Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-06 / 31. szám
1999. február 6., szombat 8. oldal A Besi egyik nagy öregje Kovács Bertalan Hősünknek élete során munkahelyből csupán egy „jutott", pedig a napokban volt 70 esztendős. A név- és születésnap tekintetében sem járt sokkal jobban, hiszen szülei azt a nevet adták neki, amelyik a naptárban a világrajötte napjához, január 25- éhez volt odaírva. így lett a fényes- litkei Péter família legkisebb gyermekének neve Pál. Élete hetedik ikszét a napokban leírt kis- várdai Péter Pál óraadó tanárként ma is a város patinás középiskolájában, a BessePéter Pál nyei György gimnáziumban tanít. Pali bácsi a kisvárdai alma mater nagy öregjei között jegyzik, hiszen negyvennégy esztendővel ezelőtt itt kezdte a tanítást Sárosy Zoltánnal, Rusznák Antallal és Kriveczky Bélával egyetemben. — A fényeslitkei elemi után előbb a kisvárdai Bessenyeibe jártam, de végül Debrecenben érettségiztem. Ezután 1955-ben végeztem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán matematika-fizika szakon. Ifjú tanárként — a patinás épület, no meg a nagy pedagógiai tapasztalattal és szakmai tudással felvértezett kollégák tisztelete okán — egy kis szorongás is volt bennem, amikor beléptem az ódon iskola kapuján. Kiderült, a félelmem alaptalan volt, mert az Az egyetlen munkahely, a Bessenyei gimnázium Kovács Bertalan felvétele idősebbek segítettek a beilleszkedésben. Különösen sokat köszönhetek Vértesi Géza tanár úrnak, aki rendkívül sokat segített pedagógiailag, szakmailag és módszertanilag is. — Közben persze változtak az idők, cserélődtek az igazgatók és a tantestület tagjai. Az iskolába kerülésem után tíz évvel neveztek ki az iskola igazgatóhelyettesének. Vezetőként részt vettem az iskola profiljának bővítésében: közgazdasági szakközépiskolai osztályok indultak, megszületett a testnevelés tagozat, majd speciális fizika és matematika tagozatos osztályokat iskoláztunk be. 1965-ben a megyében két kísérleti matematika tagozatos osztály indult, az egyik Nyíregyházán, a másik meg nálunk. (Megjegyzem, ezt az osztályt én tanítottam, elég mostoha körülmények között.) Mivel azonban nagyon szeretek tanítani — hiszen számomra az oktatás felüdülést jelent — ezt szinte észre sem vettem — idézte fel a múltat a tanár úr. Pali bácsi végül olyannyira megszerette az iskolát és a várost, hogy tizenöt évi bejárás után Kisvárdán telepedett le. Közben csábították több helyre is, egyebek között hívták iskolaigazgatónak Mándokra is. De ő hú maradt a (kisvárdai) Besihez. Abból, hogy Pali bácsi immár 44 éve tanít, egyenesen következik, számára a munka egyben hobbi is. Persze „igazi” szabadidős elfoglaltsága is van, jelesül szeret kertészkedni, rejtvényt fejteni, s a helyi futball- gárda hazai fellépéseit is rendszeresen megnézi. S hogy meddig tanít még? — A tanítás nem fáraszt, nem untat, így ameddig bírom és örömöt találok az oktatásban, s persze ameddig alkalmaznak — csinálom — mondta mosolyogva Péter Pál tanár úr, a kisvárdai Besi egyik nagy öregje. Zuhanás tizenkét méterről Barátja esküvőjén mankóval, begipszelt karral, lépcsőzetesre nyírtan jelent meg Kállai János Hajdanán, a romániai Sinaia- ban, a Bucegi sziklameredélyét — közel kétezer méteres szintig — megmászva, a csúcson mélységes csalódást éreztem, melyet a mélyben elém táruló körpanoráma szépsége sem tudott feledtetni. Az égi magasban ugyanis, az abszolút spitzen, márványtábla hirdette a román kommunista párt és vezére dicsőségét. Ezért kár volt feljönni, dünnyögtem magam elé. Mit mondjak, azóta sem lett belőlem sem zerge, sem kőszáli sas, netán a zordon Kárpátok imádója. Az az ember viszont, akivel a közelmúltban hozott össze a sors, immár méltán vallhatja: élete 38 évének majd’ minden sikerét, kudarcát, sőt a halállal szembesülés rettenetét, az életújrakezdés örömét is az irdatlan magasságoknak köszönheti. A nagyhalászi származású Orosz János — befejezvén a halászi általánost — a nyíregyházi 110. számú szakmunkásképzőben szerzett szerkezetlakatosi képzettséget. — A természetjárást már hetedik osztályos koromban megszerettem. Ezért, amikor Nyíregyházára kerültem, rögvest jelentkeztem a Bottyán HSE-be. A Fontos dátumok 1976 középiskolai tanulmányok kezdete 1976 belép a Bottyán HSE-be 1979 szerkezetlakatosi szakunkás lett 1980 Nagyhalászban dolgozik 1983 megalakítják az ALPIN Gmk.-t 1985 leszerel a katonaságtól 1990 az ALPIN „vége” 1990 nősülés, családalapítás 1997. július 20. a majdnem végzetes zuhanás 1998. július 9. újabb, súlyos baleset 1998. december 15. a három „csavart” eltávolítják a bokájából 1998. december meghiúsult sítúra 1999. március — táppénzességének a vége sziklamászás mint sport vonzott a legjobban. Kimagasló eredményekkel ugyan nem büszkélkedhettem, de ott voltam minden versenyen. Hogy miért imádtam ezt a különösséget? Mert egyezett az elveimmel: tudja az ember bebizonyítani, mire képes. A munkámmal is így voltam, vagyok mindig. Időre, jól, pontosan János egyik sztorija A debreceni hőerőmű kéményének koszorúját bontották, illetve látták el új betonozással; 60 méteres magasságba húzták fel magukat a társával. Létrákból pódiumot építettek, hogy arra állva végezhessék az építkezést. Miközben ők fent, a semmi peremén egyensúlyoztak, alant épp ott haladt a munkavédelmi felügyelőség gépkocsija. Mikor az ellenőrök észrevették a „lebegőket”, beindult a bürokrácia gépezete. Nagyobb, védelmi mulasztást nem észleltek, a pár ezer forintos bírság nem maradt el: Jánosék ugyanis nem zárták körül a területet. gessé vált: életben maradok-e. Megmaradtam. De a szegény embert az ág is húzza. ’98-ban, újfent júliusban, ismét rámköszön- tött a baj. Súlyos bokatörést szenvedtem a saját pincém lépcsőjén. Elrepedt a lábszárcsontom, bedagadt a teljes végtag. Műteni kellett. Három csavarral renováltak meg. Tavaly, decemmegcsinálni valamit, ha kell, éjt nappallá téve. Valahol a szakmám és a hobbym találkozott. Amikor az ALPIN-t összehoztuk, extra munkákra szövetkeztünk, melyek speciális felkészültséget igényelnek. (János és társai hétévi tevékenykedés után feloszlatták a gmk-t. Pedig sok, embert próbáló produkció állt már mögöttük: Záhonyban darut festettek, Szerencsen gabonasilókat takarítottak, a nyíregyházi GABONA acélszerkezeteinek festését is ők végezték.) — 1990-ben válaszút elé kerültem. Dönteni kellett: abbahagyom vagy egyéni vállalkozóként folytatom, amibe belefogtam. Ez utóbbi mellett döntöttem. Nagyjából ugyanazt csináltam ettől kezdve, amit a gmk- ban: továbbra is a „befoghatat- lan” dolgok elvégzése izgatta a fantáziámat, testi-lelki mivoltomat. Akik a magaslati festőmunkákra az engedélyt kiadták, így fogalmaztak: nem bánjuk, fekve, állva, ülve csinálja, csak baj ne legyen... — Amióta vállalkozó lettem, sokfelé megfordultam. Víztornyokat daruztunk fel, Westel-tra- verzeket festettünk, Téglástól Szegedig jártuk az országot. A ’90-es évek közepétől belevágtunk a palatetők „mosásába”. És éppen ez volt az, amitől kizökkent az életem a megszokott kerékvágásból. — Nekem korábban a kisujMartyn Péter felvételei jam sem tört el, ám a baleset bekövetkeztével még az is kétséber 15-én vették ki a „vasakat”. Az agyam rögvest beindult! Nosza, menjünk Szlovákiába, fel, a Magas Tátrába! Síelni egy jót, a családdal. Semmi sem lett belőle. A bakancsot sem tudtam felhúzni, úgyhogy az asszony ment a fiúcskával a túrára. A gyerek vígasztalt: nem baj, apa, én megtanulok síelni, te meg majd nézed ezután. Persze, én nem adtam fel semmit. Márciusig leszek táppénzen, aztán, remélem, minden helyreigazodik. A magasba „szállás” öröméről sohasem mondok le. Nem tehetem. Ez az, ami éltet. Történet a„nagy leesésiről Tisza-túrára készülődött a sokodalú sportember ’97. július 20-án. De még volt egy kis teendője. Nyíregyháza egyik családi házának tetején „tisztogatott”. A kétszintes lakás ormára alulét- rán kúszott fel, s máig sem tudja miként, lezuhant a 12 méteres mélységbe, mi több: a süllyesztett garázsba. Ráadásként a díszkerítés vasa ágyékig felnyársalta a jobb lábát, szilánkosra tört a csuklója, ripityára a koponyája. Ájultan találtak rá déli 12 órakor. Este hatig volt a műtőben, aztán öt hétig betegállományban. Augusztus 20-án viszont barátja esküvőjén mankóval, begipszelt karral, „megskalpolt”, lépcsőzetesre nyírt frizurával jelent meg. Tudta, ott kell lennie, mert ő az ifjú pár egyik tanúja. Az életbe zuhant vissza, hogy ismét bizonyíthasson valamit. Értékeink Megyénk sok szép régi templommal dicsekedhet: Közéjük tartozik a csengeri református templom is. Az épület az Alföld középkori monumentális építészetének egyetlen fennmaradt emléke, amit Ipolyi Arnold, a magyar műemlékvédelem atyja egész életében keresett, mert meg volt győződve egykori létéről. A toronysisak a zsindelyborítás alatt falazott, és egykorú az épülettel. A templom belseje puritán, ízléses. A szép empire szószékkorona 1840-ből származik, a karzat népies copf stílusú Elek Emil felvétele Kelet»» HÉTVÉGE _________