Kelet Magyarország, 2015. május (72. évfolyam, 102-125. szám)
2015-05-12 / 110. szám
2015. MÁJUS 12.. KEDD Lenkovics Barnabás: „Az ártó szándékú támadásoknak tisztességgel, jó példával igyekszem ellensúlya lenni.” fotó: mti. szigetváry zsolt Interjú: Lenkovics Barnabással, az Alkotmánybíróság elnökével Az igazság több lehetőséget is rejthet A beszélgető- partner | Nyéki Zsolt Fékek és ellensúlyok révén működhet a jog- államiság. NYÍREGYHÁZA. A többségi elven működő demokrácia legnehezebb problémája, sőt veszélye az, ha a többség hoz embertelen döntést - utalt az AB egyik nagy kihívására az elnök. A mai napig ragaszkodik gyökereihez; hogyan támaszkodott erre pályafutása során? LENKOVICS BARNABÁS: Tisza- nagyfaluban osztottak először földet 1945-ben, Mátyás nagyapám tagja volt a földigénylő bizottságnak. A falut szorgalmas emberek lakták, akik kisparaszti gazdaságukban, a két kezük munkájával teremtették meg a létbiztonságukat. A saját tulajdon, a saját munka és ezek gyümölcse, a megélhetés biztonsága összetartotta a családot, és garantált egyfajta szabadságot még a diktatúra legsötétebb éveiben is. Ezeket az értékeket merítettem a gyerekkoromból, és féltve őrzöm ma is. Ezeknek állítottam emléket „Ember és tulajdon” című könyvemben is. Mikor döntött a jogi pálya mellett? Gyerekként bizonyára nem azt az álmot szövögette, hogy egyszer majd AB-elnök lesz... LENKOVICS BARNABÁS: Én egyszerűen csak továbbtanulni szerettem volna, ennyi volt az álmom. A Zrínyi már 1964-68- ban is színvonalas, jó gimnázium volt, jó alapokat rakott le az egyetemi tanulmányaimhoz. Kiváló osztálytársaimnak és művelt házinénimnek, Lili néninek köszönhetően sokat behoztam műveltségbeli hátrányaimból. Rengeteget olvastam, amit nagyon ajánlok a mai - könyvtől idegenkedő - fiataljainknak. Ennek is köszönhettem, hogy az egyetemen is megálltam a helyemet, és meghívtak oktatónak a Polgári Jogi Tanszékre. Hogyan emlékszik szakmai pályafutásának egyes szakaszaira, milyen mérföldköveket őriz? LENKOVICS BARNABÁS: A tanulást is kötelességnek, fáradságos munkának, küzdésnek tekintettem, ami biztosan meghozza gyümölcsét. így is lett. Majd ugyanez folytatódott az egyetemi ranglétra végigjárásával, a „kandidátus”, majd a „habilitált” tudományos fokozat megszerzésével, az egyetemi tanári cím elnyerésével, aztán az ombudsmani és végül az alkotmánybírói munkával: mindegyikhez rengeteg új tudásra, folyamatos tanulásra volt szükség. Az „élethosszig tartó tanulás” ma már minden szakmában követelmény. Minden új tudás új érték, gazdagítja az ember személyiségét, növeli az egzisztenciális biztónságát. Hogyan látja a jog helyét, megítélését a társadalomban? Sokak szerint ugyanis a jogszolgáltatás időnként nem esik egybe az igazságszolgáltatással. lenkovics Barnabás: Arisztotelésztől tudjuk, hogy a tisztesség és az igazságosság a legfőbb emberi erények közé tartoznak. A legjobb és legésszerűbb törvény is csak akkor számíthat tömeges 'elfogadásra és önkéntes követésre, ha tisztességes is és igazságos is. Másfelől viszont a legtisztességesebb és legigazságosabb törvény sem sokat ér, ha a mindennapi emberi életviszonyokban nem érvényesítik. Figyelemmel lehet-e lenni a társadalom igazságérzetére? LENKOVICS BARNABÁS; A társadalom igazságérzetére mindig figyelemmel kell lenni, különösen, ha a törvény súlyos társadalmi sérelmeket kíván orvosolni. Ilyenek voltak a rendszerváltást követő úgynevezett igazságtételi és kárpótlási törvények, vagy legutóbb a devizaalapú kölcsönök adósain segítő törvények is. A nagy igazságtalanságok felborítják a társadalmi békét és a rendet, holott a jog elsődleges célja ezek fenntartása. Örök dilemma: a jog eszközeivel lehet-e abszolút értelemben vett jó döntéseket hozni, ki lehet-e mondani minden esetben általános érvényű igazságokat? LENKOVICS BARNABÁS: Minden ember a saját életének fontos kérdéseiben, sőt, a mindennapi életvitelének apró döntései során is arra törekszik, hogy jó döntéseket hozzon. De gyakran csak később, hosszabb távon derül ki, hogy valóban jól döntött-e. Nincs ez másként a jogalkotói döntések terén sem. Alapos előkészítés, előzetes hatásvizsgálat, a különböző szempontok és eltérő érdekek mérlegelése után a legjobbnak tűnő megoldást kell választani. A gyakorlati tapasztalatok birtokában utólagos Névjegy Dr. Lenkovics Barnabás Születési hely, idő: Rakamaz, 1950. július 26. Családi állapot: nős (két gyermek, négy unoka) Iskolai végzettség, tisztségek: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar (1974), kandidátusi fokozat (1991), habilitált (1999), egyetemi tanár (2000) ombudsman (2001-2007), alkotmánybíró (2007-) Nyelvismeret: orosz, német hatásvizsgálat is szükséges, és a nem kívánt mellékhatásokat korrigálni kell, a változó életviszonyokhoz igazodva a jogszabályt módosítani kell. Az alkotmányossági kérdések megítélésnek legfelsőbb szintje az AB, ám e testületen belül is olykor eltérnek az álláspontok, vannak különvélemények, párhuzamos indoklások. Ennek mi az üzenete? lenkovics Barnabás: Az Alkotmánybíróság elsősorban a törvényhozás (tágabban a jogalkotás) bírája, az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alaptörvényhez méri a megtámadott jogszabályokat és dönt azok alkotmányosságáról, illetve alaptörvény-el- lenességéről. Jó döntésekkel igyekszik előmozdítani az egész jogrendszer alkotmányosságát, és feloldani belső ellentmondásait. Emberi döntéseket nem illik általános érvényű igazságoknak feltüntetni, legalább két okból. Először, mert a tudományban is kötelező a szerénység, a tudományos gondolkodás is változik, fejlődik. Elegendő itt közelmúltunkra és azon belül a szocialista jogtudományra utalni. Másodszor, mert az Alkotmánybíróság testület, amely a döntéseit többségi szavazással hozza, így azok legfeljebb „többségi” igazságnak tekinthetők. Az esetleges különvélemények más igazságok lehetőségeire utalnak. Egyszer kifejtette: „A jogállam szakadatlan tanulási folyamat.” Hol tartunk most ebben? LENKOVICS BARNABÁS: Ahogyan kialakulásától kezdve külön-külön az államot is és a jogot is „tanulja” az emberiség, keresi a jó és a még jobb államot és jogot, így igaz ez a jogállamra is. Ahhoz, hogy a (totális) államhatalom ne szabaduljon rá a társadalomra és ne váljon pusztító erővé, jogi keretek között kell magának az államnak is működnie. Ehhez természetesen a jogot magát is keretek között kell tartani. Az emberiség civilizációs fejlődésének eredményeként ilyen kereteknek tekintjük ma az egyetemes érvényű emberi jogokat, az Európai Unió közös alkotmányos hagyományait és nemzeti alkotmányunkat, az abban biztosított alapvető jogokat. Hogyan kezelhető az olyan kérdés, amelyben a közhangulat teljesen szembemegy a hatályos jogi szabályozással (például halálbüntetés)? LENKOVICS BARNABÁS: A többségi elven működő demokrácia legnehezebb problémája, sőt, veszélye az, ha a többség (akár a túlnyomó többség) hoz embertelen döntést. Erre a 20. század számos katasztrofális példával szolgált. Éppen ezeknek a veszélyeknek a megelőzésére találták ki a „fékek és ellensúlyok” független jogállami intézményeit, például az Alkotmány- bíróságot és az ombudsmant. Mekkora a felelőssége egy alkotmánybírónak és egy ombudsmannak a jogállam fenntartásában? LENKOVICS BARNABÁS: Jogállami rendeltetéséből, feladatának súlyából eredően hihetetlenül nagy az ombudsman, vagy az alkotmánybíró felelőssége: szilárd értékrendje, szakmai meggyőződése és tisztessége szerint a legjobb döntést kell hoznia, amikor korlátot szab, vagy alkotmányos irányt jelöl ki a jogállam más legitim intézményei, a törvényhozás, a kormány, vagy a rendes bíróságok számára. Miközben ő maga „csak” a lelkiismeretének tartozik számadással. Korábban azt nyilatkozta, hogy vissza kívánja állítani az AB iránti bizalmat, tiszteletet. Ezt hogyan értelmezhetjük? LENKOVICS BARNABÁS: Éppen a ráruházott jelentős hatalma folytán az Alkotmánybíróságot ugyanúgy lehet, sőt kell is értékelni, kritizálni és bírálni, mint bármely más közhatalmi intézményt. Én az építő, jobbító szándékú kritikát, javaslatot mindig nagy figyelemmel kísértem, igyekeztem hasznosítani. Ez az intézménybe vetett bizalmat is szolgálja, amit ki kell érdemelni és tudni kell erősíteni, egyes kérdésekben helyreállítani. Az Alkotmánybíróság nem ellenfele, különösen nem ellensége a jogállamnak, hanem ellenkezőleg: építője és erősítője. Hogyan éli meg a politikai kereszttüzet, mennyi energiát emészt fel ilyen viszonyok között megőrizni az AB méltóságát? LENKOVICS BARNABÁS: Az ártó szándékú, személyeskedő hangvételű támadásokat - mint általában az emberi gonoszságot - nehezen viselem, de tudomásul veszem. Jó példával és tisztességgel igyekszem ezeknek is az ellensúlya lenni. Ilyen súlyú közfeladat ellátása közben marad-e idő a családra? Egész életpályám során a legszilárdabb alapot, támaszt a család jelentette számomra. Feleségemmel 42 éve vagyunk házasok, két felnőtt lányunk és négy fiúunokánk van. Mindig jut idő és figyelem egymásra. Hogyan tartja a kapcsolatot szülőföldjével? LENKOVICS BARNABÁS: Amikor meglátogatom édesanyámat, apám sírja után felmegyek a Tisza-töltésre is, és memorizálom a Morotva és a Tokaji-hegy panorámáját. Ez mind lelki szükséglet. Ahogyan Gamáson a kertészkedés is, hogy el ne szakadjak az élet természeti alapjaitól, a gyökereimtől.
