornok Budapestről visszatért, Livio Borghese herceg ottmaradt. Borghese herceg a gróf Sforza helyébe kinevezett belgrádi olasz követ. Belgrádba való megérkezésekor megállapították, hogy megbízó levele a szerb királyhoz van címezve. Pedig sem szerb király, sem szerb királyság nincsen a szerbek, horvátok és szlovének egyesülésének a proklamálása és a hatalmakhoz intézett jegyzék óta, amely a szerb-horvát-szlavón királyság megalakítását jelenti be. A belgrádi kabinet felkérte Borghese herceget, hogy addig is, amig uj megbízó levele megérkeznék, hivatalos működését végezze. A herceg megtagadta ezt és kijelentette, hogy azonnal Budapestre távozik. Ha a magyar lapok után ítélünk, akkor megállapíthatjuk, hogy a herceg nem tartózkodik tétlenül Budapesten ... Ez a körülmény komikus volna, ha nem volna elkeserítő. A legerkölcstelenebb bűn a szövetségesek egyik tagja részéről, hogy érintkezésbe lép Európa békéjének legádázabb ellenségeivel, a hegemonia és az uralkodás politikájának tipikus képviselőivel a jugoszláv nép ellen. Ez a furcsaság megkétszereződik, ha szemünket Bulgária felé fordítjuk. Szófiában hasonló dolgok történnek. Csakhogy ott nem teljhatalmú megbízott, hanem a katonai hatóságok koketfálnak az 1913. és 1915. évi gyalázatos támadások szerzőivel. A „Giornale d’Italia“ április 5 iki számának egyik cikke bepillantást enged ezekbe a tárgyalásokba. A cikk dicsérően nyilatkozik a Szófiában levő olaszok kezdeményezése felől, hogy Bulgária és Olaszország között a jó viszonyt ismét helyreállítják. A két ország között a barátságnak „nemcsak gazdasági jelentősége van, hanem főként benső és morális jelentősége“ — irja ez a lap. Ezután nagyon elkeseredett hangon igy folytatja August Gauvain: — Ha az olasz külügyminiszter Bulgáriába megy, hogy ott bensőséges és morális barátságot szőjjön, ezzel nagyon messze megy. Már vonják is össze a csapatokat a bolgár centrumba. 1500 emberről beszélnek. Kérdem: ki a szövetségesek megszálló csapatainak a parancsnoka; kinek a feladata, hogy az októberi fegyverszünet feltételeinek érvényt szerezzen, hogy muguk a szövetségesek saját kezükkel semmisitik meg a Balkán poroszai fölölt szeptemberben aratott győzelmeiket? Leközöltük — mondja az „Ade- verul“, Gauvain vádjait és megriadtunk azoktól, amiket egy bennünket is olyan közelről érintő tényről ir. Olaszország elégedetlensége kezd olyan formában megnyilatkozni, a mely bennünket is fenyeget. De hiszen ez nem lehet az olaszok célja, a kiknek politikája mindig irányadó volt a mi számunkra. Diplomáciánk és sajtónk aktivitásának a hiányát kell | ezúttal tapasztalnunk. Tisztába kell > jönnünk azzal, hogy mik lehetnek a következményei reánk nézve annak, ha a Gauvain utján felismert budapesti és szófiai események nem csupán múló politikai manőverek. * * A vörös terror cechje 30— 40 millióba került Kun Béláék rémuralma — Nagyváradon most készül a kárbecslés — A váráéi titkos iratok Nagyvárad, április 26 Oroszországból segélykiéltás röpült végig a világon. A „Világ“ április 15-iki száma közli, hogy Oroszország segítséget kér a világ népeitől, mert a szociális termelést nem sikerült megvalósítani s igy éhínség elé néz. Olt is kialvóban van a bolseviz- mus tüze, csak Németországban ég még a tűz, vészes fényében látjuk a poigárháboru iszonyatosságait, egymás mészárlásét terv, cél és kegyelem nélkül. Bizonyos, hogy a németek szívesen mennek Ver- saillesba, hogy békét köthessenek s megszabadulhassanak a Spartacus- öldökléstől. A bolseviki gazdálkodás tehát a végét járja, nálunk most mér csak arról lehet szó, hogy a szovjet-uralom pénzügyi kiadásait megállapíthassuk. Maros Gábor pénz- ügyigazgató-inspektorra! beszél- geitünk erről, aki csodálkozott azon, hogy itt egy olyan gazdálkodás folyt, amelynek költségeit senki se tartotta nyilván, tehát senki se tudja, mennyit költöttek, honnan és mire, csak úgy rövid utón. Utána néztünk a dolognak, s az „Osztrák-Magyar Bankban“ azt a felvilágosítást kaptuk, hogy átlagos becsles szerint 30—40 millióba került az országnak s különösen Nagyváradnak a bolseviki tréfa. Ennyit költöttek a vezetők propagandára, autóüzemre, katonákra. A nagyvárad-városi adóhivatalban alig maradt pénz, tegnap az „Osztrák Magyar Bankhoz“ fordult és 2 milliót kért a kiadások fedezésére. Hogy megállapíthassák a hiányokat, a „Nemzeti Tanács“ elrendelte a bankok készleteinek számbavételét, amelyet a „Bihoreana“ h. igazgatója: Diamandi József, Popescu főhadnagy és egy román tiszt azonnal foganatosítottak. Ezideig nagyobb hiányt sehol se fedeztek fel, a vizsgálat még tart. A város főispáni hivataléban megtaláltak a kormányzótanács könyveit a szovjet-alkalmazottak fizetéseiről, a „Munkástanács“ és a pártiitkórság kiadásairól. A volt kormányzótanács elnöke a titkos iratokat azzal adta át az egyik alkalmazottnak, hogy azokat égesse el, de erre már nem volt idő. A legfontosabb iratok ţnegmaradtak és most kiderült, hogy hova költötték a pénzt és ki az értelmi szerzője a tervezett gonosztetteknek. Be a * * Kolozsvár, április 26 Georges Meredith hires angol regényíró, a kit Franciaországban még jobban méltattak, mint hazájában. A francia szimpátia azért van, mert Meredith a szinmüirodalomról irt esztetizáló kötetében ezt bizonyítgatta, hogy Moliére nagyobb költő, mint Shakespeare — egyik legutolsó regényében pedig, a melyet pár éve halála előtt adott ki, azt fejtegeti, hogy a házasságot csak tíz évre kellene megkötni. Ez a javaslat nemcsak a konzervatj- veknek nem tetszett, de azokat sem elégítette ki, akik „a házasság elaggott intézményéinek intranzi- gens ellenségei. „Szép megoldás 1 — mondták. — Mit érnek azzal, férfi és nő, ha csak megöregedve szabadulhatnak ki a házasságból s a legszebb tiz évüket egymáshoz láncoltán kell eltölteniök, mint a gályaraboknak ? 1“ Ezeket a könnyen meg nem al- kuvókat is ki fugja elégíteni az a népszaporilási tervezet, mellyel nemrégiben egy magyar Írónő állott elő s amely nem kevesebbet Ígér, mint a következőket: 1. Tiz millió férfi számára negyven ötven, sőt még több millió törvényes házasházasság „teremtő hullámaiba“! I Angol regényíró, magyar irónó — A I jelt házassági probléma — Házasság fiz lejárattal — Automatice felbomló házasság ságot, a többnejüség illetlensége nélkül. 2. Férjet a nők millióinak, akik a világháború nagy férfipusz- titása után soha se mehetnének férjhez. 3. A nők anyaságiszonyának enyaságvágygyé való át- varázsolésát. 4. Az örök nőtlenségre esküdt férfiak túlnyomó részének megtérését és „a házasság teremtő hullámai közé“ való bevezetését. Föltéve tudniillik, hogy a törvényhozások síelnek magukévá tenni a szerző indítványát, amely úgy szól, hogy a törvényes házasság akármennyi időre meg legyen köthető és ennek lejártával magától felbomoljék, vagyis férfi és nő idők folyamán akárhány házasságot köthessen, — á discretion — de egyszerre mindegyiknek csak egy hiteslársa lehessen. A terv kétségtelenül praktikus, mert igy „a többnejüség egyidejű osztozkodása“ nem alázná meg a nőt és nem okozna túlságosan sok költséget a férfinak. Félő azonban, hogy a törvényhozások mégse sietnek magukévá tenni a sokat Ígérő ötletet, különböző erkölcsi, jogi és vallásos skrupulusokból. Mert akármilyen merésznek és egyszersmind Kolumbus-tojásszerünek látszik is az eszme, azt mégse lehet mondani, hogy ilyesmi még soha sen- » kinek nem jutott eszébe; a rossz dolgok közül a házasság a legrégibbek egyike: meg akarták eat már reformálni, foltozni, fejelni és talpalni minden elképzelhető módon és ha mind máig nem sikerült fájdalomteljessé tenni — és kényelmesebbé a gyakori használatra — ez sohasem a reformálni szándékozók ötletességén mult, hanem mindig a törvényhozók aggodalmaskodásán. De törvényes házasságukat megnégyszerezni, vagy ötszörözni vágyó milliók, akik élénken sajnálják, hogy ez a vilégboldogitó ötlet még sokáig papíron fog maradni, némi kárpótlást találhatnak azokban a stilus virágokban, amelyekkel a szerző utópiáját telehintette s amelyek ezekben a nagy időkben is — amikor pedig a lira nagyotmon- dás és cifraság dolgában ugyancsak elkényeztetett bennünket — méltán kelthetnek feltűnést. És mindez csak három koronáért 1 Mert ennyibe kerül a kitűnő Írónő könyve. Nagyvárad fellélegzett Nagyvárad, április 26 A „Nagyváradi Napló“ irja: A proletáriatus rosszul választotta meg eszközeit céljai elérésére. Államalkotó konceptuca nem volt és alkotni akart. Elhamarkodott, kegyetlen és vérengző volt. Ereje csupán tömegszuggeszción alapult. Hatalmával visszaélt, mindent, ami szép és ezredévek munkája volt, rombolta és fojtogatta a polgárt, aki egy egész világrendért nem lehet felelős. De ez most nem jelenti azt, hogy a polgárság nemtelen eszközökkel bosszulja meg magát az elmúltakért. Ne gondolják ezek, hogy a liberálisan gondolkodó hadsereg védelmet nyújt arra, hogy a kapitalizmus túlkapásainak és az árdrágításnak, főnöki cézárkodásoknak szabad tere nyílhat. Tessék dolgozni, termelni, kereskedni, becsületes tiszta munka kell s mindenkinek meg legyen a magáé, amit megérdemel. Fogjunk kezet a munkással. Egyesülésben rejlik az erő. Harcban mind eivér- zünk. Nagyvárad kereskedőinek, gyárosainak és munkaadóinak legnagyobb részéről elismeréssel jegyezhetjük fel, hogy a proletárdiktatúra fojtogató rémétől megszabadulva, nem felejtették el fogadkozásukat, hogy munkásaikkal és alkalmazottaikkal egy munkasor- ban akarnak dolgozni. Ezeknek kell erélyesen figyelmeztetni azokat a kapzsi, bosszúálló polgártársaikat, akik kapitalista tobzódással vetették magokat ez árdrágításra és kizsákmányolásra, hogy bűnös és eszetlen terrorjuk megbosszulja magét. Mert ha el is mult a proletárdiktatúra, a szociáldemokrácia igazságai, melyet Nagyvárad kul- turerzésü polgársága mindig elismert, meg fognak valósulni. A háborúban a dolgozó nép szenvedett legtöbbet és minden hadviselő állam vezetői tudják, vallják, hogy a népet szenvedéseiért jobb boldogulás lehetőségével kárpótolni jogos, méltányos követeléseit teljesíteni kell. Aki ezen igazrág érvényesülésének útjába áll, azt el fogja gázolni nemcsak a szociáldemokrácia, de a józan, becsületes polgárság is. Szent Ágoston szavaira emlékeztetek: „Fontos, alapvető dolgokban legyen igazi egység; in dubiis libertás: kétséges dolgokban nagy szabadság; in omnibus cari- tas: mindenkiben egyetértő, egymást megbecsülő szeretet.“ ... Ezt irja kitűnő laptársunk, a „Nagyváradi Napló“ és ez ez első hiteles információnk a magyar bolseviki berendezkedésről.
