Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-12 / 214. szám
17. oldal /\ szomszédban, Hajdúhadházon megkéseltek nyolc kisiskolást. Magyar Iskolában hasonló eset még nem fordult elő, óriási lett tehát a felzúdulás országszerte. Joggal, hiszen ha a szülő már az iskolában sem tudja biztonságban a gyermekét, akkor alapjaiban rendülhet meg az oktatási rendszerünk, amit egyébként eddig sebei ellenére szilárdnak hittünk. A szenvedélyeket csak fokozta, hogy roma gyermekeket ért a támadás, olyan kicsiket, akiknek származásuk miatt amügy is rengeteg akadállyal kell megküzdeniük az iskolában, és majd később felnőtt korban is. A helyzet komolyságát mutatta, hogy az oktatási miniszter azonnal a városba utazott, hogy tájékozódjon, hogy a kedélyeket csillapítsa. Szükség is volt 0 c^itító szóra, mert egyes roma vezetők a cigányság elleni támadásként értékelték az eseményeket, s ez csak olaj volt a tűzre. A tűzre, pontosabban mondva a parázsra, amely számos magyar településen izzik, még ha vastag hamu is takarja. Szociológusok, de mások is számtalanszor figyelmeztettek a veszélyre: a hatvanas évek Amerikájához hasonlóan nálunk is felrobbanhat az etnikai bomba. Emlékezhetünk még rá, ott a társadalmi létra alsó fokain helyet foglaló feketék, korábbi elnevezéssel négerek — figyeljünk a szóhasználatra, később ennek jelentősége lesz! — vonultak ki az utcára, s követeltek azonos elbánást, jogokat a fehérekkel. Az évek során radikalizálódott tömeg tört', zúzott, már-már polgárháborús állapotok uralkodtak az utcákon. Ha kicsiben, és sokkal szelídebb formában is, de nálunk is valami hasonló folyamatnak lehetünk a tanúi. A cigányság — néhány éve már romák — az utóbbi hatnyolc évben képes eljuttatni szavait a társadalomhoz, ám sajnos hangjuk jó párszor falsra sikeredik. Vezetőik közül — legyen az kisebbségi önkormányzat, polgárjogi szervezet, kisebbségvédő szerveződés vezetője — nem mindenki a megoldást keresi. Néha az az érzése az embernek, alig várják, hogy történjék valami olyasmi, amit kihasználva felmehetnek a pódiumra, s önnön fontosságukat hangoztatva ostorozzák a bűnös többséget, és ott is farkast kiáltsanak, ahol ordas évek óta nem járt. Hihetetlenül veszélyesek ezek a, jobb híján legyen a nevük polgárjogi harcosok. Elsősorban pontosan a kisebbségiekre nézve. Egyrészt hiteltelenné válnak a szavaik, a többség már akkor sem fog azokra reagálni, ha a valóságot mondják, másrészt a végletekig megfertőzhetik a romák és magyarok viszonyát. Amúgy is általános a vélekedés: jobb, ha a cigányok — nem pedig romák! — hallgatnak, mert csak henyélnek, mi tartjuk el őket. A másik oldal azt feleli persze, mi dolgoznánk, ha lenne munka, egyébként meg a magyarok között is vannak munkakerülők. Természetesen mindkét tábor meg van győződve a maga igazáról, még szerencse, hogy azért járható hidak vannak köztük. E hidakat arra kell használni, hogy megkeressük az együttműködés formáit. Lehetőleg a hisztérikák, a melldöngető szónokok mellő-^ zésével. 1998. szeptember 12., szombat Rémálom a tóparton Levelek ismert botrányokozói • Fiatalok, fekete múlttal Fullajtár András barátainkhoz. Kora este szalonnát sütöttünk. Jól éreztük magunkat, majd a diszkózene néhá- nyunkat elcsalogatott a közeli Tó büfébe — halljuk Istvánt. — Vagy tízen, főleg lányok, érkeztünk a büfé teraszára és elkezdtünk táncolni. A már ott táncoló helyi srácok közül többeji félreérthetetlenül lökdösődni kezdtek, pedig bőven volt hely a táncparketten. Már akkor megjegyeztem, hogy mi nem akarunk balhét, inkább szép csendben elmeTanúskodó zárójelentések bűncselekmények miatt, míg Zs. Attila egy esetben állt szemben a törvénnyel, de jelenleg is — a mostani esetet kivéve —- garázdaság és súlyos testi sértés miatt folyik ellene eljárás. A súlyos testi sértést júniusban szintén a leveleki tóparton a Tó büfé előtt követte el, amikor egy besenyődi fiatalembert úgy arcul ütött, hogy annak eltört az állcsontja... A Tó büfé tulajdonosát, Kulcsár Attilát is megkérdeztük, hogy mit tud az esetről. Elmondta: azon a bizonyos estén távolléte miatt a családtagjai segítettek be, így ő csak másnap reggel értesült az esetről. Rokonai elmondták, hogy bent tartózkodtak a belső helyiségben és már csak a csetepaté végét látták. Mivel szétszéledt mindenki, csupán annyit tettek, hogy azonnal bezártak. Hozátette még, hogy jól ismeri a gyanúsítottakat, de a büfében eddig még nem balhéztak. Szerinte most sem tették volna, ha ő ott van. Kövesi Béla Pál, Levelek alpolgármestere nagyon sajnálja, hogy ilyen esetek rossz hírét keltik az idegenforgalmáról is egyre nevezetesebb településnek. Ahogy mondta: megtesznek mindent, hogy hasonló eset nem forduljon elő Leveleken. Az ügy folytatása a bíróságon lesz. Rossz időpontban rossz helyen, így lehetne egy mondatban összefoglalni annak a tunyogma- tolcsi és fehérgyarmati fiatalokból álló baráti társaságnak augusztus 19-én a leveleki tópartra tett kirándulását, ami örökké emlékezetes marad számukra. Nem azért gondolnak majd visz- sza a kiruccanásra, mert jól érezték magukat az egyébként csodálatos természeti környezetben. Hanem azért, mert a vendégeskedés nyomait hosszú hetekig viselik a testükön, de a lelki megrázkódtatást sem felejtik egykönnyen. íme a nem mindennapi történet. , A sorkatonai szolgálattól frissen leszerelt Széles István barátnőjével, Gacsályi Tímeával és még néhány barátjával elhatározta, hogy az augusztus 20-hoz kapcsolódó négynapos ünnepet együtt töltik el. Kapóra jött, hogy barátaik egy része a leveleki tóparton múlatja a vakáció utolsó napjait. Gondolták, meglátogatják őket, majd másnap beugranak a nyíregyházi rendezvényekre, vagy átmennek Debrecenbe a virágkarneválra. A program tartalmasnak és szépnek ígérkezett, de néhány leveleki „kemény” legény keresztülhúzta számításukat. A tópart egyik A verekedés vétlen áldozatai: Tisza Árpád, Széles István és Gacsályi Tímea a fizikai sérüléseket lassan kiheveri... tam, hogy mások is bekapcsolódtak a verésbe, így a többiek is kaptak rendesen. Közben István magához tért és kivergődtünk a teraszról az utcára. Ekkora már nem sokan maradtunk, mert aki tehette, elmenekült a helyszínről és visszamentek az ismerőseinkhez. így utólag azt mondom, szerencsénk volt, hogy nem jöttek utánunk. Hajnali egy órakor az elszenvedett sérülésektől hárman, István, Tisza Árpád és én nagyon rosszul éreztük magunkat és bejöttünk a megyei kórházba. A súlyos, főleg fejsérüléseink miatt a barátomat és engen bent tartottak. Árpádot és még több srácot másnap a fehér- gyarmati kórházban látták el... A kórházi zárójelentésekben orr, arccsontörések, gerincsérülés, valamint számos zúzódásos sérülés tanúskodik a szatmári fiatalok leveleki kalandjáról... A kórház baleseti sebészete a megyei rendőr-főkapitányság ügyeletének jelezte, hogy milyen sérülésekkel láttak el betegeket. A rendőrség azonnal munkához látott és már 20-án reggelre megvolt, hogy K. Mihály (24), K. István (23) és Zs. Attila (20) leveleki lakosok gyanúsíthatok a brutális veréssel. Közülük K. István és Zs. Attila beismerő vallomást tett, míg K. Mihály tagadta tettét annak ellenére, hogy a sértettek egyértelműen felismerték. Mint kiderült, a verekedők ismert botrányokozók a településen, és,a múltjuk a fiatal koruk ellenére sem felhőtlen. K. Mihály például eddig hét alkalommal volt büntetve fagyon, illetve köznyugalom elleni bűncselekmény elkövetése miatt. Legutóbb ez év június 10-én szabadult. K. István hat ízben volt büntetve hasonló Ebben a büfében vertek meg a szatmári fiatalokat Harasztosi Pál és a szerző felvételei szórakozóhelyén a társaság több tagját minden ok nélkül úgy megverték, hogy István és Tímea a napokban került ki a kórházból. Még a kórházban látogattuk meg a legsúlyosabban sérült Széles Istvánt, de csak pár nappal előtte engedték ki barátnőjét, így már ő is látogatóként érkezett. Ä rémálomnak tűnő eseményeket így mondták el: — Augusztus 19-én délután érkeztünk meg Leveleken nyaraló gyünk. Mielőtt erre sor kerülhetett volna, egy hatalmas ütést éreztem a fejemen és elsötétedett előttem minden... — A barátomat egy nagydarab fiú csapta neki egy oszlopnak, amitől elvesztette az eszméletét — folytatja Tímea. — Amikor István földre került, még akkor is számos rúgást kapott a fejére és a testére. Próbáltam felállítani és kivonszolni az utcára, de akkor két hatalmas ökölcsapás engem is leterített. Aztán látÉrtékeink Megyénk szép és rendbehozott műemlékei közé tartozik a beregdaróci református templom. A mai épület előzménye az Árpád-korban épült egyhajós téglatemplom volt, amelynek tagozatai faragott kőből készültek. Az épületet később átalakítják. A gótikus kiépítés során a korai téglatemplomot elbontják és felépítik a ma is álló épületet. A teljes helyreállítást 1990- 1994 között végzik el Szekér György építész- müvészettörténész tervei szerint Elek Emil felvétele [• :. mmm ií. mm mm mmm <m m mm «•*£< fm p J CL* 1* fsv. ■ Késelés 1 Balogh Géza
