Kelet Magyarország, 2016. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-11 / 8. szám
2016. JANUÁR 11., HÉTFŐ KELET Zsoldos János, nyíregyházi hűséges olvasónktól: Nem a mi dolgunk igazsá- Uár got tenni, a mi dolgunk csak: igazabbá lenni! REMÉNYIK SÁNDOR Postaládánkból A két hársfa csemete és ültetőjük, hűséges olvasónk, Gunyecz Józsefné FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM Beszélgető, emlékőrző facsemeték A sóstói Krúdy szálló közelében két hársfa csemetét ültettem nemrégiben, amit megjelöltek egy névtáblával is. Csodás látványban van része annak, aki arra jár: mintha a tóra néző facsemeték beszélgetnének egymással. Bízom benne, hogy idővel megnőnek, és dús zöld lombjuk árnyat ad majd az arra járóknak. Remélem, hogy sok szép tavaszban, nyárban lesz még részük, s a színes ősz után hótakaróban nyugodhatnak, madarak ringató dalát hallgatva nőhetnek tovább az ember és a természet javára, egyben őrzik annak emlékét is, aki ültette őket. Olvasóink írják Mérföldkőhöz ért az egyesület Különleges rendezvényt tartottak a közelmúltban a falumban, Kántorjánosi főterén. A szervezők egyike, Rostás Gusztáv elmondta: a Mérföldkő Egyenlő Esélye-' kért Egyesület a pályázati forrásoknak köszönhetően tényleg mérföldkőhöz jutott, céljuk, hogy hasznos, értékteremtő tetteket vigyenek véghez, a lakosság igényeihez, elvárásaihoz igazodva. Nagy látogatottságnak örvendett például a régiség kiállítás, a helytörténeti bemutató, a falunap, amelyen roma tradíciókat elevenítettek fel. Elindították a „Szeretet hangja” zenés estet, és vándorkupát szerveztek középiskolásoknak. A mostani eseményen a jelenlévők boldogan ették a cukrot, kanalazták a friss gulyáslevest, egyesek ruha adományt is kaptak. Sok sikert kívánok az egyesület további munkájához! VlGH ZSUZSANNA Köszönet a kövesútért Szeretnék köszönetét mondani a nyíregyházi képviselő-testületnek, a polgármesternek, az önkormányzati képviselőnknek és nem utolsó sorban a kivitelezőknek, hogy Salamonbokorban gyorsan és jó minőségben elkészült a kövesút Bartoséktól egészen a 36-os főútig. Aki itt él, az pontosan tudja, milyen nagy előrelépés, segítség ez számunkra. TOMASOVSZKI ISTVÁN GUNYECZJÓZSEFNÉ Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Sok jó ember aránylag kis táncparketten is elfér... fotó: palicz istván Újra pezsgőt bontottunk Pótszilveszteri mulatságra hívta szombaton a kikapcsolódni vágyókat az Alvégesi Nyugdíjas Klub. A közel kétszáz résztvevő a VOX együttes zenéjére ropta késő estig. Az Alvégesi tánccsoport tangóval lépett közönség elé, ami kisvártatva „őrült” rock and roll-ba csapott át! Meglepetésvendégként érkezett az örök fiatalok közé délután Gosztola Adél színművész, aki csodálatos dalokkal ajándékozta meg a (pót)szil- veszterezőket. A himnusz felcsendülését pezsgős koccintás és újévi jókívánságok sokasága követte. MIKÓNÉ MARIKA, SZERVEZŐ Az idén is tesszük a dolgunkat Békés, boldog új évet kiván minden nyíregyházi lakosnak a Belvárosi Polgárőrség! Szervezetünk mindent meg is fog tenni azért, hogy jókívánságaink valóra váljanak, többet jelentsenek sablonos, üres szavaknál. A békés együttélés kulcsa az egymás közötti jó kapcsolat, az egymásra való odafigyelés. Tavaly (is) sok nehézséggel, küzdelemmel kellett szembenéznünk, ezeket azonban sokkal könnyebb volt legyőzni összefogva, egymásra támaszkodva. Fontos, hogy hántás helyett békességet, szeretetet adjunk másoknak, mert csak így remélhetjük, hogy ugyanazt kapjuk vissza. Szívből örültünk tavaly a megyeszékhely sikereinek, a beruházásoknak, a fejlődésnek, a Szpari sorozatos győzelmének. Őrizzük meg optimizmusunkat, emberségünket 2016-ban is, tartsuk be az írott és íratlan szabályokat! Mindannyiunk közös érdeke, hogy Nyíregyháza évről évre tisztább, biztonságosabb, sze- rethetőbb várossá váljon! SZABÓ LAJOS, POLGÁRŐR Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. @ Versenyre keltek a kettes fogatok Fogathajtó versenyt rendezett nemrégiben az Ecsed Ménes Lovarda Fábiánházán, a fedeles lovardában. A megmérettetésen 32 kettes fogat indult, végül Fekete György fogata győzött. FOTÓ: BARTHA TÜNDE Jó hír érkezett a vonal túlsó végéről A két szerencsésen - Katinkán és Istvánon - kívül természetesen a többiek is ünnepeltek. NYÍREGYHÁZA. Talán sokan emlékeznek még Koós János régi melódiájára, a „Sír a telefon” című dalra. Amikor meghallottuk a rádióban, tévében, sokak szemébe szöktek könnyek, főleg karácsony környékén. 20J.5. december 25-én 7 óra körül a nyíregyházi Oltalom Szeretet Szolgálat Rákóczi úti Idősek Otthonában is megcsörrent a telefon. Az ápoló, János volt aznap ügyeletben. Beszélt valakivel, majd sietve szaladt fel a lépcsőn, megkereste Katinkát, és közölte vele: készüljön, mert jön érte Velünk töltötték az ünnepet, ahogy a mindennapjaikat is. ÁRPI BÁCSI a mentő. Katinka először nem lepődött meg, 3 éve hetente három alkalommal vitték vesefeltöltésre a nyíregyházi kórházba. Ez azonban más volt. Megtudta: Debrecenbe viszik, mert megjött a várva várt donor. Nyolc óra körül megérkezett a mentő. Sok lakó az ajtóig kísérte, búcsúztatta, biztatta a transzplantáció elé néző Katinkát. Emberségből jeles Alig múlt 8 óra, újabb telefon. Most Istvánt keresték, aki jó barátom. A lányai hívták. Mikor visszajött, elújságolta, hogy a lányai és az unokái szeretnék meglátogatni.- Képzeld el - mondta a kisebbik lányom 35 éves, utoljára 5 éves korában láttam, az unokákat még soha. A sors elválasztott bennünket, elkerültek Nyíregyházáról. Mindjárt itt lesznek! - lelkendezett. Az erkélyről láttam, amikor beállt egy fehér autó. Sokan szálltak ki belőle, majd elindultak a bejárat felé. Pista szinte kivirult, amikor eléjük „cammogott”. A lányai és az unokák alig fértek el a 18-as szobában. Hogy ott mi történt, ki örült jobban kinek, az maradjon az ő titkuk. A két szerencsésen - Katinkán és Istvánon - kívül természetesen a többiek is ünnepeltek. A karácsonyi rendezvényen fiatalok zenéltek, énekeltek, családias hangulatot teremtettek. Néhány idős verssel köszöntötte a jelenlévőket. A fenyőfa díszben pompázott, a csomagok is előkerültek. Jutott mindenkinek sütemény, üdítő. Köszönet minden vezetőnek, ápolónak, akik velünk töltötték az ünnepet, és velünk töltik a mindennapjaikat is. Emberségből jelesre vizsgáztak! ÁRPI BÁCSI, A14-ES SZOBA LAKÓJA És akkor megcsörrent a telefon... illusztráció: internet Vendégsorok Mindig ugyanők - ugyan minek? Mostanában, amikor a szenzációhajhász hírek öntik el a bulvársajtót, gyakorta hiányérzetem támad. Amikor ötödször olvasom, hogy a közismert és csinos énekesnő megint faképnél hagyta legutóbbi kedvesét, vagy hogy a kikapós kétgyermekes titán harmadszor is kilépett legújabb szerelmével a házasságából, egyszerűen tovább lapozok. Halálosan unom, hogy a hírek tartalomfelhajtó erői mindig azt a négy-öt személyt kapják elő a „raktárból”, s néhány semmi kis információból első oldalas, hatalmas sztorit kanyarítanak. Bevallom, ezért, illetve ezek helyett vagy a sportoldalra fordítok, vagy a viccrovatra sandítok, ott legalább új híreket és kacagtató sztorikat találok. Ilyen volt legutóbb Hosszú Katinka zseniális úszónk széttépett, szemétbe dobott 12 milliós szerződése, vagy annak az öregúrnak a válasza, akit a vicc rovatban faggatott az orvosa, az emlékezetkihagyásáról: És mióta tapasztalja ezt? - Mit mióta?” - jött nyomban a kérdő válasz. Hosszú újságírói pályámon magam is tapasztaltam olyan esetet, amikor a tervteljesítés meg a szocialista brigádok helyett - melyekből anno túltermelési válság volt az egykori lapokban - szívesebben olvastuk a mosolyt fakasztó sorokat. Történt például, hogy a tudósítókat megbeszélésre hívták, akik több írásra biztatták egymást. Azt mondta például az egyikük: Tudom, elvtársak, nem könnyű az írás, én kezdetben vagy tíz papírlapot is összegyűrtem, amig készen lettem egy jó kis hírrel. De higgyék el nekem, meg lehet ezt tanulni! Mostanában már nem is gondolkodom, csak írok...” sandor.angyal@kelet.hu Halálosan unom, hogy a hírek tartalomfelhajtó erői mindig azt a négy-öt személyt kapják elő a „raktárból". Angyal Sándor
