Kelet-Magyarország, 2017. december (74. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-04 / 282. szám

2017. DECEMBER 4., HÉTFŐ „Nekünk is vannak álmaink, terveink” A nyíregyházi RIDENS-iskola végzős tanulóinak múlt pénteken volt a szalagavatójuk - az intézményben egész­séges és fogyatékkal elő diákok egyaránt tanulnak fotó: pusztai Sándor A fogyatékkal élők többsége nem sorstra­gédiaként éli meg, hogy nagyobb próbák elé állítja őket az élet. NYÍREGYHÁZA. - Bár születé­semtől mozgássérült vagyok, nem tartom magam rokkant­nak vagy fogyatékkal élőnek, és gyűlölöm, ha sajnálnak - szögezte le rögtön a beszél­getésünk elején az állami gon­doskodásban, majd nevelő­szülőknél felcseperedett, írói vénával megáldott Kokas Bá­lint. A 27 esztendős nyíregy­házi fiatalember elégedett az életével, mint mondta, nem cserélne azokkal, akiknek az a legnagyobb gondjuk az életük­ben, hogy nem a legokosabb telefont használják, egyébként pedig céltalanok, önbizalom- és szeretethiányosak, s tele vannak frusztrációkkal.- A gyermekotthon nem volt egy leányálom, de túléltem. Megedzett, megerősített, fel­készített a nagy betűs életre. A nevelőszüleimre - akik a Kilenc évvel ezelőtt mutat­tuk be olvasóinknak Kruppa Alexát, aki akkor a nyíregy­házi Kossuth-gimnázium di­ákjaként a Fehér bot napja alkalmából beszélt arról, hogy a fogyatékkal élőknek nem sajnálatra, hanem megértésre és elfogadásra van szükségük. - Ugyanúgy vannak álmaink, terveink - mondta akkor, 16 évesen, s most, 9 évvel ké­sőbb örömmel számolunk be arról, hogy Alexa álmai való­két testvéremmel együtt fo­gadtak örökbe - úgy tekintek, mintha a vér szerinti szüleim lennének. Mindig számíthat­tam a figyelmükre, támoga­tásukra, törődésükre. A Wal- dorf-iskolában töltött évek csak tovább erősítették ben­nem azt, hogy mozgássérül­ten is lehet teljes életet élni, sikereket elérni tanulásban, munkában, szerelemben. A Leonardo Médiaakadémián újságírást tanultam, amúgy verseket írok, amelyeket a Kelet-Magyarország Tollpró- ba oldalán is leközöltek már, s hamarosan pontot teszek a Vérvörös című regényem vé­gére is. A Nyíregyházi Egyete­men diplomáztam, jelenleg a jósavárosi Nyírség Könyvtár Alapítványnál dolgozom ki­tűnő kollégák társaságában. A magánéletem alakulása is optimizmusra ad okot, szóval nem panaszkodhatom. Sza­badidőmben - bármily furcsa - rendszeresen sétálok, futok, biciklizek, a túra nekem nem tortúra - mesélte Bálint, aki bízik abban, hogy élettörté­ra váltak. - Sőt, attól több is - mondja. A kitűnő érettségit követően a Debreceni Egyete­men vette át a diplomáját pszi­chológia alapszakon, jelenleg pedig Budapesten mestersza­kos hallgató. A tornyospálcai lány hosszú utat járt be, de hitt önmagában, nem ijedt meg és nem adta fel. - Ezt üzenem mindenkinek, aki fogyatékkal él. Vannak és mindig lesznek kihívások, helyzetek, amiket kudarcként élünk meg, ám ha nete hitet és erőt adhat má­soknak is az önmegvalósítás­ra, önmaguk elfogadására és elfogadtatására. Az egészségügyi végzett­ségű Csontó Tünde édesanya­ként mesélt arról, milyen pró­tudjuk más nézőpontból látni, akkor abból is tanulhatunk - fogalmazott. Példaként pedig azt említette, hogy az első munkahelyét három hónap után otthagyta. - Kudarcként éltem meg, majd a tanulságot levonva rájöttem, nem ez a ne­kem való munka. Jelenleg egy multinacionális cégnél vagyok gyakornok, a toborzásban és munkatársak, gyakornokok kiválasztásban veszek részt. Nagyon szeretem, amit csi­bák elé állította az élet őt és második, mentális retardáció­val diagnosztizált gyermekét.- Geri fiam immár 28 éves. Babaként nyűgös, sírós volt, nem úgy evett, nem úgy aludt, nem úgy fejlődött, nálok és nagyszerű, elfogadó közösségben dolgozom. Alexa a terveiről elmondta: a diplo­ma megszerezése után Svájcba költözik, ott él a kedvese, s bí­zik benne, hogy ott is hasonló területen dolgozhat majd. - Szerető és mindenben segítő családom van, az osztály- és csoporttársaim mellett mindig olyan pedagógusok, oktatók tanítottak, aki támogattak ab­ban, hogy sikeres életem le­gyen. ahogy egy egészséges gyer­mek. Három év telt el, mire ki mertük mondani, hogy baj van. A tagadástól a felisme­résig, elfogadásig és tettekig eljutni volt talán a legnehe­zebb. Találtam egy jó óvodát, ahol integrált elhelyezést ka­pott egy normál ovis csoport­ban, kiegészítve egyéni fej­lesztéssel, mozgásterápiával, nagy szeretettel. Geri ezt meg is hálálta: kiegyensúlyozott, vidám, szépen fejlődő ovis volt. Csalódások hol így, hol úgy- Amikor eljött az iskoláskor ideje, a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekemről kimondták: iskolába nem, csak foglalkoztatóba mehet. Csalódtam az intézményben, amelyről kiderült, hogy csu­pán gyermekmegőrző, fejlesz­tésnek nyoma sincs. Azok az emberek, akik azért kapták a fizetésüket, hogy a gyerme­kemet és sorstársait fejlesz- szék, nem tettek értük szinte semmit, és elfogadásban sem jeleskedtek. A másik iskola vi­szont, ahová kerültünk, maga volt a csoda, ott mindenkivel a nevelési igénye szerint bántak. Sokat köszönhetünk nekik.- Felnőtté válva, 18 évesen nem tudtuk, hogyan tovább. Iskolai bizonyítványa nem volt Gerinek, csak egy foglalkozta­tói füzete, s a tény: nem tud önállóan közlekedni, magát ellátni, egész napos felügye­letre van szüksége. Pár éve az Esély Centrumban dolgozik napi 4 órában. A kis közösség minden tagja más és más fo­gyatékkal él, a segítők mégis el tudják érni, hogy az ellátottak jól érezzék magukat - mesélte Tünde, akinek szent meggyő­ződése, hogy sérült gyermekét azért kapta az élettől, hogy ta­nuljon, fejlődjön, elfogadó és segítőkész szülővé váljon.- Azt hiszem, sikerült - nyugtázta, majd hozzátette: a közvetlen családtagokkal volt a legnehezebb megértetni és elfogadtatni Geri „másságát”. Nagyon büszke arra, hogy fia oszlopos tagja lett a Fényes csillagok hagyományőrző cso­portnak, ami szintén az el- és befogadás szép, követendő példája. KM-BM.Pi Mozgássérül­ten is lehet teljes életet élni, sikere­ket elérni. KOKAS BÁLINT Hitt önmagában, nem ijedt meg és nem adta fel Ünnepi fényár és karácsonyi dallamok Több százan várták, hogy felkapcsolják Nyíregyháza belvárosában az ünnepi fényeket fotó: janics attila Bednárik Mónika a díjjal FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM Médiadíj lapunk újságírójának NYÍREGYHÁZA, BUDAPEST. La­punk újságírója, Bednárik Mónika vehette át szombaton a Magyar Orvosi Kamara idei médiadíját. Gratulálunk! km Kelet kvíz A település a 18. század elején el pusz­tult az Ecsedi láp miatt; 1724-től 1800-ig puszta volt és lakatlan? a) Nagyecsed b) Ura c) Bátorliget d) Csengersima A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. Vasárnap meggyújtot­ták az első gyertyát a megyeszékhely adventi koszorúján. NYÍREGYHÁZA. Mintha az égi- ek meghallgatták volna a kívánságunkat, szinte egész nap havazott vasárnap Sza- bolcs-Szatmár-Beregben, s még ha estére kicsit enyhült is az idő, ünnepi fehérbe öl­tözött a megyeszékhely az első adventi gyertya megyúj- tásához. A Kossuth téren több százan hallgatták a Nyíregy­házi Cantemus Kórus előadá­sát, számoltak vissza izgatot­tan, s törtek ki éljenzésben, amikor felkapcsolták az ün­nepi fényeket a városköz­pontban.- Hagyomány már kará­csonyhoz közeledve, hogy a város lakóival közösen gyújt­juk meg az adventi gyertyá­kat, de szeretnénk az ünnepi programokkal még meghit­tebbé varázsolni a készülő­dést. Különösen kedves talál­kozási pont a megyeszékhely főtere ilyenkor: összejövünk, beszélgetünk, elmerülünk a forgatag ízeiben, illataiban - mondta köszöntőjében dr. Kovács Ferenc polgármester, s hozzátette: arra kéri a nyír­egyháziakat, vasárnaponként látogassanak el a belvárosba, Karácsony­hoz közeled­ve a város lakóival közösen gyújtjuk meg az adventi gyertyákat. DR. KOVÁCS FERENC hogy együtt gyújthassuk meg a hit, a remény, a szeretet és az öröm gyertyáit. A történelmi egyházak kép­viselőinek közös adventi áhí­tata után Takács Nikolas éne­kelt a forralt bort és forró teát kortyolgató közönségnek. Az Adventi Forgatag programso­rozat részeként kedden 16.30- tól a városi szociális gondozási központ ellátottjai, csütörtö­kön délután fél öttől pedig a Fix-Pont táncosai adnak mű­sort a Kossuth téren. km Hasznos tippek és fontos információk SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG. A munka adja meg mindennap­jaink biztonságát, keretét, alakítja időbeosztásunkat, céljainkat és jövőképünket, így ennek elvesztése nemcsak anyagilag, pszichésen is ko­moly terhet ró a dolgavesztett emberekre. Hatványozottan igaz ez az ünnepek közeled­tével - ma megjelent magazi­nunkban néhány jó tanáccsal szolgálunk azoknak, akik úgy érzik, kicsúszott a lábuk alól a talaj. És még egy fontos téma: sokat hallunk manapság a foglalkoztatási paktumról, de hogy mit is jelent pontosan, és hogy kik nyerhetnek vele, ar­ról a megyei közgyűlés elnöke, a kormányhivatal foglalkoz­tatási főosztályának vezetője mellett polgármesterek be­szélnek. KM Megkérdeztük Ön szerint elfogadó a társadalom a fogyatékkal élőkkel szemben? SZÁLKAI PÁLNÉ:TObb H ARAKÁLY ÁKOS: BARÓCSI JUDIT: Sokan figyelmet érdemelné- Egyre több az akadály- vannak, akik elfordít­nek a fogyatékkal élők. mentesített üzlet. ják a fejüket. SZLÁVIK VIVIEN: DANKÓ JÁZMIN: Az KÖVESDI LEVENTE: Szívesen segítenek az én korosztályom már Sok pozitív példát emberek. nyitottabb. láttam. Szálkai Pálné szerint több fi­gyelmet érdemelnének a fogyatékkal élők. - Egy moz­gássérült ismerősöm elpa­naszolta, hogy nagyon sok a tapintatlan sofőr, akit nem érdekel, hogy a mozgáskorlá­tozottak részére fenntartott helyen parkol. - Egyre több az akadálymentesített üzlet és hivatal, emellett a többsé­gi oktatási intézményekben tanuló fogyatékkal élők is na­gyon sok segítséget kapnak - válaszolta Harakály Ákos. - Az emberek egy része elfogadja a fogyatékkal élőket, de úgy gondolom, még mindig töb­ben vannak azok, akik elfor­dítják a fejüket - válaszolta Barócsi Judit. Szlávik Vivien élményei frissek. - A napok­ban egy bevásárlóközpont­ban gyűjtöttek adományokat fogyatékkal élőknek, és úgy tűnt, hogy az ünnepek köze­ledtével szívesen segítenek az emberek. - Anyukám gyógy­pedagógus, a munkájáról meséltem az osztálytársaim­nak. Az én korosztályom már nyitottabb, segítőkészebb a fogyatékkal élőkkel szemben- felelte Dankó Jázmin. Kövesdi Levente úgy véli, minden eset­ben helyzetfüggő, hogyan rea­gál a társadalom a fogyatékkal élők jelenlétére, problémáira.- Sok pozitív példát láttam. A legokosabb az lenne, ha nem tennénk különbséget ember és ember között. km-csa ■ Hegedűs a háztetőn Zsúfolásig megtelt szombaton a nyíregyházi Continental Aréna, ahol Alföldi Róbert rendezésében a Hegedűs a ház­tetőn című musicalt láthatta a közönség Stohl Andrással a főszerepben. fotó: janics attila KELET u4HÁ*

Next

/
Oldalképek
Tartalom