Kelet-Magyarország, 2013. szeptember (73. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-09 / 210. szám

2013. SZEPTEMBER 9., HÉTFŐ KELET Üzenet Fibiné Deme Ágnes, nyíregyházi olvasónktól: Az emlékek elől nem lehet menekülni. Mentői rövidetíb az élet, annál több az idő, amelyet emlékre és elméletre fordíthatunk! WILHELM INA MENDES A nap előfizetője Sztráda Tibor nyíregyháza. - Huszonnyolc éve, hogy előfizetője vagyok a Kelet-Magyarországnak - mondja Sztráda Tibor nyír­egyházi olvasónk- Mindig hátulról kezdem a lap olvasását, minden cikket átnézek. Érdekelnek a világ, az ország, illetve megyénk hírei. A nejem a recepteket kedveli, a nyereményszel­vényeket is mindig beküldi. A hirdetésekkel nem foglal-, kozom, a tévéműsorral sem, viszont ötletesnek tartom az előfizetőknek szóló mozaik­játékokat, illetve a Kelet Hű­ségkártya akcióját is.- Két gyermekem van, al­katrész értékesítőként dolgo­zom egy cégnél. A párom egy végrehajtó irodában dolgozik. Sztráda Tibor a szerkesztőségünk­ben FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Még sosem nyertem semmit a Kelettől, nagyon örülök en­nek az ajándékcsomagnak! km Nem mászófal a Kossuth szobor! Nagy tisztelője, állandó résztvevője vagyok Nyír­egyházán a Kossuth-téri ünnepségeknek, megyei, városi rendezvényeknek, fesztiváloknak. Nagyon szép a környezet, a rendezvények általában nívósak, a közönség figyelmes, fegyelmezett, mér­téktartó. Büszkék lehetünk, örülhetünk, valami üröm mégis keveredik az örömhöz - legalább is nálam. Nagyon sérti nemzeti, kegyeleti érzé­seimet, hogy egyes gyerekek a szépen felújított Kossuth- szobrot „mászófalnak” tekin­tik. Teszik ezt boldog sikonga- tások közepette, egymást túl licitálva, nagymamák, szülők elismerő tekintetétől kísér­ve, akik már-már könnyekig meghatódnak a gyermekük, unokájuk „ügyességétől”. Augusztusban láttam, hogy már a felnőttek is felálltak a talapzatra, hogy a bohóc műsort jobban élvezhessék. Felmerül a kérdés: hogyan valósul így meg a hazafiasság­ra, nagyjaink tiszteletére, a kegyeleti érzésekre, az épített környezet védelmére való nevelés? MAKÓ PÁL, NYUGALMAZOTT PEDAGÓGUS, APA, NAGYAPA A kirándulás résztvevői FOTÓ: A SZERZŐ Tájak, értékek, hagyományok Szatmár-Beregi kirándu­láson jártak a napokban a tiszakerecsenyi Mécses Re­formátus Szociális Szolgálta­tó Központ Idősek Klubjának tagjai. Nagyarban megnéz­tük a felújított Luby kastélyt, a csodálatos rózsakerettel, valamint 200 éves tölgyfá­nak a villámsújtotta marad­ványait, amelynek lombja alatt Petőfi a Tisza című ver­set írta. Szatmárcsekében az 1973 óta védett református temetőben jártunk, melyben mint megannyi szomorú ember, közel hatszáz csónak- orra emlékeztető fekete fejfa sorakozik feszes rendben. Túristvándiban, ahol a falut a Petőfi által is megénekelt „Kis Túr” öleli körbe tucat­nyi kanyarulatával, megnéz­tük a részben ma is működő vízimalmot. A klubtagok által készített hazai töltött káposztát ebédre fogyasztot­tuk el a Túr és Tisza talál­kozásánál, a „Túrbukónál”, Szatmárcseke és Tiszakóród között. Kirándulásunk utol­só állomása a gyönyörű ter­mészeti környezetben lévő Nagyszekeres 14. század végén épült temploma volt, amelyet a Göngő-Szenke patak fog csaknem teljesen körbe. VERESS RÓBERT Postánkból Vadrózsák a jeles napokon A Sóstó-sóstóhegyi nyugdí­jasok Vadrózsa tánccsoportja több eseményen is részt vett az idén 56 éves Szabolcs Néptánc együttes senior csoportjaként. Ott voltunk például a Kenderes napokon, Beregdarócon és Ajakon, a la­kodalmas fesztiválon, párnás táncot és asszonycsárdást adtunk elő. Megcsodáltuk a fiatalok tánctudását, kitartá­sát. Láttuk a fellépő együtte­sek szép táncruháit. LŐKÖSIMRÉNÉ Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesz­tőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály ú|ságíró fogadja az aktuális problémafelvetésekkel, információk­kal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. A Vadrózsa tánccsoport FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Múlt és jelen Az én emlékeim a múlt és a jelen ötvözete. Két éve a fejembe vettem, hogy meg­szervezem a Gergelyiugornyai Általános Iskolában 1963-ban végzett nyolcadik osztály 50 éves osztálytalálkozóját. Az izgalmas szervezés közben az iskola tagozatvezetője felve­tette: ballagjunk el a jelenlegi nyolcadik osztállyal! Ötletes­nek találtam, ezért a hozzám közelállókkal egyeztettem, és boldogan igent mondtunk. A találkozásunkkor, annak rend­je és módja szerint, újra elbal­lagtunk Fábián Menyhértné tanárnővel az élen. Vastag Barnabásné tagozatvezető virággal köszöntötte az „öreg” diákokat, ami nagyon jól esett. Azt követően elvonultunk, hogy délben újra találkoz­zunk a régi tantermünkben, ahol kibővülve File Ervinné tanárnővel osztályfőnöki órát Lakóhelyem: Ön is lehet szerkesztő! Sokan ismerik és böngészik lapunk inter- információ jusson el az ott élő emberekhez, netes portálját, a Szabolcs Online-t (www. ezért indultak el a „lakóhelyem" aloldalak, szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak melyeken az olvasók megtalálhatják a saját tartjuk, hogy településeinkről minél több településükről szóló híreket. Vigyázz rám is! Zsóri Anikó Dóra, Tiszadob KELET Vigyázzunk a gyerekekre! Hagyományőrző fiatalok táboroztak Az ideális környezet már önmagában csalá­dias légkört teremtett. PIRICSE. „Az ősök, a hagyo­mányok tisztelete a nemzet fennmaradásának záloga.” - írta Széchenyi. Ennek az idézetnek a szellemében szervezték meg augusztus­ban (az NKA támogatásával) a Nemzeti Művelődési Intézet megyei irodája munkatársai idén az Ifjúsági Népzenei Tá­bort Piricsén. Ideális környezetben A piricsei civil szervezet, a Nyíres Hagyományőrző és Természetvédő Kulturális Egyesület kitűnő házigaz­dának bizonyult. A 26 fiatal egyetértett abban, hogy a tá­bornak helyet adó, hatalmas, árnyat adó fákkal és bokrokkal beültetett füves térség kiváló­an alkalmas a sátrak telepíté­sére, a népi kismesterségek tanulására, de a hangszeres és énekes népzenei tudás fej­lesztésére, gyakorlására is. Az udvaron álló pajta vé­dettségével jól szolgálta az esti rögtönzött előadásokat és táncházakat. Ez az ideális környezet már önmagában családias légkört teremtett, az itt tanítók, oktatók szemé­lyisége, hozzáértése tovább fokozta ezt az érzést: Szabó Adrien, a tábor szakmai veze­tője (ének, hegedű, furulya), Széles András és Szabó László tanár urak (citera, ének), Lajti Ákos (brácsa, ének), Lajti Ger­gely (cimbalom, bőgő). A szomszéd települések (Máriapócs és Pócspetri) se­gítségével előteremtett furu­lyák és citerák végül lehető­séget teremtettek arra, hogy 8 gyermek furulyán, 7 citerán, 1 fő (már haladó fokon) brácsán tanulhasson, a többiek pedig az énektudásukat, a népdal­éneklés technikáját csiszol- gathatták. A kézművesség terén (Szabó M. Zoltánné, Er­zsiké néni és Koncsek Mónika irányításával), széles volt a választható skála: textilszö­vés, csuhéfonás, csuhé baba- készítés, agyagozás, gyöngy­fűzés- és szövés. Mindezek után pedig jöhetett a futball, a tollaslabda és egyéb játékok. A tábor utolsó estéjén - Csík Roberta vezetésével - tánc­házba „torkollt” az est, amibe a vendégségbe érkező, lelkes szülőket is bevontuk. Leszfolytatásl Ez a néhány napos tábor bi­zonyosan további tettekre serkenti a hagyományőrzés­re vállalkozó szereplőket, s örömmel várják a folytatás le­hetőségét; ösztönözve ezzel további csatlakozókat is! ERDŐS JENŐ, NY. SZAKTANÁCSADÓ A furulyaoktatás egyik pillanata fotó: olvasónktól tartottunk, egyben gyertya- gyújtással emlékeztünk az elhunytakra. 50 év után volt mit felidézni. Utána a helyi Diófa vendéglőbe mentünk, ahol felidéztük a régi csín­tevéseket, sok-sok nevetés kíséretében. Az Amerikából erre az alkalomra hazatért osztálytársunk azt kérte, 5 év múlva ismét találkozzunk. Elsöprő igen volt a válasz a felvetésre. VEZSE GYULA, ÖREGDIÁK A csikkek szaga Nem tudom, ki hogyan van vele, de én nagyon allergi­ás vagyok a cigarettára, az eldobott csikkekre. Autó- buszmegállókban, boltok előtt ott hevernek, nincs, aki eltakarítsa. Olykor az eme­letes ház ablakából dobják ki a cigivéget. Különösen az szomorú, hogy sok fiatal fiú és lány is dohányzik! DRABIK ZSUZSA Vendégsorok Angyal Sándor Anyanyelvűnk Kíváncsi volnék, mit szólna a sokunk által tisztelt, de már az égi mezőkön járó Lőrincze Lajos egykori nyelvész, ha estén­ként bekapcsolná a tévét vagy a rádiót, és hallgatná egyik­másik politikusunkat. Főként, amikor kifakad az éppen az ő hatalmára ácsingózó ellenzéki társára mondjuk, a parla­mentben, esetleg egy sajtótájékoztatón. Én már a pofátlan­ság divatba hozatalakor kiakadtam, mondván, tanult ember létükre, miként vehetik ezt a szájukra a bölcs atyánkfiái? Ezek a megütközést kiváltó szavak ragadósak ám, mert a kupola mindkét oldalán szinte kötőszóként használ­ják. Így aztán géppuskaszerűen sorozzák egymást a felek anyanyelvűnket megszégye­nítő módon: gazemberek, hataloméhesek, szégyenteljes bukottak, a hatalom megszál­lottjai... Az ellenzéki sorokban sem szégyenlősek ülnek, tromfolnak: az éppen regnáló kormány fejestől takarodjék oda, ahova való, a történe­lem szemétdombjára, hiszen kirabolják a szegényeket és milliókkal, jól fizető műál­lásokkal tömik a csókosaik zsebét. Aztán erre az újabb kontra balról: a kormányban hatalomittas elvetemültek ülnek, egytől egyig bólogató János, nem mer kritizálni, mert félti a maniját. „Ti pofáz­tok, ti, akik kölcsönökből éltetek, hogy még az unokák is törleszthetik?” Ésatöbbi, ésatöbbi... Másutt - hogy csak a németeket említsem - a pofátlan, a hazug, az öntelt és a ha­sonló szavakat finomabbakkal helyettesítik: kérem, legyen pontosabb és konkrétabb, nézzen szembe az igazsággal, vagy hogy a szerénység az egyik legértékesebb emberi tulaj­donság. Szünetben pedig szóba állnak egymással. Ahogy múlik az idő, közeledik a választás, úgy ragadtatják el magukat szocialisták, fideszesek, dékások, „együttesek”, jobbikosok meg „máskéntesek”, főleg a vezetőik, meg a szóvivőik. Pedig a valóságot emberibb módon is ki lehet mondani. A nép még emlékszik az Édes anyanyelvűnkre! Mostanság nemcsak a kiskocsmákban veszik le a mámoros vendégek a szájko­sarat, megtörténik ez gyakorta politiku- • sí berkekben is! 11|L jjpfffe ijp»fii 91

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom