Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-03 / 53. szám
2001. március 3., szombat Kelet«» hétvégi 9. oldal A HÉT SZTORIJA A művész kamerája Marik Sándor Fényképezőgép van kicsi és nagy, fém és műanyag, eldobható és milliós értékű. És van cseresznyefából egyedileg készített, amelyhez a fém tartozékok csillogó rézből dukálnak, harmonikája hatvan centiméterre nyílik, lapjai pedig úgy dőlnek előre, hátra, jobbra és balra, mint egy balerina. Ezt az utóbbi alkotást Nyíregyházán sok száz órai aprólékos munkával Soltész István gépész üzemmérnök készítette, aki autonóm fotósként, művészként szerzett nevet a fotográfia világában. A gép olyan lett, amilyet megrendelője kívánt.- Nem mondhatom, hogy már kisgyerekként is fotóművésznek készültem, sőt tinédzser koromig fényképezőgépet sem vettem a kezembe - emlékezik Soltész István.- Amikor édesapám negyvennégy éves korában meghalt, én még csak tizenhat éves voltam és mérnök akartam lenni. Ám maradt utána tízezer fénykép, amit én elkezdtem rendszerezni. Apám jó amatőr fotós volt, megörökítette Tibolddaróc mindennapjait, azt a közeget, amelyben élt: születéstől házasságkötésen át temetésig, pincézéstől szüreten át vadászbankettig - mindent. Művészettörténész, Bán András segített a rendbetételben, a munkát ösztöndíjjal a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. A válogatás a Miskolci Galériában, majd Pécsett, a kortárs magyar fotográfia egyéni teljesítményeként önálló kiállításban került az érdeklődő közönség elé. E munka közben megismerkedtem a fotózás elméletével, gyakorlatával, történetével, sok-sok műhelytitkával és - édesapám Yashica gépével elkezdtem én is fényképezni; azt gondoltam, természetfotós leszek. A fotográfia alkotóműhelye A fiatalember mégis mérnök lett, hobbija azonban fő elfoglaltsággá lépett elő. A Magyar Fotóművészek Szövetsége tagsága ösztöndíjakat, kiállításokat tett lehetővé, később azt is, hogy a Nyíregyházi Főiskolán rajzszakosokat oktathasson a vizuális ábrázolás mesterfogásaira. A szabolcsi megye- székhely kiváló helyszínnek bizonyult, hiszen városunkat - a Nyíregyházi Fotóklub alkotóműhelyének eredményeképpen - a kortárs fotográfia egyik fontos szellemi központjaként jegyzik. És egyszer csak eljött az a pillanat, amikor a mérnök és a fotóművész egyszerre akart kiteljesedni. Olyan géppel fényképezni, amelyet maga álmodott meg, és saját két kezével készített el. Egy ilyen álomgép - ha venni kellett volna - több évi jövedelmébe kerül. Olaszországban a Gandolfi- család generációk óta készít fa kamerákat; minden darabra hosszú ideig kell várni. Az első gép elkészült, azóta az Argentum nevet viseli a masinák gyarapodó családja (tekintettel az ezüst kitüntettet szerepére a A művész-mérnök által készített kamera fotográfiában). Miért jobb valójában egy ilyen gép, mint a készen kapható csúcs- technika? Az első a perspektívakorrekció, amire, vagy inkább hiányára mindenki látott már példát: piramisformájú házak, dőlő tornyok képében. A másik a film: ebbe a gépbe 18x24 cm-es alapanyag kerül, ez olyan felbontást tesz lehetővé, ami a különösen igényes munkához kell. A díjnyertes reklámfotók java például ilyen kamerákkal készül. És végül a kézi munka varázsa - a különbség olyan, mint egy szalagon készülő autó és egy egyedi Rolls Royce között van. Ma már a szakmában tisztelik a Soltész-Argentum nevet, a művésztársak közül is többen ilyen gépet szeretnének. Ötvenhat éve történt Nyíregyházán Kevés a petróleum, nincs lámpa, a legsürgősebb problémák egyike lett a villanykérdés 1945. év eleje úgy volt, mint most. A háború forgószele már elhagyta Nyíregyházát. Elkezdődött a helyreállítás. A lakosság türelmetlenül várt arra, hogy kigyulladjon a villany. Hogy milyen küzdelem folyt hónapokon át a villanyvilágításért, azt jól visszaadják a Magyar Nép, a korabeli újság cikkei. 1945. január 4. Lesz villanyunk. A borsodi bányákból naponta öt vagon szenet kapunk Bizonyosra vesszük, hogy Nyíregyháza közönsége társadalmi különbség nélkül örömmel fogadja a jó hírt, hogy lesz villanyunk. A legnagyobb elismeréssel és hálával tartozunk Bácsik József helybéli cukrászmester, nemzetgyűlési képviselőnek, aki egyedül tárgyalt két héten át Miskolcon és az ő érdeme, hogy sikerült a borsodi bányákkal olyan megállapodást kötnie, hogy biztosít városunknak naponta öt vagon szenet. Az ellenszolgáltatást természetben adjuk, zöldségféléket és élelmiszereket küldünk a szénért. Ezzel nemzeti célt szolgálunk, mert az éhező borsodi bányamunkások nehéz helyzetét enyhítjük. Ismeretes, hogy a németek kifosztották őket, s felsegélyezésükre országos gyűjtési mozgalom indult. A szén szállítását is biztosította Bácsik József. Miskolcról Debrecenbe utazott és ott az orosz követség előzékeny hozzájárulását sikerült elnyernie ahhoz, hogy a Nyíregyházára szállítandó szénhez megfelelő vagon és kíséret álljon rendelkezésre. A szállítás már a közeli napokban megindul és így reményünk van arra, hogy Nyíregyháza a közeljövőben villanyvüáHajnal Béla Mottó: Mondd meg mivel töltőd az időt, s megmondom ki vagy! (Andersen) A slágerből idézett nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás vágyától a mindennapi valóság majdnem olyan távol van, mint a csak „ehess, ihass, ölelhess, alhass!” szükséglettől „a mindenséggel mérd magad!” életforma megfogalmazása. Az életmód megismerésének egyik legjobb módszere az időmérleg-kutatás, amit Magyarországon a KSH 1963, 1976, 1986 és 1993 után 1999-ben megismételt. Kereső-termelő munka A nyolcvanas évek közepe óta a gazdasági szerkezet átalakulása, a magánszektor térhódítása, a munkanélküliség megjelenése és más változások hatására négyötödére csökkent a kereső-termelő munkára fordított társadalmi időalap. A jövedelemkiegészítő munka mennyisége a felét sem éri el a korábbinak, ami azt jelenti, hogy a második gazdaság (a munkaidő után végzett tevékenységeket jelenti) a teljes kereső-termelő (A szerző egyetemi docens, a KSH megyei igazgatója) A „villanytelep" ma... gítást kap, ami egyben azt is jelenti, hogy az ipari üzemek is megindulhatnak. 1945. február 10. Lesz vüágításunk, ha segítünk a villanytársulaton Hónapok óta várjuk, hogy villanyvilágításunk legyen. Kevés a petróleum, nincs lámpa, sem gyertya, így érthető, hogy a legsürgősebb problémák egyike lett a villanykérdés. Az áramot szolgáltató gépeket a villanytelepet rendbehozták. A szén kérdése is megoldható, mert a borsodi bányák biztosítanak naponta any- nyi vagon szenet, amely elegendő nemcsak a városi világításra, hanem az itteni üzemek üzem- bentartására is. A villanyvüágí- táshoz szükséges szénbeszerzés költségeire nagyobb összegű pénzre van szükség a villanytelepnek. Ezért kéréssel fordulnak a villanyáramot fogyasztó közönséghez. Mindenki a havi fogyaszA szerző felvétele tásnak megfelelően három havi előleget bocsásson a villanytársulat rendelkezésére. Ezzel elősegítik a villanykérdés gyors megoldását. Nem jelent külön kiadást sem. Mindössze annyit jelent, hogy a közönség az áram- fogyasztás költségét három hónapra előre kifizeti. 1945. április 20. A város szénellátása hosszabb időre biztosítva van! Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy vasárnaptól rendes áramszolgáltatás lesz Nyíregyházán. A villanykérdés hónapok óta vajúdó problémája ezzel véget ért és minden reményünk megvan ahhoz, hogy a város áramszolgáltatásához szükséges szénmennyiség a jövőben is biztosítva lesz. Értesüléseink Szerint Szabolcs vármegye közellátási kormánybiztossága közvetlen tárgyalásokkal olyan megállapodást létesített a borsodi szénbányákkal, amelyek eredményeképpen a város szénszükségletét hosszabb időre biztosítani tudják. 1945. április 29. Vasárnap kigyulladnak a villanylámpák Nyíregyházán. A hónapok óta tartó villanykérdés problémája Nyíregyházán végre megoldáshoz jutott. A sok súlyos gazdasági feladat között a város közönségét és vezetőségét egyaránt a legsúlyosabban érintette a villanyvilágítás problémája. Különböző próbálgatások és megoldások után végre vasárnaptól, áprüis 29-től kezdve, ismét felgyulladnak a villanylámpák Nyíregyháza lakásaiban. Ez a hír bizonyára általános örömet kelt a város közönsége körégben. Az üzemek, főképp a malmok megindításával a város közellátása is javulni fog. Polgármesteri közlemény: Értesítem Nyíregyháza város lakosságát, hogy a Nyíregyházi Villamossági Rt. folyó hó 29-én vasárnap délelőtt 10 órakor a villamosáram szolgáltatást megkezdi. Figyelmeztetek mindenkit, hogy a lakóépületekben az esetleges rövidzárlatok elkerülése végett a szükséges elővigyázati intézkedéseket tegye meg, a sérült vezetékeket hozassa rendbe, vagy a megrongált vezetékek kikapcsolása iránt azonnal intézkedjen: Fazekas János sk. Biztosan vannak még élő tanúi ennek az időszaknak. Ők el tudnák mondani, hogy végül ki- gyulladt-e a villany az ígért vasárnapon. Ma már egy percet nem bírunk ki tv, hűtő, számítógép és egyéb villamosberendezés nélkül. Jó azért, ha a fiatalok megtudják, hogy üyen idők is voltak és szüleik, nagyszüleik mindezt átélték. Szitha Miklós VENDÉGSOROK Időmérlegünk serpenyői munka negyedéről nyolcadára csökkent. A férfiak mintegy egy- harmaddal fordítanak több időt kereső- és termelő tevékenységre, mint a nők. Fordított a helyzet a háztartási és a gyermekgondozási munkák esetében, ahol viszont a nők háromszor annyi időt töltenek el ezekkel a tevékenységekkel, mint a férfiak. Az elmúlt évtizedekben a munkaidő szabályozása következtében is csökkent a foglalkoztatottak napi, heti és éves munkarend szerint teljesíthető ideje (1963- ban 6 napos munkahét, heti 48 óra, 1976-ban kéthetenként szabad szombat, heti 44 óra, 1986-ban 5 napos munkahét, heti 40 óra) - emellett növekedett a szabadságon tölthető napok száma is. A kereső-termelő munkát végzők visszaesése mellett a munkatevékenységekre fordított idő rövidülése is jellemzővé vált. A férfiaknál - 1986-hoz viszonyítva - a ténylegesen munkát végzőkre számított napi átlagos idő (beleértve a szombatokat, a vasárnapokat és az ünnepnapokat is) 451 percről 424 percre, a nőknél 340 percről 331 percre csökkent. Új jelenség viszont, amiről egyes - főleg multinacionális - cégeknél dolgozók számolnak be, hogy a heti törvényes 40 órás munkahetet illik rendszeresen túlteljesíteni. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a küencvenes évtized végére is fennmaradt az a munkacentrikus életforma, amely másfél évtizeddel korábban jellemezte a magyar társadalmat, bár a férfiak körében némi mérséklődés következett be. A korábbi nemzetközi időmérleg adatok szerint a munkában töltött idő az európai országok között hazánkban a leghosszabbak közé tartozott, a munka hatékonysága viszont igen alacsony volt. Az országon belüli eltérések a főváros és Nyu- gat-Magyarország előnyét mutatták, mivel az országban éppen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt leghosszabb a munkában töltött idő. Fiziológiai szükségletek A társadalmilag kötött idő mellett a másik nagy időfelhasználási csoport a fiziológiai szükségleteké. Az ide tartozó időráfordítás 1999-ben a foglalkoztatott férfiaknál 638 perc, a nőknél 634 perc volt. A nők szinte percre pontosan 8 órát alszanak, a férfiak 9 perccel kevesebbet, de a férfiak kényelmesebben étkeznek és ivásra is több időt fordítanak. Az alvás időkerete mind a férfiaknál, mind a nőknél mintegy 5 százalékkal szűkült, az étkezés, testi higiéné, pihenés együttes ideje viszont 8 százalékkal növekedett. Kultúra, sport, hobbi A szabadon felhasználható időkeret 16 százalékos növekedése ellenére még nagyon messze vagyunk a nyolcórányi szórakozástól. Ez az idő a foglalkoztatott férfiaknál 231 perc, a nőknél mindössze 189 perc. Lényeges szerkezeti átrendeződés jellemzi a szellemi-fizikai rekreációra szánható időalapot. Tovább növekedett a televízió központi szerepe, a tévé előtt felhasznált idő a korábbinak másfélszeresére nőtt, ezzel 60 százalékra emelkedett a tévénézés összes szabad időn belüli aránya. Az általános tendencia az, hogy minél alacsonyabb az iskolai végzettség, annál hosszabb a tévénézéssel töltött idő hozza. Jelzésértékű, hogy a 8 általánossal vagy kevesebbel rendelkező férfiak körében a nyolcvanas évek közepéhez viszonyítva 52 százalékkal, a diplomások körében csak 11 százalékkal nőtt a televíziónézéssel töltött idő. A tévézés függ az életkortól is: a 20 év alattiak időráfordítása például csak 60 százalékát teszi ki a 60-74 évesekének. A tévénézésre fordított idő mennyiségét és szabad időn belüli arányát tekintve távolodunk a polgári hagyományokkal rendelkező vonzó európai mintáktól, egyre inkább egy tévéközpontú amerikai szabadidő-szerkezet felé közelítünk. A kultúra közvetítésében az olvasásnak korábban meghatározó szerepe volt. A férfiak körében az olvasásra fordított idő a kétharmadára, a nőknél háromnegyedére csökkent. A 15-19 éves férfiaknál a csökkenés drasztikus (39 percről 13 percre), de a nőknél is feltűnő mértékű (33 percről 17 percre). Növekedett viszont a sétára, sportra fordított idő mintegy 10 százalékkal, de a hobbik is egyre fontosabb szerepet kapnak életünkben (főleg a kedvenc állatokra szánt idő révén). Legnagyobb arányban, mintegy 60 százalékkal a vallásgyakorlásra fordított idő emelkedett, a férfiaknál kb. háromszorosára, a nőknél kétszeresére, de a vallásgyakorló nők így is kétszer annyian vannak, mint a férfiak. Az 1999-es időmérleg eredményeinek sok vonatkozása arra utal, hogy a rendszerváltásnak feltehetően jelentő szerepe volt abban, hogy számos hazai időfelhasználási tendencia piacgazdasági országokra jellemző vonásokat hordoz magán.
