Kelet Magyarország, 1999. december (56. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-31 / 305. szám
1999. december 31., péntek 7. oldal weis*ÉVVÉGE Sikoltozás a koncert után M. Magyar László A népszerűség, a túlzott rajongás olykor terhes is lehet. Erről a furcsa érzésről sokat tudnak mesélni a Banchieri énekegyüttes tagjai, akik a napokban érkeztek haza a japán koncertkörútról. A Sumio és Fukiko Gotoda testvérpár szervezésében immár harmadik alkalommal tölthetett el egy hónapot a felkelő nap országában az együttes. Szerepeltek az énekesek többek között Tokióban, Naganóban, Osakában, Tokushimában, felléptek partin, iskolában, valamint kétórás önálló koncerteket is adtak. A turné szépséghibája volt, hogy bár az előzetes tervekben szerepelt a legészakabbra fekvő sziget, Hokkaido „meghódítása” is, azonban különböző okok miatt végül az ottani rendezők lemondták a szerepléseket. Ami késik, nem múlik, ugyanis 2001 februárjában egy újabb meghívásnak eleget téve Hokkaido szigete is szerepel az állomások között. A fellépések nélkül maradt napok sem teltek azonban tétlenül, több idő jutott ugyanis arra, hogy beszélgessenek azokkal a japán zeneszerzőkkel, akik az együttes számára írtak új műveket. Ezek a szakmai beszélgetések már csak azért is fontosak voltak, mert a tervek szerint jövőre japán dalokból álló albumot jelentet meg a Banchieri. Nagyfokú rajongás — Az Illés-feldolgozásokból is bemutattunk néhányat — mesélte Szabó Soma. — Nagyon tetszett a japán közönségnek az Ész a fontos című dal. Előtte japánul elmondtuk, hogy miről is szól a dal, ám leginkább a tréfás, humoros előadás ragadta meg őket. Kissé már terhes nekünk a nagyfokú rajongásuk, nem tudjuk megszokni azt a fajta viselkedést. Koncert közben keveset tapsolnak a japánok, utána azonban sikoltoznak, fényképeszkednek velünk, veszik a CD-t. A turné során sok Egy shinkanzen mellett Szilágyi Szilárd felv. japán művet énekeltünk. Olyanokat is amelyeknek a kottáját a megérkezéskor kaptuk meg, s néhány összeéneklés után már szerepléseken is felcsendültek. — Most több szabad idővel rendelkeztünk, mint a korábbi utakon. Eljutottunk az Onyi-Oshi-Dashi vulkánhoz is. Minden japánnak célja az, hogy elvigye oda külföldi ismerőseit. A szállásról, az étkezésről csak jót tudunk mondani, de hát ez utóbbi látszik is rajtunk, hiszen felszedtünk néhány kilót. — Az egy hónap alatt nagyon sokat utaztunk — kapcsolódott a beszélgetésbe Szilágyi Szilárd. — Útjaink során többször is kipróbálhattuk a gyorsvasutat, vagy ahogy ott nevezik, a shinkanzent. A büfékocsiban egy kijelzőn nyomon követhető a sebessége, általában 180-220 kilométeres sebességgel halad. Rengetegszer ültünk taxiba is. Naganóban egy fellépés után az egyik óvodába igyekeztünk — természetesen két taxival. Azt megszoktuk már, hogy a taxik elválnak egymástól, hiszen valamelyik sofőr rövidebb utat is tudhat. Ám az már gyanús volt, hogy az autó számlálója már kétezer yennél járt, mi pedig Gotoda úrtól csak ezer yent kaptunk. Végül valóban megálltunk egy óvodánál, amelyet szintén úgy hívtak, mint amelyiket kerestük, csak éppen a város másik részén volt. Az óvodai koncertünk így bizony egy óra csúszással kezdődhetett el. Újabb dalokat énekelnek — Befejezésül még egy sztorit hadd meséljek el. Tokióban egy római katolikus szertartáson énekeltünk. Az ottani magyar származású pappal megbeszéltük, mikor és mennyit kell énekelnünk. A megbeszélt 2 dalt is elénekeltük már az áldozáskor, ám csak nem fogyott a sor. Újabb dalokat énekeltünk, de a sorban továbbra is ugyanannyian álltak. Csak a mise végén tudtuk meg, hogy elfogyott az ostya, így valaki elrohant egy boltba vásárolni, hogy folytatódhasson a szertartás. Mit vár az új esztendőtől? Horányi Zsuzsa Az óesztendö vége felé mi mást kérdezhetnénk megyénk településeinek polgármestereitől, mint azt: mit vár az új évtől? Mi is ezt tettük. Fodor János, Nagykálló: — Ha lenne egy jótündér, aki teljesítené három kívánságomat, elsőként azt kérném, hogy befejezzük a szennyvízberuházást. Másrészt minden intézményünk zavartalanul működjön 2000-ben. Úthálózatunk jelenlegi helyzetén észrevehető változást érjünk el. Sajnos a környéken az egyik leg-Fodor János rosszabb helyzetben vagyunk ezen a téren, aszfaltozott útjaink a 36 százalékot éri el. Mint magánember pedig egy unokát szeretnék. Szűcs Ilona, Nagyvarsány: — Mivel 2000 különös esztendőnek ígérkezik, mi is csodálatos évet tervezünk. Karácsonykor már megmutattuk, milyen nagyszerű érzés közösen ünnepelni, felállítottuk a mindenki karácsonyfáját, és feledhetetlen ünnepséggel búcsúztunk 1999- től. Sok-sok munka mellett településünk szépítésén fáradozunk, a közterületeket emlékparkokká Ügyeletben a pincér, Míg az ország többsége családi, baráti körben, mulatságban várja az új év beköszöntét, addig vannak — nem is kevesen —, akik ügyeletben, szolgálatban búcsúznak az óévtől. Vámos Mónika, 22 éves felszolgáló: — A kisvárdai Vár Étteremben mintegy százötven szilveszterező vendégre számítunk. A jegyek már korábban elkeltek. Nekem nem újdonság, hogy a nagy pezsgőkoccintáskor dolgoznom kell, hiszen ez már az ötödik munkában eltöltött szilveszterem lesz. Amit remélek: a nagy évfordulón sikerül jó hangulatú társaságnak összejönni, mert az a mi munkánkra is kihat. Bízom a kollégákban, a főnökben, a zenekarban, hogy a vendégeknek jó kiszolgálásban lesz részük, s remek hangulatban búcsúztatjuk 1999-et. A menüből: lesz várdai göngyölt tekercs francia salátával, pulykasült gazdagon, tört és héjas burgonyával, éjfélkor pezsgős malacsült. A falumban, Papon már szervezzük a pótszilvesztert, ahol már én is vendég lehetek. Dr. Demeter Zita, orvos (Jósa András Megyei Kórház, Nyíregyháza): — Magam választottam, hogy szilveszterkor dolgozom a sürgősségi osztályon. Inkább ezt az ügyeletet vállalom, mint a húsvétit, mert akkor a hegyekbe szeretnék menni. Idén kezdtem dolgozni, így még nem tudom, milyen a szilveszteri munka. Semmi extrát nem várok, bízom abban, olyan lesz, mint egy átlagos ügyeleti nap. A családom és a barátom megszokta a munkámat, elfogadták döntésemet is. alakítjuk. Maradandó értékekkel szeretnénk emlékezetessé tenni a millenniumot. Ebben számítunk a község aprajára és nagyjára, közös összefogással könnyebb és hatékonyabb a munka. Poór József, Beszterec: — Nincs könnyű helyzetben önkormányzatunk, így valamivel jobb körülményeket várunk az új esztendőben. Óriási gondot jelent a munkanélküliség községünkben, ezért több munkahelyet szeretnénk. Reméljük, csökkennek a szociális gondok. A 2000 év sokak számára misztikus, mi is a csodában reménykedünk, mert a kilátások nem igazán biztatóak. Szűcs Ilona Szabó Péter, Tiszadob: — Nyugodtan dolgozhassunk, az önkormányzat működéséhez szükséges feltételek meglegyenek, s jusson szerény fejlesztésre is. Azt az alkotó munkát, amit a képviselő-testület elkezdett, azt végre is tudja hajtani. Terveink szerint az iskolában szeretnénk sportudvart kialakítani. Bízunk abban, a munkanélküliség csökkentése érdekében az önkormányzat, s az általa létrehozott KHT, valamint a vállalkozók eredményesen tesznek a jövő évben. Testületünk pályázatot hirdetett ígéretes gazdasági programokra, s természetesen támogat-Tóth Mihály tűzoltó százados a tűzoltóság megyei ügyeletén mint koordinátor teljesít szolgálatot: i— Huszonhét éve vagyok tűzoltó, s legalább húsz esetben szolgálatban voltam szilveszterkor. A családom már hozzá is szokott, hogy nem együtt köszöntjük az új évet. Tavaly csendesen, nyugodtan telt az ügyelet, bár volt olyan eset Nyíregyházán, hogy a petárda a szomszéd lakás erkélyén okozott tüzet. Nem tartunk sem elő-, sem pótszilvesztert. Január 1-jén fél nyolckor váltanak le, aztán otthon koccintunk, majd délelőtt elmegyünk templomba. Legalábbis így tervezzük. Kiss László törzszászlós, Nyíregyházi Rendőrkapitányság, szolgálatvezető parancsnok: — Karácsony második napján szolgálatban voltam, és most úgy alakult a beosztás, hogy szilveszter éjjelén is dolgozom. Amúgy Poór József juk is a legjobbak megvalósítását. Kelemen Béla, Magosliget: — Az ember mindig remél. Az új esztendőtől szebbet, jobbat várunk, mint az előző volt. Településünkön az aktív dolgozók negyven százaléka munkanélküli, így elsősorban ezen a téren várunk előrelépést. Jelenleg az önkormányzat az egyedüli munkaadó, s kilátás sincs arra, hogy vállalkozások adjanak munkalehetőséget. Közmunkával igyekszünk enyhíteni a problémákon. Reméljük, 2000-ben valami csoda folytán újabb munkahelyek várják az állástalanokat. Kelemen Béla Martyn Péter felvétele nem ez az első eset, hogy valamelyik ünnepet nem a család körében töltöm, ami sajnálatos, de üyen a munkám, ezzel jár. A családom sokkal nehezebben viseli el a távollétemet, de megértőek. Pár héttel ezelőtt szilveszterre a családdal és barátokkal közös programot terveztünk, de nem jött össze. — Természetesen éjfélkor telefonon köszönteni fogom a feleségem és három kislányomat. A kollégákkal koccintani is fogunk, a szükséges kelléket, a kölyökpezsgőt már beszereztük. Szerintem a mostani szilveszter hasonló lesz az előzőekhez. Talán a vigadalom nagyobb lesz és az ezzel járó nyüzsgés is. Abban sajnos biztos vagyok, hogy nem lesz eseménymentes az éjszakánk. A magam és kollégáim nevében is boldog új évet kívánok a lap munkatársainak és olvasóinak! Szabó Péter Sarkadi Pál, Szatmárcseke: — Jobbat várok az újtól, mint az idei volt. Elsősorban meglegyenek a feltételei az önkormányzat biztonságos működésének. Községünkben iszonyatosan magas a munkanélküliek aránya, az önkormányzat az egyetlen munkaadó. Ki sem merem mondani, hogy a településen élők hetven százaléka állástalan. A képviselő-testület igyekszik enyhíteni ezen a súlyos problémán, de nehéz feladat. Idén előfordult, hogy 330-an dolgoztak közhasznú munkában. Bízunk abban, az új esztendőben több munkalehetőség lesz a községben. Sarkadi Pál Száz éve A Nyírvidék 1899. deczember 31. száma Uj század címmel köszöntötte az 1900-as évet. Ebből közlünk részleteket. „Tüdősök s egyéb hires-nevezetes emberek vitáznak fölötte, hogy ez a Sylvester éjszaka a század utolsó Sylvester éjszakája-e, s a rá viradó újév a XX-dik század első napja? Nekünk magyaroknak azonban idők ideje már, hogy ennek a réginek, ócskának sok bajjal, viharral, rombolással teljesnek kalendáriomját lezárjuk, s csakugyan uj század viradjon fölöttünk! Bizonyos, hogy ez a nagy század nem váltotta be a népeknek tett ígéreteit. A folyamatán mutatkozó hajnal hasadás északi fénynek bizonyult, múló tüneménynek... Mit akarunk? Azt, hogy a magyar ipar-czikkeknek legyen fogyasztó közönsége Magyarországon. Lépésrőllépésre ki kell szorítani, amit csak lehet, ami idegen portéka. Hiszen ma már csak kiverheti a fejéből a magyar ember azt a mesterségesen beleoltott tévhitet, hogy ami magyar, még ha jó is, szép is: nem uras, nem elegáns azt vásárolni. A magyar ipar védelme, melynek termékeiből ezek az iparczikkek készülnek. A derülő uj század ám lészen ennek a védelemnek pártfogolni nemzeti munkájában a magyart. Alkotmányunkat, nyelvünket ma már csak egy, nemzeti vagyonában elpusztult, idegen kézre jutott generáció vesztheti el.” Műszakban egy évezreden át az orvos, a tűzoltó, a rendőr Készenlétben lesznek, de remélhetőleg nem kell kivonulniuk
