Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-27 / 49. szám

1999. február 27., szombat 9. oldal KM-TÁRLAT Papp Klára tűzzománcai munkáit nemrég a nagykállói művelő­dési központ galériájában közszemlére tett Papp Klára a nyírbátori — rajztanári — alkotótábor egyik tagjaként ismerkedett meg a legősibb zománcozási eljárással, a rekeszzománc készítésével. 1982-ben Józsa Jánostól sajátította el az alapokat. A nyolc­vanas évek második felétől Morelli Edit lett a bátori alkotótelep művészeti vezetője, aki­től az ún. limoges-i zománc készítésének különféle fajtáit, új eljárásokat, új szemlé­letet tanulhattak az alkotóközösség tagjai, köztük Papp Klára is. 1989-től e hatás je­gyében születtek alkotásai. Papp Klára: Kalapos lány Papp Klára: Ifjabb király Papp Klára: Álarc Elek Emii felvételei MÚZSA Weöres Sándor versei Tavaszvárók Meglődd, megint futunk a berken át, mihelyt elmúlt a jég. A záros kert-ajtón s a kerten át, ha felszikkadt a rét. Most hús estére hűsebb éjszakát borít fehér sötét. De majd megint futunk a berken át s fogjuk körös-körül az almafát, mihelyt elmúlt a jég és felszikkadt a rét. A másik élet Ez a másik, ez a világosabb suhanás nem adatik csak a nádszál-rengetegben s az ingatag erdőn, amikor az ember már madár és lemondott a külön pohárról túl az eszmélkedésen, a levegő tudása nélkül űrbe meríti szárnyait. (Tíz éve hunyt el Weöres Sándor, a mo­dem magyar líra egyik legnagyobbja.) A „világ" eposza a Kalevala Nyíregyháza — „Sikerült végre sajtó alá rendeznem e runókat, de ezek sajnos még mindig na­gyon hiányosak. Abban a re­ménységben, hogy az újabb gyűj­tések még gyarapítják őket, nem is adtam volna ki a kezemből ilyen félig készen, ha másfelől nem féltem volna attól, hogy ta­lán , örökre hiányosak marad­nak” — kezdi Lönnrot a Kaleva­la előszavát 1835. február 28-án. A Régi Kalevala előszavában megjelölt nap ma Finnországban a Kalevala napja, de valójában nem az akkor megjelent művet ismerjük, s nem is azt fordítot­ták 51 nyelvre, hanem a 14 évvel későbbi változatát. Mint ahogy Lönnrot az előszavában is utalt rá, 1835-ben a művét még nem érezte teljesnek. Folytatta hát gyűjtőútjait Orosz-Karjalában, de közben több fiatal kutató is bekapcsolódott a munkába. A Kalevala második kiadása aztán 150 évvel ezelőtt, 1849 decembe­rében jelent meg. Bár a Kalevalát a finnek nem­zeti eposzaként tartjuk számon, a mű valójában Elias Lönnrot al­kotása, aki Finnországban és Orosz-Karjalában összegyűjtötte a nép ajkán élő epikus és lírai verseket, majd a versmondók út­mutatásait felhasználva ugyan, de a saját elképzelése szerint rendezte egybe az anyagot. A Ka­levala nemcsak a finn irodalmi és művészeti életet pezsdítette meg, hanem a világ figyelmét is ráirányította az addig ismeret­len finn nyelvre és kultúrára. A Kalevala megjelenése nem­csak a szóbeli költészet, hanem annak lelőhelye, a távoli Karjala iránt is felkeltette az érdeklő­dést, s a karélianizmus az iroda­lom mellett a képzőművészet­ben, az építészetben és a zenében is megtalálta követőit. Jean Sibe­lius Kullervo szimfóniája, Akseli Gallen-Kallela Kalevala témájú festményei (az Aino monda, A szampó kovácsolása, Lemminki­Elias Lönnrot szobra ja a Lönnrot Intézet létrehozása, melynek legfontosabb feladata a nemzeti kultúra értékeinek megőrzése, a hagyományok felé­lesztése és életben tartása mind­azokon a tudományterületeken, amelyekben a sokoldalú előd, Elias Lönnrot tevékenykedett. Révay Valéria A Kalevala-évfordulo finn emblémája KM-reprodukciók nen anyja, Kullervo háborúba indulása, A csónak panasza) és Eliel Saarinen építész számára egyaránt a Kalevala világa és Karjala adta az ihletet. A Kalevala már első változatá­nak megjelenésekor eljuthatott Magyarországra Reguly Antal révén, aki 1839-ben érkezett Finnországba, s aki a néhány év­vel korábban megjelent műből, a Régi Kalevalából több részletet magyarra fordított. Ezt követően a Kalevala második kiadásának öt teljes magyar fordítása szüle­tett, ami arról tanúskodik, hogy a finnek eposza mindig is közel állt a magyarokhoz. A XX. szá­zad magyar íróinak és költőinek életművében is érvényesült a Kalevala hatása. Ady, Kosztolá­nyi, Juhász Gyula, Babits, József Attila, Gulyás Pál és Juhász Fe­renc verseiben és írásaiban szá­mos utalást találunk a finn eposzra. Nekünk, nyíregyháziaknak ta­lán másoknál is többet jelent a Kalevala, hiszen Elias Lönnrot azért választotta a távoli és eldu­gott kisvárost, Kajaanit, orvosi tevékenysége színhelyéül, hogy innen könnyebben eljuthasson a közeli Orosz-Karjalába, az arc- hangelszki kormányzóság világ­tól távol eső kis falvaiba, majd az összegyűjtött versekből kajaa- ni otthonának íróasztalán szüle­tett meg a nagy mű. Lönnrot egykori lakóháza ma ugyan nincs meg, de a városban látha­tó szobra már sok nyíregyházi­nak ismerős, mint ahogy az em­lékére nyaranta rendezett Szó és dal fesztiválra is sokan eljutot­tak. A Kalevala azonban nemcsak a múltat jelenti, hanem a jelen és a jövő számára is a nemzeti kultúra szimbóluma lett, ezért érthető, hogy Kajaani egyik je­lentős, 3 éves programjának cél­A KM VENDÉGE Azt mondja magáról, hétköznapi nő gezte az ezzel járó feladatokat, bár a takarítást és a vasalást a felmerülő viták miatt jobbnak látták „külsőssel” elvégeztetni. A folyamatos túlterheltséget oldja a rendszeres séta az ír szetterrel, már ugyan ritkáb­ban kínálkozik alkalom, de kedvenc maradt az úszás; a ko­cogás csak nagyon indokolt esetben maradhat el. ❖ ❖ ❖ Az ember, ha ránéz, szinte megpihen a tekintete. Pedig a gyakorlott embermesélő a sza­vak nélkül is azonnal megálla­pítja, hogy fáradhatatlan, hogy szenvedélyes, hogy folyton für­ge a jóra. Kutató, szigorú pil­lantásai egyik másodpercről a másikra enyhülnek meg, a ne­vető ráncok minden apró okra összeszaladnak. Ám legfelhőtle­nebb nevetésében is bujkál va­lami különös rezignáltság, cso­dálatos, ezüstszürke köd, a be- lenyugvó szomorúság fátyla, ami mögül minden más dimen­ziót kap, minden nemes lesz és hihetetlenül felértékelődnek az apró örömök. Csak látomás, amikor fizikai valójában úgy véljük, egyedül van... — Hétköznapi nő vagyok — intézi el a választ röviden az önmeghatározást firtató rutin­kérdésre. — Boldog vagyok a gyerekeim miatt és a szakmá­ban jól érzem magam. Ez talán siker. A férjem nagyon hi­ányzik — a mi életünk ki volt találva... Novemberben lesz Pintér Nándor életműtárlata. A csa­láddal, a barátokkal együtt most már ideje lesz erre ké­szülni! Szőke Judit Doktornő, a maga feje sose fáj? A kérdés, tudom jól, kissé közhelyesen fordul, de magától értetődő. Hiszen dr. Gönczi Ág­nes neurológus főorvos fejfájás­specialista. Hihetetlen empati­kus, odafigyelő — s nemcsak azért, mert egy percig nem ta­gadja, maga is átélte számta­lanszor a migrén pokoli szorí­tását. Átvitt értelemben is elő­fordul, hogy fő a feje — legna­gyobb örömére ugyanis van kikről gondoskodni, .gondol­kodnia. Négy „örömadó, életre való, nagyon jó” gyermeke közül még csak egy lépett az önálló­ság útjára. Legnagyobb fia köz­gazdász a fővárosban, már francia mennyasszonyával ér­kezik haza, Gábor a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskolán dzsesszt tanul, Anina negyed­éves a Művészeti Szakközépis­kola díszlet-jelmeztervező sza­kán, Nándi jövőre érettségizik. Ő a nemrég elhunyt, sokak által kedvelt, kiváló orvos-fes­tő, fantasztikus ember, imádott férj és édesapa, Pintér Nándor nyomdokaiba szeretne lépni. A munka, a regenerálódás eszközei, az általa rejtett ego­nak nevezett színház, a művé­szetek minden ága és a gyere­kek — ezek töltik ki az ötvene­dik évében (hihetetlen!) járó doktornő életének minden per­cét. Gondol egyet és egy kon­certre képes felutazni a Zene- akadémiára, vagy az ország másik végére egy képzőművész barát vagy ismerős kiállítás- megnyitójára. 25 esztendeje kórházi orvos, rögtön jelenlegi szakjánál kezdte, s mert hűsé­ges típus, maradt is ennél. Magas hő­fokú, felfoko­zott ritmusú, zakatoló mindennap­jainak ez ad stabilitást, biztonságos hátteret. Fo­lyamatosan tanul, képezi magát; szak­vizsga könyvek ide, tudomány oda, a legtöbbet a betegeimtől és a gyerekeimtől tanultam. Közel tíz éve van ma­gánrendelése, úgyhogy meglehetősen elfog­lalt, de szerencsés, ‘mondhatni irigylésre méltó alkat, elké­pesztő energia szo­rult belé. A kórház vezetésének köszönhe­tően, akik méltányolták sajátos helyzetét, ügyele­tet még nem kell vállal­nia, de Martyn Péter felvétele zott pszichiátriából is, s járt pszichoterápia kurzusra. Csak úgy mellékesen jegyzi meg: gyerekeknek azért sokszor volt anyahiányuk. A háztartás min­dig az ő dolga volt, szívesen vé­lÉlt HÉTVÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom