Kelet-Magyarország, 1998. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-27 / 149. szám
17. oldal Kelet«» Magyarország RÁADÁS 1998. június 27., szombat Nagy István Attiia Nem tudom, milyen ízű lehet a lazacos tőkehal mártásban. Egyszer úgy hozta a sors, hogy a vendéglátó háziasszony kedveskedni akart a messziről érkezett idegennek, s utolsó este lazacot tett az asztalra. Fejedelmi étek, mondják a vizek, a halak szerelmesei. Biztosan így van, de én nem szeretem a halat, legfeljebb akváriumban. Akkor azonban nem volt mit tenni, mégiscsak meg kellett kóstolni. Az ismerőseim között nagyon kevesen vannak, akik megízlelték már a lazacot. Inkább fogyasztják a pontyot és a csukát vagy a keszeget. Van, aki a süllőre, a kárászra, megint mások az amurra vagy a harcsára esküsznek. Azok a halak úszkálnak a bográcsban, amelyeket éppen sikerült a horogra akasztani. Legalábbis errefelé, a mi vidékünkön. A tiszai halásziénak nincs párja, mert abba belefő a szatmári ember vendégszeretete. De lehet, hogy ugyanígy büszkélkedik a szegedi vagy a Balaton mellett élő ember is. Vannak dolgok, amelyekben azonosak vagyunk itt, a Kárpát-medencében. Ebben a karéjban az örömnek és a bánatnak is vannak közös gyökerei. Amikor a televízióban a gyönyörű cica nyaldossa a száját, merthogy a legjobban a lazacos tőkehalat szereti mártásban, különféle dolgok jutnak hirtelen az eszembe. Még valamikor az „átkosban" történt, hogy az egyik papírboltban aranyhegyű töltőtollat lehetett kapni, amely így több ezer forintba került! Az áruházak némelyike pedig {főleg Budapesten) francia nejloninget forgalmazott csaknem kétezer forintért. Rögtön lett felzúdulás, sokan a szocializmust féltették ezektől a szélsőségektől. A józanabbak azonban azt mondták: kinek lesz attól baja, ha aranyhegyű tollal ir valaki. Még akkor is, ha méregdrága francia ing van rajta. Egyenek a cicusok lazacos tőkehalat mártásban, ha a gazdi nem sajnálja tőlük. Miért bánt mégis ez a reklám, ha az eszemmel tudom, ez is a piac működésének egyik „terméke", ha belátom: egy szikrányival se lenne jobb nekem, ha nem lehetne kapni lazacos tőkehalat, s a macskák kénytelen lennének tejet inni. Mi vajon annak a dühnek a forrása, ami ilyenkor a hatalmába kerít, pedig aranyosak ezek a kis jószágok, tudnak hízelegni. Előjönnek a gyermekkori élmények, a tanyán töltött évek, a nagy udvar, ahol úgy éltek egymás mellett az állatok, mint a paradicsomban. A macskadorombolás a boldogság, a megelégedettség hangján szólt. Miért, miért? Magyarországon több millióan élnek a létminimum alatt. Se szeri, se száma azoknak, akik nem azért turkálnak a kukákban, hogy megigyanak egy felest, hanem azért, mert szükségük van arra a jövedelemre, amelyet igy szereznek. Persze, tudom, szétszakadt az ország. Vannak szegények és még szegényebbek. Akadnak szerencsések, akik tudtak élni a lehetőségekkel, míg mások azt sem ismerték fel, amit megragadhattak volna. Most kell csak igazán hinni a jövőben! Túlságosan nagy ma a kontraszt a szegény és a gazdag ember között. Nem tudjuk, mi a jólét és a tervezhető jövő között a különbség. Csak várjuk azt a pillanatot, amikor nem zavar már annyira, ha a macskák a lazacos tőkehalat szeretik a legjobban. Mártásban. Kovácsoltvas kerítésrészlet Nyíregyháza belvárosában Martyn Péter felvétele No, Mister Alkohol! Életcélja lett, hogy kigyógyuljon az alkoholfüggőségből Horányi Zsuzsa Az az igazi férfi, aki jól bírja az italt — tartja a köznyelv. Sokan ezt el is hiszik, előbb alkalmanként isznak, hiszen csak a bánatuktól, a problémáiktól szeretnének megszabadulni, majd szép lassan az ital rabjává válnak. Az alkoholizmus — szinte közhely már — a népbetegségek közé sorolható hazánkban, egyaránt isznak idősek és fiatalok, nők és férfiak. A fiatalok körében a mértéktelen alkoholfogyasztás elterjedtebb, mint a kábítószerek használata. A tizenévesek buliján is az a menő, aki többet iszik. A jókedvhez, a gátlások legyőzéséhez szesz kell — harsogják. Depresszióban Az alkoholfüfgők között vannak, akik maguktól jutnak el a sorsdöntő lépéshez: többet nem isznak egy korty szeszt sem, míg másoknak segítségre van szükségük. Nagykállóban az addiktoló- gia osztályon minden külső támogatást megkapnak az alkohol- betegek, azonban önmaguknak kell határozniuk arról, hogy absztinensekké válnak. S. József rokkant nyugdíjas szobafestő-mázoló. Hosszú évek alatt vált alkoholbeteggé, munkája közben rendszeresen italozott, a családi problémák pedig felerősítették alkoholfüggőségét. Az addiktológia osztályon az első időszakban súlyos depresszióban szenvedett, azonban elhatározta, hogy soha többé nem nyúl a pohárhoz. Segítették az ápolók és társai is, a személyes elbeszélgetéseknek is óriási hatásuk volt, azonban elsősorban önmaga akaratára volt szükség. Amióta nem iszik szeszes italt jobban érdekli a munkája, odafigyel hogyan végzi azt, és örül egy-egy sikernek. Az osztályon megbíznak benne, munkaterápián vesz részt, felújítási munkákat végez és egyáltalán nem érdekli az ital. Életcélja lett, hogy kigyógyuljon az alkoholfüggőségből, mert a pia tette tönkre az életét. Egy éve, mióta az osztályon van, mé- regtelenítette a szervezetét. Űj életet akar kezdeni. Idén ötvenéves lesz, úgy érzi, még nem késő gyökeresen megváltoznia. Szeretné, ha példáján okulnának mások is és felhagynának az ivással. Tünetek A 33 éves O. Attila 15 hónapja nem iszik egy korty alkoholt sem. Az elmúlt év márciusában jelentkezett Nagykállóban az addiktológia osztályon. — Ittas állapotban jelentem meg, de ott ez megszokott dolog volt. Különböző vizsgálatokon vettem részt, közben gyógyszert kaptam, hogy szervezetem ne vegye észre a hirtelen alkoholmegvonást — mondja O. Attila. — Egy hét után azonban jelentkeztek a megvonási tünetek. Nálam nem a remegéssel kezdődött, mint a társaimnál, hanem idegrohamokkal. A legkisebb probléma miatt veszekedtem, verekedtem volna, de a társaim nem engedtek, lefogtak. Ezután sírógörcsök törtek rám rendszeresen. Közben munkaterápián vettem részt, ami szintén a kezeléshez tartozik, a kórház területén takarítottam, segédkeztem a mosodán és nagykonyhán, és a sertéstelepen dolgoztam. A sírógörcsök után depresszióra jellemző tünetek gyötörtek, halálfélelem, létbizonytalansági érzet, állandó félelem. Négy és fél hónapot töltöttem az osztályon. A belső önkontrollnak köszönhetően absz- tinens vagyok már több mint egy éve. Nem szeretem a siránkozást, az önsajnáltatást, el kellett döntenem, hogy többé nem leszek részeg, többé nem iszom alkoholt, és visszanyerem emberi méltóságomat. Nem áltatom magam azzal, hogy majd segítenek mások, teljesen magunkra vagyunk utalva. Szeretnék tanulni, hogy legyen egy olyan munkahelyem, amely révén segíthetek a szegény, hajléktalan, beteg és idős embereken, kiszolgáltatottságukat szeretném kompenzálni. Másnaposán Sz. János a huszas évei elején járó munkanélküli, úgy érzi még nem lépett fel nála az alkoholfüggőség, de bulik alkalmával rendszeresen a pohár fenekére nézett és ilyenkor hosszú hétvégét csinált, azaz 2-3 napig másnapos állapotban volt. A szokásos fejfájás, gyomorégés gyötörte. Önként jelentkezett a terápiára, és kis büszkeséget lehet felfedezni szavaiban. Néhány évvel ezelőtt friss jogosítvánnyal halálos közlekedési balesetet okozott. Annak ellenére, hogy szabályosan közlekedett, lelküeg és idegileg is megtörte a baleset., Szülei válása, barátnője abortusza, mind mind hozzájárult, hogy egyre többször nyúljon a pohárhoz. S mind e mellé még rossz társaságot is választott. Ha fizetést kapott, vagy pénzhez jutott, meghívta barátait egy görbe estére, így hamar elúszott a pénze is. Nem bánta meg, hogy az addiktológia osztályon jelentkezett, munkaterápián vesz részt és hamarosan vissza akar térni a normál életbe, csak ünnepnapokon és mértéktartóan akar inni. Társai mondják, ehhe? nagyobb önkontrollra van szükség, mintha teljesen felhagyna az ivással, mert ha megízleli az alkoholt, nem fogja tudni tartani a határt. Az osztályon sokat beszélgetnek egymás között is a betegek, közösen könnyebb elviselni a nehézségeket, mert bizony látja társain az alkoholelvonás tüneteit. Egymás között csak úgy mondják búzát vet, annyira remeg a keze némelyiküknek. Sőt előfordulnak alkoholelvonás miatt fellépő epilepsziás rohamok is, vannak akik már egy hét után hazavágynak, de az osztályon igyekszik mindenki segíteni a másikon, ápolók és betegek egyaránt. Ha megerősödik, először is munkahelyet szeretne találni. Bízik abban, hogy talpra tud állni, azonban még nem érzi teljes mértékben erősnek magát, könnyebb lenne egy társsal, mint egyedül..., és egy jó munkahely is könnyítene a helyzetén. TGr r öFGIsrI Kontraszt
