Kelet Magyarország, 2009. augusztus (66. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-31 / 203. szám

2009. augusztus 31., hétfő KILÉT VIDOR FESZTIVÁL /6 Az oldal támogatója: gas. Gulácsy-képek Nyíregyháza (KM) - ; Szombaton nyílt, s a követ- ! kező szombatig látható Gulácsy Lajos ötven alko­tása a Jósa András Múze­umban, a képeket délelőtt 10 és este 11 óra között ; nézhetik meg az érdek- • lődők. Gulácsy, szűkre szabott pályája ellenére is halhatatlan életművet j hagyott hátra. Azon keve­sek közé tartozik, akiknek nevét a nagyközönség is i ismeri, akiknek művei a j múzeumok féltett kincsei, az árverések szenzációi. A Nyíregyházán látható • gyűjtemény kiválóan rep- ; rezentálja életművét. Bábelőadások Nyíregyháza (KM) - Mától péntekig a Művész Stúdióban délelőttönként - tíz órától - és délutá- j nőnként - 15 órától - az • elmúlt év legjobb bábelő­adásai láthatók. Ma tíztől az Órajátékot mutatja be Pályi János Kaposvárról, • háromtól pedig Zsiga-föstő ; fest látható, kecskemé­ti Tintaló Társulat előadásá­ban. hu Ba Cissokot ma hall­hatjuk Afrikai zenész Nyíregyháza (KM) - Az afrikai kontinens egyik legkiválóbb hangszeres szólistá­ját, Ba Cissokót hall­hatjuk ma a téren este nyolctól. Fer­geteges tempójú, különleges hang- szerelésü muzsiká­ja egyedi színt kép­visel a világzenei palettán. Tradicio­nális afrikai hang­szerét, a korát, ame­lyet afrikai hárfának is neveznek, szó­lógitárként hasz­nálja elsöprő len­dületű muzsikájá­hoz. A szaklapok e hangszer kora Jimi Hendrix-ének tart­ják. A művész csak egyetlen este hall­ható hazánkban. Oláh Gypsy Allstars. A legkivá­lóbb hazai roma zenekarok léptek szín­padra szombat este, s mindenkit meg­mozgattak a hűvösebb időben. (Fotó: Sipeki Péter) A soha vissza nem térő (alkalom) Egy-egy jelenet naturalizmusa nem hatott zavarólag (Fotó: sipeki Péter) ■ Pintér Béla Társula­ta csak azokat hökkenti meg, akik nem ismerik a stílusjegyeket. Nyíregyháza (Nagy István Attila) - A fesztivál első színházi bemutatójaként Pintér Béla Tár­sulatát láthattuk. Pintérék sajá­tos ízt, műfaji jellemzőket, szín­házi és valóságfelfogást képvi­selnek a magyar színházi élet­ben. Éppen ezért vannak állandó motívumaik, visszatérő eszköze­ik, színpadi megoldásaik. Ezek­től a jegyektől (is) lehet őket bár­melyik társulattól megkülönböz­tetni. Ebben nincsen probléma, legfeljebb annyi, milyen mérték­ben lehet meghaladni a már elért csúcsokat, s meddig lehet ezekből az elemekből építkezni, s mikor kell újakat kitalálni. Pintér Béla színháza nem illusztrál, hanem változásra, változtatásra szólít fel, s nem katarzist akar kiváltani a nézőkből, ami egyúttal feléli szel­lemi energiáit is, hanem cselek­vésre hívja őket. Az évezred ajánlata A történetben egy magyar céghez az évezred ajánlatával kopogtat be az amerikai befek­tető; az indián-kovbojnak öltözött karvajzsidók egy ázsiai olajki­termelést bíznak a kollektívára. A fő vonulat a cég átalakulása egy csapat gerinctelen patkány- nyá, akik a nagy lehetőség kapu­jában hajlandók szétcincálni egy­mást, hogy a végén a nem létező győztesek is koppanjanak. Az első részben csasztuskákat énekelnek a színészek, mai viszo­nyainkról szólnak a szövegek, ezzel összekapcsolják az ötve­nes éveket a maiakkal, s egy idő után az a vélemény alakul ki ben­nünk, hogy a rendszerváltozás óta az emberi lélekben, a mentá­lis viselkedésben, a kapcsolatok­ban semmi változás nem történt. A szabadság nem tett bennünket toleráns emberekké, nem bon­takoznak ki legjobb képessége­ink. Vadkapitalizmus mellé, vad erkölcsiség és gerinctelenség tár­sul, amelyben a haszon vagy az egyéni érdek kedvéért minden­ki elárulja a másikat. így lesz a darab elején megjelenő markáns közösségből massza, amely már csak önmaga pusztulását vár­ja. Ez bizony eléggé pesszimis­ta látásmód és vélemény. Igaz, tehetnénk úgy is, mint ennek az igazságtartalma a nullával lenne egyenlő. De éppen azért nem tud­juk magunktól távoltartani az előadást, mert alapigazságaival mélységesen egyetértünk. Úgy tűnik, a darabhoz kel­lett igazítani a színházi teret is, ezért az emeleten nem lehettek nézők, s valamiképpen az ele­gáns nézőtér is disszonánsán hatott ahhoz a játékmodorhoz és kíméletlen, kegyetlen igaz­mondáshoz, melyet láthattunk, hallhattunk. Meglehet, sokak ízlését felbirizgálta egy-egy jele­net harsány naturalizmusa. Eze­ket más társulattól nem vennénk jó néven (a mértékről ebben az esetben is lehetne vitatkozni), de Pintérék esetében ez nem hatott zavarólag. Egyébként is valószí­nű, hogy már Nyíregyházán is vannak „pintéristák”, akik tud­ják, mit várhatnak az előadástól, s zömükben ők foglaltak helyet a nézőtéren is. Tetszettek a színészek: Ro- szik Hella, Szamosi Zsófia, Friedenthal Zoltán és a Nyíregy­házán különös szeretettel foga­dott Thuróczy Szabolcs is. Jó volt Kemenczy Antal zongorakísére­te és zenei összeállítása is. Az viszont tény, hogy A soha vissza nem térő nem igazán illeszkedik a VIDOR vonulatá­ba, hiszen inkább szomorúság­gal a szívünkben és a lelkűnkben álltunk fel a tapsrend után, mint vidámsággal és derűvel. A csokoládé elolvad a szájban Térzene. A város terein mindennap dél­után hallhatunk kelle­mes muzsikát. (Fotó: Sipeki Péter) l ....„ i. " i , M ,/ A gazembert Vajon van olyan magyar ember, aki Rejtő Jenőt nem ismeri? Nem valószínű. Nyíregyháza (NIA) - Az esti előadás látogatói tele voltak szo­rongással, hiszen A hős és a cso­koládékatona csúszott, s mire sikerült mindenkinek helyet fog­lalni a kamara nézőterén, végig­futott a hír: fél kettőnél előbb nem lesz vége az előadásnak. ■ A Katona József Szín­ház előadása elmaradt a várakozástól, kevés volt a hiteles mozzanat. Nyíregyháza (NIA) - A Kato­na József Színház VIDOR-on való jelenléte minden alkalommal izgalmat, igazi művészi élményt jelent. Lehetnek persze kivételek. Ilyen volt a mostani bemutató is, melynek szerzője G. B. Shaw (s még néhányan), rendezője pedig Máté Gábor, aki nem igazán tud­ta eldönteni, mit akar az alap­szöveggel. Az előadás annyira középszerű volt, hogy az ember nem akart hinni a szemének, s főképpen annak, hogy ezt a Kato­na József Színház követi el. De kit érdekelt ez ebben a pilla­natban, amikor Rejtő Jenő klasz- szikusnak számító munkáját, A tizennégy karátos autót láthat­tuk? Rejtőn nemzedékek nőttek fel, sok-sok mondata szállóigévé vált, s a humora ma is olyan ele­ven, mint két-három-négy évti­zeddel ezelőtt volt. Bensőséges játék A Szkéné Színház és a Picaro Társulat koprodukciójában, a narrátor (Tamási Zoltán) fanyar Az első felvonás színpadképe egy megnyomorított szobácska, melyben először jelenik meg a csokoládékatona (Kocsis Ger­gely), s a család esküvő előtt álló lánya (Jordán Adél). A menekülő katona és a neki kényszerűség­ből menedéket nyújtó lány között már az első pillanatokban megin­dul az érzelmi áramlás, s tudjuk, hogy a kézcsókból még súlyos következmények lesznek.. Kitágult a tér A második és a harmadik rész­ben valamelyest kitágul a tér, változnak a díszletek (Cziegler Balázs munkája), de az egész előadás megmarad a régi Déry- né-társulatok (nem akarom őket megsérteni) színvonalán. S ezen külön története mellett, halad­tak is ismert regénybeli esemé­nyek. A jelenetekben sok volt a geg, a kitűnő színészi játék, a Szkéné Színház hagyományos játékmodora most is érvénye­sült, melynek egyik jellegzetes­sége a közönséggel való kapcso­lattartás. Nekem személy sze­rint nem Gorcsev Iván volt a kedvencem, hanem Vanek B. Eduárd, aki képes volt a rejtői világkép jellegzetességeit meg­jeleníteni. bizony nem segítenek a neves szí­nészek sem: Bodnár Erika, Jor­dán Adél (aki talán a legegysége­sebb és leginkább kézben tartott alakítást nyújtotta), Haumann Péter, akire mindig felnézünk, s sajnáljuk, ha hozzá méltatlan szerepbe keveredik. Jó volt lát­ni Bán Jánost, aki a szolgalelkű- séget formálta meg kitűnően, és tetszett Pálmai Anna szobalánya is, aki egyszerre ravasz és szen­vedélyes, s aki az erkölcsi szabá­lyokat azonnal félredobja, ha az érdekei úgy kívánják. Az előadás görgött szép csende­sen, jórészt kedvetlenül és hite­lesség nélkül. Pedig, bizony Isten, szeretjük a Katona József Szín­házat, s örülünk, hogy újra Nyír­egyházán láthattuk őket. Regős János rendező kitű­nően kihasználta a kis színpa­di teret. (Az előadás valószínű­leg ekkorára is készült.) Ettől a játék még bensőségesebb lett, s a nézőket átitatta Rejtő Jenő humo­ra, mely nem szarkasztikus, nem akar megváltoztatni bennünket, de tehetségesen mutatja fel éle­tünk egy-egy fonák pillanatát, amelyben a gazembert is lehet kedvelni, mert belül aranyból van a szíve. (Amíg el nem lop­ja valaki.) is lehet kedvelni, ha aranyból van a szíve Papírkutyák Ma este is lesz filmvetí­tés: fél tíztől a Papírkutyák című filmet láthatják az érdeklődők. Előzetes letar­tóztatásba kerül Kuplung és Csumpi, s felidézik a töké­letlen bűncselekmény rész­leteit... Főszereplők: Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Haj­dú Steve, Gesztesi Károly. 6 író A fesztivál ideje alatt a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban irodalmi kávéház működik: a 17 óra­kor kezdődő beszélgetése­ken a mai magyar iroda­lom képviselőivel találkoz­hat majd az olvasóközön­ség, s tehet fel kér­déseket. Ma Jókai Anna író­nő lesz a kávéház vendé­ge. Kőhalmi Zoltán Éjjeli duma A stand up comedy, bár csak pár éves hazai múltra tekinthet vissza, de vannak igazi sztárjai, akiket évről évre láthatunk a VIDOR Fesztiválon. Ma este tíztől a Jósa András Múzeumban Kőhalmi Zoltán dolgoztatja meg rekeszizmainkat. Utcaszínház Ma délután háromtól a Kossuth téren a Nap és a Hold elrablását mutatják be a Langaléta garabonciások. A megható történet földön, égen és levegőben mutatta- tik be, a mímesek arc- és testjátékával, a langaléták gólyalábaival, a lég papírsár­kányával, az ostor durrogá­sával, a muzsika zengésével, s táltos paripák küzdésével kísérve. A nézőkkel közösen felépítünk egy világot, mely közepén ott tündököl a nap és a hold. A gonosz, beleront­ván ebbe a világba, elrabolja a fényt, az éltetőt... A Nadara zenekart ma este hallhatjuk Hagyományok ötvöződnek Ma héttől a Kossuth tér színpadán a Nadara zenekar, mely­nek muzsikája igazi kulturális olvasztótégely: székely, román, cigány hagyományok ötvöződnek benne, melyeket a zenészek fla­menco hangulatokkal és balkáni ritmusokkal fűszereznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom