Kelet-Magyarország, 2009. október (66. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-31 / 255. szám

2009. október 31., szombat KELET FÓRUM /9 ÜZENET A • Vezse Eszter nyírmadai * ' olvasónktól: A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nö akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik. Rippl-Rónai József A NAP ELŐFIZETŐN Figeczki Lászlóné Nyíregyháza (KM- Cs. A.) - Figeczki Lászlóné több mint 35 esztendeje előfizetője Figeczki Lászlóné lapunknak, szerkesztő­ségünk nemrégiben a Kelet-Magyarország süteményrecept-gyűjteményével köszönte meg hűségét.- Reggel ötkor érkezik az újság, ébredés után első dolgom, hogy kiveszem a postalá­dából, és amíg fő a kávé, átnézem a lapot. Hátulról kezdem olvasni, a könnyedebb témáktól haladok a komolyabbak felé. Aztán a férjemhez kerül a Kelet-Ma­gyarország, ő először a sportot, majd a többi cikket böngészi át, néha naponta két­szer is.- Ennyi év után azt mondhatom, hogy ha nem érkezne meg időben a kedvenc napilapom, már hiányozna - meséli a min­dig mosolygós nyugdíjas asszony, aki sza­badidejében szívesen gobelinezik, képeit már kiállításokon is bemutatta.- A lányom is régóta előfizető és a fiam is olvassa az újságot, ha átjön hozzánk. Szí­vesen szemezgetek a hirdetések és a jókí­vánságok között, de mindig megnézem a nyíregyházi közélettel foglalkozó cikkeket, az aktuális hírekről és a közgyűlés esemé­nyeiről is innen értesülök. Nagyon örülök a süteményes gyűjteménynek, bár egy polc már tele van szakácskönyvekkel. Külön jó, hogy diabetikus receptek is vannak benne, így a fiamnak is elkészíthetem a kedvenc édességeit.- A 15 éves unokámtól is kaptam már süteményes könyvet, mert tudja, hogy érde­kel a gasztronómia, és ha sütök, nekik is mindig viszek egy kis finomságot. JÓKÍVÁNSÁGOK Születésnap: Gyüre Balázsnénak Kékre! Nagyon sok, boldog név­napot kíván férje: Balázs; lányai: Bianka, Blanka, Bog- lárka és szülei! 20/268-2009 Mátyás Gábornénak Nyírbogdányba! Nagyon sok, boldog születésnapot kíván férje, lánya, veje, uno­kái, Csilla, barátja, Laci, János és Anasztázia: 20/280­2281_______________________________________ Névnapmenü: 31. szombat: Farkas. Cseke _____________________ 01. vasárnap: Mindenszentek, Marianna___________ 02. hétfőn: Achilles, Tóbiás_____________________ 03. kedd: Győző, Szilvia________________________ 04. szerda: Károly, Karola ______________________ 05. csütörtök: Imre, Zakariás_______________ 06. péntek: Lénárd, Krisztina ___________________ 07. szombat: Rezső, Lázár_________________ _____ KELET Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló alkalmából SMS-ben a 90/612- 222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küld­heti. Amennyiben 13 óráig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarországban megjelenik jókívánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűkkel kell kezdeni. OLVASÓINK ÍRJAK Negyvenöt esztendő után újra viszontlátta egymást a kollégista osztály (Fotó: olvasónktól) Köszönet A Halmozottan Sérültek és Szüleik megyei egyesüle­te hálás szívvel mond köszö­netét az októberben rende­zett jótékonysági bál sikeré­ért a rendezvény védnökeinek, Pálosi Lászlónak, Balkány város polgármesterének és dr. Göncz Árpádnénak, a „Kézenfogva Alapítvány” elnökasszonyának. Továbbá a Czivik családnak, a balkányi önkéntes segítőknek, a sza­kács néniknek és a Jégkirály­nő Cukrászdának, a terem díszítéséért Nagy Ferencnek és Séberné Marikának. Köszö- netünket és hálánkat szeret­nénk kifejezni Gagna Balázs­nak és zenekarának a fergete­ges zenéért, a szép, szórakoz­tató műsorért a kis táncosok­nak és a fiatal énekeseknek. Köszönjük a tombola ajándé­kokat is minden kedves fel­ajánlónak! Tóthné Bácskái Edit elnök Szeretet és emlékezés Nálunk, reformátusoknál most nagyhét van, közeleg a Tiszteit Olvasóinki Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehető­ségeinkhez mérten minden olyan írást megjelen­tetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részlete­iben találjuk ilyennek, azokat a részleteket ki­hagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem je­lenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részle­tében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesz­tőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalko­zunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekébenáltalábanrövidítjük,azazonosmondan- dójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak akkor közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasó­ink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszám­mal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, va­lós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Ilyenek voltunk... Hagyományőrző öregdiák találkozóra gyűltünk össze nemrégiben, 45 éves érettsé­gi évfordulónk alkalmából. Emlékszem, 1960-ban 52, főleg vidéki, félszeg, megszeppent kisdiák ült be a tanterem­be, az iskolapadokba. Mi vol­tunk a kollégista osztály kevés városi és sok bejáró tanulóval. A kollégiumi együttlét is közel hozott bennünket egymáshoz, így közös tanulással, egymás segítésével 48-an érettségiz­reformáció ünnepe, a Halot­tak napja, az emlékezés és a soha el nem múló szeretet napja. Mindez azokért, akiket Isten életünk útján nekünk adott, láthattuk és szerethet­tük egymást. Istentisztele­tek alkalmával, visszatekint­ve egy-egy évet tapasztalom, mennyi hely maradt „örök­re” üresen, hiszen ők már Istenhez tértek. Mi, akik még itt „vendégeskedünk” a Föl­dön, járjuk a boldogság, fáj­tünk le 1964-ben. Harminckét osztálytárs találkozott végül a SZIGSZI-ben, sokan házastár­sukkal érkeztek a nagy talál­kozóra. Az igazoltan hiányzók főleg betegségük miatt marad­tak távol, de megemlékeztünk azokról is, akiket már soha­sem láthatunk viszont. Az osz­tályfőnöki órán megállapítot­tuk, hogy egyetlen diák sem „tévelyedett el” a nagybetűs életben, sokan továbbtanul­tak, dolgoznak, vagy sok évti­zedes becsületes munkavégzés után élvezik már a megérde­dalom és betegség rögös útját, és megsebezve, Istennél talált vigasszal a lelkűnkben, elve­szített szeretteinkre emléke­zünk ezen a napon. Szemünk könnyfátyolán, a sírok előtt állva előtörnek az emlékek, megannyi boldog és fájdalmas pillanat. Az élet tele van pró­batétellel, mindenkit ér vesz­teség, ám igaz hittel bízva Istenben adjunk hálát azért, hogy mi még emlékezhetünk drága szeretteinkre! Ki kri­melt nyugdíjas éveket. Akko­ri tanáraink a szakma szerete- te mellett emberségre, tisztes­ségre, társaink, környezetünk szeretetére, segítésére taní­tottak bennünket, nem csoda, hogy sokan döntöttünk később úgy, hogy gyerekeinket, uno­káinkat is ebbe az elismert iskolába íratjuk. Köszönet az iskolának a vendégszeretetért, a fogadtatásért, a színvonalas iskolai műsorért és a bálért, mindenki csodálatosan érez­te magát. zantémok színes csokrával, ki mécsessel vagy egy szál gyer­tyával emlékezik, imára kul­csolt kézzel, mély tisztelettel. Ezen a napon mindenkiért ég a gyertya, bennünk pedig az a szeretet, ami a síron túl sem múlik el. E pár sorral, s a lel­kemben hordott mély fájda­lommal szerettem volna emlé­kezni a kisebbik fiamra, akit 22 éve pici gyermekként veszí­tettem el. VlRÁNYINÉ PARAGH KATALIN, SZAMOSSZEG Kósa Hermina, szervező POSTALÁDÁNKBÓL Félnek visszaemlékezni a szemtanúk ■ Savval locsolták le a meggyilkoltak tisztele­tére állított emlékművet Nyírmihálydiban. 1944. október 28-a szomo­rú gyásznapként vonult be Nyírmihálydi történetébe. Ezen a napon összeszedtek 246 civil férfi lakost, közülük négyet agyonlőttek, egyet túsz­ként elvittek Nagykállóba, ahol kegyetlen kínok között meggyil­kolták. Hatvanöt év telt el azóta, és sajnos, mai napig sem tisz­tázódott, hogy miért kellett Nyírmihálydiból ennyi ártat­lan személyt elhurcolni. Kilenc­venkilenc személyt közülük az orosz katonai lágerekben gyil­koltak meg. A Nyírmihálydi Magtár Múzeum állandó kiál­lításában próbálja bemutat­ni a valós eseményeket az ere­deti dokumentumok és vissza­emlékezések szerint. Hiába pró­báltunk 1990-ben egy szerény emlékművet állítani a temető­ben a meggyilkoltak tiszteleté­re, azt savval lelocsolták. A falu főterén egy cifra emlékműven összekeverték a meggyilkolta­kat, az áldozatokat, a hősöket a civilekkel. Sajnos, ez idáig min­denféle kezdeményezés kudar­cot vallott, ebből is látszik; nem akarják, hogy kiderüljön, ki a felelős a gyilkosságokért. Sokan mondvacsinált történe­tekbe kapaszkodva magyaráz­zák az igazságot. Nyírmihálydi községben már csak egy páran élnek azok közül, akik részesei voltak a szomorú történéseknek, ám ők nem szívesen emlékeznek vissza a borzalmakra. De azért van remény, több száz oldalon, eredeti dokumentumok, hang­anyagok segítségével eljön az az idő, hogy mindenki megtudja, miért történt ez a kegyetlenség, miért pont Mihálydiban, és kik voltak az oroszok segítőtársai! Addig is, Mindenszentek ide­jén a temetőben lévő emlékmű talpazatán gyújtsunk egy szál Szabó András (Fotó: Palicz István) gyertyát, emlékezzünk a meg­gyilkoltakra, az özvegyekre, az árván maradottakra, az elhuny­tak üdvösségére! Szabó András, a Magtár Múzeum vezetője VENDÉGSOROK Bodys és a pálma Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu /Vliközben vázlatosan ecsetel­tem nehéz helyzetünket, a jobbá­ra kisembereket érintő megszorítá­sokat, az egyre romló megélheté­si feltételeket a munkanélküliség­től a rémisztő sárgaszámla áradatig, egyszercsak azt mondja beszélge­tő társam: fel a fejjel, hiszen tudod, teher alatt nő a pálma. Kértem, mondjon még ilyen csacska közhe­lyeket, hátha sikerül megnevettet­nie. Ám ő, az örök optimista váltig erősködött: meglátod, egyszer majd kamatozik ez a mostani áldozat! Áz lehet, de nem nálunk - replikáztam - ahol az egeket veri a korrupció, a kormányfő is törvényt sürgetett elle­ne. Egy friss felmérés szerint ugyan­is a közbeszerzéseknél 400 kenő­pénzre, s a magánszektorban közel 600 milliárd forint tűnik el nyomta­lanul évente. Aztán néhány nap múlva kalan­dozván az internetes sztrádán, egyszercsak azt olvasom: hazánk erőteljes költségvetési szigorítá­sa hozzájárult a gazdasági válság mélyüléséhez, de pont ez az, amely „Magyarországot a világ fiskális éllo­vasává teszi a következő évben". S aki mindezt leírta, nem más, mint Radoslaw Bodys neves közép- és kelet-európai közgazdász, a Bank of Amerika által a csőd elől megmen­tett Merill Lynch kiváló szakembe­re. Felhúztam erre a szemöldökö­met, mert én az utóbbi időben min­denfelől csak azt hallottam, hogy az ilyen meg olyan „hausok" szerint nagyon rosszul áll a szénánk, a leg­több mutatóban hátulról vagyunk elsők, hiteltelenek lettünk... Most meg itt van Bodys és a példabeli pálma. Mégiscsak len­ne valami a fenti állításban? Hiszen optimista vitatársam mellett most ez a neves és vélhetően elfogulat­lan elemző is hasonlót jövendöl. Azt írja, a megszorítás nálunk olyan hatékonyan sikerült, hogy Magyar- ország jövőre 1,3 százalékos több­lettel számolhat, és 2011-ben felte­hetőleg mi már lazíthatunk a költ­ségvetésünkön, miközben az egész világ szigorítani fog. Ráadásul két év múlva már 5 százalékkal nőhet az ország bruttó nemzeti jövedelme, közismert nevén a dzsidipi. Attól már kisebb fajta szédülés fog el, amikor azt mondja nekem ez a jóember, hogy hazánk jövő­re beléphet az eurocsatlakozás elő­szobájába, onnan meg már csak egy szöcskeugrás, hogy két év után a példásan alacsony infláció és az államadósság megfelelő szintje révén a boldogabb országok család­jához tartozzunk. Kívánom, hogy a próféta szóljon ebből a nagyszerű közgazdászból. Ha bekövetkezik optimista jóslata (vagy legalább csak a fele), ha nem is avatjuk őt szentté, de köztéri szobrot állítunk neki, s a hívő lel­kek imába foglalják a nevét. Bizo­nyára Bodys úr nem feledkezett meg róla, nogy tavaly ősszel cse­kély 20 milliárd eurós hitelcsoma­got vettünk fel az államcsőd elke­rülésére, amit bizony vissza kell fizetni, ha halasztással is. Aztán a bruttó nemzeti jöve­delem növekedéséhez újra kelle­ne indítani gyárakat, ahol újra dol­gozhatnának a jó szakemberek, ter­melnék a sok piacképes árut, s mehetnének heti nagybevásárlás­ra a multikhoz. Bizonyára, kishitű­ségünk abból táplálkozik, hogy a pálma mellett mi jól ismerjük egy nálunk elterjedt másik növény ter­mését is: a makkot, amiről a szintén közismert éhes élőlény csak álmod­ni szokott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom