Kelet-Magyarország, 2009. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-17 / 14. szám

2009. január 17., szombat KIÜT HÁTTÉR /4 Kereskedők utcája Zajácz D. Zoltán zoltan.zajacz@kelet.szon.hu N/linden településen, de különösen a nagyvárosokban vannak felkapott, diva­tos negyedek, vannak kevésbé felkapottak, és olyanok is, ahová nem szívesen költözik az ember. Ez azonban az idők folyamán megváltozhat. Néha egy emberöltő sem kell ahhoz, hogy divatossá váljon egy környék, vagy éppen elveszítse patináját. A Kertvárost (az egykori Ságvári-telepet) ugyan húsz évvel ezelőtt is szerették az ott lakók, az embe­rek többségének azonban eszébe sem jutott volna a „síneken túlra" költözni, oda, ahová csak a felüljárón vagy a repülőhí- don keresztül vezet az út. Ma közkedvelt, irigyelt városrész, sokak elérhetetlen álma. Az Arany János utcának viszont sokat ártott, hogy egy időben ott árulták bájaikat a rosszlányok. Az elmúlt két évtizedben talán a Debre­ceni út ment át a legnagyobb változáson, ahogy elérte a megnöveícedett forgalom, no meg a rendszerváltás. A két felüljáró közötti szakaszon ma már alig vannak lakók: az egykori csalá­di házak udvarán használtautó-kereskedé­sek nyitottak. Az üres telkeken, a lebon­tott régi házak helyén üzletházak, autó­szalonok bújtak elő a földből. A másik, a körút és a Hatzel tér közötti szakasz látvá­nya még a régi belvárost idézi, de már itt is hömpölyögnek, egymást érik az autók. A lakók lassan átadják helyüket a kereske­dőknek. Testmozgás. Az időjárás gondosko­dott arról, hogy tegnap reggel mozgással ! kezdjük a napot. (Fotó: Racskó Tibor) I Ön szerint kell aggódnunk a felújításokkal járó közlekedési káosz miatt? Szavazók száma: 29, 2009. 1. 16. 19 óra Következő kérdésünk: Ön helyesli, hogy a lakóházak helyére kereskedők költöznek? Szavazzon! Aktuális kérdéseinkre Ön is leadhatja szavazatát. Mi lesz veled. Debreceni út? ■ Az eladó ingatlanok sora jelzi, valami más lesz Nyíregyházán az egykor patinás soron. Nyíregyháza (KM) - Némi aggodalommal tapasztaltuk, hogy igaza van annak az olvasónknak, aki arra hívta fel a figyelmünket, hogy a Debreceni úton egymást érik az eladó házak. A Hatzel téri piac és a felüljáró közötti szaka­szon összesen 14 ingatlanon talál­tunk hatalmas eladó feliratú táb­lát. Van köztük düledező homlok­zatú, régi polgári otthon, felújí­tott lakóház, üresen álló építési telek, s egy féligkész társasház. Közel az úttesthez- Van, aki már két éve szeretné itt eladni a házát, de senki sem veszi meg, s egyre többen dönte­nek az eladás mellett - halljuk A környék népszerű, ezt jelzi, hogy a közeli utcákon sok az új építésű ház. Mikó Dániel ......................ff a középkorú vállalkozótól, aki viszont marad, mert mint fogal­maz: ő már hozzászokott a zajhoz, az állandó, dübörgő gépkocsifor­galomhoz, emlékek kötik ide. És az sem zavarja, hogy szellőztetni csak késő este vagy éjszaka lehet, és a közbiztonság sem a régi. - Mint magyarázza: a lakások túl közel vannak az úttesthez, nyu­galmas utcáról így itt végképp nem beszélhetünk. Arra szűk, hogy az üzletekhez parkolót is kialakítsanak, így meg nehéz becsalogatni a vásárlót.- Van itt olyan tulajdonos, aki súlyos milliókat fizetett a parko­lóért. Ha jól belegondolok, már Egymást követik az eladó ingatlanok a nyíregyházi Debreceni úton (Fotó: Racskó Tibor) csak a viszonylag új építésű tár­sasházakban laknak itt igazából. Persze, mindenkit más ok vezé­rel: vagy örökölte, de nincs rá szüksége, vagy mert a vállalko­zás nem jött be, vagy csak egy­szerűen a nagy belmagassá­gú házat képtelenek fenntarta­ni. Elveszítette már ez az út a régi, patinás hangulatát - legyint lemondóan.- Funkcióváltságon megy keresztül ez a terület, bár mivel a forgalom szempontjából ez a sza­kasz kevésbé terhelt, mint pél­dául az út két felüljáró közötti része, ez a folyamat lassabban megy végbe - mondta lapunk­nak Giba Tamás, Nyíregyháza alpolgármestere. - Azok, akik itt élnek, nyilván már ezt a forgal­mat is túlzottnak találják, ám a kereskedők, vállalkozók szí­vesen költöznek, költöznének ide. A városnak ez a része több­szintes beépítést feltételez, ahol megfigyelhető, hogy a földszin­ten kereskedelmi célú létesítmé­nyek kapnak helyet, s aki teheti, a lakásokat az utcafronttól bel­jebb építi. A környék népszerű A terület önkormányzati kép­viselője, Mikó Dániel is hason­ló állásponton van, szerinte is elképzelhető, hogy a Hatzel tér és a felüljáró között a lakások helyét átveszik az üzletek. - Ez lenne a logikus, mondja. Úgy véli, a kör­nyék népszerű, ezt jelzi, hogy a közeli utcákon sok az új építésű ház, az említett szakaszon pedig nagyon drágák a telkek, ezért is akarják eladni az ingatlanokat a tulajdonosok. - Sok helyen a telek jóval többet ér, mint a rajta lévő felépítmény, és mivel ezek a házak rossz minőségű alapanya­gokból készültek, a tulajdono­sok a felújítás helyett inkább az eladás mellett döntenek. Zajszigetelés Borbély József pontosan tud­ja, milyen érzések kavarognak azokban, akik eljutnak arra a pontra, hogy kirakják házuk­ra a táblát: eladó. A Debrece­ni úton él és dolgozik, s több­ször megfordult már a fejében, hogy elköltözik. - A gyereke­im itt nőttek fel, s szeretnek itt lenni, ezért döntöttünk a maradás mellett - mondja, s hozzáteszi: zajszigetelő kerí­tést építettek, s a nyílászáró­kat is kicserélték, hogy csök­kentsék a zajt és a port. - Órási a forgalom, a sebességhatáro­kat messze túllépik az autósok, a kiálló aknafedelekre ráhajtó teherautók pedig szinte átre­pülnek az úton. Amióta négy­sávos az út, traffipaxot még nem láttunk, és bár már több­ször is kértük, mégsem történt semmi. A kereskedők szem­pontjából ez egy ideális város­rész, nem volt ritka, éppen ezért hogy irreálisan magas árat fizettek az eladó telkekért, házakért, hogy tovább bővít­sék a saját területüket. Sírásás télen, nyáron légkalapáccsal Az előírások szerint a sírokat csak a temetés napján szabad megásni, előző nap tilos! Nyíregyháza (KM - L. Gy.) - Az idei kemény tél a temet­kezéseket is nehezíti az ország­ban. A híradások szerint némely temetkezési cég légkalapácso­kat volt kénytelen kölcsönözni, hogy időben elkészülhessenek a sírásással. Lapunk Szekrényes Andrást, a megyei temetkezé­si vállalat igazgatóját kérdezte, hogy a téli idő okozott-e fenn­akadást a temetkezésekben.- Nehézségek nálunk is van­nak, hiszen a föld fagya jelen­leg 70-80 cm mélységű. Koráb­ban komoly dilemmát okozott, hogy a légkalapácsokat kölcsö­nözzük, béreljük-e, avagy vásá­roljuk meg. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk, s tíz ilyen szerszám van a birtokunkban, amelyből hét-nyolc állandóan használat­ban van, kettő pedig tartalék­ban. Meglehetősen drága dolog, egy légkalapács ára 600-800 ezer forint között mozog, s javíttatni is csak Budapesten lehet - kezd­te Szekrényes András.- A megyében 50-60 helyen temetünk, a nyíregyházi, a mátészalkai, a fehérgyarmati, a vásárosnaményi és a dombrádi térségben. Emiatt is fontos, hogy ne csússzunk a temetésekkel. Az előírások szerint a sírt csak a temetés napján szabad megás­ni, előző nap tilos! Ez részben munkavédelmi szempontból van igy, nehogy valaki beleessen a sírgödörbe, másrészt pedig tör­vényi előírás, amely azt hiva­tott megakadályozni, hogy egy bűncselekmény áldozatát még a temetés előtt a kiásott sírgö­dör szintje alá rejtsék.- Egyébként a légkalapácsok használatára nemcsak a téli kemény fagyok idején van szük­ség, de a száraz, nyári időben is - mondta el érdeklődésünk­re Szekrényes András. Vizsgák. A Nyíregy­házi Főiskolán vizsgáz­nak a hallgatók, köztük a képalkotó szakosok is. (Fotó: Racskó Tibor) Havas rejtély Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu Megint, s még mindig a hideg. Pedig egy héttel ezelőtt remél­tem, kellemesebb témával hoza- kodhatom most elő. Megjön talán az orosz gáz is, véget érnek a teliholdas, tartósan hideg éjsza­kák, s barátságosabb lesz az idő­járás. Hát, ami azt illeti, a termé­szet nem kapkodja el az enyhü­lést. Ezért aztán csak az melenget­te a keblünket, hogy városunkban a legpraktikusabb módon siettek a rászorultak megsegítésére: tüzelőt szállítottak nekik. Nekem viszont ez újra emlékezetembe idézte a valahol már egyszer megírt törté­netet, amikor najnalonta a bátyám­mal elkísértük a villanytelepen takarító anyánkat, segíteni a kály­hák begyújtásánál az irodákban, hogy jó meleg legyen, mire jönnek a hivatalnokok. Ott mindig tojás­szén, meg száraz fa volt, felhaso­gatva, s mi ebből megraktunk egy zsákot, s vittük haza a Kraszna- töltésen, még sötétben, hogy meg ne lássanak bennünket. Mire a többi gyerek felébredt, már lángolt az akác a spórban... Évtizedekkel később egy kollegám sehogy sem értette, miért nem szeretem a telet, ők pedig alig várják, hogy indul­janak síelni Ausztriába. Hát, aki gyermekkorában nem tapasztalta, milyen érzés lehet télen télikabát­ban járni, az már a zúzmara láttán is elkedvetlenedik. Tessenek elhinni, pedig megér­tem én a télimádókat, magam is gyönyörködni szoktam a hópely- hekben - az ablakon belülről. Meg miért is titkolnám, keresve kere­sem ebben az évszakban is a szépséges motívumokat, a roman­tikus eseteket. A napokban példá­ul vagy mínusz tíz fokban érkez­tem a főiskolára, ahol már vártak a hallgatóim jegybeírásért vagy utó­lagos szóbeli számadásra, netán javításra. A hideg, meg ez a vizs­gaidőszaki hálátlan feladat (jajj, vajon könnyűt vagy nehezet kér­dez, milyen lábbal kelt stb.) nem a legjobb előjelnek tűntek a hangu­latunk feldobására. Kértem is a saj­tójogból vizsgázni óhajtó diáko­kat, várjanak néhány percet, amíg a vadonatúj épületben lévő szo­ba légkondíciója valamelyest felfű- ti a helyiséget, ne kelljen télikabát­ban cidrizniük. Közben odaálltam az ablak elé, ahol fújta ki a készü­lék a langyos levegőt, s gyönyör­ködtem a szépen parkosított, ám most hóborította udvarban. Ahogy hordoztam végig a tekintetemet, hirtelen nem akartam hinni a sze­memnek! Szabályos rajzolatok tűn­tek elő a fehér havon, mintha vala­milyen titokzatos űrlények jártak volna ott éjszaka. Nyáron mutattak ehhez hasonlókat már a hatalmas búzatáblákban, akkor is rende­sen elcsodálkoztam, s mi tagadás, ) TrryvrmffW kételkedtem a földönkívüliek vizi­telésében. S láss csodát, most itt van előttem a rajzolat a maga való­ságában, ennek már a fele sem tré­fa! Nosza, előkaptam a szemüve­gemet is, hogy mielőtt szétkürtö- lom a csodát a főiskolán, még job­ban meggyőződjem róla. Ekkor tűnt föl, hogy a szabá­lyos betűrajzolatokat valaki cipő­vel taposta ki, szinte mérnöki pon­tossággal. Az egyenes nyílegye­nes volt, a hajlásban meg mint­ha körzővel húzták volna. Követ­tem a vonalakat, s ekkor világo­sodott meg előttem a havas rej­tély. Össze lehetett olvasni az óri­ás betűket. Ez állt rajta: DORINA. Meg amit érez iránta a „földöntú­li" rajongója. Hát, mégiscsak tele van érzéssel és szépséggel ez a tél is? Itt olvashatják az Azok a '80-as évek blogot! VENDÉGSOROK .................................................................................................................................................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom