Kelet Magyarország, 2016. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-11 / 8. szám
2016. JANUÁR 11., HÉTFŐ KELET Erőt ad a lelki rezgés A labda zavarta, biciklista sem lett, így hát világbajnok úszó vált Hargitay Andrásból. csengek. A csengeri uszoda avatásán részt vett ez elmúlt évben Hargitay András világ- és Európa-bajnok úszó, korábbi szövetségi, jelenlegi ifjúsági szövetségi kapitány. Ön is ilyen nyitott létesítményben kezdte a pályafutását, mint a csengeri? Ilyenben, de a Császár, vagyis a „Csa- szi” ennyire szép nem volt, inkább öreg. Abban az időben mindenki futballista akart lenni; no én nem, mert nem volt tehetségem azokhoz a sportágakhoz, amelyekben pattogott a labda, mert mindig elgurult tőlem. Sokkal inkább lovas vagy kerékpáros lettem volna, de egy napon bejöttek az iskolánkba toborozni a KSI úszószakosztályától, én meg feltettem a kezem, amikor azt kérdezték, kinek van kedve úszni. Aztán Széchy Tamás meglátta bennem a tehetséget, és amikor az első nyáron a gyulai edzőtáborozásra kiválasztott az „Öreg”, az édesanyám ezt nem hitte el, és másnap odaállított az edző szeme elé, hogy biztosan rám gondolt-e. Az úszópápával, Széchy Tamással milyen volt a kapcsolata? Arra gondolok, hogy az edzője nevelési módszereit gyakran kritizálták. hargitay andrás: Ő teljesen egyedi úton járt. Azért ne feledjük, világrekordot úszni egyedülálló tett, olyan, amilyet más addig még nem ért el a Földön. Odáig eljutni nem egyszerű, ahhoz rengeteget kell dolgoznia a versenyzőnek és az edzőnek is. Annak idején, amikor Dar- nyi Tamás vagy Szabó József jobb időket úszott, mint mi, kérdeztem Tamás bácsit, hogy én sem voltam tehetségtelenebb és nem edzettem kevesebbet, mégis mitől úsznak ők jobb időket. Azt mondta, azért, mert ő már annyival többet tud... Amikor elmúltam húszéves, kicsit megfáradt a kapcsolatunk, de nem kétséges, mindent neki köszönhetek, amit a sportban elértem. Oly korban, a hetvenes években jutott a csúcsra, amikor az országban nem volt igazán sztárkultusz, ön mégis sztárnak számított. Érezte? HARGITAY ANDRÁS: Erre hadd válaszoljak egy történettel. Nemrégiben mesélte nekem a gitáros Tolcsvay Béla, aki akkoriban az Illés együttessel is játszott, hogy egy balatoni koncerten leálltak a műsorral, mert tudták, hogy döntőt úszom. Fantasztikus azzal szembesülni, hogy egy ország figyelt rám, de a sztár- ságot sokáig nem érzékeltem, hiszen a müncheni olimpia idején még csak tizenhat esztendős voltam. Később aztán már éreztem az itthon maradottaknak azt a lelki rezgését, ami minden sportolónak hatalmas erőt ad. Háromszoros világ- és háromszoros Európa-bajnok, az olimpiai arany viszont hiányzik. Hiányzik? hargitay ANDRÁS: Hiányzik. Nemcsak 1976-ban, hanem 1972-ben is lett volna lehetőségem nyerni, de akkor még nem hittem benne. Négy évvel később, Montreálban sok mindent elrontottunk, azokat a hibákat még egyszer nem követtük volna el. Mégis azt mondom, úgy van minden jól, ahogy történt. Ki tudja, hogyan változott volna az életem, ha olimpiai bajnok vagyok? km-bt „Nagyon nehezen indultam el” Van alapanyag, jó szakember, vannak megfelelő gépek, jó tervezők és jó kereskedők. nyíregyháza. A Géresi Hidraulika egyéni cég túl van megalakulásának 35 éves évfordulóján is. Géresi Józseffel, a kisvállalkozás tulajdonosával múltról, jelenről és jövőről beszélgettünk. Milyen volt belépni az 1970-es évek maszek világába, melyet mint kispolgári csökevényt tartott számon a kommunista ideológia? GÉRESI JÓZSEF: Elég érdekes. Én addig az ország egyik legnagyobb cégének számító Áfornál dolgoztam, ahol pályakezdőként hét év alatt üzemvezetőségig vittem, 85 embert irányítotGéresl József FOTÓ: A SZERZŐ tam. Keményen hajtottam, megtanultam a szakma szeretetét és sok mindent műszaki vonalon. Iparos felmenőimet követve aztán mégis csak váltottam és 1979. október 30-ától magam is mertem iparos lenni. Akkoriban meglehetős ellenszélben kellett menetelnie a kisiparosnak. GÉRESI JÓZSEF: Szerencsénkre az akkori politikai rendszerben is felfogták, hogy háttériparra szükség van. Szükségesen megtűrt személyek voltunk, de azért sikerült dolgozni. Nagyon nehezen, egyedül indultam el, de a lehetőségeket nyakon csípve 2-3 év múlva már ötünknek-hatunknak is volt munkája. A világ akkoriban kezdett kinyílni, új műszaki fejlesztésekre lett igény, így lehetőség is. Aki pedig importkiváltó munkákat t végzett, vagyis devizát spórolt a megrendelőnek - mint mi is -, az helyzeti előnyt élvezett. Például adó- kedvezményt kapott. Ez azóta megszűnt, pedig ma is sokkal jobb lenne itthon, forintból előállítani, amit csak lehet, s nem külföldről behozni mindent euróért vagy dollárért. A hazai iparos világban vannak erre felkészült szakemberek? géresi JÓZSEF: Egyértelműen igen. Még hozzá azért, mert ! van alapanyag, jó szakember, vannak megfelelő gépek, jó tervezők és jó kereskedők. Mint az iparosság sokat látott társadalmi vezetője azért megmondom őszintén, abban az időszakban sokkal jobb szakembereink voltak. Köszönhetően a sokkal jobb szakképzésnek, amelyet egy elvesztegetett negyedszázadot követően, most kezdünk csak visszacsempészni, a duális szakképzéssel. Addig is az iparosok, kisvállalkozók rugalmasak és ha szükségesnek látjuk akkor mi magunknak képeztetünk ki jó szakembereket, hogy képesek legyünk szinte mindent megcsinálni. Tudna erre példát mondani a saját vállalkozásából? géresi József; Például a sokáig lazán kidobált hidraulikai berendezések felújítására saját technológiát dolgoztunk ki sok éve. Nem volt idegen tőlem, mivel annak idején ezt tanultam itt Nyíregyházán, ahol a mezőgazdasági technikumban és a főiskolán ennek komoly szakmai bázisa volt. Büszkén elmondhatom, rajtunk kívül nem sok olyan cég van Magyarországon, amelyik a hidraulika és a pneumatika területén bármilyen munkát el mer vállalni. A Géresi Hidraulika hál’ Istennek ma is stabil lábakon áll. Ezért köszönettel tartozom a munkatársaimnak, családomnak, szóval mindazoknak, akik mellettem állnak és ebből a kis cégből boldogulnak velem együtt. km-gb A rockzenétől István királyig író nincs az olvasók nélkül Egy Nyíregyházán készülő film főcímdalát jött felénekelni a népszerű rockzenész. nyíregyháza. Nemrégiben a megyeszékhelyen járt Varga Miklós. Gyuris Tibor színművész készülő filmsorozatának, az Árnyéklovagnak a főcímdalát jött felénekelni. S bár az idő nem kedvezett a forgatásnak, a művész szívesen adott interjút lapunknak, ha már a megyeszékhelyen járt. Varga Miklós FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR lalnia. Csak akkor kezdtem gyanakodni egy kicsit, amikor kiderült: egy Flipper Öcsi-számot kell elénekelnem, amiről úgy gondoltam, nem kimondottan az én világom. Aztán meghallgattam ezt a szép, szerelmes dalt, ami konkrétan a Step zenekar Vágy című dala, s végül igent mondtam. A felkérés önmagában nem volt szokatlan, hiszen nem egy filmben kértek fel hasonló feladatra. Hogyan alakul ki egy olyan énekes zenei világa, mint az öné? VARGA MIKLÓS: Automatizmus és irányítottság is van abban. A nyolcvanas évek legelején a P-Box alapító tagjaként, rockzenészként kezdtem a pályafutásomat, s hardrockot énekeltem. Aztán az István, a király meghozta számomra a zenés szerepeket, s innentől kezdve az én előadóművészi pályámat is elkezdték alakítani ezek a darabok. Soha nem voltak kétségei, amikor Dózsa, Rákóczi vagy éppen Jézus szerepére kérték fel? varga MIKLÓS: Voltak szerepek, amelyekről azt hittem, meg- haladHogyan fogadta ezt a felkérést? VARGA MIKLÓS: Egy szép, hosz- szú levélben keresett meg Gyuris Tibor barátom, aki részletesen felvázolta, miről is volna szó. Úgy tudom, próbálkoztak más énekesekkel is, míg úgy döntöttek, hogy itt egy régi, patinás hangnak kellene megszóják a teljesítőképességemet. Szegény, megboldogult Miklós Tibor barátom színpadra állított egy Freddie Mercury életéről szóló darabot, s abban is kaptam néhány nehéz dalt. Az egyik ilyen volt az In my Defence. Tibor világosan megmondta, nincs transzponálás: mindenki az eredeti hangnemben énekel, vagy nem énekel. Eddig ilyet még nem kötött ki senki. Majd amikor otthon megpróbáltam együtt énekelni Mercurie-val, majdnem beletört a bicskám. Már-már visszaadtam a felkérést. Aztán adtam magamnak még egy hetet, s addig gyötörtem az éneklést, amíg meg nem szólalt, úgy, ahogyan elvártam. Nem vonzották a negatív figurák? varga MIKLÓS: Dehogynem. Egyszer megkérdeztem Koí- tay Gábort, aki több szerepen át rengetegszer lovagoltatott, hogy nem akarna egy modern színdarabot vagy filmet felajánlani nekem. Tartottam a lovaktól, nem is tudtam lovagolni, úgy kellett megtanulnom a Juliánus című film miatt. Már szívesebben bejönnék a színre egy Por- sche-ban ló helyett - mondtam neki -, és gonoszként is kipróbálnám magam. Aztán ennek is eljött az ideje, mert a JFK-rockoperában (John Fitzgerald Kennedy) eljátszhattam Osvaldot. Később pedig az Egri csillagokban én lehettem Jumurdzsák, amiben határtalan élvezettel lubickoltam. km-mj Mindenkinek szüksége van egy cseppnyi borzongásra. nyíregyháza. A horror-thriller műfaj egyik kiemelkedő hazai, sőt, megyei képviselője, John Cure legfrissebb regénye, A gonosz új arca alig egy hónappal a hivatalos megjelenés után kategóriája legkelendőbb könyve lett a Bookline sikerlistáján. Ritka az ilyen gyors siker. Mit érzett, amikor értesítették az elért eredményről? Miért szerethették ennyire az olvasók, és miért a kiadó A gonosz új arcát? JOHN CURE: Abból kiindulva, hogy a legnagyobb közösségi oldalon már közel hétezer követőm van, és jó ideje nem jelent meg regényem, tudtam, hogy sokan várják. Az viszont engem is nagyon meglepett, amikor két hét után a Bookline Top 10-es listájának thriller kategóriájában megjelent, majd október elején jó ideig vezette is a kategória eladási listáját, maga mögé szorítva általam nagyra becsült és olvasott külföldi szerzők műveit is. Hogy mit éreztem? Boldog voltam, mert a könyvem ismét betölti a szerepét, eljut az olvasókhoz, és kellemes borzongást, kikapcsolódást okoz nekik. Jelenleg hazánkban körülbelül tizenegyezer könyv jelenik egy évben. Ennek ismeretében talán érthető, hogy nagyon kevés kötet tűnik ki igazán, a legtöbb alig pár száz példányban talál olvasóra. Valószínűleg a John Cure regényem sikerének egyik titka a jó mesélés és a jó mese, s hogy a szereplőimmel könnyen tudnak azonosulni az olvasók. Az sem hátrány, hogy közvetlen vagyok velük, és ha kell, alázatos is. Nem játszom el a nagy írót, és nem burkolózom misztikus ködbe. Érzik, hogy hálás vagyok nekik, és ezt tudatom is velük. Ha ők nincsenek, akkor én sem vagyok. író nem létezhet az olvasói nélkül. Kétlaki életet él. A főváros vagy a „vidék” áll közelebb a szívéhez? JOHN CURE: Szeretem a Nyírséget és a kis települések nyugalmát, az itt élő emberek nyitottságát, Nyíregyházát FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM pedig egy kimondottan élhető és barátságos városnak tartom. Mátészalka mellett egy kis faluban, Jármiban nőttem fel, így életvitelszerűen soha nem vonzott a főváros. Inkább ingázom a megyeszékhely és Budapest között, ami egyáltalán nem megterhelő, ráadásül szeretek vezetni. Sokat csiszolódnak út közben a regényeim alakjai. Kiknek ajánlja ezt a most megjelent az új regényt? JOHN CURE: Azoknak ajánlom A gonosz új arcát, akik szeretik a sodró lendületű lélektani krimiket, misztikus történeteket, és szeretnének néhány órára kiszakadni a szürke hétköznapokból. KM-CSA
