Kelet Magyarország, 2013. december (70. évfolyam, 281-304. szám)

2013-12-09 / 287. szám

2013. DECEMBER 9., HÉTFŐ KELET Segítünk A Reszler család is ké­szül lehetőségei szerint a karácsonyra, de a gyógyszerek sok pénzbe kerülnek. KÁLMÁNHÁZA, PETŐFITANYA. Nem volt könnyű a Resz­ler család tagjaival egyszer­re találkozni, hiszen hiába van otthon délelőttönként az édesanya és az édesapa, a két leány már reggel elindul óvodába, esténként pedig az édesanya ér haza a legkésőbb, így tulajdonképpen a háziasz- szonyi szerepet a férj, Reszler János vette át, mivel egész nap otthon tartózkodik. Igaz, ő készségesen lemondott volna erről a feladatkörről, de egy sportbaleset nagymértékben meghatározta, illetve átalakí­totta a további életét. Sportbalesetnek indult...- Huszonhét éves koromban amputálták a jobb lábamat - elevenítette fel a fájdalmas emléket vasárnap délelőtt a családfő a kis étkezőben, ahol vaskályha ontotta a kellemes meleget. - Aktívan fociztam fiatal koromban, igazolt játé­kos voltam. Budapesten egy vállalati teremtornán bokán rúgtak. Bedagadt, zsibbadt a a lábfejem. Az orvosok elő­ször reumára gyanakodtak, majd Nyíregyházán már az érsebészeten kezeltek. Volt bennem műér is, de iszonyú fájdalmaim voltak, így az­tán 1987-ben megműtötték. Szerencsére Kittike min­den apróságnak tud örülni. RESZLER JÁNOSNÉ 'Szeretnénk, ha szép karácsonyuk lenne FOTÓ: SIPEKI PÉTER Ezt a tragédiát csak úgy tud­ta feldolgozni, hogy egyrészt bízhatott a családja támoga­tásában, másrészt már akkor mellette volt leendő felesége, Mária asszony. 1990-ben háza­sodtak össze, három leányuk született. A 23 éves Beatrix ma már egy kisfiú, Zsombor édes­anyja, a 16 éves Mária szakis­kolában tanul Nyíregyházán, az 5 esztendős Kitti pedig óvo­dás Kálmánházán.- Magas a vérnyomásom 13 éves korom óta, refruxos vagyok, s a közelmúltban a lábam felületes trombózist kapott, magamat injekcióz­tam - sorolta az egészségügyi problémáit Reszler Jánosné is, aki Nyíregyházán dolgo­zik közmunkásként takarítói munkakörben. A délelőtti busszal utazik be a megye- székhelyre, s az esti járattal érkezik haza. A reggeli órákat használja ki arra, hogy meg­főzzön a családnak, közben még ki is mos a régi forgó- tárcsás mosógéppel, amely­nek elválaszthatatlan társa a centrifuga is. Mint mond­ja, Marika és Kitti asztmás, mindketten szednek asztma és allergia ellen gyógyszert. A közelmúltban kaptak egy hi­degpárologtatót, ami segíti a légzést, de sokat segítene egy sópárologtató készülék is. A ma már Kálmánházán élő nagylányt sem kerülték el a betegségek, többször kapott mélyvénás trombózist, fiatal­kori ízületi gyulladásban szen­vedett, már tinédzserként csí­pőprotézist kapott. így érhető, hogy az édesanya jól ismeri a magyarországi kórházakat, az orvosi szakszavakat. A beteg­ségek felidézése könnyeket csalt a szemébe, ezért igyekez­tem gyorsan a mostani laká­sukról kérdezni. Babák és ceruzák- Az esküvőnk után 17 évig az anyósomnál éltünk, aki sokat segített a két kisebbik gyer­mek nevelésében, hiszen Beat- rixszel sokat voltam akkoriban Pesten. Egy szobában laktunk valamennyien, így amikor megüresedett ez a petőfita- nyai bérlakás, megigényeltük a kálmánházi önkormányzat­tól. Bár távolabb kerültünk az óvodától, az iskolától, a mun­kahelytől, de itt külön szobát kaphatott Marika - magyarázta az édesanya, majd észrevette, Szerkesztőségünk önzetlen olvasóink segítségével szeret­né széppé varázsolni a Resz­ler család idei karácsonyát. Természetesen az anyagi tá­mogatást sem utasítanák visz- sza, de a család számára már az nagy segítség lenne, ha tartós élelmiszereket kaphat­hogy megakadt a tekintetem az adventi koszorún, s ezért így folytatta: - Természetesen várjuk mi is a karácsonyt, a le­hetőségeinkhez képest készü­lünk az ünnepre. A bejáraton karácsonyi ajtódísz is van. A nagy lányok tisztában vannak a család anyagi helyzetével, Kittike pedig minden apróság­nak tud örülni. Marika, a középső leány szakácsnak tanul. Mikor arról faggattam, mi a kedvenc éte­le, szerényen a borsófőzelé­ket mondta, míg a karácsonyi álmok között egy tabletet és egy televíziót említett, ugyan­is a jelenlegi tévéje gyakran kikapcsol. Kittike nehezen ol­dódott fel, sokáig az édesany­jánál keresett menedéket, végül elárulta, mit szeretne karácsonyra: egy olyan babát, amelynek van rollere és bilije is, valamint mivel szeret szí­nezni, örülne színes ceruzák­nak is. KM-MML nának adományként, hiszen a rengeteg gyógyszer elviszi a jövedelem nagy részét, s alig jut élelmiszerre. Hálásan kö­szönik azt is, ha valaki meleg ruhával, cipővel tudna segíte­ni: Kitti 125 cm magas, a lába 3l-es, Mária 176 cm magas, a lába 42-es. Segítség az élelmiszer is Traffipax adómódra A NAV Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adóigazgatóságának operatív ellenő­rei az 50. héten a következő települé­seken végeznek helyszíni ellenőrzéseket hétfő: Nyíregyháza, kedd: Fehérgyarmat, szerda: Mátészalka, Csenger, csütörtök: Vásárosnamény, péntek: Nyírbátor Advent a téren NYfREGYHÁZA. Folytatódnak az adventi programok a Kossuth téren: december 10-én, ked­den a Szabolcs Néptáncegyüt­tes és néptánccsoportjai, illet­ve a Vikár Sándor Zeneiskola növendékei lépnek színpadra. Negyvenmilliós raktárát találtak A férfi százezer forint fejében vállalta a „rak­táros” szerepét. beregsurány. Negyven millió forint értékű adózatlan ciga­retta piacra kerülését akadá­lyozták meg a Nemzeti Adó- és Vámhivatal pénzügyi nyomo­zói - tájékoztatta lapunkat dr. Jánvári-Stefán Regina főhad­nagy sajtóreferens. Egy har­minc év körüli férfi éppen 50 ezer doboz illegálisan beszer­zett cigaretta átpakolásához készülődött beregsurányi csa­ládi házának udvarán, amikor a NAV pénzügyi nyomozói raj­takapták. Elmondása szerint százezer forint fejében vállalta a „raktáros” szerepét eddig is­meretlen bűntársai felkérésé­re. A „raktárost” a nyomozók őrizetbe vették és gyanúsított­ként hallgatták ki jelentős ér­tékre elkövetett költségvetési csalás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt. A bűntársak felderítése nagy erőkkel folyik. A csaknem 50 Ötvenezer doboz cigarettára buk­kantak FOTÓ: NAV millió forint jövedéki bírság mellett az elkövető akár 5 évig terjedő szabadságvesztést is kaphat. km Megkérdeztük: Szokott jótékonykodni, adományozni? SZILÁGYI PATRIK: Az elolvasott könyveket adom oda. SZABÓ IVETT: Ha majd tehetem, segíteni fogok. Ny SZTEHEY-h Rl A A kórház alapítvá­nyát támogatom. A«»­o LÁSZLÓ GÉZÁNÉ: Én egész évben jótékony­kodom. PISKÓT1RICHÁRD: A segítség játékok formá­jában testesül meg. BÁNFI BENCE: Részt veszünk a cipősdoboz akcióban. Bánfi Bence és családja rend­szeres résztvevője a cipősdo­boz akcióknak. - Általában használt ruhákat adományo­zunk a rászoruló családok­nak - mondta a nyíregyházi fiatalember. Szilágyi Patrik is segít, amikor tud, példaként a már elolvasott könyveit em­líti. - Ezeket beteg gyerekek­nek szoktam odaadni - tette hozzá. László Gézáné szinte az egész évben jótékonykodik. - Mostanában azért megfon­toltabb vagyok, mert egyre több a házaló, a kéregető. - Az S.O.S. Gyerekfalunak, a szájjal és lábbal rajzoló gyerekeknek az év egészében igyekszem segíteni, persze az ünnepek közeledtével ennek mérté­ke fokozódik - válaszolta. Dr. Sztehey-Nyák Mária Nagykál- lóban dolgozik orvosként. - A kórház alapítványát folyama­tosan támogatom kisebb-na- gyobb pénzadománnyal, az alapítvány pedig a hozzá be­folyt pénzt eszközbeszerzésre fordítja - mondta. Szabó Ivett a nyíregyházi Vasvári Pál Gim­názium tanulója, a helyi fel­nőtt csapatban röplabdázik. - Ha majd profi és jól menő röpis leszek, biztos, hogy se­gíteni fogom a rászorulókat valamilyen formában - közöl­te. Piskóti Richárd a látássérült gyermek életén próbál segíte­ni, mint mondta, ez a segítség általában játékok formájában ölt testet. KM-TG Nézőpont Kiss László Ott fekszik egy ember Agyonírták már a Blaha Lujza tér mellett a szállodai ablak­ból kiugró öngyilkos férfi sztoriját, jelesül azt az aspektust, ■ hogy miért csak egy ember ment oda és a többi nem segített, csak bámult, nézelődött, mint egy moziban. Őszintén szólva számomra ez beleillik a mi „magyarok ilyenek vagyunk, olyanok vagyunk” irányvonalba akkor is, ha amúgy teljesen helyénvaló lenne ilyen esetben felnőtt módon, segítőkészen, nyitottan és normálisan viselkednünk mindannyiunknak. De gondolkozzunk el egy kicsit azon is, vajon jó helyen kutakodunk-e, amikor a lelkületűnkről beszélünk ilyenkor, azt megcélozva, hogy már nem is érzünk igazán semmit embertársaink iránt, dúl a közöny bennünk, az erőszak.­Meggyőződésem, hogy mindannyian mindig úgy cselek­szünk - leszámítva a mindig jelen lévő szélsőségeket, de hát az mindig a kevés, a néhány - ami számunkra logikus, ami a tapasztalatainkban gyö­keredzik. Áz ember logikus lény, ha egyszer megégeti ujját, többé nem nyomkodja a fortyogó lábas füléhez. Azt tesszük mindig, amit tanul­tunk, vagy mi közvetlenül, vagy amit a környezetünk tanít számunkra. Mert köny- nyen lehet, hogy ugyanaz az ember, aki a Blaha Lujza téren nem megy oda a földön fekvő vérző meztelenhez, árvíz, bármilyen katasztrófa esetén rohan segíteni. Adakozik, vagy tesz valamit. Lapunk számtalanszor kért segítséget ilyen-olyan formákban ele­setteknek - soha nem maradt visszhangtalan. Ezer és ezer példáját láttuk már újságíró­ként az önzetlen segítségnyújtásnak. Akkor hol yan ez a felebaráti érzés, amikor látjuk, ott fekszik valaki a földön? Miért nem cselekszünk? Nem akarom az egyén felelőssé­gét elhárítani, de teljesen logikus, számítható, hogy miért' és mikor cselekszünk ilyenkor, vagy nem. Teljesen más az, amikor a másik tisztes polgáron, szomszédon, dolgos emberen, idősen, bajba került hozzánk hasonlóan segítünk, hiszen az társadalmilag elfogadott, sőt, felmutatható, mint jótett. De mit is tanultam én is, más is, mindannyian? Aki utcán fekszik, akár így, akár úgy, gyanús. Részeg, deviáns, lecsúszott, ki tudja kiféle-miféle és mibe keveredek, ha hozzáérek. Munkakerülő, hajléktalan, drogos, bűnöző, akár­ki. És még a jótett jutalma, az elismerés is elmarad, mert a többség hülyének, netalántán az illetőhöz tartozónak néz (Képzeljük csak el, a Blahánál meztelen volt a férfi, mekkora sokk...). Egy pszichológiai kísérletben egy utcán heverő embert kikerülgettek a járókelők, mígnem egy kifejezet­ten jól öltözött ember lépett oda hozzá - a kísérlet részese szintén - és varázsütésre lettek segítők az addig közönyös járókelők közül. Az üzenet világos: abban a pillanatban, hogy a jól öltö­zött ember „hitelesítette”, elfogadhatóvá tette a helyzetet, már segítettünk. Nem a lelkűnkkel van baj, nem vagyunk mi sem gonoszok, sem közönyösök, se rosszak, se jók. Ha­nem aszerint viselkedünk, amit a társadalmi környezetünk elvár tőlünk, és mi alkalmazkodunk, mert meg akarunk felelni, túlélni, érvényesülni, a többséghez tartozni. Ha változtatni akarunk ezen, akkor már az iskolákban kellene kezdem az elesettek, nyomorultak, hajléktalanokhoz való normális viszonyulásunk kialakítását. Ezzel egyelőre adó­sok vagyunk önmagunknak. Könnyen lehet, ugyanaz az ember, aki a Blaha Lujza té­ren nem megy oda a földön fekvő vérző meztelenhez, árvíz, bármilyen kataszt­rófa esetén rohan segíteni. laszlo. kiss@inform.hu 5r í , | diJJ ■ Kreatív foglalkozás Játszósarok és karácsonyi kézműves programok várták (nemcsak) a kicsiket szombaton, a megyei könyvtár Csiripta- nyáján. fotó: sipeki Péter Kelet kvíz A falut egykor Kisjánosinak, Balognak, Balogjánosinak és Iklódnak egyaránt nevezték, a) Kántorjánosi b) Barabás c)Kisnamény d) Balsa A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom