Kelet-Magyarország, 2009. március (66. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-06 / 55. szám
2009. március 6., péntek KilET ÉRTÉK ÉS TUDÁS / II Vadászati helyzetkép Csongrádi Zoltán főigazgató Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Az 2008/2009 vadászati évben az élőhelyi tényezők kedvezőek voltak a vadállomány számára: jelentős elhullást okozó, különösen szélsőséges időjárás sem a tenyészidőszakban, sem a téli időszakban nem alakult ki. Bár megyénkben valamennyi, hazánkban jelentőséggel bíró nagyvadfaj - őz, gímszarvas, dám, vaddisznó (vadaskertben muflon) - vadászatára van lehetőség, de nagyságrendileg és bevételi forrásként egyaránt az őz tavaszi-nyári időszakban zajló bérvadásztatása bír a legnagyobb jelentőséggel. Őzállományunk kedvező adottságait és őzbakvadásztatás sikerességét az átlagostól magasabb érmes arány (16%) és néhány igen jó paraméterekkel rendelkező trófea (pl. Vasmegyer Rétköz VT. 637 gramm, 165,03 pont) mutatja. A vadászati lehetőségek széles palettája növekvő számú külföldi vendéget vonz megyénkben: számuk (358 db) 30-40%- kal nőtt a megelőző időszakhoz képest. Az ősszel kezdődő apróvadvadászatok lassanként befejeződnek. Helyenként tartanak még fácánvadászatokat, illetve folyamatban van a nagyvad selejtezése. A vadászati év vége felé már nem a vadászat, hanem inkább a vadgazdálkodási feladatok dominálnak. Nehéz tél után Dr. Zsombik László egyetemi adjunktus DE AMTC Növénytudományi Intézet Egy igen hosszú tél végén járva egy rég elfeledett probléma ütheti fel fejét a kalászosvetésekben a vastag hótakaró miatt. A jól megerősödött és bokrosodott rozsvetésekben a hópenész ütheti fel fejét, melynek jellegzetes tünete a növényeken megjelenő piszkosfehér bevonat. Az olvadás ütemétől függően a hóréteg felső részén jégpáncél alakulhat ki, ami levegőtlenséget okozhat, ezáltal az állomány kipállhat. Ez ellen legkézenfekvőbb védekezési mód könnyű traktorok területen történő járatása, az így feltört jégpáncél alatt a vetések oxigénhez jutnak. Amennyiben a korai vetésű növények vetését tervezzük kötöttebb talajokon, úgy a talaj- és magágy-előkészítést - ha a talaj nedvességi állapota lehetővé teszi - mihamarabb meg kell kezdeni. A nedvesebb talaj miatt célszerű kisebb önsúlyú, ikerkerekekkel ellátott gépekkel végezni a műveleteket. Várhatóan az időben elvégzett szántások jól omlottak és ülepedtek a keményebb tél hatására, így a magágykészítés kevesebb menetszámmal, kisebb taposással megoldható. A szántás tavaszi elmunkálásának klasszikus eszköze a fogas, illetve simító, de kötöttebb talajokon alkalmasabb lehet a kompakton Közvetlen a magágy előkészítésére szárazabb talajon apró magvak számára alkalmasabb a germinátor, nagyobb nedvesség- tartalom esetén inkább kombinátort alkalmazzunk. És ne feledjük: a nem megfelelő talajnedvességi állapotban végzett elmunká- lás káros hatásai a következő műveletekkel már csak kis mértékben javíthatók! A tél során jól omlott szántáson kevesebb munkamenettel készíthető jó minőségű magágy (Fotó: Archív) A kerti kapor Borbélyné dr. Hunyadi Éva egyetemi adjunktus DE AMTC Növénytudományi Intézet A kapor (Anethum graveolens L.) Magyar- ország területére a Földközi-tenger vidékéről került be. A csírázás-kelés időszakában hidegtűrő, később hőigényes. Vízigénye a szárba indulás és a virágzás között a legjelentősebb. A köny- nyen melegedő, jó tápanyag-ellátottságú talajokat kedveli. A termesztési cél lehet kapormag (olaj-előállításra is), növényolajelőállítás, friss vagy szárított zöldkapor. Magtermesztéskor és növényi olajnak március végén, április elején kell vetni. Fűszerkapornak szakaszosan március elejétől május közepéig vethető, vagy utóveteményként július közepétől augusztus közepéig. TANÁR ÉS TANÍTVÁNY Dr. Ertsey Imre, a tanár Prof. dr. Ertsey Imre (Fotó: Avar) 1 Tanárembernek nagy boldogság, ha látja, hogy a tanítványai sikeresek. Avar László „Nyírmeggyesen születtem, s egy tanyán laktunk, Meggyes és Nyírcsaholy között. Gyerekkoromban az öcsémmel, aki most Nyírmeggyes polgár- mestere onnan jártunk iskolába, majd 10 éves koromban a rokonainkhoz kerültünk Pestre, és ott folytattuk a tanulmányokat. Az Eötvös-gimnázium- ban érettségiztem 1965-ben, s ezután nem a tényleges mező- gazdasági pályát választottam. Felvettek Sopronba az Erdészeti Egyetemre, de innen családi okok miatt visszakerültem Debrecenbe, az Agrártudományi Főiskolára, amelynek jó híre volt. Az egyéves katonai szolgálat után átvettek, s így lettem debreceni agráros hallgató. Ma úgy gondolom, helyesen döntöttem, amikor az élelmiszer-termelést választottam. Ez akkor is így igaz, ha nem a mezőgazdaság természettudományos részével foglalkoztam, mint egyetemi oktató és kutató, hanem a gazdálkodás összefüggéseit vizsgáltam. Ökonómiát választottam Mint hallgató, az egyetemen azokkal a tanáraimmal kerültem szorosabb kapcsolatba, akiknek később közvetlen kollégája lehettem. Gönczi Iván, Kádár Béla, Vadász László, hogy csak a legelismertebbeket említsem. Itt kell megemlítenem még Tóth Józsefet is. Ezen tanáraim hatására választottam az ökonómiát, s később öröm volt mellettük dolgozni. A módszertanra pedig azért esett a választásom, mert ez politikamentes volt. Hallgatóként az utolsó félévünket a gyakorlatban kellett eltölteni, s ez idő alatt készítettük el a diplomadolgozatunkat. Nagyon jó módszernek tartottam, ma is ez róla a véleményem, hasonló volt ahhoz, amelyet Nyugat-Európában ma is megkövetelnek. Az egyetem elvégzése után 1 évet dolgoztam a gyakorlatban. A nyírmeggyesi Petőfi Tsz-ben gyakornokoskod- tam, amit az állam fizetett. A kertészeti üzemág egy részének irányítása, szervezése tartozott hozzám, csekély 600 hektárjával. Francianyelv-tudás A tsz-ből eljöttem, nagyon prózai okok miatt. Az ottani munka nem elégítette ki a szakmai igényeimet, hisz mérnöki munkát csak a tervezés 2 hetes időszakában volt alkalmam végezni. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Vállalatgazdaságiam Tanszékére 1970 szeptemberében kerültem be, úgy, hogy akkor Vadász Laci bácsi 1 évre külföldre ment ösztöndíjjal, s engem az ő helyére vettek fel. Érdekes, hogy ebben közrejátszott a jó orosz és francia tudásom. A tanszéken, mint gyakorlatvezető minden tárgy oktatásában részt vettem, tanársegédként kezdtem. Később az intézményi ranglétra minden fokát bejártam, egyetemi tanárként pedig a 2000-ben létrejött Gazdaságelemzési és Statisztikai Tanszék vezetem. Meghatározó volt számomra, hogy 1976-ban 9 hónapot tölthettem az INRA kutatóintézeteiben, amely a mai napig visszahat munkámra, szakmai kapcsolataimra. Büszke vagyok arra, hogy vezetőként vehettem részt a debreceni egyetemi integráció kialakításában. Az Agrártudományi Centrum előbb elnökhelyettes, majd 4 évig elnöke voltam, s 1 évig oktatási rektorhelyettesként tevékenykedtem. Miután minden szakmai területet végigjártam az ökonómiába, Tóth József professzor mellett az operációkutatás alkalmazását választottam kutatási területemnek. A tervezési rendszer korszerűsítésén dolgoztunk, 1978-ban a mi egyetemünkön már volt számítógép, ami a munka hátteréhez nélkülözhetetlen volt. Együtt dolgoztam azzal a Tarnóczi Tibor kollégámmal, aki a közelmúltban került hozzánk vissza az Agrár- tudományi Centrumba tanítani. Jónak tartottam akkor, hogy volt programozott kutatás, amit a MÉM irányított, ellenőrzött és számon kért. Abban az időszakban - amikor a politikai sorompókat felnyitották - egy nagyon látványos műszaki fejlesztést lehetett megvalósítani, aminek következtében a magyar mező- gazdaság rövid időn belül felzárkózott a világszínvonalhoz. A fejlesztések miatt a gazdálkodó szervezetek bátran fordultak az egyetemekhez, ahol a szükséges szellemi tőkét megtalálták, igénybe vehették. Végzett hallgatóinkkal nagyon jó volt a szakmai kapcsolat. Mára alapvetően megváltozott az oktatás célja, struktúrája, a résztvevők hozzáállása. Nagyon sok kitűnő hallgatóra emlékszem. Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében a Baromfi Coopnál dolgozik Juhps István, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az MVH-kirendeltség vezetője Mészáros Péter, Hajdú- Bihar megyében pedig a Hortobágyi Halgazdaság vezérigazgatója, Puskás Nándor. „Tanárembernek nagy boldogság, ha látja, hogy a tanítványai sikeresek, mert az őt is minősíti.” Juhos István, a tanítvány A nagybetűs életben mindennap egy külön vizsgaidőszak, egy külön vizsga. Avar László „Nagyon fiatalok voltunk, szerettünk bulizni, ugyanakkor tanulni is kellett. Nyavalyogtunk, hogy miért kell ezt most nekünk csinálni, mennyivel jobb volna szórakozni. Egy nagyon kedves professzorunk megjegyezte: fiúk, most düny- nyögtök, mert vizsgaidőszak van, s tanulni kell, de ne feledjétek, hogy a nagybetűs életben mindennap egy külön vizsgaidő- szak, egy külön vizsga lesz, a maga döntéseivel! Azóta látom, tapasztalom, hogy mennyire igaza volt. A Debreceni Agrárra Borsodból jöttem, Szirmabesenyőről. A választás nem volt véletlen, hisz édesapám, Juhos József, aki ma Mezőkövesden mezőgazdasági vállalkozást - Klementina Kft. -visz, ugyanitt tanult, s itt szerzett diplomát 1969-ben. Az otthonról hozott érdeklődéssel először Szarvason kezdtem tanulni, de 1990-ben már a Debreceni Agrártudományi Egyetem hallgatója voltam. Ha most kicsit visszagondolunk, ez közvetlenül a rendszer- váltás utáni időszak Magyarországon. Akkoriban sokan megkérdőjelezték, hogy kell-e ennyi agrármérnök a hazának. Éz főleg kívülről érkező vélemény volt, az egyetemen belül az a hír járta, hogy aki itt végez, az mindenhez ért: akár a trágyakezeléshez, akár a bankszakmához. Az idő bebizonyította ennek az állításnak az igazát. Gyakorlatias oktatás Az egyetemistáiét előnyeit főleg azok ismerik, tudják, akik egyetemisták már voltak. Az első két évben arra tanítottak meg bennünket, hogy azért igyekezzünk komolyan venni az életet. Ami ezután következett, tehát a 3-4-5. év, az pedig a szakirány választás jegyében telt el. Én a vállalatgazdasági szakirányt és az ökonómiát favorizáltam, s mindkettővel nagyon jól jártam. Már akkor is éreztem és tudtam, hogy ezek a szakirányok átfogó, mondhatni teljes körű ismeretet adnak az agrárszakmáról és nemcsak egy-egy részében mélyülünk el. Kollégista voltam, annak minden előnyével, gyönyörűségével. Érdekes is volt, laza is volt, sokan azt hitték, hogy a feleségem is itt tanult Debrecenben, mert oly gyakran látták itt, pedig ő Sárospatakra járt. Együtt jártam az egyetemre azzal a Kvancz Józseffel, aki most a Nyíregyházi Főiskola dékánja. Ezenkívül számos emberi, baráti kapcsolat maradt meg abból az időszakból, ami talán nem is meglepő, sokan lettek bankárok, agráros diplomával. Diplomás agrármérnökként a KITE-hez kerültem, Búvár Géza vezérigazgató vett fel. Pénzügyi feladatokat kaptam, a John Deere gépkereskedelmének pénzügyi dolgait intéztem. Ez 1,5 évig tartott, de nagyon jó alapozás volt a későbbi dolgaimhoz. Hozzáteszem, hogy amit az egyetemen ökonómiából megtanultam, azt az első perctől kezdve a gyakorlatban is jól tudtam hasznosítani, jó hasznát vehettem az egyetem gyakorlatias oktatásának. Hallgatókat fogadunk S ekkor egy máig ható változás következett be az életembe. Bárány László hívására 1998 májusában egy akkor induló, bimbózó vállalkozáshoz szegődtem el Nyírkércsre, a Baromfi Coop Kft.-hez. Ennek akkor az árbevétele 600 millió forint volt, mára az egybetartozó cégcsoporté már megközelíti a 30 milliárd forintot. Ez egy teljes mezőgazdasági integrációt magába foglaló cégcsoport, fő tevékenysége az állattenyésztés. Baromfitenyésztéssel, -neveléssel és -feldolgozással foglalkozunk. Ez a cégcsoport 5 részből áll: az anyacég a Baromfi Coop Kft., azon kívül a Rohodi Hús Kft. Nagyon fontos a Master Good Kft., amely a cégnek a márkajelét is adja, a Master-M Kft., az maga a kisvárdai baromfi- feldolgozó és működik egy szolgáltató cégünk is. Ez a cégcsoport Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében meghatározó vállalkozás, ennek a cégvezetője és a pénzért felelős gazdasági igazgatója vagyok. A Debreceni Egyetem Agrár- tudományi Centrumával máig nagyon jó a kapcsolatunk. Gyakran fogadunk onnan hallgatókat, s nem utolsósorban a cég tulajdonosa, id. Bárány László az egyetem tiszteletbeli docense.” Juhos István (Fotó: Avar)
