Kelet-Magyarország, 2017. június (74. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-24 / 145. szám

2017. JÚNIUS 24., SZOMBAT KELET Megyei tükör Akin többször isitgázolt a történelem Túlélte a háborút, a Gu- lágot s Rákosi személyi kultuszát. kállósemjén. Kész históriás képeskönyv az élete a Gulá- got megjárt kállósemjéni Fo­dor Mikósnak. Bárhol ütjük fel, mindenhol lebilincselő és tanulságos történeteket találunk. Mint aki megfakult filmkockákat néz, olyan él­vezettel hallgattuk a 90 éves férfi visszaemlékezéseit. A tökföldet bombázták Elsőként arról a negyedikes elemista sihederről, akit nyál­ra vadászni vitt magával az egykori híres miniszterelnök, Kállay Miklós fia, Kállay And­rás. A majdani kormányzói testőrfőhadnagy két erős fiút kért az iskolaigazgatótól, s a kis Miklós akkor látott először vadászfegyvert működés köz­ben. A méltóságos úr a kanális hídjánál rálőtt egy kutyára, az üres kapszli a fiú orra előtt koppant az ablaküvegen. S mi­lyen nagy szervező az élet: az a puska később vadászként a tulajdonába került. Egy vadőr vásárolta meg egy kommunis­tától, s adta tovább. Évtizedek múlva szolgáltatta vissza a ha­zatérő leszármazottaknak, ma már csak egy hasonmás pihen az előszoba falán. Aztán jött a II. világháború. Az akkor történtekre már Mar­git néni, Fodor Miklós felesé­ge is élénken emlékszik. Az uradalom előtti magas fákra másztak, s onnan nézték Kó- taj bombázását. A pilóta a tök­föld fölött oldotta ki a bombá­kat, rohamsisaknak nézve a megcsillanó tökhéjakat.- Mennyi csingilingi hullik az égből - kiabáltak a lányok sikongatva a fiúknak. Ugyan­így nézték végig a nagy ál­lomás bombázását is. Akkor még nem értették, miért visz­nek frissen szedett virágot a nagyobbacska lányok a Nyír­egyháza felől érkező németek­nek, s miért rejtőztek a szal­mazsák alá - ráfektetve egy legényt is -, amikor fél órával később azt kiabálták: jönnek az oroszok. Pedig ez így ment felváltva egy ideig. De nem is kell azt egy aprócska gyerek­lánynak megérteni, minek a „bárisnya” az orosznak, s mi­ért lőtték főbe annak a család­nak a férfitagjait, akik előzőleg német tiszteket ebédeltettek. A németeknek is nekiment- A háború végén Erdőbénye és Baskó környékén bujkál­tam, amikor elfogtak az oro­szok. Kassára vittek, onnan pedig Eperjeskére, ahonnan egy ezerfős csoportot indítot­tak el gyalog Lengyelország felé. Éjjel egy kastélyban tar­tottunk pihenőt, ahonnan dolgát végezni sem engedtek ki senkit. Az egyik magyar kénytelen volt a saját tarisz­nyájába piszkítani, s hely­szűke miatt egy szögre akasz­totta. Nem úgy az öt német, akiket másnap agyonlőve találtunk a kastély parkjában. Fontosabb volt nekik a higié­Négykézláb másztunk a tárnában, a térdünk­ről lement a bőr. FODOR MIKLÓS nia, mint az életük - mesélte Fodor Miklós. így került mesélőnk Petro- venka lágerébe. Azt az előa­dást se feledi soha, amit a fog- vatartottak rendeztek az őreik és a maguk szórakoztatására. Amikor rázendítettek egy a Fe­kete Pál-slágerre, s énekelték, hogy „Szeretnék még egyszer húszéves lenni, egymáshoz simulva, dalolva menni...”, a kállósemjéni levente elsír­ta magát. - Mi a baj, öcsém? - kérdezte tőle a mellette ülő törzsőrmester. - Én még nem vagyok 20 éves - hangzott a sokatmondó felelet a 18 éves fiútól. A lágerben üvegesnek adta ki magát, mindent úgy csinált, ahogy azt otthon a tót üvegesektől elleste. Kezdet­ben nem neki volt a legrosz- szabb dolga, bár naponta csak kétszer adtak enni, megőrizte régi kondícióját. Attól kezdve pedig különösen megpakolta a csajkáját a szlovák fősza­kács, amikor két németet is el- agyabugyált, mert azok „szar magyarnak” nevezték őt és honfitársait. A másodikat - egy harmadosztályú munkást, akinek a feneke kinn volt a nadrágból - a saját facipőjével kalapált el. Vizes bányában robotolva- Akkor lett vége a „jó világ­nak”, amikor az erőmet látva vizes szénbányába küldtek, s a beosztásomat átadták egy valódi üvegesnek. Négykéz­láb másztunk a tárnában, a térdünkről lement a bőr, a szenet pedig kendőbe kötve cipeltük. Fűtetlen épületben, deszkapriccsen aludtunk télen is, zsákokat tekertem magam­ra, hogy meg ne fagyjak. De többször is megfáztam, s egy tüdőgyulladás alkalmával meg voltam győződve: eljött a vég. Mígnem 2 év és 8 hónap után lesoványodva, összetörve - egy német sapkával a fejemen, gimnasztyorkában és bricsesz nadrágban - 1950-ben hazairá­nyítottak Magyarországra - tó­dultak az emlékek. Itthon sírtak, amikor Fodor Miklóst meglátták, nem is re­mélték, hogy valaha hazatér. De a megpróbáltatásoknak ezzel még nem voltvége. Az ötvenes években a család ku- láklistára került, elszegényed­tek, s az egykori kocsmatulaj­donosok kénytelenek voltak egyetlen szobában meghúzni magukat. De ezt is túlélték. Fodor Miklós végül gépkocsi- vezető lett, teherautót, buszt és mentőautót is vezetett, s kiváló dolgozóként, baleset- mentes vezetéssel a háta mö­gött vonul nyugdíjba. Még 90 esztendősen is megmetszi a szőlőt, a feleségével az idén tavasszal ünnepelték a 60. házassági évfordulójukat. MATYASOVSZKI JÓZSEF jozsef.matyasovszki§kelet.hu Magyar vért kívántak Fodor Miklós fiatal leventeként a háború vége felé - amikor a partizánok felrobban­tották a hidat Podolinnál - a nyugatra szökést fontolgatta. Tudta, az összesze­dett rongyos magyar katonákat málenkij robotra viszik. Mivel kissé Jobban öltözött volt a többinél, csaknem megúszta, de egy Jó szándékú szlovák utánakurjantot­ta, hogy „az is magyar’’. Sok jót később * sem várhatott tőlük. Egyszer - betérve egy kocsmába - három magyar vérre szomjazó szlovák majdnem megölte. Már emelték a széket, hogy agyonverik, amikor eszébe Jutott, hogy ott a farzsebében a német revolver, amit egy katonától vett. A támadókat a súlyzár csattanása rettentette vissza a szándékuktól. Rémlik, mintha látnám termetes növését Fodor Miklós felidézte azt a fiatalembert is - egykori önmagát, akiből hamarosan Kállósemjén legerősebb embere lett.- Felbukkant a faluban egy nagydarab hentes, egy vagány különc, aki sétapálcával lófrált a főutcán, hogy nagyobb úrnak látsszon. Senki sem akadt, aki birkózni mert volna vele, míg én - némi unszolásra - elé nem álltam, s a földre nem vittem. Emlékszem, egy „pucér ember" volt a tét - nosztalgiázott büszkén, utalva a húszforintosra, amin Flegedűs István öttusázó hibátlan, mezítelen alakja díszelgett. itakarékosan ... Mi megújultunk! Újítsa meg On is világítását! ZOLL - LU KERESKEDELMI ES SZOLGÁLTATÓ KFT. Nyíregyháza, Szarvas utca 5-7. 42/507 850; 30/9430 343 E-mail: szolllux@t-online.hu • web: www.szolt-lux.hu ■ Biztonság-megbízhatóság-energiatakarékosság- hatékonyság-kényelem! ■ Készre szerelt automatika, hőmérséklet-érzékelőkkel ■ 3 év garancia, részletes dokumentáció, telepítés stb. ■ A vezérlőrendszer további bővítéskialakításának csak a képzelet vagy a pénztárcánk szab határt! Nyíregyháza Törzs u. 56. S 42/360-063,20/495-3279 info@process-signal.hu , www.process-signal.hu A technika fejlődésével egyre több lehetőség van a mindennapi életünket könnyebbé, biztonságosabbá tenni. Családi körben ünnepelte meg 1967. május 27-én kötött, 50. házassági évfordulóját OLÁH BÉLA KOVÁCS MARGIT Mátészalkán. Sok boldogságot kívánnak nekik: a barátok és családtagjai. HIRDETÉSEK Fodor Miklós a nagy becsben őrzött puskával, illetve hites feleségével, akivel 60 éve élnek együtt jóban-rosszban fotó: sipeki Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom