Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-27 / 49. szám

1999. február 27., szombat Kelet«? HÉTVÉGE 8. oldal KÖZELKÉP A kertészkedő igazgató Kovács Éva Reggel 7-re jár a hivatalba, mert a nyolc órai munkakezdésig tartó egy óra alatt rengeteg dolgot el tud intézni. Főképp olyanokat, amelyekhez csendre, nyuga­lomra van szüksége, hiszen ezután bein­dul a nagyüzem: szinte állandóan csörög a telefonja, s bár nem csinált még statiszti­kát, biztos benne, rendkívül magas lenne Virág Gyula az egy órára jutó hívások átlaga. Sokan keresik ügyes-bajos dolgaikkal, tőle remél­ve, hogy a legbonyolultabb ügyekben is se­gíteni tud a hozzáfordulóknak. Virág Gyula, a Megyei Nyugdíjbiztosítá­si Igazgatóság igazgatója Tiszaburán szü­letett, de ott valóban csak addig tartózko­dott, amíg meglátta a napvilágot. Szülei az egyik rokonhoz, keresztelőbe utaztak oda, számukra is váratlan volt, hogy a vendé­geskedés alatt világra jött a saját baba. Virág Gyula igazi nyíregyházi. Itt nőtt fel, itt járta ki az iskolákat is. Az általános után a pénzügyi technikum következett, mivel igazából mindig is a számok, az úgy­nevezett reáltárgyak érdekelték. Érettségi után a MÁV-nál helyezkedett el, ahol foly­tatta a tanulást, megszerezte a kötelező öt szakvizsgát is. 1967. március 2-án került a tb-hez, harminckét esztendeje van ugyana­zon a helyen. — Nem véletlenül választottam annak idején ezt a területet. Fiatalemberként na­gyon is tetszett az az életforma, amit ez je­lentett. Változatosnak találtam, hogy jár­hattuk a megyét, a MÁV és a posta kivéte­lével ellenőriztünk valamennyi munkahe­lyet. Sokszor megesett, hogy két hétig ha­za se jöttünk Nyíregyházára, hiszen a köz­lekedés még közel sem volt olyan egysze­rű, mint most. Elek Emil felvételei A munka mellett folyamatos és termé­szetes volt számára a tanulás is. Felsőfokú tanfolyamok, különféle szintű számítás- technikai és ügyviteli szakképzések követ­keztek, aztán pont került az i-re, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetem társadalombiztosítási főiskolai karán befe­jezte tanulmányait, s megszerezte a közi­gazgatási szakvizsgát is. 1993-ban kettévált a társadalombiztosí­tás. Az egészség- és nyugdíjbiztosítási pénztárak megalakulásával új helyzet te­remtődött, Virág Gyula az utóbbi ágazat megyei igazgatója lett. Felesége is szakma­beli, ő a másik térfélen maradt, a családi pótlék osztály munkáját irányítja. Virág Gyula kedvenc hobbija a kertész­kedés. Igaz, mint nevetve mondja, csakis olyan gyümölcsfákat ültetett a sóstóhegyi telekre, amelyek nem igényelnek sok gon­dozást. Imádja a kertészkedést, de mind­máig elsőnek tartja a munkát, így perme­tezni, metszeni csakis ezek után lehet. A fák és bokrok mellett zöldséges- és virá­goskertet is kialakított, nem kis mérték­ben azért, hogy a feleség se maradjon munka nélkül... Fiuk 27 éves, kertészmémöki diplomát szerzett, s ha folytatni akarja a családi ha­gyományt, idén meg kell(ene) nősülnie, hi­szen a Virág famüiában, a nagyapáig visszamenve mindenki ebben a korban ad­ta házasulásra-a fejét... A Virág család 22 éve egy másfél szobás lakásban lakik. Sose vágytak máshová, legfőbb vágyuk most az, hogy egyetlen gyermeküknek az önálló otthon megte­remtésében segítsenek. Az útról nem lehet visszatérni Ha a környezetében valaki felkarolja, bizonyosan jó tanuló lehetett volna belőle Nagy István Attila Balázs Attila felvételei metés, de nem tudunk napirend­re térni az eset fölött, mert sok­kal jobb sorsot érdemelt volna ez a fiú. Szerette a diszkót, de hát a többiek is szeretik! Egy kicsit befolyásolható volt, de tiszta, de­rűs volt a lelke. Tiszabezdéd csaknem kétezer lakosa közül kétszázan járnak is­kolába. Ennek a településnek is szép számmal vannak gondjai, de eredményei is. Szőgyényi Jó­zsef polgármester keresi a szava­kat, amikor az esetről kérdezem, hiszen annyira közel van még, s egy ilyen kis településen minden embert számon kell tartani. — Az asszony öt gyereket ne­velt meglehetősen nehéz körül­mények között. Igyekezett meg­felelni ennek a feladatnak, de természetesen ez nagyon nehéz. Nagyon sokat segít ebben az édesapja, a fiú nagyapja. Segített abban is, hogy Budapestre kerül­jön, de a fiú nem érezte jól ma­gát, ezért jött vissza. — Tavaly, amikor az ötödik gyerek született, tovább romlott a család helyzete. Az önkor­mányzat is segített: kifizette a vízdíjat, a villanyszámlát. Össze­tört a vízóra, amit szintén pótol­tunk. Ezenkívül segélyben is ré­szesítettük a családot. Megpró­báltuk átvészeltetni velük a kri­tikus helyzetet. — Zsolt nagyon rendes kisfiú volt, csak befolyásolható. Nem tudok rá rosszat mondani, olyan volt, mint a többi kamasz, keres­te a maga helyét. Szeretett szóra­kozni, mint a nemzedéktársai. De ő a családi körülmények mi­att egy kicsit koraérett lett, erős felelősségérzet alakult ki a gye­rekekben is. Zsolt nem volt ki­csapongó, élte szerény kis életét. A Záhony felé vezető úton tem­pósan haladunk. Igaz, úgy zuhog az eső, mintha sohasem akarná abbahagyni. A kilátásokat latol­gatjuk, laikusként is tudjuk, hogy a föld aligha képes több csapadékot befogadni. Az eső, a melegebb idő, az olvadás ismét megduzzasztja a Tiszát, s köny- nyen lehet, árvíz lesz megint. Nem valószínű, hogy meg lehet mondani, mikor lehet majd ezen a vidéken szántani és vetni. Ma E,t 1 ^ évet Nagyon meg vagyunk rendülve még csak a félelem szorítja görcsbe a szívet, mert lehet-e an­nál rosszabb, mint tehetetlenül várni a természet jobbra forduló indulatát. Van. Két nappal ezelőtt a ti- szabezdédi temetőben kísérték utolsó útjára Dojcsák Zsoltot. A fejfán ez áll: élt 16 évet. Rad- vánszki János görögkatolikus lelkész mondta a búcsúztatót. — Amikor megismertem a csalá­dot, még csak hárman voltak testvérek. Zsolt rendszeresen járt hittanra, mindig mosolygott, jókedvű fiú volt. Úgy gondolom, ha lett volna valaki, aki felkarol­ja, jó tanuló lehetett volna belő­le. Később megszakadt a kap­csolatunk, mert elkerült tovább­tanulni, először — ha jól tudom — Budapestre, majd Nyíregyhá­záira. A faluban nehezen halad a gépkocsi, húsz-harminc centimé­teres a hókása és a latyak. Beál­lunk a keréknyomba, akkor meg az alváz ad sikító hangot. A Kos­suth utcán végre megtaláljuk az általános iskolát, hamarosan ki­csöngetnek, s belép az irodába Zsolt általános iskolai osztályfő­nöke. — Öt évig voltam az osztályfő­nöke, a matematikát és a fizikát tanítottam neki — mondja Battyányi Lajosné. — Az első években jobban tanult, nyolca­dikra közepes tanuló lett belőle. Szerettük a jókedvéért, igazából mindvégig megőrizte a gyerme­ket magában. Miután elváltak a szülei, tartotta a kapcsolatot az édesapjával is. Nagyon nehéz kö­rülmények között éltek, hiszen az édesanyjának időközben öt gyermekről kellett gondoskod­nia. A nagymama és a nagyapa sokat segítettek a családnak. Még két gyerek jár hozzánk, az egyik kislány hatodikos, a másik másodikos. Most volt a te­Ahír A rendkívüli időjárás miatt a halálesetek száma nyolc­ra növekedett megyénkben. Tiszabezdéd határában egy 16 éves tiszabezdédi fiú holttestére bukkantak a rendőrök. A fiatalember még február 14-én tiszabez­dédi lakásáról Mándokra ment szórakozni, majd gya­log indult haza, és valószí­nűleg a hajnali órákban megfagyott. A tragédiához is a szórakozási vágy vezetett. Nem tudni, mi tör­tént. Van olyan szóbeszéd, hogy többen indultak el, de ő a rövi- debb utat választotta. Elfáradha­tott, meg akart pihenni. S talán elaludt. Egy középkorú férfi mondja: — A fiatalember elvesztése nagyon megrázta a falut. Az az igazság, hogy tulajdonképpen hárman voltak, a haverok magá­ra hagyták, engedték, hogy egye­dül induljon el. Lehet, hogy ma­kacs volt Zsolt, de milyen bará­tok azok, akik magára hagyják a társukat? Hárman csak jobban letaposták volna a havat! Ügy tu­dom, a fiú egy idő után vissza­fordult, de a nyomokból ítélve az látszott, hogy nehezen tudott jár­ni. — Lehet, hogy azért nem ke­resték azonnal, mert azt hitték, hogy Mándokon maradt az apjá­nál. A haverok se szóltak, hogy a fiú elindult, vajon megérkeztek- e? Nem a rendőrség találta meg, ahogyan a^ újság is írta, hanem a nagyapja meg a keresztapja. Zsolt a rövidebb úton indult el, amit nem nagyon használtak. Talán versenyeztek, hogy ki ér haza előbb, nem tudni. Szeműn Sándor, Zsolt nagyap­ja: — Mindent megtettem ezért a fiúért, s most nagyon fáj az el­vesztése. Mindig szófogadó volt, mégis, amikor nem voltunk a közelében, másként viselkedett. Kerülte a nyíregyházi iskolát is, sokat hiányzott, az osztályfőnö­kével rendszeresen beszélget­tem. Valahogy kicsúszott a lába alól a talaj. Azt hittük, Tiszabezdédre be­jutni lesz nehezebb, de kiderült, hogy kifelé jövet egy kamion ela­kadt a nagy hóban. Az emberek kerülgették, lapátolták a havat, olykor mintha feladták volna. Káromkodás hallatszott, majd nekigyürkőztek. Nincs mese, az úton menni kell tovább! Fagyhalál A halál oka a szervezet ki­hűlése, az agyi életfontossá­gú központok bénulása. 25 Celsius-fokos hőmérsékle­ten a kihűlés már bekövet­kezhet. Hasonló következ­ményekkel jár, ha a fizikai hőszabályozás korlátozott, és elmarad az energiaforga­lom fokozódása. A részeg ember megfagyhat például olyan környezetben, amely­ben — több-kevesebb izom­munkát végezve — a józan, egészséges ember nem is fá­zik. A részeg, magatehetet­len ember, a magára ha­gyott csecsemő fokozatosan lehűl; vérkeringése, reflex­tevékenysége meglassul, mély álomba merül. (Egész­ségügyi ABC) Értékeink Látványos és modern városköz­ponttal dicsekedhet néhány éve Csenger, ahol új iskola, sport- csarnok, művelődési központ, népjóléti intézmény és más épületek lepik meg a városba toppanó látogatót. A fejlődés azonban ma sem állt meg, ta­núsítja ezt a közelmúltban áta­dott hotel, amelyet hajdani 200 éves Szuhányi-kúria épületéből alakítottak ki a Műemlékvédel­mi Hivatal és a Makovecz épí­tészeti csoport jótékony felügyelete mellett. A hotel megtartotta a régi épület stüus- jegyeit, és bizonyára a néhai tulajdonos is elégedett lenne az újjávarázslással Elek Emil felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom