Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-03 / 53. szám

2001. március 3., szombat Ee$e&w HÉTVÉGE 8. oldal KM TÁRLAT Amatőr művészek Ma is aktívan dolgozik a nyírbogán ön­tevékeny művészeti kör, amely 1986-ban ala­kult. Négy tagja Bárkányi János, Bilku Ti­bor, Vadon Sándor nyugdíjasok, dr. Kovács Istvánné az egyedüli hölgy a társaságban. A közelmúltban a Nagykállói Művelődési Házban volt kiállításuk, ahol harmincöt festménnyel szerepeltek. Idei terveik között máriapócsi, balkányi, esetleg egy Hajdú me­gyei bemutatkozás szerepel. Bákányí János: Nyárfa Bilku Tibor: Csíkos terítő Vadon Sándor: Vízimalom Kovács Istvánné: Hortobágy Elek Emil felvételei MÚZSA Ady Endre A spanyolok látnak bennünk fantáziát Már 15 éves gyakorlatuk van abban, honnan lehet fejlesztésre pénzt szerezni Keskeny utcák, hófehér falak és sok-sok napsütés a szerző felvételei CservenyAk Katalin Van az emberben némi szkepticizmus, amikor azt hallja: háromezer kilométer távolságra lévő terület gaz­dasági kapcsolatok felvéte­lét kezdeményezi egy hátrá­nyos helyzetű megyével. Odaérve aztán meggyőződik róla: a spanyolok ezt telje­sen komolyan gondolják. Igenis bíznak benne, van olyan termékük, terményük, amelynek Szabolcs-Szatmár-Beregben len­ne piaca, s terem, készül olyan árucikk megyénkben, amelyre Andalúzia nyolc önkormányzat­ból álló kistérségében, Janda (ejtsd: hándáj-ban vevőt lehet ta­lálni. A gazdasági szakemberek­ből, vállalkozókból, kamarai és önkormányzati vezetőkből álló megyei delegáció a múlt héten öt napot (ebből kettőt utazással) töltött el Spanyolországban. „Dőlt a lé" Egyik céljuk az volt, hogy az EU- csatlakozásra való felkészülés­hez kapjanak tanácsokat. Arról, hol, merre jártak, lapunkban fo­lyamatosan beszámoltunk. Most megpróbáljuk összegezni a ta­pasztalatokat. Ebből az első: az uniós csatlakozás közeledtével a magyar gazdaság, különösen a keleti régió iránt nagyon nagy az érdeklődés. Spanyolországot 1986-ban vet­ték fel az Európai Unióba. Hogy milyen változást hozott ez a ko­rábbi időszakhoz képest, arra ta­lán nem túl szabatos, ellenben fölöttébb kifejező választ adott (nemhivatalosan, vacsora köz­ben) az egyik önkormányzati ve­zető, arcán széles mosollyal, mondván: dőlt a lé. S ha talán nem is ilyen ütemben, de 2006-ig még dől is, Andalúziába pedig 2013-ig, a felzárkózás érdekében. A három nap alatt szembetű­nően nagy érdeklődés kísérte a delegáció ottlétét, ami nálunk szokatlan. S ez nem csak a sajtó részéről nyüvánult meg. A régió­ban az összes politikai vezetővel találkozott a delegáció, ami - mint azt többen is megfogalmaz­ták - egyben azt jelenti: a politi­ka ott eldöntötte, hogy támogat­ni kívánja a két terület közötti gazdasági kapcsolatok működé­sét. A többi viszont már a gazda­sági szereplőkön múlik. Ehhez pedig aktivizálniuk kell magukat az érintetteknek. Ez pe­dig pénzbe kerül, áldoznia kell rá a politikának is. Annyiban más ez a most induló együttmű­ködés, hogy szemben az eddi­giekkel, amikor a sport, a kultu­rális kapcsolatok megelőzték a gazdaságiakat, éppen fordítva történik a dolog. A gazdaság teszi meg az első lépést - és meg akar bizonyosod­ni a politikai támogatottságról. Érdekes tapasztalatokat gyűjthe­tett a delegáció abban a mező- gazdasági értékesítési szövetke­zetben, amely egyfajta biztonsá­got nyújt az oda szállító gazdák­nak. Jó példája a piacvédelem­nek, az értékesítési biztonság­nak, a hatékonyságnak. Az vi­szont ott is gond, hogy az elapró­zott, egy-két hektáros birtoko­kon termelők nehezen tudják fel- vennia a versenyt a nagybirtok­kal, de már rájöttek, hogy szö­vetkezni kell. Idő kell Nálunk valószínűleg még időnek kell eltelnie és a szemléletnek is változnia kell ahhoz, hogy ismét összefogjanak a gazdák. Nem csoda hát, ha ma ugyanarra a földterületre háromszor annyi eszköz áll rendelkezésre, mint amennyi indokolt és szükséges. Ez sem jó. Nyilván történelmi hagyomá­nyokon (100 éves múlt) alapszik, hogy ott a kamaráknak sokkal nagyobb a szerepük, mint ná­lunk. A Spanyolországba beszál­lított áru eredetét az illetékes ka­mara igazolja - azt fogadják el hitelesnek. A vidékfejlesztésben sajátos terület Andalúzia, azon belül a kistérség. Janda-ban az egész EU-ban a legmagasabb, 20 száza­lékos a munkanélküliség, ami arra is utal, hogy az emberek a megélhetésüket vidéken kell, hogy megtalálják. Ott is téma a vidéki értelmiség, a fiatalok helyzete, a nők munkavállalási lehetőségei. Kísértetiesen hason­ló - nyilván országos viszonylat­ban - a helyzet nálunk - vagyis a megoldás módja is hasonló le­het. Éppen azért érdemes megis­merni, hasznosítani az ő tapasz­talataikat, hogy a későn jövők előnyét kihasználva mi már ne járjunk végig olyan utakat, ame­lyek nekik sem jöttek be”, időt és pénzt veszíthetünk vele. A spanyol kapcsolat más szem­pontból is fontos lehet: a brüsszeli pályázatoknál követel­mény lesz az országhatárokon átnyúló régiós együttműködés. Két hátrányos helyzetű régió kapcsolatából pedig akár még előnyök is származhatnak. A távolság? Leküzdhető. Egy kamion egy hét alatt megfordul a kétszer háromezer kilométeres úton. A turistának (ha épp nincs MALÉV-sztrájk és a járat is in­dul) Budapest-Sevilla repülővel félnapi járás... És itt jön be a képbe a nyíregyházi repülőtér, amelynek fejlesztése, nemzetközi forgalomra alkalmassá tétele elodázhatatlan. A spanyoloknak már 15 éves gyakorlatuk van abban, hogyan, honnan lehet forrásokat szerez­ni, pénzt lehívni. Érdekesnek ta­lálták a szakemberek, hogy ott a kistérség már hálózatban (háló­zatszerű intézményrendszerben) dolgozik, tehát az információ- áramlás, amely a projektek, pá­lyázatok készítéséhez elengedhe­tetlen, megoldott. Parafa A kereskedelmi kapcsolatokhoz nem mindenki fűz túl sok re­ményt, a parafában viszont üzle­tet látnak. Tudni kell: egyedülál­lóan jó minőségű parafa - rossz szó - „terem” a térségben. Az összesen 8000 hektáros, egybe­függő parafaerdő, melyből 5500 hektár nemzeti park - nagy kin­cse ennek a térségnek. A parafá­ból nem csak dugó készül. Fel­használják ruha, cipő, használa­ti tárgyak készítésére is, no meg persze padlóburkolásra. A spanyolok szívesen hozná­nak megyénkbe halat, halkon­zervet. Vinnének viszont csont­héjasokat (ne tessék nevetni: cseresznyét, meggyet és szilvát), ha versenyre tudnánk kelni ár­ban a jelentős állami támogatást élvező francia és olasz almával, akkor almát is. A kergemarha­kór miatt megnövekedett az igény a növényi eredetű, főképp szemestakarmány iránt. A végén pedig ejtsünk pár szót a turizmusról. A spanyolok vár­nak minket. Amit nyújtani tud­nak (csak címszavakban): évi 3400 napsütéses óra; nyugodt, barátságos, kedves emberek, akik legalább olyan vendégszere- tőek, és legalább olyan jól főz­nek, mint mi, szabolcsiak; csodá­latos építészeti alkotások (kated- rálisok, házak); víz - minden menynyiségben. Ebben a tarto­mányban ugyan az Atlanti óceán nyaldossa a partokat, s bár vize ennek megfelelően a nyári hóna­pokban sem melegszik 18 fok fö­lé, ők garantálják, a levegő 40 fo­kos hőmérséklete után jólesik az a kis borzongatós hűs. Csodálatos park Medina Sidoniában Farsang a Duna-tájon Brahma, Jézus, Allah, Mózes S az egész szentséges holmi Lepotyogtak a Sionról És eljöttek Hunniába farsangolni. A Tátra is csörgősapkát Csapott, íme, vén fejére S a külön magyar Teremtő Pojácának kiöltözve áll az élre. Minden móka. S egye fene, Kit búsítnak csalfa gondok, így van ez jól. Hunniában Farsangolnak az istenek s a bolondok. Hunniának fáj a tréfa? Kedves ország, sohse fájjon, Éljen, éljen a bolondság. Farsang van most, nagy farsang a Duna- tájon. Nevezetes­ségeink Nyíregyházán a Szarvas utca elején található a Bárczi Gusztáv Általános Iskola és Kollégium épülete, amelyben már negyven éve az értelmi fogya­tékos gyerekek oktatása folyik. Az épületkom­plexum az idők folya­mán sokat változott. Két szárnya a század elején épült, később, 1958-ban a középső rész is elkészült. Talán már kevesen tudják, hogy korábban zsidóisko­laként szolgált, az udvarán még zsidó­templom is állt Elek Emil felvétele Párizs

Next

/
Oldalképek
Tartalom