Kelet-Magyarország, 2015. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-14 / 38. szám
2015. FEBRUÁR 14., SZOMBAT KELET Üzenet Balogh Bernadett hűséges olvasónktól: Nekem nem kell ajándék Valentin-napra: aki szeret, az úgyis egész évben bizonyítja ezt, már csak azzal is, hogy nem áll odébb: elég nehéz eset vagyok ugyanis. KARAF1ÁTH ORSOLYA Postaládánkból Olvasóink írják Új kezelési módszerek Űjabb foglalkozást tart február 17-én 17 órától a Cukorbetegek Nyíregyházi Egyesülete. A Városmajori Művelődési Házban dr. Móricz István diabetológus szakorvos lesz a vendégünk, aki a cukorbetegségben használatos új kezelési módszerekkel ismerteti meg az érdeklődőket. RUBÓCZKY JÁNOS, EGYESÜLETI ELNÖK „Bombáznak” Háromszáz nap a börtönben - ártatlanul Tíz hónap alatt több mint tíz kilót fogytam, idegileg és fizikailag is tönkrementem - írja a meghurcolt férfi. NYÍREGYHÁZA. Néhány évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokba utaztam a jobb kereseti lehetőség reményében. Minden rendben volt, amíg 2010. december 26-án New Hampshire állam rendőrei le nem tartóztattak. Megbilincselve vittek be a kapitányságra, kihallgattak, mindenáron azt akarták, hogy elismerjek egy nemi erőszakot. A sajtó munkatársai lecsaptak a „sztorira”: a televízióban és az újságokban megjelent a teljes nevem és az életkorom. A hírt átvették a magyar televíziók és újságok is. Hiába bizonygattam, hogy semmiféle bűncselekményt nem követtem el, a rendőrségről elvitek egy börtönbe. 2011. február 19-én volt a bírósági tárgyalásom, ott is rá akartak bírni a beismerő vallomásra, sőt, bemutattak a sértettről egy fényképet, amin jól látszottak a sérülései. A volt lakásomat feltúrták, de semmilyen bizonyítékot nem találtak. A későbbi tárgyalásokat nem tartották meg, mivel nem volt bizonyíték. A feljelentőt orvosi vizsgálatra vitték, de semmilyen friss külső sérülést vagy erőszakra utaló nyomot nem találtak rajta. Később kiderült: a feljelentőt már körözték más államokban, mivel a nő egy alkohol- és drogfogyasztó prostituált, aki járja az államokat. Az ügyvédem szerint én voltam a nyolcadik, akit feljelentett. Szenvedésre ítélve Végül is mindenfajta egyéb tárgyalás és indok nélkül 302 napig tartottak fogva. A vádat elejtették, mivel semmit sem tudtak ellenem felmutatni. Addig, amíg bent tartottak, nem lehetett se levelet írni, se telefonálni. A legszörnyűbb az első 24 nap volt, hisz a szigorított börtönben mindenféle veszélyes bűnözőkkel, drogkereskedőkkel, gyilkosokkal, alvilági gengszterekkel zártak össze. Hideg, fűtetlen cellában, szenvedésre voltam ítélve. Az ennivaló kevés és szinte ehetetlen volt. A tíz hónap alatt több mint tíz kilót fogytam, idegileg és fizikailag is tönkrementem. Szabaduláskor semmiféle okmányt nem kaptam vissza, mintha ott sem lettem volna, bár a bíróság elismerte, hogy jogtalanul tartottak fogva, sőt, a bevándorlási hivatal - kárpótlásként - amerikai okmányokat ajánlott fel. Az ígéretekből nem lett semmi. A szenvedéseim miatt az ottani hatóságokkal szemben kártérítési igénynyel léptem fel. Nem értem, ha a bíróság 2011. május 19-én felmentett a bűncselekmény vádja alól, miért tartottak bent október 24-éig? Azóta hazajöttem, s keresem az igazamat. De eddig mindenhol falakba, elutasításba ütköztem. UJFALUSI KÁROLY Pokoli volt az élet a rácsok mögött ILLUSZTRÁCIÓ: INTERNET Vencsellőn négy, Gáván egy emléktáblát áldottak és szenteltek meg január 25-én, illetve február elsején az emlékező misén fotó: olvasónktól Emlékezni és emlékeztetni kell Nem múlhat el év, hogy Gávavencsellő lakosai ne emlékeznének meg az 1945. január 23-án történt szomorú eseményekről. Kevés olyan család él a nagyközségben, amelyik ne lenne érintett szülő, nagyszülő, rokon, barát vagy szomszéd kapcsán. Hetven év távlatából is keserűség és fájdalom tölt el bennünket, ha a védtelen, kiszolgáltatott, ártatlanul elhurcolt honfitársainkra gondolunk, akik nem tiltakozhattak, nem állhatták ellen. Megalázó körülmények között, egészségüket, sokan életüket áldozva évekig robotoltak a szovjet bányákban, kolhozokban. A dombaszi lágerélet borzalmai, az embertelen körülmények 52 vencsellői elhurcolt életét követelték. Idegen országban hunytak el, idegen földben nyugszanak, nevüket és emléküket az 1991-ben állított hősi emlékmű egyik emléktáblája őrzi. Az elhunytakért és a hazatért túlélőkért minden alkalommal szentmisén imádkozunk, majd műsorral, koszorúkkal tisztelgünk. A 322 gávai és vencsellői elhurcolt közül már csak nyolcán élnek. Örömmel köszöntöttük a szentmisén Suller Péter bácsit és Varga Józsefné Éva nénit, akik még el tudtak jönni a megemlékezésre. A málenkij robotra hurcolás 70. évfordulóján is emlékeznünk és emlékeztetnünk kell. Ez a gondolat vezette a gávavencsellői önkormányzatot és a német nemzetiségi önkormányzatot, amikor Petró Attila és Jászai János vállalkozókat újabb emléktáblák készítésével bíztuk meg. Ezeken a márványtáblákon a hazatérteknek, a túlélőknek a neve szerepel a levéltári adatok szerint. Az emléktáblák végleges helye mindkét településrészen a Hősi emlékparkban lesz, a Magyar Hősök Emléknapján, májusban avatjuk őket, örök emléket állítva a málenkij robot valamennyi áldozatának. RUSZ PÉTERNÉ, AZ NNÖ ELNÖKE sandor.angyal@kelet.hu <§> Tánc és hahota a butykai maskarabálon Kacagtató előadásokkal és elő zenével fűszerezett farsangi mulatságot tartott nemrégiben a Butykatelepi Kulturális és Szociális Egyesület a helyi művelődési házban, fotó: hollik János Vendégsorok Angyal Sándor Nyitnikék, nyitnikék! Bizonyára csak az idő rohanó múlása játszik közre abban, hogy az ízléstelen politikai durvaságok helyett gyerekkorunk kedvelt kiszólását mostanság mosolyogva felidézzük: „Február, itt a nyár!”. Akkoriban március idusán például többször rúgtuk a rongylabdát mezítláb az utcán, a napsütés melegétől ránk izzadt a ruha is. A korabeli öregek a ház előtti lócán ülve a saját tapasztalataikra támaszkodva igyekeztek „megjósolni” a várható időjárást, ami vagy bejött, vagy nem. Mi pedig hegyeztük a fülünket, és bíztunk a minél jobb idő érkeztében. Bár melegség helyett olykor még térdig hóban jártunk az iskolába, emlékeinkben mégiscsak az él, hogy akkortájt elviselhetőbb volt a télvég. A januári Pálfordu- lóról azt mondták a mi falusi bölcseink: „Pál fordulása a Lestük ÍS 3 pacsir- tél fordulása. Ha hideg volt tákat, S amikor eddig, megfordul ezután....” gyDnyöru Hangon amiről azt regélték, s mondják rázendítettek, a mi mégma is: ha ezen a naP°n szemünk megtelt ragyogással. árnyékát, akkor gyorsan viszszamegy, mert sokáig tart még a tél. Hát, ez mifelénk két okból sem teljesülhetett: azon a vidéken se medve, se barlang nem volt. Arra sem emlékszem, hogy a falunkban akárcsak egyetlen Dorottya élt volna, arrafelé a Juliska, a Mária, az Ida meg a Vilma járta. Pedig azt is mondogatták: „Dorottya napján, ha csikorog a fagy, nemsokára abbahagy.” Miután a név hiánycikk volt, a fagy sem hagyott abba. Hanem február 19-e a kevés kedves kivételhez tartozott. Úgy tartották a népi időjósok: „A megszólaló pacsirta a tél végét jelzi.” Lestük is a pacsirtákat, s amikor gyönyörű hangon rázendítettek, a mi szemünk megtelt ragyogással. Hallgattuk a széncinegéket, akik pedig csak fújták, fújták a magukét: „Nyitnikék, nyitnikék!” - na nemcsak a természetnek, hanem nekünk is. Az oktatók és a lovak is tudják a dolgukat FOTÓ:OLVASÓNKTÓL A lovak közé csaptak Ajakon Napjainkban a lovaglás egyre nagyobb népszerűségnek örvend a fiatalok körében. Megyénkben a nagy kereslet ellenére sajnos kevés szakmailag és infrastrukturálisan felkészült lovas szolgáltató működik. Büszkék vagyunk Mózes Józsefnéra, aki mérlegelve a piaci lehetőségeket, megyénk legfiatalabb városában, Ajakon létrehozta a Mózes Lovasparkot. Igaz, a beruházás március végére készül el teljesen, a park nyitva áll minden generáció előtt. Szinte borítékolható, hogy a jó idő beköszöntővel megtelik majd élettel, érdeklődőkkel a modern lovas létesítmény, és bőven lesz dolga a szakképzett lovasoktatónak, illetve az öt lónak, amelyekre a lovagolni vágyók, kezdők, haladók és profik egyaránt felülhetnek. Az istállóban két 16 éves, nyugodt, angol telivér várja a gyerekeket, beleértve a fogyatékkal élő fiatalokat is. Á két magyar „forgalombiztos” félvér elsősorban hintóztatásra alkalmas, a kétéves lipicai csikó pedig még kiképzés alatt áll. Óriási élmény nyeregbe pattanni, illetve lovasfogattal bebarangolni ezt a vidéket! TÓTH-BUDA BEÁTA, AJAK a galambok Nemrégiben Nyíregyházán, az átadott művelődési központ előtt sétáltam. Mindenki maga dönti el, hogy tetszik-e neki, vagy sem. Én furcsának, sőt elhibázottnak találom, hogy az intézmény megnevezése a bejárat tetején alig-alig látható, mert kis betűkkel készült, és nincs is megvilágítva. Az viszont annál inkább szembetűnő volt, hogy a galambok „visszafoglalták” az épületet, ellepnek minden kiugrót, falat, és pontosan tudjuk, hogy ahol galamb van, ott ürülék is... Jó lenne „kiutasítani” őket valahogyan a belvárosból. KISS GYULA, NYÍREGYHÁZA A másik oldal Olvassuk a híreket, amelyek szerint az általános iskolásoknak kilenc osztályt kellene elvégezniük. De felmerül a kérdés: ez hogyan érintené azokat a gyerekeket, akik mozgásukban korlátozottak? Tudom, hogy mennyire nehéz olyan gyereket tanítani, taníttatni, aki szellemileg ép, de akit a betegsége tolószékbe kényszerít! Megyénkben nagyon sok diáknak a magántanuló státusz adja meg a lehetőséget arra, hogy a nevét le tudja írni, vagy a meséket el tudja olvasni, de ehhez kellenek a tanítók, tanárok, akik elmennek azokhoz, akik otthon várják a segítséget a szellemi fejlődésükhöz. Visszatérve az eredeti gondolatokhoz: ha kilencéves lesz az általános iskolai oktatás (amely egyébként nem rossz gondolat, hisz vannak olyan országok, ahol úgy tűnik, bevált), akkor gondolni kell arra, hogy az otthon tanuló beteg kisiskolásoknak ne kelljen plusz egy évet várniuk a bizonyítványra, amely egyébként elmondhatatlanul nagy örömet szerez nekik (és persze a szüleiknek). Ez a másik oldal, amire ugyancsak gondolni kell! A spártaiak ledobták a hegyről a „selejte- ket”. Mi, mostani felnőttek ne tegyük ezt, hisz nem tudjuk, meíyik gyerek mire viheti! És még egy dolog: egy évvel hosszabb idő az iskoláknak és a tanároknak (azoknak is, akik járnak a beteg gyermekekhez) komoly költség. Erre is megoldást kell találni. BATAI JÁNOS
