Kelet-Magyarország, 2009. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-17 / 14. szám

2009. január 17., szombat HAZAI TÁJAKON /3 Üresen álló munkasor a Berwin Ruhagyár Zrt. nyíregy­házi gyárában január 15-én (Fotók: Balázs Attila) Az utolsó munkásgyűlés pénteken délben Turgyánné Tóth Magdolna a Berwin Ruhagyár Zrt. nyíregyházi gyárában kezdett el dolgoz­ni, 11 éve ő az igazgató Kiss István Zsoltné varrónő nézi a felmondóleveleiket átvevő kollégáit a Berwin Ruhagyár Zrt. nyíregyházi gyárának előkészítőjében január 15-én Nincs több elegáns öltöny ken feszíte­nek manö­kenek az itt szabott, varrt öltö­nyökben - már csak a múlt... A tulajdo­nos, Simon Berwin még csütörtö­kön is tárgyalt a munkaügyi minisz­tériumi szakér- A I tőkkel, j de sem­Deákné Istenes And­rea főművezető mond­ja el a felmondással kapcsolatos tudniva­lókat a Berwin Ruha­gyár Zrt. nyíregyházi gyárának előkészítő­jében január 15-én ■ Nem termelnek több ruhát a műhelyben, lakat kerül a Berwin Ruhagyárra. Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) - Zsúfolásig megtelt az ebédlő pénteken a Berwin Ruhagyár Zrt. nyíregyházi gyárában: - Sok jó ember kis helyen is elfér, és sok jó ember dolgozott a cég­nél, sokan közülünk 30-35 évet. Mit mondhatnék, kívánhatnék? Mindenkinek‘jó egészséget és azt, hogy minél előbb sikerül­jön munkát találnia - csalta elő az első könnyeket Turgyánné Tóth Magdolna. Ez már nem volt munkanap, csak egy búcsú­ebédre hívták meg a dolgozókat, de mindenki eljött, még azok is, akik korábban átkerültek a vásárosnaményi gyárba. A műhelyekben már csak a gépek árválkodnak, a mozdu­latlan szalagsoron végigpillant­va az ember tudja: minden gép egy-egy ember sorsát szimbo­lizálja. A titkárság szobájának falán számtalan fotó: nyugat­európai szaklapokból vett képe­mi kedvező fejlemény. A gyár­ra lakat kerül, bár egy hóna­pig még néhányan bejárnak, az iratokat zárják, illetve a kész­áru kiszállítását intézik. A gépe­ket, a műhelyeket még őrzik, de hogy aztán mi lesz, senki sem tudja. Gojdics Krisztián Szórcsik Horváth Soltész Mariann Erzsébet Miklósné máshol is találok. Horváth Erzsébet csöndesen fogal­maz: Véget ért egy korszak, amit sajnálok, de minden, ami véget ért, az egy újnak is a kezdete. Soltész Miklósné keserűen jegyzi meg: Ez az egész siralmas helyzet... Meg­lehet, egészen másképpen alakultak volna a dolgok, ha más a tulajdonosi és vezetői hozzáállás. Hogy köszön el a munkahelyétől? Riskó András szomorú születésnapi ajándékot kapott, neki ugyanis a gyár bezárásának napján volt a születésnapja... Érthetően nem ez volt élete legjobban sikerült szülinapja, de nem tört össze: Ez volt az első munkahelyem, tanuló­ként kezdtem, s 37 évet dolgoztam le itt. Remélem, találok ettől jobbat is. Gojdics Krisztián a csapatszellemet emeli ki a felidézett évekből: Szomorú, hogy itt kell hagyni ezt a gyárat, jó volt a közösség, amelyben jó volt dolgozni. Krutilla Mihály az előre menekülést választotta: A gyár bezárásának hírére elvégeztem egy személy- és vagyon­őr tanfolyamot, remélem, ezzel sikerül valahol elhelyez­kednem, bár az idősebbeknek ez nem könnyű feladat. Szórcsik Mariann kritikával is él: Én örülök, hogy elme­hetek innen, nem éreztem jól magam, ilyen lehetőséget Riskó András Krutilla Mihály Párnával fojtotta meg reggel édesanyját ■ A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében. Nyíregyháza (KM - P. S.) - Emberölés bűntette miatt állt a megyei bíróság dr. Bodnár Zsolt vezette tanácsa előtt a 62 éves Sz. Gy. A vádlott házassága 20 éve, akkori alkoholizmusa miatt felbomlott, majd édesanyjához költözött Nyírpazonyba. Tart­va a fiától, az édesapa eladta a házat a vádlott lánytestvéré­nek. 1996-ban az apa meghalt, de a vádlott is súlyos beteg lett. Továbbra is közös fedél alatt élt a szintén beteg, 2006 decembe­rétől ápolásra szoruló édesany­jával. 2007 májusában a testvé­re ki akarta lakoltatni az any­ja ápolásáról gondoskodó vád­lottat a lakásból, amit ő nagyon zokon vett. Tiszta tudattal Az édesanyja is mondta neki, hogy majd a hajléktalanok közé kerül. A viszony emiatt köztük megromlott. Június 3-án reggel úgy összevesztek, hogy a vádlott kihúzta az anyja feje alól a pár­nát, majd azt nagy erővel, leg­alább 5-10 percig az arcára szorí­A bíróság kihirdeti az ítéletet tóttá, kezeit lefogta, és teljes test­tel ráfeküdt addig, amíg az idős asszony meg nem fulladt. Ami­kor már nem mozgott, a vádlott felhívta a lányát, akinek elmond­ta: „nagy hülyeséget csináltam, megöltem a nagyit”. Ezután a rendőrségen is bejelentést tett, valamint levelet írt a testvé­(Fotó: Pusztai Sándor) rének, akit hibáztatott azért, hogy a dolgok ide jutottak. A bíróság a vádlottat bűnös­nek mondta ki emberölés bűn­tettében, és ezért 8 év, fogház­ban letöltendő szabadságvesz­tésre ítélte. A bíróság az indok­lásban rámutatott, hogy a védő érvelésével szemben, az erős fel­indulásban elkövetett ember­ölés feltételei nem állapíthatóak meg. A vádlott nem volt olyan feldúlt állapotban, ami a tuda­ta elhomályosodásához és a bel­ső egyensúlya megbomlásához vezetett volna. Ezt bizonyítja, hogy az ölési cselekmény min­den apró mozzanatára hűen visz- szaemlékezett, és a cselekmény elkövetése után tiszta tudattal és célirányosan cselekedett. Emberölési szándékának kialakulása nem volt méltá­nyolható, ezért a jelentéktelen sérelmet követő, túlméretezett indulatkitörés sem alapozta meg az erős felindulásban elkö­vetett emberölés megállapítását. Nem tekinthető ugyanis erköl­csileg menthetőnek az erős fel­indulás, ha annak oka az, hogy az elkövetőt a szülő szidalmaz­za. Az ítéletet az ügyész tudo­másul vette, míg a vádlott és védője eltérő minősítés és eny­hítés végett fellebbezett. Az íté­let kihirdetése után a vádlott kezén azonnal kattant a bilincs, ugyanis a bíróság elrendelte az addig szabadlábon lévő vádlott előzetes letartóztatását, mert a kiszabott szabadságvesztés tar­tamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom