Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-06 / 31. szám

1999. február 6., szombat í&idim HÉTVÉGE 9. oldal Elment Diószegi Balázs Koroknay Gyula Szomorú hírt hallottunk a közeli na­pokban: névnapja előtt két nappal Kunszentmiklóson elhunyt Diószegi Balázs Munkácsy-díjas festőművész. A közben eltelt idő sok változása után ma már Nyíregyházán is kevesen tudják, hogy ki is volt, mit művelt és mit köszönhet ne­ki a megye és a város, holott a maga ide­jén törékeny alakjával, bajusszal egybe­nőtt szakállával, fanyar modorával a város jellegzetes alakja volt, akit szinte minden­ki ismert. Diószegi Balázs: Önarckép Elek Emii felvétele Kunszentmiklóson született 1914-ben, a főiskolán Rudnay tanítványaként végzett, s némi vándorlás után Újvidékről került 1943-ban Nyíregyházára a tanítóképzőbe, majd a Kálvineumba. A Szarvas utcán egy ma már lebontott házban lakott szerény körülmények közt. Egyetlen, bútorral telezsúfolt szobájában csak az ablak mellett volt egy hely, hol a festőállványa is állt. Sokoldalú művész volt, ura minden technikának, de leginkább pasztellel és olajjal dolgozott, és a kor anyagi lehetősé­geire való tekintettel: kis méretben. Port­rét sokat készített és szerette a tájat, a vá­rosképet is. Általában a témaválasztáskor nem kedvelte a látványos dolgokat, sokkal inkább az olyasmit, ami mellett mások el­mentek. Egyik legsikerültebb képén, a „Kiss Ernő utca” c. olajképén a szabadtéri színpad s a Vasvári gimnázium között tu­lajdonképpen az ősz aranyába borult gesz­tenyefát, s vele szemben álló kátrányfeke­te villanypóznát festette meg. Képei legnagyobb részét elajándékozta barátainak: P. I. igazgatónak, M. L. és K. Gy. tanárkollégáinak. Akkor nem is volt Nyíregyházán kereslet, Diószegit azonban az vezette, hogy örömét lelte, ha barátai megbecsülték alkotásait. Hivatalos megbízást egyszer kapott az alap részéről. Nyírbátorban a csecsemőott­honba készített egy freskót. Elpusztult. Diószegi nyíregyházi éveinek kiemelke­dő teljesítménye a szabadiskolával kapcso­latos művészetpedagógiai tevékenysége. Rajzot, festést tanított sikeresen: volt a fő­iskolán olyan év, hogy szabolcsiak voltak a legnagyobb számban. Keze alól kerültek ki a már sajnálato­san elhunyt Pál Gyula s Váci András, to­vábbá a nyíregyházi közkedvelt Berecz András, a mátészalkai festő és keramikus Csizmadia Zoltán, a sokoldalú Cs. Nagy András Újfehértóról, a nyíregyházi Óvári László, a murálisok mestere, az ugyancsak nyíregyházi szenvedélyes színvilágú Pa- licz József, Soltész Albert (az egyedüli, ki itthon maradt), végül a Bartók-szellemisé- gü Tóth László; mindnyájan az érett nem­zeti művésznemzedék kitűnő képviselői, kiknek művészetét a Jósa András Múzeum nagyrészt bemutatta. Utoljára 1976-ban tartózkodott huzamo­sabban Nyíregyházán, mint a festők utolsó művésztelepének a vendége. Ekkor készül­tek, a most már nagy méretű tákos-csaro- dai képek, melyek 1977-ben a nagy Műcsar­nokban rendezett életmű-kiállításának a sztárjai voltak (poszterplakát!). Némi vigasz azért, hogy Diószegi tulaj­donképpen tőlünk távol nőtte ki magát. Még a tanév is később kezdődött 75 éve centenáriumi kiállításon került Nyíregyháza az országos érdeklődés középpontjába Margócsy József Hetvenöt évvel ezelőtt. 1924 tavaszán már erősen készülődött a város, hogy az 1824. évi örökváltság emlé­két országra szóló kiállítás­sal ünnepelje. Az örökváltság története Cservé­nyük László kutatásai alapján váltak közismertté, az 1924. évi kiállítás azonban még nem elég­gé, pedig megérdemelné, hiszen bizonyítható, hogy ez volt az el­ső olyan alkalom, amelyen váro­sunk bemutatkozhatott, az orszá­gos érdeklődés középpontjába kerülhetett. Nagy segítséget jelentett az Országos Faluszövetség bekap­csolódása. Ez a szervezet 1919- ben jött létre, Széchenyit követve szerette volna elérni a városok és a falvak egymást támogató ha­ladását, fejlődését. Eszközei: a to­vábbképzés, kulturális propagan­da, versenyek, bemutatók és szemléltető kiállítások sorozata. Ez utóbbiak sorába került a majd szeptember 13-án nyitandó kiállí­tás is, amelyre a kormány 50 szá­zalékos vasúti utazási kedvez­ményt is biztosított. Bencs Kálmán polgármester­rel az élen a képviselő-testület és a városháza minden dolgozója fáradságos előkészület­tel csakugyan sike rés munkát vég- yf zett. A kiállí­táson az or­szágos veze­tő ipari, kereske­delmi vál- lalatok mutatkoz­tak be, a város és a megye me­zőgazdái, ipa rosai, vállalko­zói társaságában. Már a kiállítás terü­lete is tekintélyes: az ak­kor már Kossuth Lajos nevét vi­selő evangélikus főgimnázium­ban és a templommal szemben fekvő központi iskolában ezért csak szeptember végén indulha­Az elismerő oklevél és a centenáriumi aranyérem tott meg a tanév. Az iskolák ter­mei, folyosói, tornacsarnokai, udvarai mellett a templom mö­götti Luther tér kertje a közkút körül, a Luther utca végén, a mostani lovasszobor teres része is a kiállításnak adnak helyet. Az első nap az emléke­zésé: 1824. szeptem­ber 13-án történt az örökváltság szer- -L ződés pesti aláí­rása, most ép­pen 100 évre | rá ünnepel a | város az evangélikus templomban. A kormányt a belügymi­niszter képvi­seli, Rakovszky Iván, akkor a vá­ros országgyűlési képviselője. A szeptem­ber 21-ig tartó kilenc nap mindegyikére valamilyen orszá­gos értekezlet, vándorgyűlés esett: így a polgármestereknek, a kereskedőknek, a tanítóknak, a szőlészeti-borászati szakembe­reknek, a jegyzők, a tűzoltók, az ipartestületek vezető szakmai és társadalmi notabilitások részvé­telével. Az Országos Magyar Ke­reskedelmi Egyesület, a Magyar Nők Nemzeti Szövetsége nyír­egyházi fiókszervezetét alakít­ják meg e napokon, a Közegészségügyi Ta­nács a nemrég e hunyt Jó™ Andrásra em­lékező szak­emberei ülé­seznek. Az akkor már kiépített Hősök te­metője mel­lett nyitot­ták meg a ke­reskedők és iparosok (NYKI- SE) (Sporttelepé, er­re a magyar B váloga­tott jött el. Volt lóverseny és repülőnap, folklórbemutató a Kemény-házaspár rendezésében; Benkő-bokori lakodalmi felvonu­lással. Ekkor ismerkedett meg a város a rádióval, a templomto­rony és az iskola között kifeszí­tett antenna segítségével az egyik teremben csodálkozhattak rá a látogatók a budapesti közve­títésekre. A sok látogató elszállásolására először szerveztek a városban fi­zető vendégszolgálatot közmegelégedésre. A városi főjegy­ző, Szobor Pál szerkesztésé­ben jelent meg a Nyír­egyháza az örökváltság századik évében cí­mű kötet, színes váro­si térképpel egyidőben. E kötet előszavát Apponyi Albert ír­ta, a rendezvény egyik fővédnöke. Ő írta alá a kiosztott 271 oklevelet: eze­ket osztották a jeles kiállítók­nak, a legsikeresebbek még a Fa­luszövetség elismerő érmét is megkapták. Hüimi ________________________! kel foglalkozhattam a pályafu­tásom alatt. A legkisebbek még őszinték, a nagyobbak közül so­kan már nem annyira. Való igaz, Mónusnénak sze­rencséje volt, hiszen mindig el­sősöket és másodikosokat ta­níthatott. Ennek ellenére nem volt könnyű feladata neki és kollégáinak. A tiszaszentmárto- ni iskolában ugyanis kimagas­lóan magas, 85%-os a cigány származású és nehéz helyzet­ben levő tanulók számaránya, akiknek a szülei többnyire munkanélküliek. Az is előfordul, hogy a szü­lők kifogásolható életmódot folytatnak. Az iskola évek óta pedagógushiánnyal küszködik. Ilyen körülmények között kell a gyerekeknek jó példát, egész életre szóló útmutatást adni. Ilyen körülmények között kel­lett a legapróbb gyermekek kö­zül sokat megtanítani — a kul­turált étkezéstől kezdve a WC- használatáig, a betűvetés tudo­mányától az olvasás varázsáig — mindenre. Több mint harminc év után, most már azok az anyukák és apukák hozzák a gyermekeiket a tanító néni „kezei alá”, aki­ket az akkor még pályakezdő pedagógus tanított. Munkája elismerésének érzi, hogy meg­bíznak benne. Már két évvel ezelőtt nyug­díjba mehetett volna, ám hala­dékot kapott. Sajnos, a mostani tanév valóban a búcsú éve. Szavaiból úgy érzem: nehéz lesz abbahagyni. Mindenesetre így több idő jut a családra, két gyermekére és az unokára. A kitüntetett tanítónő Bodnár István Rangos kitüntetésben ré­szesült Mónus Józsefné ta­nítónő, aki Budapesten a Néprajzi Múzeumban a ma­gyar kultúra napja alkalmá­ból Karácsony Sándor-díjat kapott. Az 1963 óta tanító pedagógus az elismerést élete munkásságáért kapta. Csupa jót hallani a Tisza- szentmártonban 32 éve oktató tanítónőről: munkáját mindig becsülettel végezte, sugárzik belőle a gyermekek iránti szeretet. Igényes a környezeté­re. A tanítványaitól megkövete­li a rendet, fegyelmet. Osztálya évek óta mindig a legszebb. A hátrányos helyzetű tanulókat sokat korrepetálja, a jó képes­ségűeket pedig versenyeken szerepelteti. Egyszerű és érthető magya­rázataival hihetetlenül gyorsan tud kontaktust teremteni diák­jaival, pedagógusokkal, szülők­kel. Ezek után kíváncsian várom a találkozást a tanító nénivel; nem is csalódom. Tágas, szép iskola a tisza- szentmártoni intézmény. Tele növényekkel, ízléses díszítések­kel. Valóban az egyik legszebb tanterem az övé, ahol most má­Mónus Józsefné sodikosokat tanít. Nyílt, okos gyerekek. Mosolygós, egyenes tartású és következetes pedagó­gus neveli őket. Vajon mi lehet a titka, hogy mindenki csak jót mond a kitüntetettről? Milyen tanácsokat adhat a nyugdíjba A szerző felvétele készülődő tanár a pályakezdők­nek? — Csak az menjen pedagó­gusnak, aki szereti a gyereke­ket! Ez a pálya enélkül elkép­zelhetetlen. Nagy szerencsének tartom, hogy végig kicsinyek-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom