Kelet-Magyarország, 2013. augusztus (73. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-19 / 193. szám

2013. AUGUSZTUS 19- HÉTFŐ KEQET A nap előfizetője Pancsira László nyíregyháza. Pancsira László hosszú ideje előfizetője a Ke- let-Magyarországnak. Azóta nem telt el úgy nap, hogy ne olvasta volna el az újságot. Szerkesztőségünkben járva olvasási szokásairól, családjá­ról kérdeztük.- Jól szerkesztett lap a Ke- let-Magyarország. Elsősorban a helyi, megyei híreket bön­gészem át, de az olvasók ol­dalát sem szoktam kihagyni. Alapvetően azért szeretem az újságot, mert mindent meg­találok benne, ami érdekel, legyen szó kultúráról, köz­életről vagy sportról. Olva­sónk elárulta: élettársával él, és hobbija a munkája. Még sosem nyert a Kelet-Magyar- ország játékain, nagyon örült, Pancsira László az ajándékcsomag­gal FOTÓ: MÁN LÁSZLÓ amikor megtudta, hogy ez al­kalommal ő kapja az ajándék- csomagot. KM Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztősé­günkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktu­ális problémafelvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyhá­zán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Egészségügy: az ország tükörképe Nemrégiben a' Jósa András kórházban alkalmam volt megismerni az ott dolgo­zó nővérek, betegápolók hétköznapjait. A magyar egészségügy kap hideget- meleget, voltaképpen tükrözi hazánk szociális helyzetét, életszínvonalát. Az ápo­lók mellőzöttsége végre megszűnni látszik, aminek nagyon örülök. A nővérszál­ló lakói azok, akik éjszakai műszak után is képesek mo­solyogni, főzni, vezetni a kis háztartásukat. Nagy munka­bírású, talpraesett emberek az ápolók, megérdemlik a megbecsülést! DEMETER BEÁTA, NYÍREGYHÁZA Éltető búzaszem Minden esztendőben ilyen­kor (is) megemlékezünk az éltető kenyérről. Ez hazafias kötelességünk, augusztus 20-a pedig több kell legyen számunkra, mint egy piros betűs, munkaszüneti nap. Halljuk meg e történelmi és keresztény ünnep útmutatá­sát, éljünk bárhol, bármilyen életszínvonalon! Máig emlék­szem arra a pillanatra, amikor a pesti pékségben Bessenyei, a Kossuth-díjas színész ma­gasba emelve foglalta imába, és megcsókolta a kenyeret. Kedvenc napilapomon, a Ke- let-Magyarországon keresztül kívánok valamennyi sütő­munkásnak erőt és kitartást, helytállást, hiszen ők azok, akik testet adnak az éltető búzaszemeknek. PÓTA JÓZSEF, NYÍREGYHÁZA A közgyűlést közös főzés és jóízű, kötetlen beszélgetés követte fotó: km Közös erővel a közbiztonságért Közgyűlést tartott a kö­zelmúltban a Nyíregyháza- Kertvárosi Polgárőrség Egyesülete, melyen szó esett többek között a pol­gárőröket érintő jogszabály- változásokról, az oktatási és végrehajtási feladatokról, valamint a polgárőrség és rendőrség együttműködésé­ről. A civil szervezet elnöke elmondta: minden polgárőr megkapta az új igazolvá­nyát, ugyanakkor többen jelezték, hogy felesleges adminisztrációs lépésnek tartják a törvényi előírást, nem értik, mi indokolta a dokumentumok újabb cseréjét. Összesen 80 ezer polgárőr érintett, de eddig mindössze 30-40 ezren csináltatták meg az igazol­ványokat, márpedig e nélkül elméletileg egyetlen polgár­őr sem végezhet szolgála­tot. A kertvárosi szervezet létszáma jelenleg 26 fő, né- hányan „lemorzsolódtak”, ez a megtisztulás az elnök szerint az egyesület javára vált. Örömteli hír, hogy idén mindössze három betörés történt a körzetben, szem­ben a korábbi évek aggasztó adataival. A Kertváros már nem tartozik a bűnfertőzött területek közé, ismét mini­málisra csökkent a bűnel­követések száma, javult a lakosság közbiztonságérze­te. A polgárőrség havonta 10-12 alkalommal szervez közös szolgálatot, nappali és éjjeli járőrözéseket a rend­őrséggel. A fokozott jelenlét beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A lakosság sem passzív: a Szomszé­dok Egymásért Mozgalom (SZEM) is éber, tettre kész, az egyik betörést például a károsult szomszédja jelezte. A vandalizmus, garázdaság ebben a városrészben nem jellemző, inkább a belvá­rosban, szórakozóhelyek környékén fordul elő, a terménytolvajok és a bolti szarkák ténykedése azon­ban nem kevés munkát ad a kertvárosi polgárőrök lelkes csapatának, amely 2 hölgy­taggal büszkélkedhet. KOVÁCSALADÁR EGYESÜLETI ELNÖK § Vidám és tanulságos volt a nyári tábor A Fordulópont Kiemelkedő­én Közhasznú Egyesület a kemecsei önkormányzat támo­gatásával 15 hátrányos helyzetű gyermek számára szervezett nyári tábort nemrégiben Tokaj­ban. A fiatalok sportvetélke­dőkön, kreatív foglalkozásokon vettek részt, illetve érdekes és informatív előadást hallhattak a dizájner drogokról, amelyek kábítószernek nem minősülő, mégis veszélyes szerek. FOTÓ: BUDAINÉ KISS TÜNDE Sajnos megint csomagolnom kell... Bárhová megyek is, ide, Nyíregyházára mindig hazatérek. nyíregyháza. Valami mindig hazahoz. Sokan azt kérdezik tőlem, amikor hosszú útról érkezem meg: miért jöttél vissza? Hogyan magyarázzam el, hogy életem filléres emlé­kei parancsolnak ide? Ki érte­né meg, hogy őrzöm apám és nagyapám szerszámait? Vagy, hogy hazahívnak anyám óriá­si befőző lábasai. Nem tudom elmagyarázni, elmondani, hogy hogyan is mehetne el örökre valaki a szülőváro­sából, ha a frissen fűrészelt fa illatával az orrában nőtt fel. Nagyapám kádár volt, apám asztalos. Még mindig a legfi­nomabb illat számomra a fa­forgács illata. Filléres emlékeim Apám kilenc éve halt meg, nagyapám jóval előtte. Most itt ülök egyedül édesapám műhelyében, és a régmúlt nyarak jutnak eszembe. A nyári esték mindig vidáman teltek. Édesapám hat óra kö­rül már befejezte a munkát. Ezt nemcsak abból lehetett tudni, hogy elhallgattak a fű­részgépek, hanem abból is, hogy abbamaradt a vidám fü- työrészés. Igen. Filléres em­lék ez is, ahogyan a gyermek agyába örökre beleég a friss forgács illata, és a vidám fü- työrészés, ami a munka sze- retetét hivatott jelezni. Eljött az este hat, apa belé­pett a konyhába, és megráz­ta a haját, amiből néha még hullott a fíírészpor. Ilyenkor anya rámordult: „Jancsi! Kint rázd le, mert nem győzök por­szívózni!” Apám mosolyogva válaszolt: „Nem fűrészpor ez, hanem aranypor!” Majd leült A fiúk csaltak, én sírtam, anya meg mindig kine­vetett. VASKÓ ILONA az íróasztalához, mi gyerekek pedig az ágyra kuporodtunk, vele szembe. Csuda jó volt vele szemben ülni! Ruhájából még áradt a fa illata, még nem ment zuhanyozni, még leült szalonnázni, és katonákat csi­nált nekünk. Hiába kaptunk már anyánktól vacsorát, attól a szabályos kocka alakú ke­nyértől, szalonnától, és a sap­kaként rárakott hagymától semmi nem volt finomabb. Nincs többé hímesi ház Aztán kihúzta az íróasztal felső fiókját, és elővett egy pakli magyar kártyát. Hat- vanhatoztunk, makaóztunk, fájereztünk, zsíroztunk. A fiúk persze mindig csaltak, én meg mindig sírtam, anya meg mindig kinevetett. De apám miatt szoktam rá, hogy az osztás végén megnézzem a legalsó lapot. Persze csak lop­va, mintha nem is érdekelne. Aztán a bátyám elköltözött, hárman maradtunk. Idén nyá­ron újra előkerült a magyar kártya. Anya rám is szólt va­lamelyik parti közben: „Na? Nem sírsz, hogy csalnak?!” - és egyszerre csillogott szemé­ben a könny és a nevetés. Az apámmal való kártyázásnak annyi tétje volt csak, hogy ki kenje meg a zsíros kenyeret neki. Kilenc éve nincs köz­tünk. Nekem most újra tovább kell állnom Nyíregyházáról. Megint csomagolnom kell, de most sokkal végletesebben. Már nem lesz a hímesi ház, ahova hazajöhetek, most vég­leg ki kell pakolnom belőle, és most itt ülök a régi műhely­ben, szinte hallom apám fü- työrészését. Nézem a dolgos kéztől megkopott szerszámo­kat, és megszakad a szívem. Hogyan magyarázzam el annak, aki ki sem tette a lábát Nyíregyházáról, hogy bárhova megyek is, ide mindig haza­térek? Itt más az illata a leve­gőnek, itt az utcán mindig jön ismerős velem szemben. Föld­rajzilag talán eltávolodhatom e várostól, de lelkileg soha. VASKÓ ILONA, NYÍREGYHÁZA Vendégsorok Angyal Sándor Uzsorakrach Nem újkeletű az uzsora szó, amit már a polgári jog is „rendez”. Ez a fogalom egyszerűbb esetben azt jelenti, hogy a szerződő fél kihasználja a másik szorult helyzetét, és feltűnően aránytalan előny kikötésével hoz létre írásos vagy szóbeli megállapodást. A minősített esete ezen felül már az uzsora elpalástolását is kimeríti, ami maga után vonja a büntetési tétel emelését is. Ennyi elég is talán annak érzékeltetésére, milyen messzire vetette el a sulykot Lázár János, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, amikor egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy Csányi Sándor az ország elsőszámú uzsorása, és hogy az OTP elnöke „páváskodik a devizahitelesek fölött”. Mindez amolyan visz- szacsapás volt Csányinak, aki - mint ismert - eladta az OTP-s részvényei túlnyomó részét, mondván: most éppen az agráriumban próbálja megfialtatni milliárdjait. Az OTP vezére korábban csípős megjegyzéséért megdicsérte az államtitkárt, mint „ügyes” politikust a trafikügy briliáns elintézéséért. Sok hírt hal­lottunk már a utóbbi időben azokról az uzsorásokról, akik kiszipolyozták a rászoruló­kat, emiatt egyesek elnyerték méltó büntetésüket is. Akkor hogy is van ez magasabb szinteken? Mert, ha egy államtit­kár büntetendő cselekménnyel vádol egy nagyhatalmú és gazdag bankárt, akkor ennek mi a folytatása, tekintettel a jogegyenlőségre? Akárhonnan vizslatom az esetet, itt fennáll vagy a hamis vád, vagy a személyiség megsértése, ami büntetőeljárást von maga után. Az is meglehet, hogy majd mindkét oldalról elhangzik az „ők nem úgy gondolták”, csak az idegesség, az eső felindulás mondatta velük, s az ügy egy baráti pacsi kíséretében akár le is zárható. Akárhogyan is, itt fennáll vagy a hamis vád, vagy a szemé­lyiség megsértése, ami büntetőeljárást von maga után! Meglehet, de a sok devizaadós, akinek veszélyben az ott­hona, ettől a „lovagiasan” elrendezett ügytől még jottányit sem jutna előbbre nehéz helyzetében, a bankok által beszip­pantott plusz összegek maradnak a nyakukon és a trafikügy sem jut nyugvópontra egyhamar. És láss csodát! Időközben a bankár Csányi feljelentette Lázárt, elégtételt követelve az államtitkártól. Most már csak közös barátjuk, a miniszterel­nök véleményére, nyilatkozatára lennék kíváncsi... Üzenet Pál Dénesné hűséges olvasónktól: .-i>; A türelem nem azt jelenti, > hogy a békesség kedvé­ért úgy teszünk, mintha egyetértenénk. A türelem párbeszédre ösztönöz, hogy jobban megértsük a másik fél gondolata­it, érzéseit és magatartását.-GARY CHAPMAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom