Kelet-Magyarország, 2002. szeptember (62. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-16 / 216. szám
:: Ferter János 2002. szeptember 16., hétfő HÁTTÉR /3 ÉLETKÉPEK Galambos Béla Tájházavatás Tájházat avattak szombaton délután Balsán. A község régóta dédelgetett álma valósult meg, amikor átvágták a helyi népfőiskola gondozásában felújított és berendezett, a kistérségi táj és természetvédelem ápolását szolgáló porta bejárata előtt a nemzetiszín szalagot. A község apraja- nagyja, a házigazdák és vendégeik ezután megtekinthették a házban bérén dezett fotókiállítást, és az ikonfestő-szakkör ügyes kezű alkotóinak munkáit is. A megnyitó után íjászbemutató és ebéd várta a jelenlévőket Fotó: Racskó Tibor íVlegfogant az évekkel ezelőtt elültetett csemete. Az almanapok szeretettel nevel- getett fácskája gyökeret verve fölcseperedett a szemünk láttára. Ám kis kedvencek sorsa egy gazdálkodó családban az, hogy amikor elérik a term(el)ő képes kort, már tőlük is elvárják, hogy hasznot hajtva hálálják meg az addigi pátyolgatást. Nos, az almasátorban kiállító szakemberek véleményét hallgatva ez a hasonlat jutott az eszembe. Tudomásul kell venni, első mérföldkövéhez érkezett ez az igazán nagyra hivatott rendezvény. Az igaz, hogy évente néhány napra fölkelti az érdeklődést a táplálkozástudományi, gasztronómiai, agrárgazdasági szempontból egyaránt fontos alma iránt. Bemutatja hányféle csodás minőségű almafajtát tudunk már e tájon is előállítani, milyen korszerű termelőeszközök segítik mindehhez az újra fogékony, szakképzett gazdát. Nem utolsósorban arról is képet ad a három nap alatt hihetetlen forgalmat lebonyolító almavásár révén, hogy száz forint alatt is lehetne igazán szép és jó almát elfogadható haszonnal árulni. Ellentétben az áruházak gyümölcsosztályain ez ügyben az almanapok alatt is tapasztalt siralmas képpel! Elfogadható áron adott hazai almára igenis volna a jelenlegi elképesztően alacsony - öt kiló/fő/év (?!) - mennyiségtől lényegesen nagyobb kereslet. De az is igaz, hogy éppen a kedvezményes almavásár sikere biztathat arra, hogy ami a belső fogyasztásösztönzést illeti, a „napokból" lehetnének akár az éttermekre is kiterjedő almahetek, a város(ok) terein két-három naponta váltott almakínálatával a különböző termőkörzeteknek. Azon is el kellene gondolkodni, mivel lehetne a termelői krém eléggé foghíjas érdeklődését fokozni. Ugyanis kiderült, a program már nyújt eleget a szakembereknek, akik például hiányolják a valódi almakereskedők, külföldi importőrök meghívását, jelenlétét, előadásait az igényekről. De az sem ártana, ha mondjuk már eljönne végre ide is egy agrárminiszter, megadni a rangját az ország legnagyobb alma- termőtája e jelenleginél is nagyobb reményekre feljogosító szakmai rendezvényének. 0 Bicentenárium. Ma 14 órától a HM Nyíregyházi Helyőrségi Klubjában a Kossuth bicentenárium jegyében Tóth Sándor honvéd alezredes tart előadást Kossuth Lajos és Szabolcs megye kapcsolata címmel. 0 Közlekedünk. A Nyíregyházi Városi Televízió ma, a közlekedés napján a megye, a város közlekedéséért felelős vezetőket lát vendégül, akiktől kérdezni lehet hétfő este 19.30-tól a 411-883-as, -884-es és -885-ös telefonszámon. A menekülőket próbálják visszatartani <* NÉZŐPONT Teimőre fordítható A legjobb módszer az, Kovács Éva Nyíregyháza (KM) - Közhely, de igaz: egy ország állapotáról legtöbbet az mond el, hogyan bánik a rászorulókkal, miképpen gondoskodik a nehéz helyzetben lévőkről, a bajbajutottakról. A bánásmódban rendkívül nagy szerepük lehet a szociális munkásoknak, akik számára a napokban a DOTE Nyíregyházi Egészségügyi Főiskoláján dr. Yos- si Korazim vezetésével A közösségi szociális munka árvíz sújtotta településeken címmel tartottak továbbképző előadásokat. Dr. Yossi Korazim Budapesten, a Délibáb utcában született. Tízéves volt, amikor 1956-ban szüleivel Izraelbe menekültek. Jeruzsálemben, az ottani egyetemen szociális munkás szakon szerzett diplomát, majd New Yorkban doktorált. Jelenleg Izrael Jóléti Minisztériumában dolgozik, közben pedig tanít a Je- ruzsálemi Héber Egyetemen. Nyregyházán kértük egy beszélgetésre. Magyarország nem olyan- A nyugati országokban - Izraelben is - három fontos részre oszlik a szociális munka. Az egyéni és családi segélyezés, a csoportos támogatás, valamint a közösségek építése, fejlesztése tartoznak ide. Az árvízi segélyezés rendkívül összetett feladat, a bajba jutottak segítése szervezettséget, komoly odafigyelést igényel. A katasztrófák sokban különbözhetnek, egy dologban azonban azonosak: a károk elháha mindenkit a saját rításában, a segítségnyújtás megszervezésében legfontosabb feladatai az államnak vannak, a civilszervezetek, a magánemberek segítsége rendkívül fontos, de csak ezzel párhuzamosan lehet sikeres. Vannak országok, amelyekben katasztrófa után az állam széttárja a kezét, és miközben ő maga nem sokat tesz, másoktól elvárja a segítséget. Az Önök országa nem ilyen. Mi, szociális munkások azokkal szövetkezünk, akikkel összefoghatunk, hogy az állami, a nemzetközi segítség minél eredményesebb legyen. Veszélyeztetett régió A védekezéssel kapcsolatban a legfontosabb és egyben állandó kérdés, hogy felkészültek-e a terület lakói a katasztrófára, tisztában vannak-e a védekezés módjaival? A szociális munkásoknak mindebben rendkívül nagy szerepük van, hiszen mind az előkészületekben, mind pedig a védekezésben nagyon sokat tudnak segíteni. Izraelnek, amely mindössze ötvenéves ország, s egy hatalmas olvasztótégely is, ebben sajnos óriási tapasztalata van. A terrorakciók koncepciója ugyanis hasonló a természeti katasztrófákéhoz: emberek kerülnek bajba, akiknek mihamarabbi segítségre van szükségük, s akiknek mihamarabb vissza kell térniük természetes közegükbe. Ha ez nem történik meg, élete végéig küzdeni fognak a katasztrófa okozta traumával. Ugyanez vonatkozik az árvízre is. Nem elmenekülni kell onnan, hanem segíteni, hogy az emberek ott maradjanak, hogy továbbra is ott éljenek. A felkészültség nagyon támogatni- Milyenek az Ön magyarországi tapasztalatai?- Nem itt élek, valójában kívülállóként értékelhetem a helyzetet. Tíz éve ismerem a DOTE Nyíregyházi Egészségügyi Főiskoláját, így állíthatom: a szakemberek tudják, mi a dolguk, azt is, mit és hogyan csinálnak külföldön. Tény ugyanakkor, hogy a katasztrófák következményeinek elhárítására soha nem elegendő a pénz, s hogy ez a vidék veszélyeztetett régió, nagy tehát az esély arra, hogy pusztító árvizekre a jövőben is sor kerül. Ezért gondolom azt, hogy a szociális szférában a segítségnyújtás módjainak szélesítésére, és a további lehetőségek felkutatására van szükség. Tisztázni kell azt is, mi az, amit az állam a feladatokból magára vállal, s mi, amit a régiónak, a megyének, vagy éppen az egyénnek kell megtennie. Dacolva a vésszel Eldönteni, elköltözik onnan, ahol mondjuk már másodszor öntötte el házát a víz, vagy egy erősebb házat épít, és az eddiginél jobban védekezik. A terroristák ellen is úgy tudom legjobban felvenni a harcot, ha maradok ott, ahol élek, nem hagyom, hogy elüldözzenek. Nem mondom, hogy az ilyen döntést könnyű meghozni, s hogy a döntés viták nélküli. Mi Izraelben már megedződtünk erre. Ha túl sok bomba robban, ha túl sok az erőszak, a családtagok, barátok, ismerősök között körtelefon indul: Jól vagytok? Megvagytok? S aztán az élet megy tovább... így kell lennie az árvizes területeken is. Tanulópénz Törő István Jenőnek lejárt a forgalmi engedélye. Nyáron, a kánikula szikkasztó perceiben, amikor minden földi halandó vízpartra vágyik.- Akkor sorba kell állni! - biztatja Lajos. - Én télen csináltattam, akkor meg hideg volt! Jenő most áldja a bölcs, találékony elmét, aki e nemes hivatalt kiagyalta. Mindent egy helyen a Plázában, s a polgár nyakába mint púpot, az okmányirodában okmányt. Legszívesebben meg sem újítaná: ez a vén csotrogány sohasem panaszkodott, hogy régi a forgalmija. A kipufogójára inkább, hogy végigrecsegtette vele az utcát, nem is beszélve a benzinről, melynek az árát mindig úgy korrigálták, hogy kivágta a felső „C”-t, mert ezé volt a legmagasabb. Jenő bölcsen, ellátva minden tanáccsal, háromnapi hideg élelem helyett egy fél diny- nyét vitt magával. Mire a sorszámot kezébe vette, felét elpusztította, s közben begyűjtötte a környék összes kecskedarazsát, a rosszalló pillantásokat, még az ügyintéző haragját is. Itt nincs szabadság, itt sor van, türelemjáték és kioktatás. Végre megszabadult tőle a sor, mert mi tagadás, a fordítva bevett ricinusdumával a hivatalt pocskondiázta, a tündér szemű billentyűző lányt. A bikahangú olyat szusszant mögötte, amikor a pénztárcáját keresgette, hogy még a begyűjtött darazsakat is tájfunként röpítette volna messzire. Jenő tudja, hogy járt volna vissza még valami, de az okmány birtoklásának ledér fényében ott feledte. A bikahangú biztos elrakta. Megfizette a borravalót a teremnek, hogy türelmesen meghallgatta a falakra zúdított káromkodást, a feleslegesen eltöltött időt. Boldog, mert ott van kezében az okmány, s mennyivel értékesebb, mint a korábbi, melyet csak úgy tartozékként adtak a kocsihoz. Hiába, mindig tanul az ember, s ilyenkor megfizeti a tanulópénzt is. közegében igyekszünk Dr. Yossi Korazim Fotő: a szerző fontos, jó beavatkozásról pedig akkor beszélhetünk, ha a tennivalókra alaposan felkészültünk. A legjobb módszer az, ha mindenkit a saját közegében igyekszünk támogatni, számára feladatot találni.- Kik tehetnek legtöbbet? A szociális munkások?- Rájuk rengeteg feladat vár, mind a károk felmérésében, mind a tennivalók előkészítésében. Nekik kell felmérniük azt is, milyen erőforrások léteznek az adott közösségben. Változtatni kell azon a szemléleten is, amely általában elfogadott: több időt töltöttek a diagnózis felállításával, mint a gyakorlati problémákkal, azzal, hogyan lehet kilábalni a bajból. Fontos kérdés tisztázni azt is, hogy katasztrófa idején valójában ki is az igazi vesztes: az-e, aki a leghangosabban kiabál, aki el tudja mondani a bajait, és megszerzi magának a segítséget is, vagy az, aki nem olyan nyüzsgő, s így mindenről lemarad? Ihletet ad. A Sóstói Múzeumfalu látványa kit csendes emlékezésre, kit pedig festegetésre ihlet Arcképcsarnok: Tv-néző
