Kelet Magyarország, 2013. március (70. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-13 / 61. szám
2013. MÁRCIUS 13- SZERDA KELET A gondozók már családtagok FOTÓ: SIPEKI PÉTER A gondozottak nagyon igénylik a beszélgetést, megosztanak az ápolókkal minden gondot, problémát. BIRI, táncsicstelep Napjainkban egyre több idős ember marad magára, akik önmagukat a saját erejükből már alig képesek ellátni. Egy idegen segítségére van szükségük, hiszen a gyermekeik más településekre költöztek, a közelben pedig nincsenek «már olyan hozzátartozók, akikre támaszkodhatnának. A Biriben élő Soproni Lászlóné 12 éve foglalkozik házi segítségnyújtással. Kezdetben Balmazújvárosban és Debrecenben végezte ezt a munkát, aztán Biribe költözött, s három éve a községhez tartozó Táncsicstelepen élők szociális gondozója és ápolója a balkányi görög katolikus egyház égisze alatt. Maximális odafigyelés- Nagyon sokrétű a munkánk. Ha szükség van rá, rendbe tesszük a lakószobát, a fürdőszobát, a konyhát, elmosogatjuk az edényeket, szőnyeget porszívózunk, ellenőrizzük a gyógyszerek szedését, s azt, hogy a betegek mennyire tartják be az orvosi utasítást. Szociális információkat is adunk, hogy hol és milyen további segítséget vehetnek még igénybe. Ha van hozzátartozó, azzal is tartjuk a kapcsolatot Az, hogy van, aki segít, felbecsülhetetlen. MUDRIPÉTER Ha kell, a gondozó vérnyomást is mér sorolja lapunk érdeklődésére feladatait Soproni Lászlóné.- A meglátogatott bácsik és nénik nagyon igénylik a beszélgetést, megosztanak velünk minden gondot, problémát. Szinte már családtagnak tekintenek bennünket, gondozókat, s mi is családtagnak érezzük magunkat. Maximális odafigyelést igényelnek. Kapcsolat a külvilággal- Természetesen a munkát nem vesszük ki a kezükből, ha egészségük engedi, hagyjuk őket dolgozni, hiszen az jelenti az életük értelmét. Csak olyan tevékenységekbe segítünk be, amiket fizikailag már nem bírnak megtenni. Az egészségi állapotuktól függ, hogy menyi időt töltök el egy-egy gondozottnál - folytatja Erzsébet asszony. - Fél óra a minimum, a legtöbb eltölthető idő pedig 4 óra lehet egy rendelet szerint. Olyan súlyos beteg most nem tartozik hozzám, akinél négy órát kellene eltöltenem. Biriben egyébként 15 szociális gondozó végez házi segítség- nyújtást, s mindenkire 9-10 ellátott jut, akiket mindennap fel kell keresni. Ha valakinek jó az egészsége, akkor csak kétnaponta megyek, de akkor több időt töltök ott. Készítettem magamnak egy időbeosztást, hogy kinél mennyi időt töltök. A fél óra nagyon kevés, hiszen egy jót beszélgetni sem lehet ennyi idő alatt, pedig arra nagy szükségük van a tanyán élőknek, hiszen tulajdonképpen a külvilággal rajtam keresztül tartják a kapcsolatot.- Telefonon bármikor elérhetnek, s ha este jeleznek rosszullétet, hívom az orvost vagy a mentőt. Szombaton, vasárnap nem kellene mennem, de ha a helyzet úgy kívánja, megyek, mert mondjuk valakit tisztába kell tenni. Mikor elvállaltam ezt munkát, felelősséget is vállaltam a gondozottakért. Ha szabadságon vagy táppénzen vagyok, a kollégák helyettesítenek aszerint, hogy ki lakik a gondozotthoz közelebb. Úgy tudom, hogy Biriben 4-5 éve van házi segítségnyújtás. Kezdetben idegenkedve fogadták az ellátottak ezt a szociális szolgáltatást, napjainkban pedig már nagyon várják, hogy megérkezzünk hozzájuk. Óriási segítséget jelent A Táncsicstelepen élő Mudri Péter azt mondja, számukra óriási segítséget jelent Soproni Lászlóné munkája, és a tudat, hogy mindig számíthatnak rá.- Én is és a feleségem is elmúltunk hetvenévesek, az, hogy van, aki segít a bevá- J sárlásban, a gyógyszerkivál- | tásban vagy éppen a konyhai munkákban, felbecsülhetetlen érték. A probléma az, hogy naponta csupán fél vagy legfeljebb egy órát maradhat nálunk, ami nagyon kevés, mindezzel együtt szerencsések vagyunk, hiszen szakképzett és lelkiismeretes gondozó, akire nagy szükségünk van - mesélte az idős férfi, km Nézőpont Nyéki Zsolt Pontról pontra Lassan díszbe kellene öltöztetnünk a szívünket-lelkünket, hiszen olyan történelmi esemény előtt tisztelgünk hamarosan, ami tele van „leg” jelzőkkel. A legtisztább eszméktől hevítve a legnemesebb célokért, a legnagyobb összefogástól kísérve a leghosszabb ideig harcolt a magyar nemzet 1848- 49-ben, a legtöbb barátot, és persze a legtöbb ellenséget szerezve ügyéhez. Ünnepi díszről azonban egyelőre csak az óvodásaink gondoskodnak, akik ragasztgatják, festegetik kis zászlócskáikat, hogy egy szobor előtt szúrja le a hurkapálcás zászlórudakat. Nem látják, nem is értenék a mind nagyobb hevülettel vitázó felnőtteket, akik párhuzamokat keresve citálják a márciusi ifjak pontokba szedett követeléseit. Itt van mindjárt az első, a sajtó szabadsága, a cenzúra eltörlése, mely egyesek szerint most is időszerű. Érvelésüket nagy figyelemmel nézem a televízióban, olvasom a lapokban, hallgatom a rádióban, hisz a vezető publicisták mindennap mondanak, írnak valamit a témában - s kicsit megnyugodtam. Teszik a dolgukat. Véleményük szabadon áramlik és ütközik az éterben, az újságok hasábjain, a néző s olvasó pedig eldöntheti, melyik a szimpatikusabb. Ez rendben is lenne, nem úgy a „közös teherviselés” ügye. Nem kér abból, aki vastag bankbetétjét távoli szigetországban fialtatja, s aki csak kérni, követelni tud, de áldozni nem a haza oltárán. A jognak asztalánál mért egyenlőséget sem igen úgy képzelhették a március ifjak, hogy majdan nem lehet törvény elé állítani ágyúszót sosem hallott tábornokainkat, hiába érik tetten őket bűnös cselekedetben. Teszik a dolgukat, véleményük szabadon áramlik és ütközik az éterben, az újságok hasábjain. Apropó, honvédelem: „...katonáinkat ne vigyék külföldre...” - áll ama 12-ben. Nem olvastam Petőfitől testvéri aggodalomtól átitatott sorokat Mali fiaiért, de bizony most Afrika nyugati csücskében állnak harcban csapataink (mind a 10 honvédünk). Igen, az új szövetségi rend megint kötelez, de mégis furcsa, miként az is, hogy azok tiltakoznak a leghangosabban, akik nem is oly rég Ázsiában szemlézték büszkén árva kis egységünket. S akkor az unióról még nem is beszéltünk... nyeki@inform.hu Adomány a koraszülöttek életének védelméért Megyéspüspöki áldás az életmentő készüléken fotó: racskó Tibor A mintegy kétmillió forint értékű inkubátor hőmérséklet, páratartalom és oxigénszabályozóval van ellátva. NYÍREGYHÁZA. A Katolikus Karitász 14 egyházmegye területén lévő kórház újszülött osztályának hazai gyártású inkubátort adományoz, hogy segítse a koraszülött vagy beteg újszülöttek jobb ellátását.- Á katolikus püspöki kar tavaly ősszel döntött arról, hogy életmentő inkubátorokkal támogatjuk a nagyvárosok gyermekosztályait - mondta az előzményéről dr. Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Egyházmegye megyéspüspöke, aki kedden a Jósa András Oktatókórház Gyermekosztályának adta át az életmentő adományt. - Anyagilag és lelkileg is az élet továbbadását támogatjuk - említette Kocsis Fülöp. A karitász tevékenységében kiemelt szerepet tölt be a kisgyermekes családok támogatása annak érdekében, hogy a megszületett gyermekek már az első pillanatokban megkapjanak minden szükséges segítséget ahhoz, hogy önállóan gondolkodó, egészséges emberekké váljanak. Egyre jobb életminőség Az adomány az osztály koraszülött intenzív részlegére került, ahol minden új eszközt hálás köszönettel fogadnak, hiszen a géppark elöregedett. A részleg magas színvonalú gyógyító munkáját támasztja alá, hogy napjainkban mindössze 4,6 ezrelék körül van a csecsemőhalandóság a megyében.- A centrumban évente 450-500 gyermeket kezelünk, közülük száz a kis súlyú, igen éretlen koraszülött. Ez utóbbiak túlélési aránya ma már 75-85 százalék közötti, ami az észak-európai átlagnak megfelel. További örvendetes tény, hogy ezen gyermekek várható életminősége is egyre javul - kevesebb például a gyengénlátó, a csökkent tüdőfunkcióval élő gyermek - nyilatkozta lapunknak dr. Dicső Ferenc osztályvezető főorvos. A mintegy kétmillió forint értékű inkubátor hőmérséklet, páratartalom és oxigénszabályozóval van ellátva, valamint olyan funkciókkal, amelyek lehetővé teszik, hogy a babák számára a legideálisabb külső környezetet teremtsék meg, így is segítve a fejlődésüket, gyógyulásukat. km Nagy munkában a szivattyúk NYÍREGYHÁZA. A Tiszán az áradás hazai területen tovább folytatódik, így Vásárosna- ménytól Tiszabercelig elsőfokú árvízvédelmi készültségi szintet meghaladó vízállásokra készülnek a szakemberek. A Szamos teljes magyarországi szakaszán árad, a Kraszna felső, romániai szakaszán tetőzés közelében van a folyó. Tiszabercel térségében másodfokú a belvízvédelmi készültség, a szivattyútelepeket folyamatosan üzemeltetik, mti Kelet kvíz HqI fejezte be középiskolai tanulmányait Móricz Zsigmond, a megye nagy szülötte? a) Sárospatakon b) Fehérgyarmaton c) Debrecenben d) Kisújszálláson Mi >gk( . előztük. Ön szívesen lakna tanyán? PETŐ CINTIA: Engem DUDÁS FRUZSINA: BAGOLY GÁBOl Magam jobban vonz a nagyvá- Panellakásban élünk, termeltem mindent, és rosiélet. nem cserélném el. jószágokat is tartottam. ZÁN TÍMEA A tanyasi KRICKIMRÉNÉ: Nem ÜVEGES ZSOLT Nem életnek számos hátrá- idegen számomra a költöznék tanyára, nyavan. falusi élet. falural- Nincs az a pénz! - vágta rá a Nyírtéten lakó Pető Cintiá, majd elmondta: jobban vonzza a nagyvárosi élet. - Nyíregyháza több szórakozási és munka- lehetőséget kínál egy fiatalnak, mint egy tanya - indokolta. Dudás Fruzsina (Nyíregyháza):- Panellakásban élünk, elképzelhetetlennek tartom, hogy tanyára költözzünk. Szeretem az állatokat és a csendes tájat, mégsem cserélném el egy birtokra az otthonomat. Bagoly Gábor Nyíregyházán él, 1968- ig azonban Nyírtéten lakott.- Volt ott minden: zöldség, gyümölcs, jószágok! Egy kicsit hiányzik az az élet, de ilyen idős korban már nem vállalkoznék rá, éppen elég munkát ad a nyírturai gyümölcsösünk. Zán Tímea (Nyírtelek): - Családi házban lakunk. Szeretem a kerti munkát, a jó levegőt. A tanya biztosan varázslatos, de hátránya, hogy kevesen lakják, messze vannak a boltok, üzletek, nincs kábeltévé és internet sem. Krick Imréné kétlaki életet él. - A hétvégéket édesanyám vidéki házában töltöm, egyébként a megyeszékhelyen lakóm. Tanyára nem költöznék, de nem idegen számomra a falusi élet, a kertészkedés - mesélte. Üveges Zsolt (Nyíregyháza): - Gyermekkoromban vidéken laktunk, elég is volt! A boltok közel vannak, minden kapható, amire szükség van, nem költöznék taayára. km-pi ■ Ülésezett a diákparlament Harminc intézményből több mint 130-an vettek részt kedden az V. Megyei Diákparlamenti ülésen, ahol a jókedvű műhelyfoglalkozás előtt bemutatták a Diáktavasz című rendezvénysorozatot, és ismertették a márciusi Diák Gálaest, valamint az áprilisi sportnapok programját is. fotó: sipeki Péter
