Kelet-Magyarország, 2002. január (62. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-05 / 4. szám
2002. január 5., szombat HÉTVÉGE /8 TARLAT---------J'.'CíCw'wV.WVW A fotó kézművese Boros György fotóművész Nyíregyházán született. Gyermekkorában kezdett fényképezni. A legfontosabb kiállítása - nézőként - a Dokumentum 1 volt 1979-ben Veszprémben. Ettől kezdve nemcsak korábbi képeit nézte másképpen, hanem a fényképezőgép van a kezemben” helyzethez is másfajta érzések és szándékok kapcsolódtak. Napjainkban képeit a legklasszikusabb fotótechnikai eszközhasználattal a kézműves fotókészítés technikájával összekapcsolva készíti. Egy elfelejtett ház fényképe Fényképek a feketéről-analóg Photoshop A csend képei A kohász Sóstó Balázs Attila reprodukciói Akiktől elbitangott a szerencse... A negyven év feletti férfiak már nagyon nehezen találnak munkát, ha elveszítik állásukat A munkaügyi központ nyíregyházi kirendeltsége, ahová Ferencék nem szívesen Jönnek Györke László Munkahalmozók és munkanélküliek. A két véglet együtt van ma jelen szűkebb pátriánkban is. Egyik sem jó, hiszen az elsőnek nem marad ideje magára, közvetlen környezetére. A második pedig esetleg belebetegszik... Az új évet a munkaügyi központban kezdeni - nem lehet túl felemelő érzés. A várakozók száma bár nem túl sok, de nem is kevés. Főképp fiatalok, főképp férfiak. Egyiküket édesanyja is elkísérte, aki fia helyett nyomban kijelentette: „Nem akarunk riportot, van nekünk épp elég bajunk”. Persze, nem mindenki ennyire elutasító, de aki elmondja helyzetét, arra kér, teljes nevét ne írjam ki. Mert, ugye, arra nem büszke, hogy ő most éppen ide kénytelen jönni. Mert nem szívesen teszi... Imre Imre ács. Elmúlt negyvenegy. Vidéken lakik.- Két éve nincs állandó munkahelyem. Na, de én magam bal- táztam el egy kicsit a dolgot, mert mikor megszűnt az állásom, azt mondtam a polgármesternek, nekem nem kell a jövedelempótló támogatás. Nem akartam árokpucolással minimálbért keresni. Meg az is, ugye, csak néhány hónap. Ha abban az időszakban akadna valami jól fizető ácsmunka, nem tudom elvállalni. Gondoltam: vagyok én olyan jó szakember, hogy találok magamnak mindig munkát. Na, ha nem kell, mondták, hát nem is adunk. Eleinte nem volt gond, de mint ácsot, úgyszólván csak otthon meg legfeljebb a szomszéd falvakban ismernek. Ha pedig ott éppen nincs szükség ácsra, akkor bizony felkopik az ember álla. Azzal, hogy nem fogadtam el a „jövpótlót”, gyakorlatilag kiestem a rendszerből. Most, hogy már munkaerő-kereskedelemről beszélünk, hiszen külön cégek foglalkoznak ezzel, lehetőségem lenne máshol is munkát vállalni. Csak az a probléma, hogy csak akkor közvetítenek ki, ha regisztrált munkanélküli vagyok. Most mehetek vissza a polgármesteri hivatalba... Imrének egy katonafia és egy még tanuló lánya van. Felesége rokkantnyugdíjas. A család havi összes jövedelme nem éri el a 80 ezer forintot. A rezsi meg 20 ezer így télen. Lajos Lajos ötvenkét éves. Építőipari gépkezelő. Ő is vidéki.- Ha beáll a hideg, számunkra megszűnik a munka. Ilyenkor a vállalkozó szélnek ereszt bennünket. Érthető is, hiszen igen sokba kerülnénk neki, ha több hónapon át kellene fizetni, miközben nem termelünk neki semmit. Ahhoz már nem vagyok elég fiatal, hogy más szakmát tanuljak, meg aztán, tudja, hogy van ezzel az ember: évtizedek óta ezzel foglalkozom, ezt a munkát szerettem meg. Nem is igen érezném jól magam máshol. Meg aztán, nem is igen kapkodnak a korombeli férfiak után. Mondjam azt, hogy elment a vonat?... Pedig mi sem érünk kevesebbet, mint a fiatalok, hiszen ha van munka, bizony sokszor szombaton meg vasárnap is dolgozunk távol a családunktól. Ha kell, elmegyünk akár az ország másik végébe is. És nem nyolctól ötig dolgozunk, hanem látástól vaku- lásig. Majd jön a tavasz, remélem, most is kapok munkát. Igaz, ez a bizonytalanság nem jó, de hát mit csináljunk, tudomásul kell venni, hogy ez van. Fontos, hogy ne hagyjuk el magunkat, hiszen a családnak is még nagy szüksége van a hozzám hasonló férfiakra. Két nagy fiam van, azok útját is egyengetni kell. Ferenc Ferenc harminchat éves. Betanított kőművesként kereste kenyerét, ám december 31-én megszűnt a munkaviszonya.- Tavalyelőtt nem volt csak száz ledolgozott napom - mondja -, nem járt segély sem. Az idén több mint kétszáz nap gyűlt össze. Ferenc nőtlen. Ahogy mondja, még szerencse, mert hogyan tartaná el a családját. Együtt lakik tavaly ilyenkor megözvegyült édesanyjával és két testvérével. Valamennyien alkalmi munkákból élnek. Még nyáron hagyján, akkor könnyebb idénymunkát találni. Nem válogatnak. De ilyenkor, télen kőművest se nagyon keresnek. Jó, ha márciusban kap majd munkát. Édesanyja, aki még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, hiába kilincsel már évek óta. Áltagban ötven-hatvan- ezer forint jön össze havonta a négytagú családnak.- Ha a rezsit kifizetjük, jó, ha kenyérre meg zsírra jut - mondja. Kínálat Kíváncsi voltam, vajon milyen esélyeik lennének riportalanyaimnak, ha újsághirdetés útján próbálnának szerencsét. Nos, mindössze két építőipari cég - a spontán kiválasztottak valamennyien kötődnek ehhez az iparághoz - hirdetett aznap a Kelet-Ma- gyarországban állást. Az egyik azonban felső végzettségű magas-, illetve mélyépítő mérnököket keresett, riportalanyaim számára ez a lehetőség eleve kiesett. A másik azonban kecsegtetőbb, hiszen kőműveseket kerestek fővárosi munkára. Bár még reggel volt, a vonal túlsó végén azt az információt kaptam, hogy óriási a túljelentkezés, de ha komoly szaktudással rendelkező brigádot tudok hozni, az ügy nem reménytelen. A kor nem kritérium, mondták. Beszédes számok Ferenc, Imre és Lajos korosztálya a 35 és 55 év közöt- tieké. A statisztikai adatok szerint 2000-ben a munkanélküliek csaknem fele ebbe a korosztályba tartozott. Tavaly novemberben a korosztály foglalkoztatottsági adatai javultak, hiszen 1257-tel csökkent a számuk. A férfiak között volt több munkanélküli, arányuk 57 százalék. Kétségtelen, az iskolázottság sokat jelent a munkaerőpiacon. Nos, az említett korosztályba tartozó munkanélküliek 10,5 százaléka nem fejezte be az általános iskolát, befejezte 40,3, szakmunkásképzőt végzett 31 (!) százalékuk. Befejezte a gimnáziumot 7,8, a szakközép- iskolát 6,4 százalékuk. Főiskolai végzettséggel 180-an (1,2 százalék), egyetemivel pedig 50-en (0,3 százalék) eszik a munka- nélküliek keserű kenyerét. Munka- és (át)képzésl kínálat a hirdetőtáblán) A szerző felvételei MÚZSA Tóth Árpád Január Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak? Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak? Mikor maga sem hisz, öreg csont, magának, Húzván gond gyümölcse vén ágát nyakának? Mégis, hivatalból, ő lévén az ember, Kinél a naptáros jobb időket rendel, Varázsló-süvegét most is félrecsapva, Üti a jövendő kongó űrét csapra: Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap, Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap, A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, - Ez legyen az új év legszebbik divatja! 1928 Nevezetességeink A nyírtassi református templom az 1200-as évek elején fennállhatott. A gótikus stílusú templom a XVI. században a néppel együtt reformátussá lett. A déli oldalhomlokzata elé 1860-ban építették 26 méter magas tornyát. Az 1974-es felújítás két korabeli gótikus ablak került elő, s megtalálták a nyugati és az északi oldal csúcsíves bejáratait is. A torony háromszintes és romantikus jellegű. A középkori eredetű romantikus stílusban átalakított templom műemlék jellegű Balázs Attila felvétele
