Kelet Magyarország, 2013. december (70. évfolyam, 281-304. szám)

2013-12-09 / 287. szám

2013. DECEMBER 9., HÉTFŰ KEtFT , <>'' ^ - ssss § £i hí Üzenet Kopácsi Józsefné, vásárosnaményi olvasónktól: Nem azt kell sajnálni, ami volt és elmúlt, hanem azt, ami nem volt. ANONYMUS Postaládánkból Kedvcsináló bemutató nyíregyháza. Az idén is dere­kasan helyt álltak a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kará­nak nyíregyházi hallgatói. Az intézmény két nyílt napján Biró Dorina, Harangodi Ba­lázs, valamint Danó Gabriella és Bélteczki Vivien képvisel­ték a nyíregyházi Egészség- ügyi Kart, akiket Virág Tibor kísért el. „Fő célunk az volt, hogy öregbítsük iskolánk hírnevét a nyílt nap keretei között, ahol a pályaválasztók támpontokat kaphattak az egészségügyi szakmai orien­tációhoz. A bemutatót köve­tően az érdeklődők az Am­Munkában az elsősegélynyújtók FOTÓ: DANÓ GABRIELLA bu-bábukon is kipróbálhatták az újraélesztés technikáját, az elsősegélynyújtást és a kötö- zési típusokat - tájékoztatott Harangodi Balázs, mentőtiszt hallgató. SIPEKI VIKTÓRIA <§> Egy évszázad Százéves születésnapján családja körében köszöntötték a Biri-Táncsicstelepen élő özv. Szegfű Pálnét. fotó: sipeki Péter Fogyatékosok kapnak a báli adományokból nyíregyháza. A nyímadai „Mi Kisfalunk” Egyesülete 10 éve alakult. Minden eszten­dőben megrendezzük az Er- zsébet-Katalin Jótékonysági estünket. Az idén november 23-án rendeztük meg a progra­mot. Elkápráztatott énekével és hangjával, színesebbé tette az estet Varga Zsolt. A szóra­kozni vágyókat svédasztalos vacsora és a tagok által készí­tett finomabbnál finomabb házi készítésű sütemény fo­gadta. A bátrabbak táncver­seny keretében megmutatták tudásukat. Az est bevételét az egyesület a fogyatékos gye­rekek kirándulására fordítja. Köszönjük mindazoknak, akik megjelenésükkel, vagy egyéb más módon támogatták a hagyományőrző est meg­rendezését. ZÓCSÁK PÉTERNÉ Jótékonyság volt a cél FOTÓ: A SZERZŐ Leveleinkből Kis kút kerekes kút van a... TI vasa». Tivadarban óvják és védik a helytörténeti értéke­ket. A közelmúltban egy kere­kes kutat állítottak helyre a központban, egykoron ez a kút adta az ivóvizet a lakos­ság számára. Ma már csak lát­ványosságként szolgál. BERKI KÁROLY A megmentett kút fotó: a szerző A gyerekek sok mindenben kipróbálhatták magukat fotó: olvasónktól Élmények és tehetségek A nyírteleki óvoda a Nemzeti Tokaj hegyalja tájvédelmi Tehetségprogram keretében területével, élővilágával, meghirdetett pályázaton kő- Az óvodások gyakorolták zel kétmillió forintot nyert. ! itt a környezettudatos ma- Az Erdei óvoda Bodrogke- gatartást is. A Színvilág resztúron valósult meg, 1 programunkban 24 apróság ahol október utolsó hetében próbálhatta ki esztétikai 30 óvodás ismerkedhetett kreativitását a különböző Olvasóink írják Fenyőfalopás Közeleg a karácsony, a szeretet, a békesség ünnepe. Sajnos, egy ideje nálunk a fenyőfalopást is jelenti az ünnep. Már a Kelet-Magyar- országban is megjelent a tudósítás a barbár lopásról, amikor egyszerre 12 darab 12 éves ezüstfenyőt vitt el valaki. Természetesen a rendőrség ismeretlen tettes miatt lezárta a kb. 100 ezer forintos kárunkat. (Pedig valaki biztosan tudja, kik voltak a tettesek.) Sokat olvasok, hallok a nyírbátori polgárvédelem munkájáról, kitüntetéseiről. Arra kérem a rendőrséget és a polgárvé­delmet is, együtt védjük meg a fenyőfákat, amíg tragédia nem történik. KOVÁCS JÓZSEFNÉ, NYfRBÁTOR Hovatűnt az olcsvai „nyár”? A Szamos, Kraszna és Tisza ölelésében fekvő Olcsva számomra nagyon kedves, hiszen a szülőfalum. Ez a kis település nemcsak a nevében szereplő égerfáról nevezetes, a történetében egy másik fafajta is szerepel. A Szamos és a Kraszna folyók környe­zete sok szépséget kínál. „A vízkivételi művel szemben 4 fehér nyárfa áll, törzsük mintegy 3 m vastag (az egyik ikertörzsű), 25 m-re szök­kennek fel” - írja az olcsva természeti értékeit leíró iro­dalom is. Szeretek visszajár­ni a szülőfalumba. Keresem a mérhetetlen nyugalmat, a gyerekkor emlékeit, a virágos Petőfi utcát, a tulipános ud­varokat. Szeretem nézni az „Ócska Krasznát”, a gyönyö­rű karcsú templomot, érezni a régi temető síri csendjét. A nyár elején fájó szívvel tapasztaltam, hogy hiányzik valami. A nyugalom meg­van, de nincsenek virágos utcák, tulipános udvarok, hiányoznak az utcákról a kispadok, amelyeken mindig ültek öregek, és beszélget­tek. Most végig lehet menni az utcákon, és alig találkozik valakivel az ember. De ne­kem nem csak ezek hiányoz­nak. Az év fája pályázatra meg akartam örökíteni, le szerettem volna fényképez­ni az Olcsva történetéhez hozzátartozó 4 nyárfát, ezért elsétáltam a Kraszna töltésén a Csucskóra is. Régen nem hallottam a fák felől, ezért döbbentem meg, hogy nem találom azokat. Talán nem technikákkal készült alko­tások elkészítése alkalmá­val. Mindkét területen sokat fejlődtek a gyermekek, és feledhetetlen élményekkel lettek gazdagabbak. CZIPÓ JÓZSEFNÉ, INTÉZMÉNYVEZETŐ jól emlékeztem, hol állnak, vagy a gyerekkor mindent megszépít? Hiába kerestem, nem találtam. Évtizedeken keresztül álltak a helyükön, sok-sok madárnak adtak szálláshelyet, susogásuk sok olcsvai ember emlékezeté­ben él. Most itt a tél, eltűnt a „nyár”, csak nekem hiány­zik? .• TÓTH MÁRIA, NYÍREGYHÁZA *r Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármi­lyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon­számmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Levelesládánkból Faluvégen kitett kutya sorsa hamar beteljesül sényő. Sényőn, a falu végén, Napkor irányában lakunk. Férjemmel az utcán sétáltunk, amikor egy fehér színű putto­nyos személygépkocsi haladt el mellettünk. A pár méterre lévő kanyar után megállt és egy lesoványodott vizsla fajtá­jú kutyust tettek ki az autóból. Lassan elindult, s közben a ve­zető nézte, hogy követi-e az eb. Mivel a kutyus idegesen, tétován a pár méterre lévő házhoz vette az irányt, gyor­san elhajtott a „gazdi”. Pár perc múlva visszajött - ennek nagyon megörültem, hogy a rendszámát fel tudom írni de sajnos ezt ő is gondolta és egyenesen egy másik utcában eltűnt. Szívszomorító volt, ahogyan az a kutya nézett az autó után. Egy ideig tétován szaladgált ide-oda, majd a kanyarban lévő gyümölcsös, erdős részen eltűnt. Tisztelt fehér puttonyos gépkocsive­Egyedül ILLUSZTRÁCIÓ: INTERNET zető! Szégyellje magát, hogy mások szeme láttára kidobta az ember leghűségesebb ba­rátját, s eljött egy másik tele­pülésről, hogy Sényőn szapo­rítsa a kóbor állatok számát. A lapban olvastam a „Ku­tya-ügy” cikket, ahol Irma néni kérdezi: hol vannak az illetékesek, hol van az ál­lattörvény stb. Ha a kutyus előkerül, megpróbálok neki befogadó gazdit találni. Sze­retném, ha ezt az írást olvas­ná a kutya gazdája, s magá­ba nézne, mit is tett. Ennyit jelent a hűség, a barátság? MIKULÁS KÁLMÁNNÉ, SÉNYŐ Nézőpont Angyal Sándor Ott a katedrán Kiváló ötlet, a nagyrabecsülés lehetősége, hogy megyei lapunk arra kérte az olvasókat: idézzék fel egykori tanító­ikat, tanáraikat, akikre szívesen emlékeznek, mert megér­demlik. Én egy tanítóra és egy tanárra gondolok gyakorta a sok példakép közül. Egyikük amolyan bekerült volt a falunkban, valahonnan a Felvidékről érkezett a háborús idők végén, egyedül, öreglegényként. Főként földrajzot tanított, de találkozhattunk vele számtan, meg történelem órán is, mert nagytudású ember volt. Egyszer rajtaka­pott, hogy súgok a gyógyszerész fiának, aki ezért mindig megosztotta velem a tízóraiját, ami az én vászontarisz­nyámban csak nagyon ritkán volt. Amikor ezt megtudta Tömpe István tanító úr, félrehívott s kérdezte tőlem, miért nincs tízóraim. Akkor tudta meg, hogy mi hatan vagyunk otthon árván, apánk villanyá­ramütés áldozata lett munka közben, nekünk ritkán jut vajas kenyérre. Egy hét sem telt el, a tanító úr beállított egy nagy csomaggal, hozott zsírt, vajat, jódarab sonkát és két ropogós cipót, ezt többször megismételte. Majd amikor szedte össze a forin­tokat világatlaszra, nekem nem volt egy fillérem sem. Gyorsan jelentkeztem: nem baj, tanító úr, kölcsön kérem majd a gyógyszerész fiától és az egész térképfüzetet lerajzolom fehér lapokra. így is történt, Tömpe tanító úr nagyon megdicsért. Középiskolásként Fűzessi Imre számviteli szaktanár jut eszembe, aki egyben kollégium igazgató volt a Véső utcai földszintes épületben, maga is ott lakott a családjával. Fegyelmet tartott, de motorkerékpárján nyaranta vidéken sok diákjánál megfordult, családlátogatáson. Zavarta vi­szont az igazgatót, hogy mi mindent csak kanállal eszünk az ebédlőben, mert így szoktuk meg otthon. Ezt látva, Füzesssi tanár úr minden ebédnél megjelent, két kis faágat szoríttatott a hónunk alá, úgy vehettük kézbe a kést és a villát, s nekiláthattunk a rántotthúsnak. sandor.angyal@inform.hu Mire az érettségi bankettre sor került, már valamennyi kollégista profi mó­don étkezett, késsel és villával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom