Kelet-Magyarország, 2003. március (63. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-24 / 69. szám

2003. március 24., hétfő Kelet* Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK A nőkről. A Nőszövetség éves prog­ramtervének megbeszélésére várja régi és új tagjait a Central Hotel klubtermé­be, március 25-én 18 órától. Baba-mama torna. A Jósavárosi Mű­velődési Házban baba-mama torna indul. Kellő jelentkezés esetén kedden és csü­törtökön 9.45 órától várják közös tor­nára a kismamákat és 3 hónaposnál idő­sebb babájukat. NÉZŐPONT Stoptábla Bagdadnál? Sispos Béla Bombazápor hull Bagdadra az egyik oldalról, a másik oldalról tiltakoznak a háború ellen. Kinek (kiknek) van igaza? Ember legyen a talpán, aki eldönti a kér­dést. Hiszen a két fél jottányit sem enged valódi, vagy vélt igazából, úgy érzi, ő képviseli a jót. A kérdés eldöntésében pe­dig csak a tényekre hagyatkozhatunk. Az egyik: megkezdődött. Megkezdődött amitől mindenki tartott, maguk az ameri­kaiak is. Nem leányálom, háború ez ké­rem szépen. Méghozzá a javából. Igen, a javából, mert úgy a támogatók, mint az ellenzők, nem ismerik a végső kimenetelt, még azt sem, meddig kell a sivatagban, amerikaiaknak és briteknek embertelen körülmények között harcolniuk. Ahogy az lenni szokott, mindkét fél bízik magában, de hit nélkül mit is érne az élet... A másik: Irak valós veszélyt jelent a világra, s ezt a problémát meg kell olda­ni, de keresni kell a békés megoldás esz­közeit, és csak a legvégső esetben lehet nem békés, katonai beavatkozáshoz fo­lyamodni. Sportnyelven szólva: az utóbbi futott be a múlt héten. Még mindig küz­denek a háborúellenes erők, még próbál­ják megállítani a félelmetes amerikai ha­digépezetet, a haderők előrenyomulását. Azt hiszem, ez már a veszett fejsze nyele, hiszen innen nincs visszaút. A stoptáblát Bagdad állíthatná fel, onnan még vissza­fordítható lenne a folyamat. De megteszi- e a hivatalos Irak ezt a lépést? Ez most a legnagyobb kérdés. M i itt Közép-Európában nem szeret­nénk megérezni még a háború szelét sem, biztonságban szeretnénk tudni sze­retteink és a magunk életét, élni a normál hétköznapi életünket. Azt hiszem kevés ' érv szól ez ellen, ha van egyáltalán. És ezért természetes, hogy Magyarország, de az iraki nép és a világ érdeke is egybe­vág: a háború gyorsan, a lehető legkeve­sebb emberáldozattal fejeződjön be. Egy­szersmind tűnjön el a Föld színéről a ter­rorizmus, a félelem, a borzalom, az Élet foglalja el bolygónk minden négyzetmilli­méterét. Még az ombudsman is tehetetlen A vállalkozás szabadságát sértené, ha a jegyző határozná meg a nyitvatartási időt Ki védi az állampolgárok jogait? Fotó: Elek Emii Nyíregyháza (KM) - A vál­lalkozó elégedett, a lakosság zúgolódik, az önkormányzat tehetetlen, a közigazgatási hivatal „őrködik”, az om­budsman ajánlásokat fogal­maz, a törvényalkotók pedig lehet, hogy mit sem tudnak az ügyről. Pedig szinte minden települé­sen gond van vele. De, hogy ne csak rébuszokban beszéljünk, egy nyíregyházi példán mutatjuk be, miről is van szó. Több város­részre igaz, ami a Búza téren kialakult: egymás után nyíltak a szórakozóhelyek, a környék tele van egyik helyről a másikra vándorló részegekkel, hangosko- dókkal, a lépcsőházak bejáratát nyilvános vécének használják, a gépkocsikkal érkezők ajtócsapko­dásaitól és az üvöltő diszkó mu­zsikától hangos a környék. Hatáskör nélkül Panaszukkal a nyíregyházi Polgármesteri Hivatalhoz fordul­tak a lakók és mi történt? A pa­naszos leyél elküldése után űjabb zenés szórakozóhely nyílt a többiek szomszédságában.- Szó sincs semmiféle tenni nem akarásról a polgármesteri hivatalban, épp ezért igazságta­lan, hogy sok helyről azt a kri­tikát kapjuk: nem tesz semmit a jegyző - válaszol dr. Köteles István a Polgármesteri Hivatal hatósági és okmányirodájának n ........................ Huszonnyolc paragrafusból mindössze három tartalmazza azt, hogy tiltó rendel­kezésként mit lehet alkalmazni. Köteles István ..................................... ............w vezetője Nagyon szívesen hoz­nánk korlátozó intézkedéseket, de csak azt tehetjük, amire jog­szabályi felhatalmazásunk van. És ez csak az egyik oldala a do­lognak. A másik, hogy nincs olyan jogszabályi felhatalmazása, a jegyzőnek, aminek alapján megtagadhatná egy kereskedel­mi, vendéglátóhely működési en­gedélyének kiadását, illetve jo­gos panaszbejelentés alapján egyik percről a másikra meg­szüntethetné a tevékenységet, bevonhatná a működési enge­délyt. Mit mondanak a jogszabá­lyok? Dr. Köteles István röviden összefoglalja:- A kereskedelmi tevékenység­ről rendelkező 4/1997. számú kormányrendelet 28 paragrafusá­ból mindössze három paragrafus tartalmazza azt, hogy szanki- cióként mit lehet alkalmazni, 25 pedig azt, hogyan kell, hogyan lehet kiadni a működési enge­délyt. Úgy érzem, nagyon elsza­ladtunk az elmúlt évtizedben a liberalizáció felé. Természetesen az sem jó, ami a 90-es évek előtt volt, amikor a tanácsi szakigaz­gatási szerv határozta meg, hány vendéglő, hány élelmiszerbolt, hány akármi lehet a településen, de a jelenlegi helyzet is szinte kezelhetetlen. Kocsma minden házban Ha valaki azt kérdezi, miért nem akadályozzuk meg egy ven­déglátóhely létesítését, pillanat- nyüag az a válaszom: ha az ügy­fél teljes körűen igazolja, hogy megfelel a feltételeknek, beszer­zi a szakhatósági engedélyeket, akár minden egyes házban kocs­ma lehet a Búza tér környékén, vagy akárhol. A másik oldalról a lakosság azt kérdezi: miért en­gedik? Nem elég oda öt kocsma? Mi pedig jogszerűen nem tagad­hatjuk meg az engedély kiadását. Abban maradunk a hatósági és okmányiroda vezetőjével, hogy nem is a megnyüt vagy a megnyíló vendéglők számával van baj, sokkal inkább az üze­melésükkel. Főleg ebben a mai modern, diszkós világban. A Bú­za téren is legalább öt olyan ven­déglátóhely van, ami vagy disz­kóként működik, vagy éppen a zeneszolgáltatás vonzza oda a fiatalokat.- Az elmúlt nyáron és már az idén is többször voltunk kint a Búza téren. Tapasztalataink alapján elmondhatom, hogy pén­tek éjjel, szombat éjjel szinte nappali forgalom van a téren. Tele a parkoló, a gépkocsik jön­nek-mennek, a fiatalok vándorol­nak egyik vendéglátóhelyről a másikra, körbejárják az összes szórakozóhelyet. Ez meghatáro­zóan persze a nyári időszakra ér­vényes azon a téren, ahol 100 fe­letti lakás található, mintegy 3- 400 ember lakik ott, akiknek az ablaka jórészt a Búza térre néz. Egyértelmű, hogy péntek-szom­bat éjjel lehetetlen ott nyugodtan aludni, pláne mikor a hőség miatt éjszakára az ember szíve­sen kinyitná az ablakot, hogy egy kis jó levegő jöjjön be. Levél az ombudsmantól Az éjszakai üzemelés nem csak nyíregyházi probléma. Kö­teles István egy ombudsmani vizsgálati jelentést vesz elő, ami azt bizonyítja, hogy igen sok te­lepülésről jutottak panaszok az ombudsmanhoz. Érthető, az ál­lampolgár keresi a jogorvoslati lehetőséget. Elmegy a polgármes­teri hivatalhoz, a jegyzőhöz, ha ott nem ér el eredményt, megy feljebb, legvégső esetben levelet ír az ombudsmannak. Az om­budsman fel is veszi a kesztyűt, és mi a következménye?- Itt van egy húszakárhány ol­dalas jegyzőkönyv, amelyben az állampolgárijogok biztosa reális­nak és megoldandónak tartja a problémát, és láss csodát, a vé­gén az az álláspontja, hogy kez­deményezni kell a Gazdasági Mi­nisztériumnál az ide vonatkozó jogszabály módosítását. Mit mond a minisztérium? Birtokomban van egy válasz­levél - mondja a hatósági iroda vezetője - amelyet Csabai Lász- lóné, mint országgyűlési képvi­selő irt a Gazdasági Miniszté­rium Jogi Főosztályához, s a pa­naszáradat alapján kéri a jog­szabály módosítását. Meglepő módon a válasz az Igazságügyi Minisztérium álláspontjára hi­vatkozva így hangzik: A Kor­mányrendeletnek a levélben ja­vasolt módosítása a vállalkozás szabadságának az Alkotmány 9. §. (2) bekezdésében biztosított jogát sértené, illetve korlátoz­ná azáltal, ha a nyitvatartási időt a jegyző határozná meg. ELETKEPEK Két tölgyfa Bállá László vJyere, most megmutatom neked a szüleim sírját! - Piros­ka csodálkozott. Sír a kórház­kertben? Ez kissé hihetetlenül hangzott. Piroska, az ötvenes éveiben járó asszony és Ágnes, túl a hetvenen az onkológián kerül­tek össze. Piroskának nem volt komolyabb baja, csak kivizsgá­lásra feküdt be, de Ágnesnek rosszul állt a szénája. Műteni kellene, de hiába az orvosok unszolása, nem adta beleegye­zését az operációba. Él, amed­dig él, őt ne kaszabolják össze! Piroskának mély tiszteletet éb­resztett, hogy szobatársnője ilyen kemény ember, ilyen bát­ran néz szembe a végzetével. Összemelegedtek, együtt sétál­gattak a kertben; Ágnes még fennjáró volt. No, de szüleinek a sírja... Egészen a kerítésig mentek, itt, a telek szélén nőtt az a két nagy tölgyfa. Túlságosan közel ültették őket egymáshoz, ezért ágaik egymásba nőttek; épp olyanok voltak, mintha ölelkez­nének. „No hát ez az én apám és anyám. Nagyon szerették egymást. Sokszor láttam őket ilyen szoros ölelésben.” És Ágnes elmondta, hogy szüleit negyvennégyben elhur­colták, végül Auschwitzban pusztultak el. Mindketten bete­gesek voltak, ezért nyomban kiselejtezték őket: gázkamrá­ban végeztek velük. Ágnes azonban erős volt, fiatal, túlél­te a sok megpróbáltatást. Ta­nárnő lett belőle. Mindig erős indíttatást érzett, hogy tanítvá­nyainak elmondja szülei tragé­diáját, de ehhez valahogy soha­sem volt ereje, pedig érezte, hogy ki kellene beszélnie ma­gából. S ezek a ki nem mondott szavak örökké nyomasztották. De még jobban bántotta, hogy szülei egyszerűen eloszlottak a levegőben, még csak sírjuk sincs. Hogy irigyelte azokat, akik halottak napján virággal mentek fölkeresni elhalt szeret­teiket! „Minderről csak most beszélek, és csak neked. Most, hogy az életemet rövide­sen befejezem, úgy érzem, nem tarthatom mindezt tovább magamban. Azt is csak ne­ked árulom el, hogy most ki­választottam magamnak ezt a jelképes sírt. A szüléimre emlékeztető két ölelkező fa alatt.” Piroska rövidesen kikerült a kórházból, de a barátnőjét rendszeresen látogatta. Hanem a sétáik elmaradtak. Ágnes már nem tudott fölkelni. Egy látogatása alkalmával azután Piroskát az a hír várta, hogy Ágnes aznap éjjel meg­halt. Persze, elment a temeté­sére. A zsidó temető csak pár lé­pésre volt az onkológiától, és Piroska valahogy úgy érezte: igazságtalanság, hogy itt helye­zik a földbe, nem pedig ott, a két tölgyfa alatt. A. tölgyek koronája külön­ben oda is ellátszottak. Ősz volt, búslakodva hullatták a le­veleiket. Megújuló mérnökök Nyíregyháza (N. L.) - A Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mérnöki Kamara kezdeményezé­sére hagyományteremtő szán­dékkal a közelmúltban Nyíregy­házán közös tanácskozást tartot­tak a szakmai kamarák képvi­selői. Megvitatták a közös gon­dokat, az uniós csatlakozás adta feladatokat is. Elhatározták, hogy a jövőben rendszeresen ta­lálkoznak, ezért, de nem csak ezért egy közös kamarai házat, klubot szeretnének létrehozni a megyeszékhelyen. Eisert László, a mérnöki ka­mara új megyei elnöke azt is el­mondta, megyénkben a kamará­nak 450 tagja van, s közülük százhúsznak nincs tervezői, vagy szakértői jogosultsága. Összesen másfél ezer mérnök dolgozik me­gyénkben, s a kamara tagtobor­zásra is gondot fordít. A közmű- tervezők és a hírközlési tervezők többségének március végén lejár a jogosultsága. A kamara már intézkedett a jogosultságok megújításának érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom