Kelet-Magyarország, 2002. március (62. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-30 / 75. szám

2002. március 30., szombat Ute« !ia8farörszé§ HÉTVÉGE /9 Előbb jól összecsípték a méhek Heuer Ferenc egyike azon kevesek­nek, akik egy munkahelyen, egy beosztásban dolgozik a Felső-Tisza-vi- déki Vízügyi Igazgatóság kisvárdai szakaszmérnökségén immár harminc­négy éve. Ez az első munkahelye, s egyben vélhetően az utolsó is, hiszen már betöltötte hatvanadik életévét. A vizes szakma amolyan családi ha­gyomány, hiszen édes­apja hajóács volt. Kis­várdán laknak most már csak kettesben a feleségével, mert a gyermekek az ország más táján próbáltak szerencsét, nevezetes a jogi egyetem elvég­zése után mindketten Budapesten marad­tak. Többszörösen elismert szakember, ab­ból a fajtából, aki szívvel-lélekkel műveli, amire - még hatvanas években - elkötelez­te magát. Emellett, persze, neki is van hob­bija, amiben egyre több öröme telik. A kez­det nem mindennapi.- Volt nekem egy nagyon jó erdésztech­nikus barátom, aki nagy méhész hírében állt, és mindenáron be akart vezetni a mes­terség rejtelmeibe. Akkor azonban erre en­gem még nem lehetett rávenni. De milyen az élet! Ez a kedves barátom tizenöt éve meghalt. Az édesanyja arra kért, hogy se­gítsek eladni kaptárait. A szomszédom is méhészkedett, felajánlottam hát neki, hogy vegyen belőle. Családostul elmentünk De- mecserbe, nézegettük a kaptárakat. Akkor az egyik valahogy elmozdult, a méhek ki­repültek, és egykettőre ellepték a fejemet, a hajamat. Gondolhatja, mit éreztem. Az ég tudja hány csípést kaptam. Mikor ezt látja a szomszédom, mondja: lassan indul­hatnánk a kórházba, mig nem késő, mert biztosan be fog dagadni a fejem.- És akkor - láss csodát! - nem dagad­tam be, semmi probléma nem lett. Azt mondja erre a szomszéd: „Te, Feri, téged az isten is méhésznek teremtett, ha így bí­rod a csípést. Van, aki egy-két méhcsípés- be belehal, neked meg kutyabajod!” Ha már így van, hogy méhésznek születtem, gondoltam, itt az ideje, hogy belevágjak. Ott, akkor egy perc alatt eldöntöttem: én is veszek öt kaptárt. Hát így kezdődött... Sokszor mézet ajándékozok- A kaptárakat aztán hazavittük Kisvár- dára. A többi már próza: a szomszédom be­tanított. Azóta felfejlesztettem a méhésze­temet, átlagban huszonöt családdal foglal­kozom. Megszerettem a mesterséget. Be­léptem a méhészegyesületbe. Igaz, csak hobbi szinten űzöm. Jelenleg a rétközbe- rencsi erdőben vannak a kaptáraim, nem vándorolok velük. Sok mézet ajándékozok barátaimnak, ismerőseimnek. Általában csak annyit értékesítek belőle, hogy a kész- pénzkiadásaim megtérüljenek.- Nagyon sok szépséget találok a mé­hészkedésben, mely ráadásul igen jó ki- kapcsolódás. Már alig várom, hogy ta­vasszal kirepüljenek. Elnézem ahogy fej­lődnek, hordják a virágport. A legnehezebb munka a pergetés. Szerencsére van két kollégám, akikkel az ilyen munkák ide­jén segítünk egymásnak. Természetesen nem kerülhetjük meg a tavalyi árvizet.- Kilencvennyolcban közvetlenül ott vol­tam a badalói töltésmegcsúszásnál, ame­lyet akkor megfeszített munkával meg tud­tuk védeni. A tavalyi védekezésnél azon­ban hiába tettünk meg mindent. Olyan hir­telen és akkora tömegben jött a víz, hogy a tarpai gátszakaszon képtelenség volt megállítani. Sajnos, a pályafutásom vége- felé ezt is meg kellett érnem. Nagy trau­ma volt ez az egész szakmának, s azt hi­szem, minden kollégának külön-külön is. Azóta nagy fejlesztéseket végeztek el, és örömmel tölt el, hogy a szakasz szépen kiépült. Bízom benne, hogy az utódaimnak már nem lesznek a tavalyihoz hasonló gondjaik a beregi részen. 0) o 9 ffl o UJ A pergetés a legnehezebb... Heuer Ferenc Amatőr felvétel Ünnep, vallási gyökerű szokásokkal Beszélgetés a húsvétról Bölcskei Gusztávval, a református egyházkerület püspökével Bölcskei Gusztáv Racskő Tibor felvétele Balogh József Holnap húsvét. A mai nap még a gyász napja, de hol­nap az öröm ünnepe lesz. Mit jelent a ma emberének a húsvét? Erről beszélgettünk Bölcskei Gusztávval, a Ti­szántúli Református Egyház- kerület püspökével.- Közhelynek hangzik, mégis újra és újra el kell mondani, a húsvét a keresztyénség legna­gyobb ünnepe, nem a karácsony. Azt mondja Pál apostol, ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor hiábavaló a ti hitetek, hiá­bavaló a mi prédikálásunk, ak­kor Jézus története egy tragikus hős története, aki szépeket mon­dott, jóra próbálta nevelni az em­bereket és elbukott. Ezzel szem­ben húsvét az a hatalmas fordu­lópont, amikor kiderül, hogy amit Jézus a kereszten mond: el­végeztetett, azaz befejeződött az, amiért az Isten a világot terem­tette, és az ő egyszülött fiát küld­te, annak mégiscsak van értel­me.- Én azt gondolom, hogy nagy­péntek és húsvét üzenete a ma emberének egyfajta lehetőség az élet és halál nagy kérdésein va­ló elgondolkodásra is. Kicsit olyan a mi korunk, hogy nagyon sok részletkérdéssel foglalkozik, és szereti elhanyagolni az úgy­nevezett nagy kérdéseket, vagy egyszerűen átteszi a reklámok világába. A húsvéti fordulat- A húsvét alapvetően öröm­ünnep. Ehhez kapcsolódnak1 az egyházi szokások, a népszoká­sok, a már vallási gyökerüket el­vesztett szokások is, hogy ez egy olyan ünnep, amikor lehet örül­ni az élet diadalának, lehet örül­ni annak, hogy Isten hadat üzent a halálnak és nem a halálé és nem a halál erőié a végső szó. Mit jelentenek most a halál erői? A halál a kapcsolatok felbomlá­sának a ténye. Minden olyan, ami akár egyének között, akár a családban, szülő és gyermek, vagy házastársak között a kap­csolatok lezárását jelenti, az ha­lál szolgája. Egy közösségben - legyen az egy kisebb közösség, egy falu, egy nép, az ember, a család -, amelyik szembe fordít, amelyik a másikban vetélytár- sat, ellenfelet lát, az mind a ha­lált szolgálja. H^ld idézzem az első gyilkosság történetét a bib­liából: Káin megharagszik az Is­tenre és agyonüti Ábelt, mert benne vetélytársat lát. A húsvé­ti fordulat tehát valami ilyesmit jelent, az ember igyekszik megőrizni, megtartani azokat az életében meglévő kapcsolatait, amelyben emberek vannak, mert az élet olyan érték, amit az Isten egyszer adott, és amelyiket erre a célra adta. Én azt gondolom most is a húsvét nagyon fontos üzenetének, hogy tudjunk együtt lenni, tudjunk örvendezni azon, hogy az életnek van végsőkép­pen értelme és van olyan célja, amelyiket Isten egyenként és egy közösségnek is ad. Élmények Szatmárból- Hogyan emlékszik vissza püs­pök úr a Szatmárban töltött gyer­mekkor húsvétjaira, s hogyan éli meg ma az ünnepet egyházi ve­zetőként?- Nekem két meghatározó él­ményem van. Az egyik, hogy gyerekkoromban tanultam meg édesapámtól a hittanórán az is­kolában, hogy a legszomorúbb nap a világon a nagypéntek. Gyermekfejjel, gyérmekésszel mást jelent a szomorúság, de az megmaradt bennem, hogy van egy ilyen szomorú nap a világ történetében és ez Jézus kereszt­halálának a napja. A másik - en­nek ellentéte -, hogy a húsvét valóban az öröm ünnepe, a lo- csolkodással, a tojásgyűjtéssel, azzal a vetélkedéssel együtt, hogy kinek mennyi hímest sike­rült összegyűjteni, hány helyre sikerült eljutni. Megtanultuk, mikor mennek a kisfiúk, a nagy­fiúk, a felnőttek locsolkodni, vagy azt is, hogy hús vét harmad­napján a lányok-asszonyok visszaadják a kölcsönt és az ar­ra járó gyanútlan legényt lelo­csolják egy vödör vízzel. Ezek azok a meghatározó élmények, amelyek mutatták és mutatják, hogy ünnepelni igazán közösség­ben lehet. És talán a legnagyobb változás az, hogy ezek a közös­ségi együttlétek bomlottak, sza­kadtak meg, s azt fájlalom, hogy ezek sok esetben eltűntek a falu életéből.- Később számomra a húsvét mindig olyan ünneplést jelentett, amiben az embernek feladata is van. Teológus koromban mindig más gyülekezetben, ismeretlenek között prédikáltam, az utóbbi esztendőkben hagyományosan a saját gyülekezetemben, a nagy- templomi gyülekezetben prédiká­lok és ott ünnepelek. Élmények a közösségben- Többen ünnepeljük a húsvé- tot a rendszerváltozás óta?- Nagy ünnepeken megtelnek a templomok, és az, hogy az el­múlt 10-12 esztendőben közel száz új templomot építettünk a Magyarországi Református Egy­házban, azt mutatja, hogy van igény rá. Virágvasárnap volt a legutóbbi templomszentelés Bi- harkeresztesen, ahol egy új kis templomot építettük. Azt gondo­lom, hogy az emberek szívesen visszatérnek abba a gyülekezet­be, ahol jó közösségi élményt tudnak számukra kínálni. Ennek többféle formája van. Kellenek az együttlétek a nagy ünnepe­ken, kellenek a különböző ki­sebb körű összejövetelek és fog­lalkozások. Én azt látom, ott ma­radnak meg akár a fiatalok, akár az idősek, ahol azt érzik, hogy fi­gyelnek rájuk, komolyan veszik őket. Épp tegnap hallottam, hogy közgazdászok megfigyelése sze­rint azok a népek haladnak elő­re és maradnak meg, akik meg­becsülik az időseket, törődnek az öregekkel, ahol nem csak a nye­reség meg a profit számít. Ahol nem törődnek velük, az mindig visszaüt. Nem véletlenek ezek a figyelmeztetések és parancsok, ezért ilyen értelemben kell vál­tozni egy gyülekezet stílusának, munkájának. Az már nem elég, hogy megtartunk egy istentiszte­letet, aztán mindenki mehet ha­za. Az emberek igénylik a beszél­getést, a találkozást és joggal várják el az egyháztól, mutassa meg, hogy amit prédikál, amit hirdet, azt meg is tudja élni. Egy idősek otthona, a gyerekekkel való foglalkozás nem igazán si­kerágazat, de ezek hitelesítik azt, ami elhangzik a szószéken. Ahol ilyen gyülekezet van, ott azt lá­tom, hogy maradandóan nő a gyülekezet ereje és létszáma. Szükségletünk a tartalmas színházi élmény Rokonszenves az a világ, melynek háza fedelét Barta Lajos szemünk előtt leemelte Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) - Nem véletlen, hogy az utóbbi hó­napokban Komáromban és Győrben is bemutatták Barta Lajos Szerelem című darab­ját. Az író nagy érzékenység­gel a kispolgári, a kishiva- talnoki életből merít. Napjainkban ismét eleven ez a probléma, így aztán minden ak­tualizáló szándék nélkül lehet iz­galmasat, érdekeset mondani. Az előadást Tóth Miklós rendezte. Jelképes díszletek A játék néhány apróságtól el­tekintve nagyszerű teljesítmé­nyeket hozott. Felüdülésnek ha­tott az a realizmus, ami a szín­padon, a szereplők játékában megjelent, mert minden kitalá- ció ellenére maga volt az élet. Úgy gondolom, hogy az utóbbi időben ritkán tapasztalt telitalá­lat volt a szereposztás is. Talán if). Biky szerepét súlytalanitotta egy kicsit Szabó Zoltán, amikor kamaszos álmodozónak mutatta meg az Ady-sorsot magáénak kö­vetelő pályakezdő költőt. Annál is inkább, mert a vidéki életet elhagyó fiatalember nagyon is meghatározza Lujza, a középső lány sorsát. Ugyanígy egy kicsit eltúlzottnak tűnt Kövér Judit ala­kítása, aki a cseléd megformá­lásában engedett meg magának a szükségesnél harsányabb megoldásokat. Szabó Tünde és Hetey László kettőse a színházi élmény egyik meghatározó forrása. Az ő meg­jelenésük egy pillanat alatt olyan légkört teremt, amely állandóan ott lebeg a játék fölött. Játékuk tele van emberséggel, bölcs élet- tapasztalattal, aggodalommal és szemérmességgel. S közben arra is képesek, hogy a háttérben ma­radjanak, megmutatva a lányok­nak, milyen sors vár rájuk. „ A három lány: Nelli, Lujza, | Böske sok szempontból hasonlít S a Három nővérre. Csehov hősei 1 is szeretnének elmenekülni ab- bői a bezártságból, amelyben él- E nek, de megfogalmazódó vágyaik sorra kudarcra vannak ítélve. Reménytelen, hiábavaló a sor­suk, kétségbeesetten vergődnek. Lehet, hogy Barta Lajos ismerte Csehov munkáját, de az tény, hogy a Három nővér ősbemuta­tója 1922-ben volt a Vígszínház­ban, a Szerelemé pedig 1916-ban ugyanitt. A Szerelem lányai is belebi- csaklanak a sorsukba, hiszen a helyzetükből csak egy házasság menekíthetné őket. De nincse­nek a környezetükben olyan fér­fiak, akik megfelelő támaszt nyújtanának, s a lányok is elfo­gadnák őket. így aztán marad a kényszerűség. Gosztola Adél for­málta meg Nellit, a legidősebb lányt. A reménytelenség és a kétségbeesés őt jellemzi a legin­kább. Ezt Gosztola kitűnően megformálja, játékából nem hiányzik a visszaszorított szen­vedély rajza, de a kétségbeesés, majd a küzdelem érzelmi ereje sem. Árnyalt jellemrajz Horváth Réka Lujzát alakítot­ta. A középső lányban még keve­sebb a lemondás, mint a nővé­rében, bízik benne, hogy neki minden sikerülhet. Horváth Ré­ka a lélektani hitelességre, az ár­nyalt jellemrajzra törekszik. Kuthy Patríciának a legkisebb lány alakja jutott. Az ő játéká­ban Böske még könnyen veszi az életet, de aztán a fiatalsága sem tudja feltartóztatni a komor sor­sot. A reménytelenség nem válo­gat, s ezt Kuthy Patrícia játéka tökéletesen megfogalmazza. Ko- moróczy, a hivatalnok, mindhá­rom lány tervei között szerepel. A Horváth László Attila által megformált figura sodródik a lá­nyok között. Nincs igazi, saját szándéka, inkább irányítják. Vígjátéki helyzetben van, s ezt Horváth László Attila nagyszerű alakítása meg is mutatja. Kissze- rűsége a férjhez menők szándé­kának komikus ellenpontja. Vé­gül Nelli mégis „kihalássza”, s nem menekül meg a házasság kisszerűségeitől ő sem. Róbert Gábor katonatisztje, illetve Gyu­ris Tibor Kocsárdja egy-egy lehe­tőséget villantottak fel. Megszo­kottan jó volt Csorba Ilona Fuchsné szerepében. A» h Kuthy Patrícia, Horváth László Attila, Szabó Tünde és Hetey László

Next

/
Oldalképek
Tartalom